27.rész -   Az első határ vonal avagy két élet ,egy végzet


- Nincs okom rá ,hogy magyarázatott adjak. - válaszolta s ekkor elkezdte testsúlyát arra a lábára helyezni amelyikkel satuban tartotta a földel a fejet.
- ROXANNA! - kiáltotta valaki mire váratlanul megtorpant s egy mozdulattal megfordult ,de a lábát nem emelte le áldozatáról.
~ Neee...~ -  aztán arcát elforditotta. Erre nem számított....rá ,pont rá nem számitott.
- Roxanna... enged el. - lépett közelebb a fekete ruhában lévő lány ,mire Gabriel elvicsorította magát s egy mozdulattal a jövevény felé támadt.
- Koi Yumi, Koi Semeru!!
A vöröses hajú lány védekezőleg beállt fegyvertokjához érve óvatosan.
- Róka-legyező! Segíts nekem! - kiáltotta Roxy mire Gabi értetlenül s idegesen nézett rá.
- Ez meg mi volt ?
- Menj el Gabriel...
- Tessék ?! Még is mi  a franról beszélsz ?
- Azt mondtam menj el. Ez az én dolgom.
A lány gorombán végíg nézett a nyugodt jövevényen aki csak őket nézte szemeivel.
~ Megsem rezzent....csak beállt és néz...azokkal a szemekkel néz...~
- Hm.... - emelte fel fenkölten a fejét Gabi majd megígazgatta a haját elrakva fegyverét. - Rendben. De itt maradok.
- Értettem. - jelentette ki a narancsos hajú lány s leemelte a lábát volt társa fejéről ,majd annak oldalába rúgott úgy ,hogy az egy pár métert esett odébb egyenesen a másik lábbai elé. Az csak lepillantott ,majd vissza rá.
- Miért ?
- Még te kérdezed ? - nevetett fel Roxy úgy ahogyan nem volt szókása ,szinte hisztérikusan. Aztán elővette a fegyverét úra előkészítve. -  Ne feccsegjünk...hanem intézzük ezt le...egyszer és mindenkorra Hikari.
Hikari elnézett egy pillanatra apró szomorúsággal ,majd rendesen elővette a fegyverét s szög egyenesen felé nyújtotta.
- Rendben.

- A FRANCBA! - kiáltotta Reita miközben egy jó ideje futott. A hátán ,a ruhájába erősen kapaszkodott Chibi, a többi lány meg a nyomaiban volt.
- Mere lehet Jinsei ? - kérdezte melette haladva Wendy.
- Úgy érzem már nincs messze... - válaszolta a srác azonban egy olyan rossz érzés fogta el....ami itkán volt ,de olyankor jogosan.
- A gond ,hogy Lumiere is eltünt.... - kezdte el Gigi. - és megfogyatkoztunk.
- Ez igaz... - vetette fel Clair csendben és nyugodtan. - Roxy eltűnt, Vavy az ellenség kezében. Karolina sérült, Xaxa meg Roy-al és Ray-el ügyködik a Kalcidiner-en.
- Hfp... - vigyorodott el erre Reita -  Vagyis mi maradtunk. Ez fantasztikus ,így ...csak élvezetesebb lesz.
Wendy komolyan pillantott a srácra ,akinek ő szerinte fogalma sem volt ,milyen veszélyes ez így most ,főleg ha megjelennek a Dark mew-ek is.
~Nem..ez csak álca....egy tökéletess maszk Egy áttörhetetlen...maszk...~
Gondolta a lány mikőzben a szőke fiút nézte. A szél egyre ersebb volt ,minnél gyorsabban haladtak s minnél közeleb érkeztek .
~ Igenis fontos neked a lány...ezért aggódsz ennyire érte. De nem mutatod ki ,fleg nem nekünk. Csak mégnagyobb szakadékat állitasz a csapatba ,ahogyan eddig is volt ,létezett benne. Az egyik szakadékot én húztam fel,szétzúzva vele a kis hídat melyet Vavy épitett....és most ez lett a vége. Eltűnt...ki tudja, él-e még...és te úgyan ezt teszed....tudva a hibámat segíteni akarsz azon ,hogy a kis hídat melyet Hikari kirakott ne tőrd szét...Csakhogy ez nem olyan könnyű..ezért mosolyogsz és bújsz eme álarc mőgé...ezért adod az életed a harcnak és nem a csapatnak. Mert ezen a kis hídon kivűl...semmi nem köt ide...úgy érzed. Sajnos..ez hiba, Reita.~
- MÉGIS MI A FENÉÉRT BÁMULSZ ? - kiáltott idegesen Reita a lányra aki elvonta a tekintetétt felemelt fejjel büszkén.
