29.rész
A születésnap part 1.

- De Matsumoto-san... - mentegetőzőtt a fiú ,de a nő hajthatatlan volt.
- Na...csak egy kortyot...
- de...- azonban ekkor a nő a torkába öntötte a fiúnak ,aki felpattant hirtelen és köhögni kezdett.
- Ez... erőőőős....
- Mit vártál.. - kortyolt ismételten. - Na de most én kérdezek. - ültette le a fiút váratlanul a székbe s mint egy kihallgatáson gyanúsan végigmérte.
Az csak nyelt egyett, míg a nő még a lámpát is ráírányitotta a srácra.
- És most szépen mesélsz nekem...

Haru fel s alá járkált ,a fények felé próbált menni ,bár maga se tudta merre is pontosan.
~ Istenem ,vajon hol vagyok ?! ~ - nézett körül a lány ,s ekkor váratlanul valami hozzáért a válához.
- ÁÁÁÁJJJJ - kiáltott fel megfordulva ,de a férfi csak zavart mosolyal legyintett.
- Sajnálom ,hogy ha megijesztetelek...
- Ez...nem válasz.. - mondta a lány a melkhasát fogva ,nagyokat lélegezve.
Most végig nézett a férfin. Még sosem látta ,de valahogy nem is akarta volna egy ilyen sötét helyen jobban megismerni hirtelen.
Magas férfi volt ,izmos , egyik szemét szemkötő fedte , a haja meg...
- Punk ?! - nézett lepödöten.
- Jah ,hogy ez.... - simitotta végig a kis haját a férfi nagy mosolyal, büszkén. Aztán a lányra vetette tekintetét. - Nem szabadna ilyenkor egyedül járkálnod.
Anyád már biztos aggódik...
- Sajnálom ,de nem tudom merre mehetnék... - zavartan elmosolyodott.- Sakura csak hirtelen elrohant.
- Értem. - komolyodott el egy pillanatra a férfi majd ismét gyermekies mosoly fedte az arcát s előre mutatott. - Akkor segítek...
Elkezdtek sétálni az úton s a lány is egyre jobban ismerte meg a környéket. Eleinte zavarta ez a csend ,majd elmosolyodva pillatott a férfira ,s annak a karján lévő jelzésre.
- Maga Fuku-taichou ?!
- Igen... -Jó ,mi ?! - vigyorodott el megmutatva a karján diszelgő jelzést. - A 12. osztag hadnagya vagyok .
- 12. osztag ?!
- Igen.. a kutatás osztaga. - itt elfintorodott picit. - Bár szerencsére nekem nem kell a laborokban lennem...enyém a papírmunka.
- Hisagi hadnagynak sok gyermeke van....
- Hm ?! - pillantott a férfi értetlenül a fiatalra majd előre elmosolyodva. - Tudod igazából csak Karai a vérszerintí gyermeke.
Yokiro-t örökbe fogadta , Blair meg nem a gyereke hanem a befogadott húga. Bár sosem éreztetti velük a különbséget és ez szép dolog.
- Tényleg ?! - lepödött meg nagyon a lányka. - Pedig annyira hasonlitanak mind egymásra....
- Igen ,a kellemes véletlen műve. - nevetett fel a férfi.
- Yokiro-t és Karai-t már ismerem úgy ahogy....de Blair nagyon...jeges...
- Igen... sokszor próbáltam felvidítani azt a lányt ,aztán rájöttem túl depressziv ,így ez nem megy.... - sóhajtott.
Bezzeg a Hitsugaya és a Matsumoto fiúval, +  Sakura-chan-el jobban van. - szinte síros fejet vágott.
^^" A lányka zavart mosolyal tekintett rá.

- ANYA! - kiáltott fel egy srác belépve a szobába ,majd kiment onnan s becsapta az ajtót maga mögött. - Ez meg ki ?! Úgye nem ?
- Jajj..ne aggódj. Majdnem annyi idős mint te, a fiam lehetne. - mosolygot Matsumoto - nem szeretem a fiatal fiúkat ha emmiatt üvöltesz.
- Megint ittál ,úgye ?
- Hé ,az egy dolog amit nem tilthatsz el tőlem az az édes rizs süti és a sake. - magyarázta fiának a nő. - Ha már a férfiakat eltiltod.
- Most Hachi-ra célzol ,igaz ? - pillantott a fiú rosszalóan anyjára.
- Miért..olyan kedves ember... - nézett a fiára nagy boci szemekkel Matsumoto.
- Akkor sem szeretem. - jelentette ki simán a fiú.
