19.rész
Taka akkor kié ?

~ Én szerettem kölyök korom óta Taka-t erre elveszik tőlem...és ehhez képest a húgom is egy Nagase-val kezd...ez már túl van mindenen.~
Fortyogott magban Aoi miközben reggeliztek otthon. A kávéját iszogatta amikor vele szembe leült a húga.
- Jó reggelt. - mondta komoly hangnemben szemrehányóan Aoi.
- jó reggelt... - sütötte le a szemeit a lányka. Nagyon fájt a feje de emlékezett mindenre s büntudata volt sőt undorodott magától pedig nem történt semmi.
- Mik a szándékaid a Nagase sráccal ?
- Fogalmam sincs mi történt... - füllentett a lány ,főként mert ott volt Noriaki is.
- RIBANC!! - kiáltott fel Aoi ,mire Namida nagy szemekkel felpillantott azt hitte rá mondta ezt a nővére. - NÉZD CSAK MEG EZT!! - mutatta meg az újságot amiben egy model volt aki ki kezdett valakivel...vagyis egy szaftos pletyka. Namida megkönnyebült sóhajal ült vissza.
~ A frászt hozta rám...~

Hangos nevetésben tört ki a fekete hajú lány miközben fiatal barátnője mesélte neki a helyzetett.
- Egyre jobban bírom a nővéred.
- Ez nem vicces Blair!! Nagyon komoly!!
- Igen ,tényleg ribanc vagy... - vigyorodott el rágyújtva a lány mire Nami lefagyott egy pillanatra majd utána futott.
- Micsoda ?! Hiszen én...
- Nyugi csak vicceltem. - jelentette ki Blair. - részeg voltál, Sosuke rád mozdult... - remegett bele a lány keze. - de tartsd magad távol Noriaki-tól....
- Tessék ?
Az utca életében váratlanul csönd állt be ahogyan Nami a barátnőjére pillantott.
- Noriaki a riválisunk, és egyben egy önző dőg. - jelentette ki Blair ,de érezte már késön jött a jó tanács.
Namida csak szomorúan lehajtotta a fejét s elnézett oldalra.
- Nem járok Sosuke-val, nem is ismerem...
- Tudom. Néha ez előfordul Nami... ne csüggedj ,majd beszélek én vele. - ropogtatta meg az ujjait.
- NEEEE KÉRLEK NNEEE! - állitotta le könyörögve őt a másik. - Nem az ő hibája...
Blair aggodó arccal pillantott a fiatalra ,majd egy kedves mozdulattal megsimogatta a buksiát.

- Micsoda ? - akadt ki a szürke hajú lány a kék hajúra pillantva.
- Igen ,első kézből hallotam a bátyámtól. - jelentette ki Rika miközben aggódóan igazgatta meg a ruhát a modellen.
Most az iskola szinházi épületének a végében voltak az öltözőkben. A lánynak ez volt a záró vizsgája igy nagyon izgult ,de szerencsére mind Reijoh mind Blair segített neki.  Most a fekete hajú lány lépett ki ,de úgy mintha nem is ő lett volna.
- Eszméletlen! - kezdte el Rika ,de ekkor megcsörrent a telefonja. Elmosolyodott ,arcához emelte a másik kezét ,majd félrevonult egy picit beszégetni.
Hangja szinte csengett...látszodt olyan emberrel beszél aki fontos lehet neki.
- Miért Namida ? - kezdte el Reijoh mire Blair lepödöten nézett rá.
- Tudsz bárki mást ? - kérdezett vissza komolyan a lány.
Erre Reijoh-t elöntötte a mély gyülölett a lány felé aki nem volt jelen. Hiszen mindenben jóbb volt Namida-nal , mégsem volt elég jó Blair-nek.
A fekete hajú lány azonban inkább a telefon beszélgetésre figyelt. Valami nagyon zavarta benne,de maga sem tudta mi.
- Persze... akkor holnap. Szia... - mosolyodott el Rika lerakva a telefont ,majd visszalépett nagy mosolyal. - Akkor kezdjük!
A világitás hirtelen bekapcsolódott, s a termet minden tanár és vendég elfoglalta. A ifutó pályán csak Blair és Reijoh vonult végig mindig más ruhában.
Sietős léptekkel öltöztek át egy-egy hacukából ,de megérte Rika kedvéért. Legalábbis így gondolták.