- Szamarat...
- EZÉRT KINYÍRLAK...
- Próbáld csak meg...
- TE... - kezdte el Reita ,de ekkor Chibi meghúzta a haját s előre forditotta a fejét.
- Figyelj oda Reita-san.... megérkeztünk.

[ - Mükődik ,istenem! - csapta őssze a kezeit Xaxa s ekkor a kőből egy hologram féleség nyúlt fel teljesen a zenebolt plafonáig amiben megjelent egy ismerős táj, ismerős alakokkal. Azonban ebből csak ketőtt tudtak kivenni.  A vöröses hajú lány vért köpöt ki ,majd letörölte a száját s újra megemelte a fegyverét, amíg a másik vörös gyengén felállt s aggódoan pillantott társára. A kezét fogta amely eltőrt s amelyet nem bírt mozditani ,így segíteni sem tudott a másiknak.
Ray szemei elsötétültek s vicsorítani kezdet ,miközben Xaxa aggódoan pillantott Roy-ra aki viszont halványan elvigyorodott.
- Úgy tűnik elkezdődöt.... - jelentette ki melyen Xaxa meglepődött.
- Ray!
- Nyugodj meg egér...- ekkor váratlanul a maradék Mew belépett a terembe értetlenül.
Mindenki rtetlenül nézte azt az apró jelenetett melyet a kő önkényesen megmutatott. Csak egy valaki csikorgatta a fogait , mikőzn az idegesség elöntötte mindenét.
Csak egy valaki....egy fiú...egy szőke srác.
- Induljatok a Parkba! - jelentette ki Ray...
Wendy csak bólintott s mindanyian átalakultak.
- Majd mi is megyünk...de a Kalcidinert átnézzük hátha segíthet...  - kezdte el Ray mire Roy elmosolyodott. Nems zeretett kitünni a többiek közül.
A kis csoport szélsebessen szétszéledt csak Xaxa maradt ott aggódalmas tekintettel. Most értette meg annak a srácnak az üzenetétt. Most tudta meg mit akart.
És mégsem tehetett ellene semmit....Vagy....mégis ?]

- Naitotori WAMEKU!
- Róka-legyező, segíts nekem!
A kétcsapás hatalmas robbanásban írtotta ki egymást. Egyik sem lett jobb a másiknál.Mindkét lány csak nézett ,lihegett idegesen. Vagyis az elöző föleg Roxy volt érvényességel.
- Nem kérdezem meg mégegyszer...MIÉRT ?
- Tudni akarod ? - rontott neki örült tekintettel és vigyorral Roxy ,majd hisztérikus hangon folytatta .- Miattad....- Közben nevetett.
Hikari szemei értetlenek lettek összevont szemöldökkel,mire a róka folytatta.
- A  bátyám többet foglalkozott ezekben az időkben bárkivel mint velem....mindig más volt neki az első és engem a saját húgát elfelejtett....hááát nem szörnyű ?!
Azonban volt valaki aki magához karolt és figyelt rám ,de nem hagyta ,hogy otthagyjam a csapatott ezt kapd ki Hikari! Aztán jöttél te és úgy éreztem végre minden rendben lesz. ANNYIRA FONTOS VOLTÁL NEKEM! De téged ez nem érdekelt....áááá...csak Warai... - vigyorgot egyet mikőzben ő folyamatosan támadott s a másik védekezett.
- Aztán meghallotam azt amit múltkor titokban beszéltetek Reita-val.... igen...minden összetört bennem mikor  hallotam ahogyan azt beszéltétek ,ki hogy lehet el mész innen. Miért ? Miért nem volt jó neked a csapat ?
- Nem erről van szó...
- Ne hazudj! Mindent hallotam.