- Áhhh... olyan vagy mint a kapitányom. - ült le a fotelba a nő, aztán elkomolyodott. - Örülök ,hogy haza jöttél.
- Én is ,hogy újra látlak, éppségben.
- Ma is volt egy támadás ,de nem volt erős ,legalábbis a kapitányoknak. A fiatalok meg gyakoroltak legalább rajta...
- Ennyi volt összesen ?
- Ja igen... képzeld ügyesen fejlödnek a Ryiou-kák . -mosolyodott el a nő.
- Erre gondolsz ?! - bökött a fiú a szobára.
- Hagyd aludni...- legyintett - igen és nem.
Váratlanul a nő elhallgatott. Mire a fia is felemelte a tekintetétt.
~ Ismerem ezt a lélek energiát...~
Szemei egy pillanat alatt felcsillantak és megragadva a sake-s korsót kihajolt az ablakon, hatalmas mosolyal.
Mellei is csak lengtek egyet a nagyon gyors mozdulattól.
- Kuro-saaaan! Nincs kedved inni velem egyet ?
A férfi megtorpant a kislánnyal s egy mosolyal lépett a nő felé gyorsan.
- Ohh.. Rangiku kedves ,még nem alszik ?
Haru megnézte a két felnötett ,hasonlóan mindketten kicsit komolytalanok voltak ,viszont az is látszódott ,hogy szeretek egymás társaságában tartozkódni.
Kuro arcán olya boldogság tükröződött amit ritkán látott a lány s emiatt elmoslyodott ,majd mikor a férfi felé mutatott zavartan tekintett rájuk.
- Épp kísérem haza a kis hölgyet..
- Milyen udvarias...de azért remélem nem cserélsz le engem Kuro. - mondta a nő a végét hangsúlyozva gyermekien.
- Úgyan ,téged Rangiku ?! Soha semmiért.. - nevetett fel a férfi ,majd kicsit hátrált. - Ez az ablak kissé zavaró.
- Igazad van ! - közölte a nő ,majd egy pillanat alatt kiugrott rajta, azonban utána az ajtó is kivágodótt melyben a fia alakja jelent meg nekidőlve az ajtó félfájának.
Mikor Kuro észrevette a fiatal fiút s annak szinte izzó tekintetétt zavartan megvakarta a tarkóját s a n felé fordult.
- Nem is tudtam ,hogy hazaért a fiú.
- Ma jött. - mosolygot a nő ,majd Haru-ra pillantott. -  Ő a Kuchiki lány ?
- Igen az ...annyira édes pofa ,egyem a szívét. - mondta a férfi nagy mosolyal ,először meghúzta a lány arcán a bőrt ahogyan az idős nők szokták amire az áldozat felsszisszent ,majd az oldalához húzta a lány s fogdta a vállát erősen. -  Nem bánnám ha hozzám jönne mint Ofisa (Tiszt).
Haru csak zavartan pillantott nagy szemekkel a férfira ,majd a nőre aki szintén vigyorgott rá. Aztán menekvés képp elkapta a tekintetétt ami váratlanul találkozott a fiúéval.
~ ÍÍÍÍÍ ~ Sikoltott fel szinte magában Haru mikor megpillantotta azokat a lepedt,de közben közönyös szemeket.
~ Ő volt múltkor az öltözőben...~ - pillantott rá a fiú.
Haru amilyen gyorsan lehet rögtön leengedte a föld felé a gravitáció engedélyével a fejét ,s csak a fűvet bámulta a lába alatt.
- Hé Haru, ismered már a fiút. - bökte oldalba a lány Kuro.- Ő Matsumoto Kain. Rangiku fia...
- Volt szerencsénk már egymáshoz. - jelentette ki Kain ,mire a lány még mélyebbre emelte a fejét.
- Jaj Kain... ne legyén már ilyen ,szegény lány. - öltelte meg váratlanul Haru-t Matsumoto, bár  a lányka majdnem megfulladt a nő mellei között.
Kezeivel könyörgött levegőért ,mikor váratlanul elengedte őt a nő.
- Jut eszembe... itt van a Quincy fiú..elégé leitta magát.
- Fujimoto ?! - hajolt levegőért fel a lány meglepődve.
- Ismered ? - pillantott Kuro a lányra ,aki erre bolintott.
Matsumoto egy pillanat alatt Kain kihozta a fiút aki tényleg nem volt jó állapotban.
- Ilyet még sosem csinált... - nézett rá Haru ,átvéve  Kain-tól.
