33.rész
Irány Hollow-ot vadászni (by: RUKIA)

- Úristen mi történt?! -kiáltotta Okashii amint meglátta Sakura-t és Kain-t. Mindkettőn sok-sok kötözés és sok-sok tapasz volt.
- Kis baleset. -válaszolták egyszerre.
Egy férfira vártak. Sima eligazítás. Még korán volt, de Sakura és Kain már régóta bent voltak, a földön ültek a falnál.
- Kis baleset?!
- Kis baleset. -ismételték álmosan.
A tegnap estéjük veszélyes és fárasztó volt.

{Kain sokkal távolabb volt Sakura-val, egyik kezével fogta a lányét, a másikkal a karját simogatta.
- Mélyeket lélegezz. Ne engedd hogy feltörjön. Ne engedd hogy feltörjön!
Sakura hírtelen remegni kezdett, olyan hangot adott ki mit aki fulladozik.
- Mondom ne engedd, ne engedd, tartsd vissza!
- Már késő!
Sakura felemelte a fejét. Bal arcát egy maszk takarta, szeme fehérje feketére váltott, körmei úgyszintén befekedettek. Elővette a háta mögül az Asauchi-t és a fiúnak rontott, aki Wabisuke-vel védekezett. Nem akarta használni sem a Shikkai-t, sem a Bankai-t. A lány minduntalan sebesítette a fiút, ám néha még magát is, nem vette észre. Egész este harcoltak, mikor hajnalodott Kain képes volt arcon rúgni, mire a maszk leört és a lány magához tért.}

- Helo mindenkJESSZOM!!! Mi a franc történt veletek? -kiáltozott Reita is mikor belépett.
- Kis baleset. -ismétlés. Reita kérdőn Okashii-ra nézett, aki csak vállat vont.
Sakura ezen kissé meglepődött. Hát nem csak veszekedni képesek! :)
- Szépen elintéztek. -guggolt le Okashii a lányhoz.
- Legközelebb ügyesebb leszek.
- Ha néha kérnéd a segítségem ez nem lenne. Vagy akárki segítségét.
Sakura Kain-ra nézett.
- A kislányt én edzem Abarai. Kérte a segítségem.
- Te Matsumoto?! -képedt el.
- Igen, én. És igazán szépen halad.
Sakura mosolyogva nézett a fiúra, a kezét rátette az övére.

{- Sakura jól vagy?!
- Kain...ezt...én tettem veled?
- Nem, nem te voltál! Nincs baj. Már nincs baj. -kifulladva ült le mellé a földre. A lány is felült fektéből.
- Megérte az a sok kiképzés a Shiba klánnál.
- Miért nem mondtad meg hogy te is Shiba vagy?
- Nem tartom lényegesnek. Nem érzem hogy Shiba klánban a helyem. Én Matsumoto Rangiku mellett érzem jól magam. Miért, te nem érzed magad Kurosaki-nak?
- Én...nem érzem én magam senkinek.}

- Abarai féltékeny. -ült le Reita Kain mellé.
- Mi? Nem vagyok féltékeny! Egyébként is mi közöd hozzá!
- Azt hiszed nem vettem észre mikor visszajöttetek hogy mennyire kipirult az arcotok? -vágott vissza unottan. Okashii is szólni akart, de Sakura a fiú szájára rakta a kis kezét. Felállt, kézen fogta és kiment vele.
- Nekem úgy tűnik, hogy inkább te vagy féltékeny Reita. -közölte Kain. Reita zavartan lehajtotta a fejét.

