20.rész
A te hibád

A lakásban könnyű szellő ment végig. A két ember most egymással szemben ült. Már olyan sok idő eltelt mióta nem látták egymást.
A legtöbben ilyenkor egymást ölelnék boldogan és elmesélnék az elmúlt idők eseményeit ,de ők csak csendben ültek.
A fiú sóhajtott komoly arccal ,majd letett a lány elé egy csésze forró teát és folytaták. De amint leült hatalmas nevetésbe tört ki.
- Ribanc...ez hatalmas! - fogta a fejét.
- NEEM VAGYOK AZ! - kiáltott rá a lány durcásan,majd zavartan elnézet.
A fiú miútán abba hagyta a nevetést kedvesen elmosolyodott felé.
- Tudom...
- Mit tegyek ?- tette a fejére a lány a kezeit.
- Hm ... - gondolkodott el Rimudo ,majd felállitotta a lány s körbe tekintette.
- Mi van ?- nézett rá az értetlenül.
- Csak nézem miért akadnak rád mostanság ennyien...- majd megállt a lány fenekénél leguggolt s az ujjával megnyomkodta a fenekét a lánynak. - Tényleg formásabb lettél...
- TE! - kiáltott Namida és felpofozta a fiút ,aki csak rápillantott egy enyhe mosolyal.
A lány csak vörösen tekintett rá, ekkor Rimudo felállt ,majd visszaült a helyére.
- Hát...nem tom...
- Kösz...
- Figyelj... minden viccet félre téve... neked kell tudnod mit érzel...ebben nem segíthetek... ha azzal a fickóval jársz...
- De nem járok vele! Sosem mondtam neki semmit.! Csak lesmárot s azóta próbálkozik!
- Mire számitottál..a férfiak ilyenek.. - ivott a teába a fiú. - Túl naiv vagy... de többet mosolyogsz ,ennek örülök.
- A te hibád....- motyogta a lány ledölve az asztalra.
- Tessék ?  - lepödött meg a fiú.
- A te hibád....- kezdett el hüppögve sírni a lány - ... elhagytál és ez fáj... miéért mentél el! ? MIért nem voltam jó neked ?!
A fiú lepödöten ,majd szomorúan tekintett el a lányról. Sosem gondolta volna ,hogy így érezte végig ezt a dolgot.
Akkoriban ő is a lánnyal szeretett a legjobban el lenni ,szinte mindig vele szeretett volna lenni, attól az esős naptól kezdve.
De sosem lépett ,nehogy tönkre tegye ezt barátságot. És csak most jött rá,hogy csak ő volt neki, csak ő volt Nami-nak és mégis elment.
Bár muszály volt mennie ,bántotta a dolog. Igen akkoriban így érzet, akkoriban.
Lassan felállt s a lány csak azt vette észre ,hogy egy láb jelenik meg melette. Értetlenül tekintett fel ahogyan a könnyek végig csordultak az arcán .
A fiú hirtelen átölelte a lányt.
- Sajnálom., De össze kel szedned magad....
- Hai...értem. - bólintott a lány.
Tudod Blair sosem mondtam neked...de ez az este, nagyon fontos volt nekem. Neked köszönhettem mert kidobtál a lakásodból akkor.
És bár semmi nem történt köztünk Rimudo-val..... fantasztikus volt.
Valaminek a vége és valaminek a kezdete.


