31.rész
Bántottál....

- Mennem kell Haru...
- Persze...de kérlek ígérd meg ,hogy beszélünk otthon..láttam ,hogy valami zavar téged...
- Ha.. - kezdte el de ekkor valaki hátra szólt.
- Sakura! - intézte szavait figyelmezteten Blair.
- Megyek.  - vonta a fejét a szőkeség aztán kihúzta karját testvére kezei közül.
Haru-t váratlanul rossz érzés fogta el valami megérzés keveredett apró féltékenységgel ,úgy érezte teljesen kezdi elvesziteni a lányt.
- Jellemző....Miért mész mindig ha Blair fütyül neked ? - szólalt végül meg. - Már hetek óta igy megy , Sakura ,figyelj rám!!
Az említett csak szomorúan eltekintett ,de nem szólt semmit. Ment a dolgára előre.
Amint elment barátnője mellett ,az mérges lett s váratlanul gyors léptekkel Haru előtt termet.
CSATTTT.....
Haru feje oldalra mozdult szemei kitágultak ,annyira meglepte a dolog. Szemei csak előre meredtek miközben arcán egy szép kis folt jelent meg.
Blair nem tett hozzá semmit ,csak megrázta a haját ,emelve fenköltesen magát ,aztán megfordult s futva tovább ment.
Sakura is hallota a nagy csattanást, de csak ment előre ,a dolgára.
~ Sajnálom ,de össze vagyok zavarodva... ebből maradj ki Haru, mert nem értesz semmit és nem akarlak elveszíteni.~

A lilás hajú lány csak állt perceket lefagyva teljesen ,majd lábbai összerogytak s a földre zuhanva ,ülve kezdtek kibugyani a könnyek a szeméből.
~ Annyira hülye vagyok... biztos arról van szó amit az a fura figura kérdezett...~ - gondolta ,majd egyre jobban kezdet el sírni s fogta már a fejét. ~ Nem érdemlem meg a bizalmát Hachi-san-nak...olyan alkalmatlan vagyok és undoritó ,hogy tudtam megbántani így Sakura-t.......csak félek...nagyon félek....~

[ Pár nappal ezelőtt.

Az éjszakai fényeket csak a telihold törte meg .
Az fiú már volt ott ahova mindig kijárt most vissza fele indult mikor találkozott egy jó barátjával.
Együtt ültek ketten a kidölt fatőrzsön s mindketten az eget kémlelték.
A barna hajú srác tördelte az ujjait ,miközben a lilás hajú rápillantott.
- Komolyan így gondolod ? - szólalt végül fel.
- Csak elkomolyodtam rajta.... Nem mondom ,hogy kedvelem Reita-t ,hiszen egy Arrancar aki kapitány lett csak úgy....de...
A lány miatt igenis végig gondoltam. Mostanában nagyon furcsa lett....és nem hiszem ,hogy jó párost alkotnak.
- Ahogyan Reita is csendesebb... - folytatta a lilás hajú. - Mit vár tőlem mit mondjak neked , Hyouri ?
- Csak tanácsot kérek Kain.
A lilás hajú fiú felállt elmosolyodva barátja felé pillantva.
- Őszintén Nem, és nem is bírom Okashii-t annyira ,azonban tudod ,hogy jó barátom vagy....de ebben én nem segíthetek. Nem tartozik rám ...
- De Kain...
- Azonban... - pillantott ekkor fel rá a barna hajú titokzatos szemű srác.- Van valaki akivel szerintem erről többet beszélhetsz.
Kain megigazgatta fegyvertokját ,majd folytatta.
- Nem ismerem csak látásból ahogyan te is... valahogyan mégis úgy érzem ő ebben tud segíteni neked ,vagy legalábbis meghallgat.
Kérd ki a véleményét.
- Ki az ? Ismerem ?
- Még annyira se mint én Hyouri... - mosolyodott el a fiú ,majd hátatt forditott mind a hold gyönyörű fényének ,mind barátjának s intve ment el. - Kérdezd meg Kuchiki Haru-t.....
- Kuchiki.. Haru ?! - lepödött meg Hyouri, majd közönyösen felvonta szemöldökét s egy sóhajjal felállt s elment. ~ Nem szoktam foglalkozni rá nem érdemlőkkel..~

A lilás hajú lány fáradtan lépdelt a haza felé vezető után. Lomhán járkált szinte elaludt már az utakat róva.
Mióta shinigami lett kemény kiképzései voltak ,bár erről senki nem tudott csak Rukia és Ichigo.
Nem értette Haru a titkolozásokat ,de biztos jó okuk volt rá így csak ment.
Azonban kelletlenül sóhajtott fel.
~ Jaj Sakura... mi van veled mostanság?, szinte sosem mosolyogsz ...~
Ekkor a lány felkiáltott s hátra esett ,hiszen váratlanul megjelent előtte valaki.
Összehúzta a szemeit úgy tekintett a férfira ,akiből a sötétség miatt semmit nem látott....majd a hold elérte az arcot megmutatva kilététt.
- Huh - a lányka szemei pedig csak elkerekedtek ahogyan belül egyre jobban erősödött a félelem érzése.

