27.rész
HaruNoHana cselekedete

- Mióta van lent ? - pillantott Seabee mesterére.
- Már több mint egy napja... és semmi. - aggodalmaskodott a nő.
- Látom ,hogy félsz..
- Persze.... tudod, nem tudom a kölyök mire képes. - állt fel Yoruichi s a gödör széléhez sétált. - Élsz még ?
Lent a sötétben Haru izzadt és fel-fel szisszent sokszor a fájdalomtól, mikőzben próbált felállni.
- PERSZE! - kiáltott fel ,bár nem érezte olyan jól magát. ~ Istenem, mit vétettem...meghaltam...valahogyan fel kell jutnom...~
Vagy egy napja sinylődőtt itt és semmit nem jutott előre. Mindig csak a frász kerülgette és a pánik lett urrá rajta ahogyan látta ,hogy a lánc martaléka hamarosan elér a végéhez. A gondolatok szörnyen zavarták... most megfog halni...igen...agyis már halott...de teljesen.
Lassan engedett a fájdalomnak és hátára fekve felnézett a fényre. Egyik kezével azonban takarta azt ,mintha elzárná az egyetlen utatt is ami kinyilt előtte.
~ Az eddigi 16 évem hazugság volt... s most szülinapomra megkapom azt ,hogy meghalok.... végülis, szép életem volt. Mégha nem is volt igaz...~
Dölt oldalra s ekkor a szemei kiptantak.
~ Mi az ,hogy nem volt igaz ? Tény hazugság volt ,de Inoue-san végig lányaként szeretett...Fujimoto, Shinsou ,Sakura,a lányok... Ayuri... úisten mennyire hiányoztok...~
Kezdett el könnyezni s ,majd feltérdelt s a földet megmarkolva a ökölbe szóritotta a kezét, erölkődve határozotan.
~ Nem...nem szabad most feladnom...Igen..sikerülni fog!~
Állt fel elmosolydva s reményteljesen pillantott fel.
Seabee megborzongott egy pillanatra s kezeivel körül ölelte magát.
- Mi történt ? - pillantott rá Yoruichi ,s bár a lány már a válaszra nyitotta az ajkait ,ki már nem mondhatta azt ami a szívét nyomta.
Váratlanul egy hatamas fénycsóva villant fel a gödörből s mindkét nő az arca elé kata a kezét.
- Yoruichi-san!! - kiáltott fel Bee, mire a lila hajú nő elkomolyodott.
- Elkezdödőtt.... Lejárt az idő Seabbe... készülj..
- Igenis! - mondta a szőkeség ,majd a kardja felé nyúlt.
Picit aggodalmasan nézett előre. Ebben a pár napba jót mulatott a lánnyal ,még ha az nem is élvezte.
Bár barátnak nem mondhatta még....de sosem kivánta volna ezt.
Nem sikerült...nem sikerült egyre csak ezek jártak a fejében ,s egyre jobban lett dühös önmagára.
Azért mert makacsul ragaszkodott valamihez....
Mielőtt azonban bármi is történhetett Yoruichi elkerekedett szemekkel meredt a lányra ,aki csak valami nagy nyomást érzett, s ebben a pillanatba halál félelem járta át.
Azonban kezét nem vette le kardja hüvelyéről s csak pillantását emelte a személyhez aki most megjelent előtte .
Az torkánál pedig egy penge állt,amit felismert ,mert vagy 2 napja harcolt ellene.
- HaruNoHana .... - motyogta rekedten Haru-ra pillantva.
Az leengedett fejjel állt a két nő között ,mintha nem is éllne ,fekete ruhában.
Több helyen is vérzet s ez csak úgy csorgott le a fehét kezének ujjai végéről amelyek szintén a teste melett helyezkedtek el. Csak a másik tartotta dacosan a kardot
Bee torkának.
~ De hogy...lehetetlen ,észre sem vettem... ez..~
~ Lehetetlen... Urahara.... mit csináltál a lánnyal?~
Gondolta egyszerre a két nő amikor a fiatal lányra pillantottak. A nagy csendet végül Bee törte meg .
- Kuchiki...
- NEM VAGYOK KUCHIKI ! - kiáltott fel a lány s most felemelte az arcát .
Yoruichi lepedten nézte őt. A bájos arc most kissé eltorzult ,felét egy maszk takarta. A nőnek valóra vált a félelme... a lány hollowá alakult.
- Itt az ideje cselekedni Seabbe. - jelentette ki szigorúan.
Az emlitett csak bólintott ,mire Haru fényes tekintetétt most Yoruichi-re szegezte s egy gonosz széles mosoly ült ki a lányka arcára.
- A játék elkezdödőtt.... - kezdett bele ,de ekkor valami furcsa történt. Egy-egy rezgés rázta meg a testett, s pont emiatt a hezitálás miatt Bee hátra ugrott
pár lépésnyit.
- Yoruichi-san... - nézett kérdőn a nőre, nagyobb levegő vételek útán.