Egy teljes nap elteltével sem változott semmi. A Black Rose tagjai egész nap gyakoroltak s bár Taka és Blair zavartan pillantott a késve érkező Namida-ra az csak csendben vegyült el a feladatokban. Nem szólt az előző napról és semmi másról. Mikor ezt Blair furcsálni kezdte a negyedik óra uán megfogta a lány vállát s megállitotta.
- Szóval amit tegnap mondtál... örülök ,hogy kidobtad.
- Nem mondtam ezt... mert nem vot idő rá...
- Mi van ?- sipitott fel Blair mire a árom fiú is rájuk pillantott.- Hiszen megbeszéltük.
- Igen és így is van... semmi közöm nincs hozzá...de úgy tünik ő nem igazán akar elengedni.
- Majd kesztyűbe dudálom én...- ropogtatta meg a kezeit idegesen Blair mire Namida hálás mosolyal de ijedten karolt bele.
- Ne csináld...úgyis feladja...
- Nem attól félek... - pillantott a lányra- Hanem ,hogy te adod fel előbb.
Nami erre el pillantott ,s vissza gondolt arra amit még tegnap este Rimudo mondott neki.
~" Túl naiv vagy...  De össze kel szedned magad...."~
- Tudom... de .... próbálkozom...- kezdte halkan a lány mire Blair szomorúan tekintett rá. Régen nem látta ilyennek.
Eközben a fiúk próbáltak nem figyelni,vagy addig is kimaradni a két lány beszélgetéséből ,de az egyik csak csak azon vette észre magát ,hogy akarata ellenére is figyl a szavak mélységére. Bár közben a dobot figyelte ,zavarta a dolog, és az is ami múltkor történt. Szerencséjének talán azt gondolta ,hogy Blair nem tudott róla...és hogy Nami nem tett úgy mintha haragudna rá.
- Megvan ,tudom mi kell neked! - kiáltott fel egy vigyorral váratlanul Blair mire a fiúk is felfigyeltek rá.
- Mi ? - értetlenkedett a lány s erre a fekete hajú vonzóan rápillantott.
- Csak egy jóó kis pasi aki majd megóv ettől a szakasztikus farkatlan tuskótól.
Nami elpillantott egy pillanatra oldalra, s ekkor vette észre a dobos srác tekintetétt ,aki ezt követően gyorsan elvonta a figyelmét inkább a hangszerére.
Erre Taka éd Die elkezdett nevetni ,míg Sosuke csak zavartan elvigyorodott.
- Blair...- kezdte el a lány. - ez... sok...- de a másik nem hagyta. Átkarolta.
- Ma mindenki eljöön és isszunk! Aztán kitaláljuk ,hogy szerezünk neked belevaló pasit.

  - Elegem van... - nyomodta a telefonját a szürke hajú lány idegesen. Igazából a lelke teljesen fel volt háborodva ,hiszen az elmút időszakban teljesen megváltozott az élete. Eddig csak ő volt szinte mindenkinek s most ő az akire egyáltalán nem figyelnek. Nehéz ezt megszoknia és igen ,úgy érzi nem kapja meg azt amit megérdemel. A dicséretett az odafigyelést. Még a saját bátja is kerüli mostanság olyan címszó alatt ,hogy "dolgom van" vagy "nem érek rá ,majd késöbb".
Persze ebből a késöbből általában sosem lesz semmi. De nem érti ,nem érti hogy fajulhatott ez el idáig. Már azon gondolkodott ,hog haza megy az anyjához ,hiszen ott is sokkal jobb...de ekkor váratlanul a sors keze játszott az ő számára ismételten. A dekete hajú férfi meghajolt a lány előtt az utcán s ő lepödöten nézett. Majd mikor levette a sapkáját a lány zavartan és döbbenten nézett fel.
- Ichinose!
Aztán megrázta a fejét s tovább lépett durcásan. Most még hozzá sem volt kedve ,s nem érdekelte ,hogy a szüleik igen jó barátok voltak anno.
A férfi kegyesen lépkedett mellette, nem zavartatta a dolog.
- Úgy láttom nem viseled jól Blair sikereit...
- Miről beszélsz ? - kérdezett vissza ingerülten a lány.
- Hát arról ,hogy veled senki nem foglalkozik... még a kivülálló Nami-valis többen.
- Fogd be,... ő nem  a barátnőd ?
- Sosem mondtam ahogyan ő sem... -nézett el ,majd a lányra. - Amúgyis ez üzlet..
- Üzlet ? - torpant meg Reijoh rápillatva.
- Az... érdekel ?
A lány elgondlkodott azokon amik most foglalkoztatták. Végülis meghallgattathaja biztos nem nagy dolog.
És ha mégis ? Igaza volt ennek a fiúnak... tényleg így zett mostanság a lány és tényleg igazsgtalannak tartott sok dolgot.
Végülis egy kis ják nem árthat...
- Hallgalak.. miről van szó...?
- A hagyatékodról....- indult el Noriaki ,majd kinyitotta a lánynak a kocsija ajtaját. - A True-p-Nest-ről.....
A lány lepedten nézett ,majd beül csendesen az autóba.
- Kezdesz meglepni...
- Ez a dolgom...
Ült be a férf is ,majd a kocsi elindult. Az uton nem beszéltek ,de ígyis sejtette már a dolgokat a lány s bár nem tagadta., igen kedvező volt számára.


