32.rész
Nem is az (by RUKIA)

- Haru! -szólította meg valaki a lányt. Szőkésbarna haja hátra volt fogva, égkék szemeiben boldogság volt.
- Megyek Bee! -szólt neki.
- Rikku így is pipa lesz a késésért! -szólta le.
- Ichirin no Hana! -hallották, Haru odafordult.
- Ichirin no...? -ismételte Seabee.
Ez ismerős volt Haru-nak, csak nem tudta honnan.
- Á, Haru. Nem láttad a húgodat? -lépett be Rukia, mire Seabee meghajolt.
- Ichirin no...Hana. -tátogta Haru.
Sakura ekkor lépett be, egy halványrózsaszín rózsás kimonóban, szőkeségét hátul hanyagul összekötötte.
- Nahát Haru te itthon vagy? -kérdezte és kiropogtatta a vállát. Haru arcáról lefagyott a mosoly. Három hét. Ismét három hét telt el találkozás nélkül, és csak ennyit kap. Semmi mosoly, semmi kedves szó. "Nahát, itthon vagy?" ->ezzel le is van zárva.
- Bee-vel és Rikku-val megyek gyakorolni. -adta a választ.
- És te hova készülsz így Ichirin no Hana? -lépett be még valaki a szobába. Sakura már a hangja hallatán mosolyt vett fel, megpördült és a férfi nyakába ugrott, kis fejét a szívéhez fúrta.
- Ohayo-gozaimasu, Kurosaki-sama! -hajolt Seabee ismét.
A férfit csak egy hete nem látta, de bújik hozzá mint egy kis cica. Haru-t pedig már három hete. Távolodna el tőle?
- Egy hétig nem itthon alszom. -vigyorogta Sakura.
- Na de szöszikém, hát hova mennél te már megint? Alig látunk!
- Tudom apa, de sok a dolgom.
Ichigo nagyot sóhajtott: - Az ősz hajszálaim miattad keletkeznek te lány. -dörzsölte meg a szőke tincseket. A lányka egy puszit nyomott az arcára, majd anyjának is adott és elrohant.
Csak néztek utána mind.
- Eto...sokszor csinált már ilyet? -kérdezte Haru.
- Hogy nem alszik itthon sokáig? -kérdezte egyszerre Ichigo és Rukia, mire a lány bólintott. Ichigo folytatta- Előfordult már. Nála ez meg van szokva. Ugyanolyan mint a nagybátyja.
Haru ennek hallatán nagyot nyelt.
- Nagybátyja? -kérdezett vissza.
Rukia Ichigo-ra nézett: - Nem tudja?
- Mármint hogy ő és Sakura nem... -kérdezett volna vissza, de az említett hírtelen visszaszaladt, és hatalmas, cuppanós puszit nyomott nővére arcára.
- Ezt elfelejtettem . -és el is rohant.
Haru mosolyogva nézett utána és rosszallóan megrázta a fejét.

- Szexi vagy. Csak nem a patkány haveroddal találkozol? -túrt bele kék hajába a Sakura mellett sétáló fiú.
- Ma nem hiszem. Legalábbis nincs tervbe. És a neve Okashii te baka!
Reita bólintott.
- Nem is baj.
- Mond...nem kéne inkább a fekete ruhádba lenni inkább? Ukitake-sama le fog szidni.
- Sakura hányszor mondjuk még hogy a megnevezése "taichou"?
- De a sama jobban áll neki.
Reita is csak rosszallóan rázta a fejét. Fehér ruhájában ugyancsak sokan megnézték. Nem hiába, ő tényleg egy Arrancar, még ha a shinigami-k között is van.
- Hé kötsög! -hallották maguk mögött. Megfordultak. Ez Reita-nak szólt, szélesen elvigyorodott.
- Mi van te tahó? -kezelt le vele.
- Hogy van hercegnő? -kérdezte a fiú a lánytól.
- Köszönöm jól Kain. Miben segíthetünk? -mosolygott rá.
- Kéne az Asauchi-d.
- Mi? Minek? -ijedt meg.
- Ne izgulj, csak összevetném az enyémmel. -húzta elő a sajátját. Sakura úgyszint elővette a kardot. Kain egy darabig vizsgálta, majd visszaadta.
- Miért van nálatok Asauchi ha van Zanpakutou-tok? -kérdezte a legmagasabb.
- Kaptam. -válaszolták egyszerre, ezen meg is lepődtek. Kain visszaadta a lánynak aki rögtön visszaakasztotta a hátára.
- A hátán hordja az Asauchi-t, Kouhane meg csak az oldalán van. Behalok. Miért használod jobban az Asauchi-t mint Kouhane-t? -kérdezte Reita.
- Először is ez nem "egy Asauchi" hanem "Asauchi-m"! Másodszorra mert Kouhane nagyon veszélyes, félő hogy megsebesítené még a szeretteim is. Harmadszor meg a kardomat úgy kezelem mint egy Zanpakutou-t. Úgy tanultam minden kardnak van lelke. Miért ne lehetne neki is?