A nedves fűben ültek s a nagy csend vette körül őket. A lány kelletlenül pillantott el majd féve a fiúra, aki viszont nem törödőtt ezzel, megszokta már.
- Öszinte legyek ? - sóhajtott végül fel a lány.
- Természetesen.
- Sakura mostanában nagyon szomorú....nem Okashii miatt mert nagyon szereti őt....de biztos róla is van szó benne.
S ahogyan észrevettem Reita sincs formában mostanság....
Hyouri felpillantott a lányra ,akinek az arcán egy szomorú de halovány mosoly volt.
- Szeretném ha Sakura boldog lenne... kicsinek nagyon szerette Okashii-t s bár még most is szereti ,van különbség a szeretet és a szerelem között....és bár lehet van benne valami abban amit mondasz Hyouri..szerintem még ő maga sem tudja. - itt rápillantott megértően a fiúra. - Igérd meg, mielőtt bármit is teszel , előtte mindegyikükel beszélsz..hogy tudd a legjobb-e ez nekik.
A lány elmosolyodott majd elnézett, értetlenül.
- Hogy-hogy ezt velem beszéled meg ?
Hyouri elmoslyodott ,majd felállt.
- Kain ajánlott téged... - felelte - igaza volt...
- Várj  úgy érted Matsumoto Kain ? - pattant fel lepödöten a lány.
- Ismersz másikat is ? - aztán  intett s eltünt a sötétségben.
A lány csak nézett ,kezdett minden a feje fölé szállni s semmit nem értett már.
Félt ettől az alaktól bármenyire is nem mutatta....de közben ,rájött nem rossz ember....
- Még egy emberrel nőt  a szám Seabee..... ÚrISTEN MENNYI AZ IDŐ....Rukia-san megfog ölni...
kezdett el rohanni a lány.]

Másnap az osztagok között jópár kapitánynak fájt a feje.
- Madrame-taichou!!  - rontott be kiáltva a vörös hajú nő ,mire a kopasz  fejét emelte, de csendre intette a nőt.
Nagyon fájt a feje. A nő mögött meg a fuku-taichou lépkedett be az iratokkal.
- Mi történt Fukuda...?  - nyöszörögte a férfi.
- Azt írja a kapitány horoszkópja ,hogy mostanában nagyon fog mindenen fájni a feje és nehéz küzdelmekre kell számitania ,amikből sok veszteség lesz. De ezt a szerencséjére kovácsolhatja pár finom falattal és kedves tettel.....
- Nem mondod...persze ,hogy fáj a fejem....
- Na látja! Komolyan kell venni!
- Emiatt vertél fel Fukuda ?! - dölt vissza az asztalra a kapitány miközben Kain elmosolyodva rakta le a papirokat is oda.
- Dehát uram....
- Fukuda, látod ,hogy van ennél nagyobb baja is... - pillantott a lányra a fiú aki bolintott .
- Akkor hozok a kapitánynak valami finomságot..hogy szerencséje legyen - indult el a nő gyorsan.
- Istenem ez a nő....megértem Renji-t néha.... - simogatta meg kopasz fejét a férfi ,majd felkiáltott . - Az istenit! HANAKO MI VAN A JELENTÉSSEL!!!
Kain csak nézte a kapitányát .
- Uhh.... mond Matsumoto ,neked mért nem fáj a fejed...te is Sake-tál Kira-val.
- Én jobban viselem uram és nem ittam annyit mint őn. - ült le Kain az iroasztal előtt heverő székbe.
- Meglehet.... már nem is emlékszem rá.... - aztán hátradölt a székben s közben kinyitott egy dossziét. - A tegnap esti jelentés ?
- Igen...minden osztag megkapta a tegnapi jelentést a kis csapattól..
- Mi áll benne ?
- Csak annyi ,hogy nem találtak semmi érdemlegest. Tényleg csak hühó volt az egész.
- Pedig bár az lenne amit a horoszkopóm írt vagy mi a franc....egy jó harc... - sóhajtott a férfi.
- A legendás 11-es osztag igaz ?
- Igen,  .- nevetett fel Ikkaku , majd elkomolyodott. - Nevetni fogsz Matsumoto...de érzem ,hogy hamarosan nagyon nagy küzdelemben lesz részünk..és én már nagyon várom. - vigyorodott el a férfi.
- Legyen úgy. - bolintott Kain.