- Muszály nektek a veszekedés? -kérdezte Sakura. Az épület mögött voltak.
- Nem tehetek róla, ő köt mindig belém!
- De adod alá a lovat!
- Jó, jó. Majd csöndbe maradok.
- Egyébként már azt hiszem ezzel nem tudunk mit kezdeni. Reita tudja.
- Biztos vagy benne? Mert attól hogy kipirult arccal jöttünk vissza még nem biztos hogy volt bármi is.
- Szerintem tudja. És biztos megmondta Kain-nak. És ők ketten biztos megmondták Blair-nek.
- Sokat vagy mostanság velük. És miért Matsumoto-hoz mentél segítségért?
- Okashii ha nem ismernélek talán még igazat is adnék Reita-nak.
- Nem vagyok féltékeny!
- Persze hogy nem. -nevetett.
Okashii hogy elhalgattassa puszit nyomott a szájára. A srác átfogta a lány derekát. Sakura hírtelen a nyakába ugrott és vadul megcsókolta, a fiú a falnak nyomta a lányt.
-  TÉNYLEG JÁRNAK, TÉNYLEG JÁRNAK! -sikított Yokiro. A két fiatal azonnal abbahagyta, de a póz nem változott. Yokiro Haru-val volt.
Haru kikerekedett szemekkel nézte a kis szőkét. Sakura soha nem mondta neki, hogy gyengéd érzéseket táplál a fiú iránt. Sakura is csak bambult a lányra. Az zökkentette ki, hogy Okashi hírtelen feldobta.
- Aha. Jó mi?
Blair és Idane is akkor haladtak el.
- És akkor...TE JÓ ÉG, OKASHII BEFOGTA A SZŐKÉT!
- Blair halkabban. -kérte Sakura.
- Nem, ezt nem! Erről tudni kell. OKASHII ÉS SAKURA JÁRNAK! -ugrott örömében. Sakura vörös lett, míg Okashii büszkén tartotta a kicsit.
- Okashii-san te tényleg együtt vagy Kurosaki-channal? -kérdezte higgadtan Idane. Okashi válaszképp megcsókolta barátnőjét, Blair kiáltozott és ugrált.
- KYAAA de cuki!
Haru és Yokiro elképedve meredt a fagyosnak hitt lányra.
Mikor Blair meghallotta unokatestvére lépteit elé futott.
- Karai gyere, ezt nézd!
- Veled meg mi van?
- Gyere már! -nevetett és vissza futott. Karai nem is tudta mit mondjon hírtelen, hogy reagáljon. Ez biztos az ő fagyos unokahúga?
Ahogy odaért elképesztő látványba ütközött. A két rokona egymás kezét fogva ugráltak.
- Lecsaptad a kezemről? –nevetett Okashii-ra. A szőke leugrott barátjáról és Karai-hoz ment, neki is a nyakába ugrott.
- Mindig te maradsz az én perverzkém.
- Ajánlom is. –simogatta meg a haját. Sakura ezután visszament Okashii-hoz, kinyújtotta a kezét jelezve hogy vegye fel.
- Kik vannak bent? –kérdezte Idane.
- Reita és Kain. –mondta Sakura, mire Idane bólintott és befelé indult Karai-val a nyomában.
- De édesek vagytok együtt! –csapta össze a kezét Yokiro.
Mielőtt szólhattak volna Hanako ment oda hozzájuk.
- Mi a fenét csináltok? Már bent van Kuro!
Kuro volt a férfi akire vártak. Yokiro, Blair és Haru egyből megindultak Hanako után.
- Nagy felhajtás. –sóhajtott Okashii.
- Én sem így terveztem.
Mikor ők is megérkeztek ugyanúgy letaglóztak mint a többiek. Az idősebb Shinigami-k vártak rájuk.
- Hisagi-k hozzám. –szólt Hisagi Shuuhei, A három fiatal egyből megindult, a két egyidős testvér és a két évvel fiatalabb kishúg.
- Bee ide. –hallatszott Yoruichi-től. Seabee egyből odaszökellt.
- Mi történt? Baj van?
- Majd megtudod.
- Rikku,Idane. –szólította meg két gyermekét Hitsugaya Toushiro is. Ők is egymásra nézve tanakodtak.
- Gyorsabban. –vetette oda Renji Okashi-nak.
- Megyek már, na!
- Mibe hogy most is a Kurosaki lányon jár a fejed. –korholta le. Okashii Sakura-ra nézett, aki rámosolygott.
- Na és?
- Gyere fiam. –nyújtotta ki Kain felé Rangiku a kezét.
- Mi ez az egész.
- Kain, most nagyon erősnek kell lenned!
Ichigo nehéz szívvel nézte gyermekeit.
- Lányok gyertek ide. –szólt nekik. Sakura nagyon lassan ment oda.
Hanako középre állt.
- A többiek, vagyis Grimmjow, Ishida, Sado, ti hozzám. Aizen, Ichimaru ti is.
Ekkor nézett oldalra Haru. Egy vörörsesbarnás hajú lány állt Hyouri mellett. Szájat húzva mentek hozzájuk, nagy távolságot tartva. Kuro most ért hozzájuk.
- Szóval mi vagyunk a maradék. Nekünk nincs aki szerencsét kívánjon, ezért majd Kuro fog. –mondta kegyetlenül Reita.
- Mond már! –kérte Kain Rangiku-t.
- Egy hétre el kell mennetek Hollow-okat ölni.
- Sima Hollow-okat és Menos-okat, igaz? Különben nem lenne ez a nagy izgalom. Attól féltek nem jövünk vissza. És minket küldtek ki mert rátok itt szükség van.
Rangiku átölelte a fiát.
- Nagyon vigyázz magadra.
- Nyugi anya. Tudod hogy nem lesz bajom.
Ennek mindenki fültanúja volt.
- Szóval ezért ez a nagy para. –dünnyögte Okashii.
- Most az egyszer vigyázz, rendben? Kérlek. –hangzott apjától. De ő soha nem beszél így vele. A helyzet tényleg ennyire komoly?
Mindenki oktatni kezdte védencét.
- Elvárom hogy jól viseljétek magatokat és segítsétek egymást. Ugyan hármas párokba lesztek beosztva, de ha összetalálkoznátok vigyázzatok a másikra. –ezzel ölelte át három kedveskéjét Shuuhei. –Karai te vagy a felelős a két lányért, rendben?
Karai bólintott.
Haru bátortalanul ölelte apját. Akárhogy is, megszerette.
- Vigyázz magadra.
- Rendben van…apa.
Ichigo elengedte és kisebbik lányára nézett. Sakura csak megrázta a fejét.
- Mi az? –nézett rá kérdőn Ichigo.
- Ő a tied…én nem. –ezzel hátrálni kezdett.
- Miket beszélsz már!
- Nem ap…Kurosaki-sama. Köszönöm az eddigi sok segítséget és nevelést, Kurosaki-sama. De már itt van az igazi lánya, tessék vele foglalkozni. –hajolt meg, szeme könnyes volt, arcán állmosoly.
Ichigo köpni-nyelni nem tudott.
- Sa-Sakura…
- Ichigo nincs időnk. Sajnálom, de ezt később kell megbeszélnetek. –lépett mellé Yoruichi. Ichigo nem reagált.
- Ossz be valakihez Yoruichi, mindegy kihez. Én most beszélek Ichigo-val. –fogta meg Ichigo ruhájának az ujját és kivezette, a férfi hagyta.
Mindenki elképedve nézte hogy a lány letegezi Kurosaki-sama-t.