Este Blair idegesen csapodott az utcán. Már későre járt a haza fele uton és már vagy a 3. szál cigijét szívta el. Tudta a hangja miatt kevesebbet kelene dohányoznia ,de ez egy káos szenvedély mely csillapítja a feszültségét. Jó... azt még elfogadta volna ,hogy a skacok szó nélkül nem jönnek el a megbeszélt itókázásra ,de hogy Nami is eltünjön,az már betett neki. Idegesen csapkodta a követ amit az útjában volt s már hazaért mikor valaki megszólitotta.
- Vagányka ?
- Ohh...bácsi..megijesztett. - hajolt le a lány az öreghez elmoslyodva ,majd a táskájából kivett egy kis ételt - Sajnálom de most csak ez van nálam.
- Nem azért szólitottalak meg.
- Tudom..d.e szeretném ha elfogadná.
- Köszönöm. Amúgy Vagányka ?
- hm ?
- Vártál mára vendégeket ?
- Ne..miért ?
- Mert akkor betörtek hozzád..
- MI?! - akadt ki a lány ,majd idegesen futni kezdet a lakásához. Most az egyszer megy el komolyabban és erre betörnek hozzá. Pedig fény nem égett....
- TAKARODJON A BETÖRŐ MERT KIVÉGZEM!!- kiáltotta berontva a saját ajtaján mikor váratlanul feloltodott a lámpa s mindenki felkiáltott.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT BLAIR!
Azonban most mmind a lány mind a csoport némán döbbenten nézett a másikra.
Egy kis idő elteltével azonban minden megváltozott. Előkerült az ital a hangszerek és még azok is próbálkoztak akik alapjáraton nem tudtak zenélni.
Blair és Taka sokáig levakarhatatlan volt egymásról s ezt már kezdte elfogadni Aoi is aki most valami iszogatott.
- Nincs kedved valamire? - súgta váratlanul a fülébe Brian, a lán csak pirultan rápillantott.
- Meghibbantál ?!
A férfi nevetve megforgatta a lányt ,majd táncba vitte.
- Nem tudom milken jár a kis perverz agyad...én erre gondoltam...
- Na persze...
- Nolám... erről nem is tudtam... - lépett végre Blair Nami mellé akit szintén  meglepett a dolog.
- Ne aggódj...én sem.
- Akkor jó... s amit mondtam azt komolyan gondoltam, majd keresek neked én egy belevaló pasit.
A lány csak nevetni kezdet ahogyan Blair is. Váratlanul csengettek mire felpilantott.
- Várunk még valakit ?
- Nem... - rázta a fejét Nami.
A fekete hajú odalépett az ajtóhoz és már elakarta volna a halálba küldeniaz idegent ,mikor kinyitotta az ajtót.
A lila hajú fiú ,csak megigazgatta a kabátját ,majd lerakta a földre a hangszerét ,jelzve ,hogy maradna ,nem tágit innen.
Blair egy váratlan mozdulattal omlott annak a karjaiba s aztán csak a hüppögő hangra lettek figyelmesek. Blair sírt....
A fiú csak elmosolyodott ahogyan megölelte a lányt aki zokogott továbbra is.
Taka már indult volna ,de Brian leálította.
- Találkoztam vele a vonaton. Semmi gond ,jó srác.
- Blair...- suttogta Namida ijedten a szája elé kapva a kezeit ahogyan a lányt nézte. Azt a lányt aki eddig sosem sírt, és mindig bátran állt ki minden felett.
Most azonban csak egy törékeny rózsa szál volt...
- Szóval akkor maradhatok ?
- Barom! - csapott oda elvigyorodva a könnyeit törölgetve Blair.
Namida csak nézte őket. Elfogadta a dolgokat...de úgy érezte az igéret...amit Blair neki az imént tett hamarosan szertefoszlik , ahogyan az a kötödés is ami köztük volt.
Akkár hanyagolás akkár más miatt...de tudta ,hogy ahogyan ez a fiú felbukant minden megváltozik.
- A nevem Kao... Fujieda Kao!

Láttam mindenkin amikor visszatértél ,hogy nem tartottak tőled ,mint megríkatomtól. De aztán észrevettem azt is ,hogy ahogyan meghalloták a történetünk ,mindenki elfogadott és vigyorogva buliztak veled tovább. Hiszen ,mi mindig együtt voltunk és együtt is leszünk Kao..sosem felejtjük el egymást mert ami egyszer van azt mi egymásnak adtuk. A törtéetünk a zongoráról...az énekről...és a többi hülyeségről megnevetette a többieket. Csak azt sajnálom ebben a napban így vissza gondolva....
,hogy nem vettelek észre Nami ezútán...hogy nem vettem észre ,mennyire félsz.....