- Honnan ismered Hyouri-t ? -kérdezte a fiú miközben a lány után ment.
- Okashii... - pillantott hátra értetlenül Shinsou.
- Honnan ismered ?
- Miért ?
- Csak nem kénne vele lógnod....
- Akkor kivel... ? - pillanttt á értetlenül. - Haru-t szinte sosem eresztik el...Sakura meg folyton veletek lóg. Amugyis Hyouri jó ember.
- Ennyire ismered ?
- Ennyire....
- Dehát ő a... - ekkor Shinsou megfordult s csendre intette a fiatalabb Abarai-t.
- Tudom ,hogy csak féltesz ahogyan Fujimoto is.... de Hyouri a gyerekkori barátom és senkiért nem fogom eldobni. - mosolyodott el a lány ,majd tovább ment előre ,míg Okashii csak nézett a lány után.
- Inkább keresd meg Sakura-t..
- Igaz... - gondolt bele a fiú majd el is tünt.
Shinsou szomorúan tekintett előre. Mikor Okashii és Sakura összejöttek a szíve darabokra hullot ,de a barátjuk maradt.
Azzal ,hogy nem ment a társaságukba viszont elérte azt ,hogy ne fájjon annyira ,és Hyouri csak felviditotta mindig.
Ezeken gondolkodva járta az utcát a lány ,mikor váratlanul valaki megragadta a karját.
- Mi keres egy ilyen csinos kis pofa itt ezen a környéken ?
A lány csak határozotan pillantott a pasasra aki zaklatta. Majd elhúzta a kezét.
- Semmi köze hozzá...
- Nem jó válasz! - ütötte meg a férfi a lányt aki elesett a földre.
~ Barom...~
Pillantott Shinsou rá ,majd felállt s elkezdett egy Quincy módszert alkalmazni mikor váratlanul  a pasast valaki leütötte.
A lány nagy szemekkel meredt a nevető fiúra, akinek hajszíne még a sötétben is fénylett.
- Ahoy... Hitsugaya Idane, 3. osztag hadnagya. - mutatott a srác nagy mosolyal magára .
- Öhmm... Sado Shinsou... - motyogta a lány nagy szemekkel amikel pislogott párat.
- Gyere Shinsou vissza kisérlek a helyetekre nem jó itt egyedül lenned.. - nyujtott a lánynak kezet Idane ,majd végig lépdelt a leütött pasason .

- Mi üthetett ebbe a két lányba ?! - ment végig a folyosón Rukia ,miközben Ichigo valamit olvasott át. Nagyon unta ezt de ez volt  a feladata.
- Hogy érted ? - kérdezte végül meg .
- Eddig megértetem ,hogy nem értek rá ezért nem találkoztak...bár szerintem minimum Sakura megtudhatná ,hogy Haru miért nincs itthon ,így teljesen félreértik...
- Jobb ha ő sem tudja. Igen ?
- Na szóval azonban ma mintha szándékosan kerülnék egymást....vagyis az egyik odalról...mindegy...- ült le értetlenül a nő. - Nehéz a két lányal...
- Ebben látod igazad van. - helyeselt Ichigo.
- Úristen beteg vagy ? - pillantott fel Rukia.
Ichigo-nak rángatózni kezdett a szeme majd a elvonta tekintetétt.
- Kuss... hol van Sakura ?
- Fent a szobájában...pihen..
- És Haru ?
- Ahogyan kivántad...edz....
A férfi bólintott.
- Nem értem minek ez a nagy edzetés...
- Haru bár a lányod de nem élt olyan körülmények között mint Sakura... ezért harcban hátrább álhatt....- pillantott a nőre. - de a jelntések szerint gyorsan fejlődik.
- Gyorsan ?
- Igen... mondjuk ez nem csoda...amikor a mi generációnk volt a legtöbben nem Shinigami gyerekek voltak..csak késöbb tanultak annak...te, Renji....és még sokan...
A mostani generációból Sakura sem teljesen tisztavérű shinigami mert neki csak Urahara van..... de Haru igen.
- Úgy mondod mintha verseny lenne...
- Ez nem verseny és sosem lesz az...ez az igazság...

Fent a lány csak szomorúan tekintett előre miközben az ágyában feküdt.
Ma nem volt kedve senkivel találkozni. Sem Okashii-cal ,sem Reita-val de még Blaire-l sem.
~ Miért mondtad ezt Haru...? És ha nem igaz miért fáj még ennyire ? És ami a legfontosabb.... hol vagy most ?~

- Készen állsz ? - vigyorodott el a sebesült szőkeség kék szemeivel villámokat szórva szinte.
- Folytassuk... Seabee... - közölte a lány s nekirontott tanitójának.