- Nem az enyém? Honnan vette ezt a baromságot?
Blair rágyújtott egy cigire.
- Összekapott Haru-val. Olyanokat mondott neki hogy Sakura nem is Kurosaki.
- De Sakura miért reagál így, kicsi kora óta én nevelem, persze hogy Kurosaki, egyébként is olyan optimista mint az anyám volt! –akadt ki.
- Tudom Ichigo. Haru nagy hatással van rá. Túlságosan szereti.
- Blair gyere. –szólt be Yoruichi. Blair elnyomta a cigarettáját és követte.
- Rikichi! –kiáltott boldogan Blair mikor meglátta hogy vele van beosztva. Rikichi-t azért hívták hogy meglegyen a hármas létszám. Mellettük még Kuro volt. Blair tudta, bátyja direkt így intézte, hogy biztonság érje.
- És a szokásos hármas. –nyújtózott Reita Sakura és Kain mellett.
- Nem valószínű hogy találkozunk a többiekkel? –rángatta meg Sakura Yoruichi kabátját.
- nem, nem hiszem. Ha el akarsz köszönni valakiktől még azt most tedd meg.
Sakura odasétált a Hisagi testvérek mellett lévő Okashii-hoz.
- Izgulsz? –kérdezte a srác.
- Kicsit, de Kain és Reita mellett annyira nem.
- Ajánlom nekik hogy vigyázzanak rád.
- Ti is vigyázzatok Yokiro-ra.
- Szöszikeee! –nyújtotta el Reita. Sakura és Okashii váltottak még egy csókot és ezzel a lány visszaindult.
Haru, mivel annyira bizalmas viszonyba még nem került senkihez, leszámítva Sakura-t így automatikusan a két Quincy mellé állt.
- Tudom, ahhoz álltok akikhez akartok, de nyugodtabb vagyok ha együtt lennétek. –mondta Toushiro a sarjainak.
- Rendben. –adták a választ egyszerre.
Hitsugaya Yoruichi-hez ment, kis ideig beszéltek, majd Yoruichi Seabee-t a Hitsugaya testvérekhez rakta.
Így Hanako beállt Aizen Himitsu és Ichimaru Hyouri-hoz.
A csoportok kiléptek a teremből és megindultak.

