26.rész
Kevesebb mint 2 nap

- Gyerünk ,harcolj !! - rontott a lánykának Bee ,mikőzben az ég egyre jobban kezdett elborúlni.
Tegnap nagy lépésekett tettek előre ,de ez a mesternek nem volt elég, s ebben igaza is volt.
Seabee a katana-jat elővéve vidáman rontott neki az ellenfelének aki védtelen volt.
Haru kikerülte a támadást ,majd felkapott egy botott s a másodfélről jövő vágást kivédte vele.
Nem tudott mivel harcolni ,mivel nem volt fegyvere ,de nem adta fel azok után ami előző nap volt.
Tudta ,minnél jobban próbálkozik annál többet arrat le belőle...
~ És Bee amugy sem bántana komolyan...~
Azonban ezek a könnyed foszlányok is szétmentek ahogyan váratlanul a penge elérte egy óvatlan pillanatban a lány arcát
s a szeme alatt egy kisebb karcolást hozott létre. A vér kibuggyant helyéről, egyenesen végig csurrogva azon a szép
fehér pofin. Haru értetlenül meredt a nőre ,majd ellőkte magától s hátra ugrott egyet.
Lassan letörölte a vért.
~ Megtette...mégis megtette, tényleg nem viccelt.~
- Mivan...csak nem meglepődtél ? - tartotta a lány felé katana-ját.
Szemei elsötétültek ,majd összehúzta a szemöldökét is.
- Csillagfény, Ragyogj!! - mondta nyugodtan ,monoton hangon ,mire az egy fényleni kezdett s egy energia nyalábott bocsátott ki áldozata felé.
-~ Ezt nem tudom kivédeni..nem lehet elugorni...~
Meredt a fényre ,majd lehúnyta a szemeit teli aggodalommal.
~ Még nem hallhatok meg.. anya, Sakura, Fujimoto...és a többiek... még nem szabad...Zero...igen...~
Ekkor váratlanul minden lelassult s elhomályosodott. A lány egy furcsa sötét helyen volt.
Értetlenül pillantott körbe ,de nem ismerte fel ezt a helyet. Nem tudta...hogy ez a saját elméje volt.
Ekkor egy kisebb macska lépett elő a sötétségből és elfutott a lány lábbai előtt. Tovább a messzeségbe. Majd felhők jelentek meg az égen
melyeket Haru megcsdált és csillagok ,aztán a hold. A sötétségben fák bukkantak néhol elő ,de komolyabb háttéri dolgok még nem ,mégis
kezdett a lánnyak mindez egyre különösebb lenni.
- Hol vagyok...mi ez a hely ? Tán meghaltam ?! Hát igen... - pillantott el - Gondolhattam volna ,hogy az a bolond nő megteszi végül...
Sóhajtott fel s szomorú szemekkel gondolt azokra akiket szeretett. Bár tény ,igaz volt ,hogy mostanában kevesebbet mosolygott, de ez
annak volt betudható ,hogy az a 16 év amit eddig normálisnak hitt teljes hazugság volt. Inoue igazából nem is volt az anyja...igazából semmi
keresnivalja az emberek között...dehát itt sem találja a helyét ! Nincs meg az ereje...
Rukia... igen a nő aki eldobta magától...és aki most megjelent , hogy vigyázzon rá....
Zero...az ellenség...akitől már egyszer megvédte...
 - Zero...ZERO! - kiáltott váatlanul az ég felé emelve tekintetétt a lány. - Nem hagyhatom!! NEM HALHATOK MÉG MEG!!
- Nem halltál még meg Haru.  - jött a távolból s közben mégis a mindenségből egy hang.
- Ki az ? KI VAGY?
- Hm... - mosolyodott el ,majd a férfihang előjőtt rejtekhelyéről s a lánykára pillantott.
Maga az alak nem nézet ki rosszúl. Fekete haja ,kék szemei voltak ,amely mindenfele állt picit. Arca kissé nemesi fiatalságban sugárzott
s úgyan ilyen szinte nárcisztikus ruhában jelent meg előtte. Nyakában pedig egy kinai medállal mely a szerelmet jelentette. - Sokat vátoztál mióta utoljára láttalak...
- Hm ? - értetlenül meredt kissé zavartan az idegenre a lány ,majd mikor a medálra pillantott rossz érzés fogta el.
A fiú ezt észrevette ,de csak legyintett egyett s komolyan tekintett a lányra.
- Azt majd késöbb.... most jól figyelj Haru... Én vagyok a fegyvered...és vagyok a másik éned...akkarsz velem harcolni vagy nem ? Elfogadsz engem társadnak,
figyelsz rám vagy nem ? Ha ezt megteszed s figyelsz rám ,meghallod a hangomat mikor téged hívlak ,olyan erővel segítelek, mellyel igen erős lehetsz.
Válasz... ha rosszat választasz meghalhatsz s többet nem segthetek neked.
A lány elgndolkodott majd felemelte határozottan a fejét. Félt ,hogy rosszat választ ,hogy innentől teljesen megváltozik az élete...de nem volt obb ötlete.
- Elfogadom... mondcsak... hogy hívnak ?
- Te mit érzel Haru ?
- HaruNoHana - motyogta a lány ,mire a fiú emosolyodott s meghajolt egy picit. - Elfogadom a léted és segítelek téged HaruNoHana...