- Ilyen nincs... - sírta el magát Rika az asztalra dölve.
- Dehát ez nem baj... - mosolyodott el bátóritóan Subete miközben a másik csak ontotta a könnyeit.
Brian sietős léptekkel termet ott a lány melett.
- MI A BAJ ? NEM ADTAK JÓ JEGYET ? - kérdezöskődött. - Megölöm őket!!
- De...de- szipogott - 5-ös lettem.
- Akkor meg ? - értetlenkedett zavart vigyorral Brian.
- Csak nem hiszem eeeelll..... - húzta el a végét majd újra az asztalra dölt.
Vele szemben lévő Die csak nevetett miközben a másik csendben gondolkodott el.
- Inkább készülödj ... - kezdte el Brian.
- Mire ? - pillantott fel értetlenül Rika.
- Hamarosan itt van Blair-san születésnapja! - jelentette ki nagy mosolyal Subete.
Ekkor mintha villám csapás érte volna  a kék hajú lány felpattant s rögtön belevetette magát a tervezésbe.
~ Valami különleges kelll...~
Szinte felgyúladt a papir a ceruza használatától.
A többiek zavartan nézték majd elmoslyodtak s Brian a vállát vonta meghatódva.
- Igazi profi!
Die ismét nevetett miközben lehajtott egy sört.
Brian ekkor észrevette ,ahogyan Aoi és Sosuke farkasszemet nézett szinte.
- Valami gond van ?
- Semmi..  - válaszolták egyszerre.
A kék hajú kérdőn nézett a vörösre aki csak a vállát vonta.
Ekkor kilépett az öltözőböl Reijoh ,s üdvözölte a bátyát egy puszival .
- Hol vannak a többiek ?
- Blair és Taka együtt mentek el.... - szólalt fel Rika hátulról.
- Nami be se jött ma. - folytatta Die ,mire Sosuke hátradölt a székben.
Aoi mint győztes húzta ki magát, de Reijoh csak elkomorodott.
Bár sosem voltak túl jóbban ,most mindketten úgyan azt érezték ,bár maguk sem tudták.
Mind ketten szenvedtek attól ,hogy szivűk szerelme mást szeret.... hogy lekésték...
Ekkor Aoi halovány mosolyal Brian-ra pillantott aki kedves mosolyal viszonozta ezt. A lány gyülőlni kezdte önmagát.

~ Igen...csak mond meg ,hogy ne zaklasson és ennyi..~
Erősitette magát a lány tudatában miközben a 4. emeletre ment fel lépcsőn. A sötétség kintről is bejutott a lépcsőházba ám szerencsére itt volt villany.
Lassan végre felért arra a szintre majd kikereste a fehér ajtókon lévő aranyozott számokból azt amelyik neki kellett. A 102-est.
Erőt vett magán ,majd bekopogott. Bár már járt itt , bele telt egy kis időbe mig megtalálta ezt a házat.
Egésznap ezen agyalt ,végig gondolva az amiket Bair is mondott....rájött ezt kell tennie.
Most mégis remegnek a lábbai mint valami kocsonya s úgy érzi a szíve is egyre jobban szorul össze.
Mit kedvelt ebbena pasasban ? Hogy kitúdta húzni a csigaházából ,hogy néha erőszakos vagy inkább nyomúlós volt...
Vagy csak rajongott érte a kisugárzása miatt.... most még is itt volt ,hogy lezárja a dolgot.
Egyszer csak leejtette  a táskáját s leguggolt érte mikor az ajtó kitárult kis fényt adva a folyosónak is ezáltal.
- Namida... - hallotta meg a férfi kellemes hangját aki könnyed köntösben hajolt ki az ajtó félfába kapaszkodva.
Haja nem volt beállitva úgy omlott a férfi vállaira ahogyan szemeivel is lepedten majd vonzóan tekintett rá.
A lány nyelni sem tudott váratlanul zavartan állt fel a táskájával miközben őt nézte. Váratlanul fülét farkát behúzva akart innen elmenekülni.
- Jobb ha megyek... - ejtette ki ajkain ezeket a szavakat.
Ekkor váratlanul Noraki megragadta a lány kezét s behúzta a lakásba ,majd bezárta az ajtót. Az ijedten tekintett fel.
- Gondolom nem véletlenül jöttél hozzám ilyen késön.
A lány az órára pillantott s valóban nem volt már reggel ,sőt este nyolc volt. Majd végül erőt vett magán s megszólalt.
- Csak beszélni szerettem volna veled.
- Hallgatlak - mutatott a székre a férfi mig öntött magának valamit inni. -  Bocs ,de jobb ha neked nem adok. - vigyorodott el.
A lány ismét elborzongott amikor felszínre törtek az emlékek ,majd zavartan lesütött szemmel ,parányi mosolyal kezdett bele.
- Azért jöttem ,hogy elmondjam jobb ha én nem jövök ide többet. Tudod én nem vagyok az a lány fajta...
- Blair beszélt rólam ,nemde ? - szólt közbe a fiú.
~ No lám... csak nem sejt valamit ? Így mégjobb.~
- Nem erről van szó. Igazából magam sem tudom mit akarok ,de tagja vagyok a Black Rose-nak és így tényleg jobb lenne.... - kezdte el a lány megigazitva a haját ,de ekkor Noriaki váratlanul lefogta a kezeit s lecsókolta.
- Azt mondtam neem! - kezdet el a lány ,majd végül engedett. Maga sem tudta minek ,de annyira jól esett neki ez az érzés.
Az ,hogy úgy gondolta valaki szereti. Aztán váratlanul felpattant s lelökte a férfit.
Az ajtó felé rohant de az zárva volt.
- Engedj ki. - mondta szinte parancsóloan ,de ekkor a férfi egy kulcsot adott a lány kezébe aki lepödöten nézett rá.
- Enged ki magad...majd gyere vissza ha akarsz...
~ Nem játszik...ő nem játszik velem..~
Gondolta a lány ,miközben elszomorodott. Semmit nem értett .
~ Félre értetted Blair őt..úgy tünik tényleg szeret...~
Aztán váratlanul kinyitotta az ajtót s elment a lakásból, de a zsebe mélyére csúsztatta a kulcsot.
Noriaki nézett utána ,majd becsukta egy sóhajjal az ajtót . Aztán elmosolyodva cigarettára gyújtott.
- Úgyis vissza jön. Mindenki vissza jön....