~ Ez nem az a lány akive az elmúlt napokat töltöttem ...hát mégis megtörtént ? Hollowá vált ? ~
- Készülj fel Seabbe.... - tárta ki a karját a barnás börű nő, de még nem kezdte el...várt.

- ERESSSZ EL!! - kiáltott fel a maszkos ,de most a helyszín más volt.
Ismételten az a háttér volt amit Haru akkor látott ,mikor HaruNoHan kapcsolatba lépett vele. Mondhatni most is így volt.
Haru feküdt tudatlanul ebben a térben , Zankapatou-ja meg melette térdelt.
A fiú arca aggodalmas volt. A legtöbb Zankapatou-nak mindegy gazdája ki, csak jó legyen vele vagy fogadja el. Értse meg...
De ez itt más volt... bár a lány nem emlékezett, fegyverének és ő neki más kapcsolata is volt..egy régebbi és szorosabb.
A fiú lehajolt felé ,fekete haja kissé hozzá simult a lányka karcolt ,sebes puha böréhez, s közben érezni lehetett azon a bőrön még a leheletétt is.
Megmozgatta a lány haját majd ajkai meg mozdultak ,mikor a füléhez ért s belesúgott valamit.
- Kelj fel... még nincs itt az időd... hallod , Haru ?! - motyogta neki tisztán ,halkan ,majd átölelte.
Egy pillanatig semmi sem történt ,de aztán a medál fényleni kezdett ahogyan a lány hajcsatjai is.
S ekkor a szemei kipattantak mély álmukból.

- Yokiro, a 9. osztag hol tart ? - pillantott a barna hajú lányra Hitsugaya.
- Nem sokára itt vannak ,Hitsugaya-taichou ! - válaszolta a lány,majd a dögre nézett. - Uram !
- Tessék ?! - tette kezeit karba a férfi ,miközben bámulta a domboldalt ,az eget.
- Gondolja végeznek vele ?
- Nem kellene közbe avatkoznunk taichou... - pillantott aggodalmasan Matsumoto a kapitányára.
- Nem. Hisagi és Ichigo azt mondták hagyjuk.
~ Apám ilyet mondott volna ? És miért ilyen aggodalmas Hitsuaya-taichou ?! ~
Nézett a lányka a kapitányra,majd ő is követte a férfi szemének lényegét. A dombot.
Egy nagyobb hollow volt ott. S a viharfelhők is gyülekeztek egyre jobban.
~ Sakura.. Reita...Okashii...ez így nem lesz jó... hol van már a 9. osztag.....Abarai-taichou.... ~
Nézett hátra a lány aggodalmasan az erdőre ahonnan jött. Zavarta az ,hogy az osztag késett ,ilyen még sosem volt.
Most sem tudta vajon mi történhetett ,de azt észrevette ,hogy mióta a kis Ryouka elment minden megváltozott.
Az a lány felkevert valamit ,talán Zero miatt is. Mindenki tudta ,hogy ezek a merényletek az ő müvei ,de senki nem tudta megoldani.
Pár napja úgy volt van ötlet rá merre lehet a férfi ,de ez is elvetésre került.
Zero eltünt....és senki nem tudta merre. Yokiro felkapta a fejét ijedten egy csapásra mely elől ért célba.
- Sakura  - kiáltotta s futni kezdett váratlanul.
- HISAGI! - kiáltott fel a kapitány a lány után kapva ,de már nem érte el. - Ch.. - jelent meg a szájánál egy rándulás ,majd Matsumoto felé pillantott.
- Kapitány..
- Azonnal keresd meg nekem Shuuhei-t és Abarai-t. - közölte ,majd előre meredt. - Megyek és segítem a fiatalokat.
A nő bolintott ,aztán egy pillanat alatt sarkon fordult s az erdőn át neki iramodott a dolgára.
Csak egydolog miatt volt kis megnyúgvás a szívében.... ,hogy a fia nincs Soul Society-ben.
Az erdő sötét volt ,még a szentjános bogarak sem segítették most fényükkel a nő útját , szerencsére azonban ebben  helyzetben is tudott tájékozódni.
Szemei keresztűzbe vették a fák tömbjeit ,mert érzett valami furcsa lélek energiátt erre ,olyat amit még ezelőtt sosem és amit még nem tudott behatárolni sem.
De semmi... nem támadta meg semmi ,mehetett az útjára. Aztán váratlanul mégis megtorpant .
 - Ki az ?! Ki van itt ?
~ Érzem... érezlek te...~
Pillantott lassan jobbra -balra felkészülve mindenre ,már fegyveréhez is emelte a kezét.
RECS.
A nő kirántotta kardját ,egyenesen neki egy toroknak. Határozottan és bátran pillantott ellenfelére ,majd ez a tekintett zavartá vált s megjelent egy bűnbánó mosoly is.