Hamar eltelt egy nap, de amint megérkeztek a kijelölt helyre már Hollow-okba ütköztek. Egy barlang-félében voltak.
- Rég szórakoztam ilyen jól! –kiáltott Reita mikor végzett egy újabb Hollow-al. Sakura és Kain egy sziklán ültek. Unottan nézték hogy a fiú elvan magával.
- Ez beteges. –szólt Sakura.
- Mondom bolond! –helyeselt Kain.
- Hallod, fogd már vissza magad! Úgy volt hogy együtt leszünk, tudod, csapatmunka építése. –kiáltott oda neki.
- Reita figyelsz?
- Mi? Jajaja hogyne, csak még elbánok eggyel-kettővel, utána jöhettek. –válaszolt.

- És ez biztonságos Rikichi?
- Semmi sem biztonságos Blair. A papírral is meg tudod vágni magad.
Blair vállat vont és átadta neki a Zanpakutou-ját. Kuro-é már ott volt.
- Jön egy. –szólt a legmagasabb.
- Most! –kiáltott Rikichi, Kuro lehajolt, a fiú a nyakába pattant, Blair az ő nyakába, átvette a Zanpakutou-kat, a Hollow-nak dobta, egyszerre ejtették ki a kardok nevét, amik a Hollow-ba fúródtak. Az azonnal megsemmisült.
- Na mit mondtam. –vigyorgott Rikichi.

A két Quincy-tanonc tökéletesen összhangban mozgott, Haru elámulva figyelte milyen tökéletes a csapatmunkája. Ők ketten is tökéletesen elbánnak a Hollow-okkal. Talán mégis a szívére kellett volna hallgatnia és Sakura mellé állni.

Idane lógatta a lábát, a nővérét és Seabee-t nézte ahogy küzdenek. Ha úgy van ahogy mesélték akkor mondhatni ők az új Soi Fong-Yoruichi páros.
- Nem állnál be végre te is?! –szóltak rá.

Hanako, Himitsu és Hyouri már régóta küzdöttek a Hollow-al. Hatalmas volt és erős. Himitsu neki akart ugrani, de a Hollow a farkával megcsapta. Himitsu zuhanni kezdett a földre, de Hyouri elkapta.
- H-Hyouri?
- Vigyázz jobban Himitsu.

- Eddig kinek mennyi van? –lihegett Karai.
- Kettőt öltem már.
- Bakker, én csak egyet.
- Ez volt az ötödik. –húzta ki a Zanpakutou-ját a Hollow-ból Yokiro. A két srác elképedve meredt rá. A legkisebb, a legszelídebb, lány…és mégis ő vezet eddig!!! O.o”

Hitték hogy a többi nap is így fog telni. Ám az ötödik napon beszakadt a barlang.
- Idane! Idane! -kiáltotta testvére nevét kétségbe esetten Rikku, Rikichi nyugtatása semmit nem ért.
- Itt nem találjuk meg. Rikku szerencsénk van hogy közel vagyunk a kijárathoz. Iparkodjunk kifelé és hozzunk segítséget. Hidd el, nem lesz baja.
Rikku nehéz szívvel, de bólintott. A mellette lévő Hanako-ra figyelt. Hanako amikor felébredt nem találta a két partnerét, keresni kezdte őket de Seabee-be botlott, aki Rikku-hoz vitte.
- Gyere te is. -szólt neki.
- Érzed? -kérdezte Fujimoto.
- Haru-t nem. De más Shinigami-kat igen.
- Kiket?
- Rikku-san, Seaabee-san és Hanako-san. És valaki más is...Rikichi-san.
- Tényleg sokat fejlődtél. Vezess hozzájuk.