~ Teljesen félreértetted Roxy.... másról vot szó ,de ezt nem kötöm az orrodra, mostmár biztos nem.~
- Hm... - tette maga mellé a katana-jat a lány majd a másik felé nyújtotta ki a kezét.- Rendben ,akkor az lesz amit akarsz Roxy.
- Tessék ? - torpant meg a másik.
- Az lesz amit akarsz. Mostantól vééd magad Roxanna! - jelentette ki ahogy egy baljós fény ment át a szemein .
Roxy erre védekezleg kapta magához fegyverét ,mert Naitotori gyors támadása igen hirtelen jött.
Csak úgy cikáztak a támadások és ütések közpette a lányok ,mind ketten bekaptak erős csapásokat ,de felálltakés folytatták. Egy-két fa is kidölt ettől ,a park azonban most elhagyatott volt. Felette az ég sötétedni kezdet a felhők egyre jobban gyűltek s amolyan baljós érzést keltett a sugárzása most a emberekben ,ezért elkerülték.
Szerencséjükre. Hikari az utolsó csapást akarta megtenni ,mkor váratlanul valaki leállította. A másik lány megelégete az egészet és nem nézelődtt tovább.
- TŰNJ EL GABI!
- FOGD BE A SZÁDAT TE OSTOBA TYÚK! - aztán vicsorítva meredt a másikra. - Mindig is benem volt ahogyan most néztelek ,hogy kire is emlékeztetsz...de csak most jöttem erre rá. Szinte a testvéred lehetne...- vigyorodott el a végén mire Hikari szemei megrebbentek.
~ Volt egy testvérem ,de ő meghalt....5 éve, és nem engedem ,hogy az emlévével játszadóz. KINYIRLAK TE TYÚK! ~
Rontott váratlanul neki a megilletődöt lányra ,majd az is élvezetesen elmosolyodott ahogyan a harc kezdetétt vette.
- Ez az.... rég volt ilyenben részem.
- Akkor jól jegyezd meg....
Roxycsak fogta a sebesült karját és nézte őket ,valahogyan másra számított. Eddig nem, most azonban valam furcsa érzés vette hatalmába ,s emiattaz érzés miatt
ami csak úgy gyötörte a lelkét nézte Lumiert aki lassú szusszogással jelezte ,hogy él ,de a fájdalom miatt már nem volt magánál.
Ekkor a támadások nyomásától mindkét lány hátra húzódott egy fény kiséretében. Ekkor jelent meg pár árny mindkettejük melett.
- Reita ? - értettlenkedett Hikari ahogyan észrevette a szőke hajkoronát és az erős kezet ami tartotta.
- Minden rendben ?
- Igen....eresssz ez az én dolgom. - Jelentette ki s egy gyors mozdulattal kitört a szóritásból előre rontva minduntalan. Csak előre....előre.
Ekőzben a másik oldalon Gabi nézett furcsán társaira.
- Mintha kevesen lennétek...- számolta meg őket. - Hol van Rukita , Callisto és Fleur ?
- Az első megsérült...a többiekről nem tudunk... - kezdte el Mandy mikort meglátta Roxy-t. - és mostmár ő is sérült.
- Akkor megyek én..csak intézzük már el... - sóhajtott fel Kira a kezeit megmozgattva mintha bemelegetenne ,de ekkor Gabi ráripakodott.
- Ez az én fogásom...húzz innen Kira!
- Ezt mond neki is... - mutatott közömbösen előre a srác mire a lány felkapta a fejét.
- JINSEI! - kiáltott utána de az már belevetette magát a fénybe, az ellenség felé.
Mindketten éreszték egymás jelennlététt de nem tudták ,hogy ki a másik, nem is sejtették milyen szoros kapcsolatuk van....csak megindultak ,hogy megöljék a másikat.
MEGÖLJÉK.....
A katana kikerült tokjából és előre szegezve rontott neki áldozatának.
Közelebb és egyre közelebb érve a finom és gyenge bőrhöz ,hogy felsértse és tönkretegye...
Egyre közelebb....
Aztán váratlanul a porfelhőben s a fényekben észrevették mindketten úgyanolyan és színű tekintetüket.
Hirtelen valami beléjük nyilalt s bár már támadtak ,direkt félre húzták fegyverüket az utolsó pillanatban. Úgy értek egymás háta mögé...
Ez volt a két élet....egy végzet....