- Abarai-taichou... - motyogta ,de a férfi csak a pengét vizslatta ,majd a nőre meresztette szemeit.
- MATSUMOTO! - kiáltott fel ,de ekkor Shuhhei is megérkezett közéjük egy pillanat alatt.
- Abarai,mindenki hallja így ,hogy itt vagy... - jegyezte meg majd a nő felé pillantott. - Mit keresel itt Rangiku ?
- Siessünk... Yokiro belerohant a harcba... s ezért Hitsugaya-taichou is elindult! - mondta a nő ,mire a két férfi szeme elszkült s egy pillanat alatt csak a szél lengedte meg
a bögyös haját ,mely a két férfi gyorsaságából jött. Már fordult mikor megjelent még két tiszt. Egy fiú és egy lány... mindkettő lázadó kinézetű ,fekete hajú....
mindkettő Hisagi...

- ERESSSZ EL!! - kiáltott fel Haru ,de ekkor a lila hajú nő támadásba lendült.
Egy gyors rúgás be is talált és a lány repült elégé messzire ,s már folytatta volna ,mikor Seabbe felkiáltott.
- Yoruichi-san , nee ,várj!!
~ Más az aurája megint...~
Majd elkezdett mestere felé futni s leállt előtte hátha mégis téved.
- Seabee..
- Nem érzed mester...?
Ekkor a nő is felpillantott. Annyira elvolt fogalva ,hogy észre sem vette a változást.
Haru lassan állt fel a földről a vér még mindig folyt a karjáról ,majd kezei közül kiesett a zankapatou és mindkétt fehér kezével a maszkját ragadta meg.
- Tünj el !Nem haltam meg!! - kiáltott fel majd egy hirtelen mozdulattal letörte magáról a maszkegy nagyobb darabját s ezzel együtt a többi is leesett arcáról.
Felpillantott a két nőre ,akik most a lány arcát fürkészték. Tele volt sebbel....
Yoruichi megkönnyebülten lélegzett fel ,míg Seabbe arcán hatalmas mosoly jelent meg.
Haru lassan felemelte HauNoHana-t s egy megértő mosollyal elrakta a helyére ,majd zavartan pillantott rájuk vissza.
- Úgy tünik sikerült... igaz ? - mondta ,majd lábai megremegtek s elhagyták munkájukat. A lány fáradtan esett össze ,de ekkor Bee megragadta s megtartotta.
- Ránk ijesztettél hallod-e ?!
- Én is megijedtem...
- Kifáradtál.. nem ?
- De... nagyon... - vallota be a lány egy mosolyal ,majd újra erőt vett magán s megállt a saját lábán intve Bee-nek a segítséget ,hogy megköszönje.
- Hát...akkor ideje megfürödnöd büdös vagy... - legyezte meg a lila hajú nő az orra előtt a kezét ,érdekes fintort vágva hozzá
Seabee rögtön levűta a dolgokat s nevetni kezdett ,míg Haru ereje csak egy zavart mosolyra volt elég.
Ekkor váratlanul Yoruichi a ányka fenekére tapasztotta jobb lábát.
- Yorui... - kezdte el Haru ,mire Bee mégjobban nevetett ,majd váratlanul a lila hajú nő lökött egyet ezen a mozdulaton s olyan nagyra sikerült ,hogy a lányka
egyenesen repült előre ,s kiáltva egyet.
~ Majdnem meghaltam és újra...ezek sosem adják fel ?! ~
- Mi..a... - kezdte el Haru mikor egy kis sziklát pillantott meg ami körübelül a térdéig ért, aztán megtorpant váratlanul a szikla előtt és kissé pucsitva ereszkedett a másik oldalra. Seabbe nyugodtan mellé lépkedett ,majd megjelent az arcán egy vigyor s megpöckölte a lány fenekét ,aki ezáltal felborult súllyal esett át a másik oldalra.
- Ááá - szólalt fel a csobbanás után a lány - ez forróóó !
- Még szép... de mást nem érzel ? - állt meg a sziklás résznél a szőkeség.
Haru elgondolkdotott ,majd hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
- Mintha aludtam volna 5 napot...szinte semmim nem fáj...
- Na látod.- hunyta le szemeit Bee.
Yoruichi elmosolyodva lépkedett feléjük...ebben ő is sokszor fürdött. Hol Kisuke-val...és volt ,hogy Ichigo-val is.
- Jobb ha anyád nem tudja meg milyen nehezen ment ez... - jelentette váratlanul ki mire Haru felpillantott s a mosoly eltünt az arcáról.
- Persze...
Ekkor egy pokol lepke szált Bee ujjaira s végig hallgatva aggodó mimika jelent meg arcán.
- Mi történt Seabee-san... 
- Bee... - nézett rá a nő.
- Soul Society-t megtámadták...Kurosaki Ichigo-taichou parancsára a kiképzés fel lett függesztve...
- Mi ? - nézett lepedten Haru.
De Yoruichi-san és Seabee csak egymásra meredtek.