A fiú nem szólalt meg ,csak átadta ,majd a tekintette váratlanl máshova tévedt ahogyan a felnötteknek is.
Egy kis szél lökettel Haru is megérezte az idegen energáját ezért hátra fordult.
A hosszú szőke hajú ,kecses alkatú nő ,csipőre tett kézzel nézett a kis társaságra ,majd figyelme célpontja egy pillanat Haru lett.
- Még jó ,hogy megtaláltalak..ideje menünk. - jelentette ki ,egy kacsintással pásztázva.
A lány meglepődött ,majd a férfira pillantott, s átadta neki Fujimoto-t.
- Hachi-san... ha megkérem haza vinné Fujimoto-t.
- Persze kislány. - borzolta össze Haru haját Kuro ,miközben beleegyezését adta.
- Viszlát Matsumoto fuku-taichou, Matsumoto-san. - pillantott az említett rájuk majd bolintott ,s elfutott Bee felé.
- Jó ,hogy megvagy. Yoruichi-san mondta ,hogy folytassuk...
- Rendben... - pillantott hátra Haru még egyszer ,aztán elmentek vissza az erdő fele Seabee-vel.
Rangiku és Kuro nézett a lányka után ,majd a nő a férfi felé fordult.
- Ki volt ez a lány?
- Shihouin Yoruichi örökbefogadt tanonca, most a 2. Osztagnál Shinigami, ő az első tiszt.
- Soi Fong-nál ? -pillantot a nő lepedten . - De mi dolga van a 2. osztagnak a lánnyal.
- Nem tudom, de lehet nem is tartozik ránk. - vont vállat Kuro ,mikőzben a nőre pillantott. - Jobb ha helyre viszem a kölyköt.
Kellemes estét kivánok neked Rangiku-san.
- Kellemes estét Kuro-san. - intett utána a nő ,majd egy sóhajjal visszament a házba, megveregetve fia vállát.- Nem rossz ember ő.
- Jahm... - de a fiú tekintette még mindig a messzeségben ,volt ,majd sóhajtott egyet s bement anyjával.
- Nem tudom mi bajod van vele. Hasonlit valakire akire büszke lehetsz. Nemesi családból van s közben sosem viselkedik undokul ,felsöbb rendűként és nem itél meg senkit a rangja alapján.
- Ne hasonlitgasd hozzá.... - fintorodott el a fiú dühösen.
Matsumoto megértően nézett ,majd oda lépett a fiához s átölelte, a fejét fogta.
- Tudom ,hogy engem védesz...de Kuro nem rossz ember. Nem mondom ,hogy szeresd ,de lgyél vele kedvesebb...rendben ?
-..... Rendben.... - motyogta halkan a fiú.
- Szeretlek.
- Én is...Anya.

Napok teltek el így sem Haru sem Sakura nem találkozott....valami mindig közbejött....
- Tessék.
- Mi ez ? - nézett délben álmosan a lány a dobozra melyet a szőkeség nyújtott neki.
- Reggeli. - mondta majd rápillantott kék szemeivel. -  Este, mi történt végülis ?
- Eltévedtem és Hachi Kuro hadnagy a segítségemre volt. - mesélte a lány miközben nagy csodáló szemekkel meredt az ételre.
- Hallotam már róla. Nemesi család sarja ,de a kapitányok átalában ki vannak tőle. Mondjuk Yoruichi-san jó embernek tartja.- ivott valamit Seabee.
Haru egy pillanatra elkomorodv meredt előre csak az ételt rágta elgondolkodva. A szőkeség ezt észre is vette.
- Mi a baj Haru ?
- Csak elgondolkodtam....mond Seabee ,mit tennél ha kierülne ,hogy amit eddig igaznak hittél ,nem az....
- Hm... - gondolkodott el a lány ,majd elvigyorodott s Haru felé mutatott az evőpálcikával. - Kideríteném ,hogy mi miatt volt ez a hazugság. Nem minden olyan rossz ,mint aminek először tűnik.
Haru meglepődve lemeredt egy pillanatra ,majd mosolyogva hálásan tekintett a lányra.
- Köszönöm Seabee...
- Igazán nincs mit Haru. nem szeretném ,ha te sem mosolyognál ,mint a legtöbb Shinigami.
- Ezt hogy érted ?
- Bizonyára észrevetted ,hogy a fiatal shinigami-k egy része sosem mosolyog vagy csendes.....Tudod Haru , sokuk sokkal több dolgot megélt ,mint bármelyikünk...és mindenki máshogy dolgozza ezt fel. - pillantott ekkor a lányra - szeretném ,ha te mosolyogva dolgoznád fel a dolgokat.