- Köszönöm..... erre vártam. - mondta könnyedén a fiú aztán egy fehér fényben eltűnt ,s egy pillanat alatt minden a régi helyszínre váltott.
Haru egy pillanat alatt figyelte a dolgokat ,ismételten a sivatagban volt ,előtte Bee támadot éppen és a kezében...a kezében.
A lány lepödöten meredt ,de nem volt rá idő. Egy gyors reflexszel védekezett a fegyverével.
A két katana egymáshoz ért apró nyüstölő hangot kiadva.
Haru halotta kardjának a hangját s értetlenül meredt előre ,majd mégis elkomolyodott.
~ Ez meg ?! Megtalálta a hangot a kardjával.. ~
Bee nézett rá ,majd elvonta a kardját s hátra ugrott 2 lépésnyit, lefelé rántva fegyvert.
- No lám, szóval megtaláltad... - hüledezetett Bee.
- Úgy tünik... - pillantott a lány a katana-ra. Aztán előre tűzte ki. - HaruNoHana, kérlek...segíts nekem!
- Csillagfény, Ragyogj!! - kezdte el ismét a harcot a két lány.
Hirtelen azonban mikor már a 10. percben voltak váratlaul leálltak s csak néztek előre. Mindketten érezték azt a furcsa nyomásos érzést.
S ekkor Bee felkapta a fejét., a szemeivel pásztázva az utat. Ő ismerte ezt a lélek energiát...ő igen.
Mikor a fekete szörű ,arany szemű macska megjelent a semmiben ,Bee egy pillanat alatt meghajolt ,míg Haru csak értetlenül nézett.
- Yoruichi-san!! - szólalt fel a föld felé nézve Bee.
Haru csak nézett még mindig.
- Te egy macskához beszélsz ?!
- Kuss.
- De !
- Kinyirlak..
- Mi ez a hirtelen változás, ez csak EGY macska!
- Hagyd csak Seabee... sokan nem látnak tovább az orruknál. - mondta a macska ,majd egy pillanat alatt átalakult ,a barna börű ,lila hajú nővé.
Szinte alig öregedett ,épphogy csak annyit amenyi Rukia és Ichigo is.
- E....e...e - mutatott a nőre ijedten Haru.
Seabbe mintha mi se történt volna ,mintha Haru ott sem lenne ,egy pillanat alatt komolyabb lett .
- Épp elvégeztük a...
- Akkor jöhet a 2. szint.. - kacsintott közbevágva Yoruichi. - Egyenese Urahara receptje alapján.
- Mi ? - nézett rájuk értetlenül ,de ekkor a lila hajú nő váratlanul elkapta a fiatal lilás hajú lány karját s lefogta.
- HÉÉÉ - kiáltott Haru.
- Yoruichi-san... - motyogta értetlenül Seabbe.
- Bár a kardját már megtalálta... maga a Shinigami erejét mégnem...furcsa nemde ?... Most azt vesszük elő..
Ahogyan kijelentette a nő egy váratlan rugással ,kirúgta a lány lelkét a testéből ,amely mint valami baba rogyot össze Yoruichi karjaiban.
Seabbe lepedten nézett a lélekre mely most ott állt mellete.
- ÚRISTEN ?MEGHALTAM! - orditott fel Haru ,egyenesen Bee  fülébe aki esett egyett.
- Igen...és nem. - jelentette ki Yoruichi.
- MICSODA !??
- Amig a lánc ott van közted és a test között...addig még élsz... - mutatott a láncra Bee magyarázva.
- Megkönnyebülés... - eresztette ki megkönnyebülten a levegőt Haru, azonban ekkor Yoruichi elvágta a láncot. - MI A FÁRSZ!?:....
- Na de Yoruichi-san... - pillantott rá értetlenül Bee.
- Ezt Urahara alkalmazta még Kurosaki-n, ő mutatta meg nekem.
- De.. Haru ha hollow lesz... - ijedt meg Bee - ha a lánc a végére ér....
- Akkor megkell ,hogy öljük... - mosolyodott el Yoruichi, bár magában aggódott picit. ~ Remélem igazad volt Urahara...Különben nem tudom ,hogy magyarázom meg Rukia-nak.~
- Ja igen.. - kezdte el Bee, most kicsit átváltott a lány felé . - Itt gyorsabban alakulsz át...
- Vagyis??? - ijedt meg Haru.
- Max 2 napod van... - fejezte be Yoruichi ,s ekkor a lány végagjait lezárta ,s lelökte egy gödőrbe.
- ÁÁÁÁÁ - kiáltott a lány ,majd a végén puffant.
Yoruichi és Seabee vizsgálódva meredtek a mélyére. Le sem tagadhatták egymást.
- Ez biztos jó ötlet volt ?
- Meg kell tennünk Bee....milyen mély ?
- Nagyon...
- Akkor jó...már csak várnunk kell. - fordult el Yoruichi ,majd leült a homokba.
- De miért így ?
- Mert valaki azt mondta...igy biztos. S ha ez tényleg sikerül... akkor már csak shikai marad rád. - kacsintott a nő.
- És ha nem sikerül ?
- Akkor megöljük. - jelentette ki a nő,mire a szőkeség elnézett a gödőr felé.