A fekete hajú lány élvezettel ölelte a párját ,aki ezt visszonozva csókjaival édesitette be a lány életétt és testét.
Már maguk sem tudják ,talán az első pillanattól kezdve az utcán vonzodtak egymáshoz ,de csak most jutottak el odaáig ,hogy ezt be is vallják,
hogy ezt felvállalják. Blair nem zavartatta magát ,bár mindig az ő közelében határozatlanná vált.
Most mégis úgy gondolta simán átadja a testét neki a lelkével és szívével együtt, és a fiú is igy érzett.
A lábuk kilátszódott a takaró alól ,s a sötét eltakarta minden vágyukat mely most rájuk tört s mely csak rájuk tartózott.
- BLAIIR! - hallatszdott kintről az ahogyan az ajtón kopognak.
Taka a fejére tette vigyorogva  a kezét egy sóhajjal.
- Téged keresnek...
- Nem érdekel most, úgyi elmegy.... - folytatta Blair s csókot nyomott a fiú arcára.
- Hát igen ,az lenne vicces ha kulcsa lenne a lakáshoz.. - kezdett bele Taka mikor a fekete hajú váratlanul felpillantott ijedten.
- Úgye nem adtál neki kulcsot... - nézett rá zavart vigyorral a fiú a lányra.
- Hááát... öhh....- kezdte Blair zavart mosollyal s ekkor váratlanul a fiú kilökte a lányt az ágyból ,s magára rántotta a lepedőt amely most védett mindent.
Blair is gyorsan felkapott egy kisebb paplant s kiment az éppen bejövő lányra. Az az zavartan nézett rá.
- Bocsi..d.e van kulcsom és...
- Menj el... - köhintett Blair egyet.
- Tessék? - értetlenkedett a lány. - De azért jöttem mert beszéltem Noriaki-val és... 
- Ó Megmondtad neki ? ejtetted ,fantasztikus vagy!! SZIA! - rendezte le gyorsan a lányt s kirúgta az ajtón XD ,majd bezárta mögött. Aztán vissza fordult s kezeit összecsapta. - Hol is tartottunk ?
Namida kint értetlenül nézett az ajtóra.
- Ö...nem .... - mondta végül halkan, már épp aró sóhajjal felállt mikor hirtelen ismerős hangot hallott maga mellől.
- Namida ? - csengett lepödöten a hang mire a lány felkapta a fejét. Az az ismerős és mégis távoli hang..... amit oly rég hallot és szomorú emlékeket ébresztett benne...
- Rimudo ?!