- Te nem mondtad meg neki? -kiáltott Rukia Ichigo-nak.
- És mégis mit mondjak Rukia!
- Tudnia kell!
- Seabee kérlek mond meg a Hitsugaya lánynak hogy Haru ma nem tud edzésre menni, rendben? -kérte szépen Ichigo, mire Seabee bólintott, elköszönt mindhármuktól és ment.
Haru szíve a torkában volt. Ismét valami ami felborítja az életét?
- Ichigo hogy gondoltad? Hiszen ha kidobod az éjszakába a haja épphogy nem foszforeszkál! -ült le Rukia.
Haru ebből már rájött, Sakura-ról van szó. Ichigo is leült.
- Nem tudtam hogy ez fontos lehet.
~Mi köze ennek Sakura hajszínéhez, hiszen...várjunk csak..Kuchiki-sama fekete...Kurosaki-sama narancs...ne....ne, ezt ne, EZT NE! -játszódott le a lányban.
- Haru hogy is mondjam...Sakura nem a mi vérünk. Mi csak magunkhoz vettük. Akihez vér szerint tartozik az egy szőke férfi, aki a nagybátyja. Talán hallottál már Urahara Kisuke-ről.
~Urahara? Hát persze, a bolt amit Jinta-ék vezetnek, az eredeti tulajdonos Urahara Kisuke volt aki...akihez vér szerint tartozik Sakura...Sakura nem a testvérem...nem a testvérem... -Haru hírtelen futásnak eredt, alig látott ki a könnyei mögül.

A "testvérpár" másik tagja már egy kis tónál ült két barátjával.
- Amúgy miért vagy Arrancar-cuccban? -kérdezte Kain.
- Nem tudom. Miért ne?
- De így nagyon megnéznek. -szúrta közbe Sakura.
- Így is tudják ki vagyok, nem mindegy? -nézett az égre. -Egyébként meg miért te mondod ezt? Téged is mindig néznek.
- Persze mert tejfölszőke. Meg mert Kurosaki lánya. -mondta Kain.
- Ne piszkál sebesorrú! -csípett bele.
- De én nem vagyok szerencsére ilyen helyzetben. -sóhajtott elégedetten.
- Nem szeretem ha pletykálnak rólam. -hajtotta le a fejét a lány.
- Kain is csak irigyli a hírnevünk. –gonoszkodott Reita.
- Engem szoktak rólatok kérdezni. Mert mostanság sokat vagyunk együtt. Néha leállok beszélni velük. -mondta Kain.
- Minek? -kérdezték egyszerre.
- Hogy mindenki tudja hogy Reita egy büdösnagy paraszt! - nézett gonoszan a fiúra, mire az szájba rúgta, Sakura hangosan nevetett. Ismerős aurát érzett. Felpattant és elindult az érzés irányába.
- Franc. -nyögte Reita. A kislány odaért a magas, barna hajú fiúhoz.
- Bakker de jól nézel ki! -mondta a srác.
- Köszönöm. -mosolygott Sakura.
- Grimmjow-al és Matsumoto-val vagy? -nézett feléjük, Kain intett, Reita kinyújtotta a nyelvét.
- Igen, nem jössz oda?
- Kösz nem.
- Okashii! Szokd meg Reita-t! Majd leállítom valahogy.
- Nem tudom mit kedvelsz benne. Bunkó, és hírtelen ugrik mindenre.
- Na ja. Fogalmam sincs kire igazak még ezek. -tette unottan csípőre a kezét, mire a fiú megborzolta a szőke tincseit.
- Ma mindenki a hajamat simizi. -nyögte.
- Mert szöszi vagy.
- Na és? Seabee is szőkés.
- Ő szőkésbarna. Te meg tejfölszőke.
- Mindenki piszkálni fog ma ezzel?
A fiú átkarolta a vállát és elindult vele.
- Okashii?
- Menjünk kicsit arrébb. Grimmjow nagyon néz. Nem akarom hogy pampogjon.
- Miért pampogna?
- Majd megtudod.