Kain felállt a törmelékekből.
- Reita! Sakura! -szólította társait.
Megijedt mert hírtelen egy kéz tört elő sok törmelék alól. Odaament és kihúzta.
- Jól vagy?
- Jah.
- Anyádat ijesztgesd te állat!
- Fogd be, fáj! Sakura?
- Nem tudom.
Lépteket hallottak. Okashii és Haru voltak azok.
- Veletek van beosztva Sakura, igaz? -sietett oda Okashii.
- Nos igen de...Sakura elszakadt tőlünk. -kezdte finoman Kain.
- MI?! -kiáltották egyszerre.
- Pofádat befogod, meglesz a csaj! Nem olyan gyenge mint hiszitek! Ne becsüljétek alá! -szólt Reita.
- Kitaposom a beled Grimmjow!
- Próbáld csak meg Abarai!
- Elég! Ne viaskodjatok! Inkább keressünk meg másokat is! -szólt Kain.
- És ha baja esett? -hajtotta le a fejét Haru.
- Nyugodj meg Haru-san. nem hiszem hogy nagy baj történt. Elég nehéz az edzéstervünk, ki van képezve. -próbálta megnyugtatni Kain.
Reita hírtelen összecsuklott.
- Jól vagy? -ijedt meg Kain.
- Sakura energiája...szertefoszlott.

- Francba! Rikichi! Rikichi! -kiáltott Blair. Senki nem volt mellette.
- Blair, ide! -hallotta. Kuro-tól jött.
- Kuro, legalább te megvag! Hol lehet Rikichi?
- Nem tudom. Most magaddal törődj! Megsérültél?
- nem, és te?
- Nincs bajom.
Megindultak keresni, egyszer már megálltak leküzdeni egy Hollow-ot.
- A technikád akárcsak a bátyádé.
- Ő tanított. -mosolygott.
Kuro hátra fordult. Morajlást hallott. A következő pillanatban víz tört fel és sodorta el őket.
Blair meg tudott kapaszkodni egy sziklában. Kiáltást hallott. Unokanővérétől jött.
- Yokiro! Merre vagy? -kiáltott. Yokiro előtte szágúldott el, a víz sodrása erős volt, Blair épphogy csak meg tudta fogni. Minden erejével húzta, a lány pedig minden erejével mászott. Épphogy felértek mikor még több víz zúdolt. Blair ismét egy sziklát célzott, ekkor észrevette unokabátyját. Az szintén egy sziklán volt, de látszott hogy azt nemsokára elsodorja az áradat. Blair erőt vett magán és nyújtotta felé a kezét.
- Próbálj elérni!
- Nem...nem megy!
Blair elővette a kardját, a nevét ejtve a sziklába vágta, belekapaszkodott és kinyújtotta a testét.
- Érd el a lábam!
A fiú nehezen, de elérte, felkúszott unokatestvére testén, de sokszor esett vissza.
- Karmolj belém, ne kímélj! -szólt Blair, mire az így tett. Nehezen, de elért a derekáig, Blair elkezdte felhúzni magát, Karai pedig jött vele. Mikor kiért telljesen behúzta a fiút is. Mélyeket lélegeztek, azt hitték pihenhetnek, de Yokiro elszágúldott előttük, merülni kezdett. Blair gondolkodás nélkül vetette utána magát, a felszínre hozta, Karai ugyanazt vetette be mint ő. Yokiro Blair hátába csimpaszkodott, így nehezebben tudta kihúzni magát. Mikor végre kiértek mind hátra dőlve lélegeztek.
- Köszönöm Blair. -szólt Yokiro.
- Megmentetted az életünk. -mondta Karai is. Blair feküdt középen, megfogta unokatestvérei kezét. Soha nem érezte még ennél közelebb őket.