Haru kicsit szontyolódva pillatott le az ételre, elgondolkodva azon amiket hallot.
~ Igaza lehet...bárkivel találkoztam ,mindenkiben volt valami elútasitó...szinte mindenkiben.~
~ [ Blair csak nézte a lány kezét ,majd felpillantott rá de ne fogott vele kezet.
- Bocs...de véres a kezed. - jelentette ki egy szipogással ecsetelve.
- Volt szerencsénk már egymáshoz. - jelentette ki Kain ,mire a lány még mélyebbre emelte a fejét.
- Nem.. - rázta a fejét.- A legnagyobb spirituális vagy milyen élményem is csak megérzések, jóslatok és egyébb érdekes "látomások" voltak... - nevette el magát Haru zavartan.
- Nem hiszem el...én meg egy ilyenre pazaroltam az erőmet...- sóhajtott fel Sakura.~]
- Értem...és rendben. - mosolyodott el ,mert bár tényleg így lehetett ....de ezek az emberek fontosak voltak ,sokak számára.
- Ma nincs gyakorlás több... - állt fel váratlanul Bee.
- Tessék ?! Miért ? - pattant fel Haru.
- Ma este megtartjuk Kurosaki kapitány születésnapját...
- Ma van a születésnapja ?
- Igen... ma van Július 7.-e....
Haru elgondolkodott ,majd elmosolyodott.
- Akkor ideje elindulnom nekem is, biztos a többiek is készülődnek már.
~ Remélem Sakura most otthon lesz..~
- Na látod. - bolintott Bee aztán intett s elég gyorsan el is futott a lány szeme elől.


- Zero-san ,nem vettek észre az előző támadásnál! - jelentette a kis lila hajú lányka.
- Örülök, ezek jó hírek 01-x.- simogatta meg a kislány fejét a férfi ,majd egy gonosz mosollyal kiment a teremből.- Mond meg az embereknek ,hogy készüljenek 01-x.
- Igenis uram! - mosolyodott beállva a lányka ,majd nézett nagy mosolyal a férfi után.
A sötét szobában most egyedül volt ám sosem érezte magányosnak magát ,mert itt volt neki Zero-sama.
Ö volt az egyetlen aki fontos volt számára ,aki megértette s akiért bármit megtett volna.


- Ichirin no Haná-m....- szólt fel Rukia ,de válasz nem jött.- Hol van ez a lány ?! - tette csipőre a kezét.- és a másik...áhhh.. - fogta már a fejét.
Eközben kint a kis virág akiről szó volt most lépett be nagy mosolyal az arcán.
- Hol voltál ? - nézett rá Rukia. - Az apádról van szó...
- Bocsi anya. - nézett fel, majd elszomorodva pillantott az üres szobára. - Haru nincs itthon.
- Sajnos még nem ért haza... - nézett oda a  nő is.
- Mostanában nagyon kevesett van itthon....
- Ahogyan te is.
- Tudod...Ukitake-sama-nál voltak munkák...meg Okashii...és Blair... - kezdett bele a lány de az anyja elhallgatatta.
- Nem kell nekem magyarázkodnod ,jó tudod.A múltkori támadás óta a helyzetek feszültebbek lettek....
- Szeretnék többet lenni Haru-val...tudod az emberek világában annyit voltunk együtt...és most... az útóbbi két-három hétben semmi... de nem gondolhatok csak rá
Blair-nek is nehéz most. Külön kiképzésen van...
 Testvérek vagytok Haru-val..egyikötök sem haragszik ha a másik nem ér rá...nem ? - mosolyodott el az anya ,azonban ekkor belépet az említet lány lihegve.
- Sajnálom.. Kuchiki-san...- hadarta majd mikor észrevette a szőke lányt nagy mosoly ült ki az arcára. - Sakura!! Annyira jó...- kezdte el ,de ekkor ismét közbeszóltak.
- Sakura! - kiáltott valaki be az ablakon s a lány rögtön odafutott.
Nagy mosolyal meredt lentre ahol ár fiatal barátja várta. Okashii integetett neki egy vigyorral ,míg Reita és Blair jó messze egymástól csendben figyeltek.
A lány hátra fordult engedélyre az anyjától aki elmosolyodva bolintott ,mire a fiatal kifutott.
Rukia most a lányára nézett akinek arcán azonban meglátta a szomorúságot, s azt is ahogyan ezt leplezi, a parányi mosolyt.