- Fáj még a lábad Pinky?
A rózsaszín hajú fiú és az extrém hajú lány sétáltak. Pontosabban a lány a fiú hátán volt.
- Már annyira nem Idane. Akár le is tehetsz.
- Hogy tudtad ennyire megütni magad?
- Ne kezdj oltogatni Rosarot!
Egymást csak így hívták általában, a fiú angolul hívta rózsaszínnek, míg a lány németül. A fiú csak nevetett. Mindketten 15 évesek, egyik sem éri el a 170 centit, mindkettő barna szemű. És mindkettő haja feltűnő.
Nagyon jóba voltak, de nem voltak legjobb barátok. A lány legjobbja néhány perce a fiú legjobbja mellett ült a tónál, ettől függetlenül nagyon szerették egymást. Blair boldog volt hogy tudta szeretni a fiút, Idane pedig büszke hogy a lány tudta szeretni. Sokáig nem látta Blair-t, hiszen az gondolt egyet és felment az emberek világába két évvel ezelőtt. Most hogy hazaette a fene nyugodtabb lett.
- Hagyd, viszlek még.
- Nem kell tényleg.
- Nem baj, nem bánom. -mondta. Blair bólintott. Kis idő múlva Idane letette a lányt és megvizsgálta a lábát.
- Rá tudsz lépni?
Blair felállt és ránehezedett.
- Sokkal jobb.
Ekkor futott bele véletlenül Haru. Blair hátra esett.
- Jaj, ne haragudj! -kiáltott.
- Mi a franc volt ez?! -üvöltötte le.
- Én csak...ne haragudj, nem vettelek észre. -és ezzel tovább akart menni, de Blair visszahúzta, a kimonó felsőjénél fogta.
- És ennyivel el van intézve?!
- Blair! -szólt unottan Idane.
Haru a fiúra fordult. Idane és Blair jóba lennének? El nem tudná képzelni.
- Sajnálom! -ismételte.
- Haru-san, sírsz? -ment oda Idane és hátra húzta Blair-t hogy az elengedje a lányt.
- Én...nem csak...valami belement a szemembe.
- Ez a szöszi testvére? -nézett rá szánalommal Blair. Haru még jobban sírni kezdett ennek hallatán.
~Nem...nem vagyok a testvére.
- Igen. De mi a baj Haru? Keressük meg a húgod?
- NEM A HUGOM! NEM A TESTVÉREM! -kiáltotta és ismét futni kezdett, Blair megpróbált utána nyúlni de nem sikerült.
- Megtudta hogy Sakura nem Ichigo lánya? -lepődött meg.
- Blair! Sakura-ék irányába fut! -kiáltott Idane.

Okashii beszorította Sakura-t egy fa mögé, Reita és Kain a közelben harcoltak egymással.
- Mostanság alig lehet téged látni.
- Sok a dolgom.
- Nagyon gyors a tempód. Fogytál is, kialvatlan vagy és egyre sápadtabb.
A lány csak elfordította a fejét. Nem tehetett róla, egyre gyakrabban érzi azt a félelmet, amitől csak Kain segítségével szabadulhat. Már régóta felfedezte ezt magában, de Kain csak este ér rá vele edzeni. Nem szabad hogy elveszítse maga felett az uralmat...nem szabad hogy a Hollow átvegye felette az uralmat. Mikor néhány hete kijött belőle szerencséje volt, hogy Kain talált rá.
- Tudom. -sóhajtott.
- Ha baj van szólsz?
- Nemsokára vége lesz az egésznek. Ha Zero-t elkaptuk te visszamész az emberek világába, én pedig...visszamegyek a Shiba klánba! Nem tudnálak értesíteni.
- Visszamész?
- Igen.
- De mi lesz a többiekkel?
- Elboldogulnak. De még ha maradnék is, te akkor is visszamész az emberek világába. -hajtotta le szomorúan a fejét.
- Hiányoznék?
- Lehet. De ne törődj vele. Hiszen amikor újra láttalak jóformán nem is köszöntél. Pedig én akartam. Én gondoltam rád sokat. -a hangja egyre jobban sírósan csengett. A srác megsimította a szőke tincseit, majd az arcát, és végül kis pírral a száját is. Sakura úgyszint vörös arcal pillantott a fiú szemeibe. Hosszú ideig csak egymás szemeibe néztek, majd az idősebbik lehajolt a kicsihez, lehunyta a szemeit és csókot adott neki.
Az egy kis ideig mozdulatlan maradt, majd lehunyt szemekkel karolta át a nyakát, mire a fiú a derekánál ölelte őt.
- Haru! -hallották meg Reita hangját, szétváltak és feléjük rohantak. Idane, aki közben Blair-el a nyomában beérte a lányt a karjainál fogva tartotta.
Sakura először erre lett figyelmes, utána Kain-on ütközött meg. A kimonó felsője leszakadt róla harc közben, a mellkasán pedig ismerős tetoválást fedezett fel.
~Shiba! Tudtam! Le se tagadhatná az apját!
- Eressz el! -sírta a lány.
- Mi történt? -érkezett meg a két szerelmes Shinigami is. Haru amikor meghallotta Sakura hangját felkiáltott.
Idane elengedte, Haru a földre rogyott. Fel akarta segíteni, de Kain kinyújtotta elé a kezét, jelezve hogy ne csináljon semmit. Reita egyből védelmezően a húga elé állt, Okashi úgyszintén, míg Idane Blair elé ment.
- Engedjetek át! -lökte el a két fiút Sakura és lassan Haru felé indult.
- Jól vagy? Megsérültél? -nyújtotta felé a kezét, de Haru hátrább csúszott. Sakura egy pillanatra visszahúzta a kezét, de ismét kinyújtotta. -Haru jól vagy? Mi a baj?
- MENJ INNEN! -kiáltotta.
Sakura ezen nagyon megütközött, ismét visszahúzta a kezét.
- Mi...mi történt? Had segítsek!
- NEM VAGY A TESTVÉREM! NEM VAGY SENKIM! -rikoltott még mindig, egy ott lévő sziklába ütközött, erősen belecsimpaszkodott.
Sakura nagyot nyelt.
- Elmondták neki? -suttogta Okashii Idane felé, aki bólintott.
- Én...Haru miket beszélsz? Persze hogy a testvéred vagyok. -erősködött.
- NEM! TE NEM VAGY KUROSAKI LÁNYA! URAHARA-HOZ TARTOZOL! NEM VAGYUNK TESTVÉREK! HAZUDTÁL!
- Nem...én nem...ez nem változtat semmin! Én Kurosaki vagyok!
- EZ IS HAZUGSÁG VOLT! MEGSZERETTELEK, TESTVÉRKÉNT KEZELTELEK, AZT HITTEM MINDIG JÓBA LESZÜNK....ÉS EZ IS CSAK HAZUGSÁG! NEM VAGYUNK TESTVÉREK, NEM ÁLLTATOM MAGAM! -és ekkor belé ragadt a szó. Egy Shinigami állt előtte, de ez nem nadrág…szoknya? Blair!
- A kis hálátlan! –sziszegte Blair.
Sakurra-ra nézett. Annak hideg szemeiből kiesett két-két könnycsepp.
- Kain. -szólt a fiúnak remegő, elcsukló, vékony hangon, aki bólintott, odament hozzá, felvette és megindult vele.
Reita elgondolkodott egy pillanatra. Kain most ismét hallgatag, ismét mosolytalan. Mások előtt valamiért nagyon fegyelmezi magát, bezzeg mikor az előbb még csak hárman voltak telljesen másképp viselkedett. Szabadabb volt.
- Mi a francot képzelsz magadról mi?! -kiáltott Blair és szájba akarta rúgni, de Reita lefogta a lábát.
- Hagyd békén K. Ne verd szét, csak te leszel megszidva.
- Én dolgom!
- Mint Hisagi-sama büszkesége ezt nem engedheted meg magadnak. -Blair egy kis ideig tanakodott, de utána leemelte a lábát.
- De mit képzel ez magáról?! Szöszi segíti, odaadja az erejét, ide hozza, ésatöbbi, ez meg "Nem vagy a testvérem!" Na és ha vér szerint nem az! Attól még nagyon szerethet téged, attól még igenis a nővére vagy!
Haru-nak hírtelen beugrott amit Kuro mondott Blair-ről. Hogy ő valójában Hisagi-sama örökbe fogadott húga.

Kain sokkal távolabb volt Sakura-val, egyik kezével fogta a lányét, a másikkal a karját simogatta.
- Mélyeket lélegezz. Ne engedd hogy feltörjön. Ne engedd hogy feltörjön!
Sakura hírtelen remegni kezdett, olyan hangot adott ki mit aki fulladozik.
- Mondom ne engedd, ne engedd, tartsd vissza!
- Már késő!