25.rész -Az edzés X napja
2009.06.21. 23:32
25.rész
Az edzés X napja
És az edzés folytatódott. A lány szinte meg sem állt , egész napja a menekülésből állt ,de semmi.
Nem javult és sehogysem nővekedett meg szellemi energiája.
Mikor az eget már a sötétség vette hatalmába ,Bee komolyan kissé morcos arccal mérte fel azt amit kapott.
- Még mindig semmi. Kitartó kölyök ,de olyan mintha semmi ereje nem lenne. Pedig ez lehetetlen különben nem lenne itt.
Sóhajtott fel ,mikőzben a dombról nézett le a fiatalra aki most kidőlve feküdt a földön.
A homok lassan szórodott le felemelt fehér kezei közül ,mintha az élet múlássát mutatta volna.
Haru csak nézte ezt a folyamatott s egyre mélyebb ,gyötrödő küzdelmek jöttek benne létre.
Melkhassa is lassan emelkedett ,fel-le ,szíve elszorult.
~ Nem megy... nem megy ez nekem. Mit tehetnék még ? Már napok óta csináljuk vagy még több....ez az első ,hogy beesteledett itt.
Annyira furcsa.... nem érzem a napok múlássát sem. Csak Bee figyelmeztett mindig, hogy mennyi időnk van még.~
Pillantott az említettre a lány. A sziklán kiemelkedett a nő kecses ,formás alakja, szőke haja ,mint egy világos fénycsík hullámzott a szél miatt,
kék szemeipedig fénylettek ,mint a macskának éjszaka. Haru hálás volt neki ,hogy ilyen kitartó vele szemben és nem adja fel.
Pedig tudja nagy feladat.... mostanában mintha minden ereje elszált volna akkor ,mikor Sakura vissza kapta.
Még a sajátja is. Persze örült neki ,miért is ne örült volna...de ez a tehetetlenség megrémisztette és dühitette.
Lassan a lány engedett az érzelmeinek s oldalra fordult a homokban nem érdekelve ,hogy mennyire lest piszkos ,mégjobban.
Fehér kezeit összerakta s arcához emelte ,majd sötét mély szemeivel a messzeségbe tekintett.
Aztán szép lassan lecsukódtak egyre-egyre mélyebbre ,míg végül át nem adták magukat a rég megérdemelt pihenésnek.
A nap élénken sűtött a vidékre. Mindenhol csak homok és sziklák ,tiszta sivatag hangulatott árasztott annak aki belépet ide.
De ez nem lehetett ,hiszen Yoruichi, Urahara ,Ichigo és Renji-n kivül senki nem ismerte ezt a kiképző pályát.
Még annak idején Urahara hozta létre ,hogy tréningezzenek Yoruichi-vel ,aztán a nő átadta eme tudást Ichigo-nak s ekkor lépett
a képbe Renji is. Milyen régen is volt ez....utána elhagyatott hely lett egy ideig. Majd jött újra a macskanő és befogadott utódját képezte ki.
Igen, volt Seabee, a híres Shihuin Yoruichi diákja.
Haru szemei lassan magukhoz tértek ,mikőzben a fény egyre erősebben sugárzott felé.
Eleinte apránként nyitogadta ki csipáit ,majd egy váratlan mozdulattal felpattant.
- SEABEE... - kiáltott fel lihegve. Csak nézett körbe ,de midenhol csak az üresség állott. Sehol semmi és senki.
Még a szél is elfujt pár széna gömböt az érzés fokozásának kedvéért.
- Hova tünhetett ? - értetlenkedett a lány aggódva ,mikőzben a tarkóját megfogta mert fájt neki.
Elgondolkodott ,szemei komorak lettek picit. Elöző nap kapott párat...pedig szinte csak menekült.
- Ez a nő ... - húzta el a lány a száját s felsóhajtott ,mikor váratlanul úgymond felnyalta egy pillanat alatt a homokos földet.
Haru taknyolt egyet a homokba ,de erejéből még volt idő arra hogy felálljon gyorsan.
Idegesen meredt körbe miközben a homokot köpte ki.
- Jó reggelt kölyök. - mosolygot nagy vigyorral a szőkeség.
- Ez meg mire volt jó ?
- Túlságosan elbambultál...nem jók a reflexeid..
- Csaknem figyeltem.
- Na látod. EZ az...
Bee arca egy pillanatra komolyá vált ,vagyis csak azok a mély barna szemek ,s közben farkasszemet nézett tanoncával.
A mély barna szemek meg fogadták ezt sőt viszonozták.
Csak állak egymásnal szemben s figyelték a másikat.
~ Kezdi érteni...~ vigyorodott el Bee egy picit.
- Pihenj. - indult el mellete a szőkeség ,de ekkor váratlanul megtorpant mikőzben szemei összszükültek.
- Kezdjük... MOST! - jelentette ki a lány .
Bee a fadarabra meredt amely a nyaka előtt volt.
~ Nem is vettem észre ,hogy nekem támadt....sőt most megnézve..~ - pillantott a lányra - ~ Mintha az aurája megváltozott volna egy picit...~
- Na ?
- Rendben - lökte el egy könnyed mozdulattal a fabotott a nyakától a lány - Kezdjük...
Haru bolintott aztán beállt ,s úgyan ezt tette Seabee is. Pár pillanat alatt történt minden ,szinte semmi nem látszodótt ,csak a homok
felajzott porra mutatta ,elindultak.
A két lány egymásnak esett ,de nem ész nélkül ,hanem meggondoltan minden lépést. Főleg Haru.
Ütések és rugássok játszódtak le közöttük, némelyik betalált ,míg a másik nem.
- Kezdesz erősődni... de ez még nem elég. - jelentette ki egy vigyorral Bee ,mikőzben a lányt gyomorszájba rúgta egy könnyed forgással.
Haru vagy 2 méterre arrébb érkezett földet .
~ Ez..fájt..~ - hunyta le egyik szemét s közben a gyomránál fogta a bőrt.
- Ennyi lett volna ez a híres felindulás ?!
- Na várj csak.. - kezdte el a lány ,s erőt véve magán felpattant ,mikőzben futni kezdett felé.
- Ez nem fog bejönni . - készült az ütésre a szőkeség ,de ekkor Haru tett egy cselt s oldalazva alulról ütött a lány állába egy nagyott.
Bee ebben a pillanatban ledermedt egy pillanatra s kikőpött egy kis nyált az ütés hevében.
Tény ami tény, s nem is tagadta ,meglepődött. Erre nem számitott.
A lilás hajú lány ,most letörölte a száját s hátrébb lépett pár lépést, a homok meg csak mutatta az útját.
~ Bee...~ - pillantott rá aggodalmasan egy időre ,mert az nem reagált semmire.
Aztán az említett elforditotta lassan s kisértetiesen a fejét Haru felé ,majd egy vigyor húzódott rajta lassan végig.
Szemei megvilogtaták magukat s a nő is kimutatta a foga fehérjét.
- Azt hiszem... ez tetszeni fog. - mondta s ekkor újra támadott.
Rettenetesen gyors volt, a lányka nem is látta. Az az engedmény ,hogy Bee lasított megszünt , most megmutatta milyen gyors is valójában s azt is
ha Haru nem talál ki valamit sürgőssen akkor itt nagy bajok lehetnek.
~ Bee begerjedt....teljesen belejött a harcba...~
Pillantott jobbra balra ,mert a macska lány körözőtt körülőtte. Haru gyanakodva mérte végig ,hogyan vehetné észre mikor hol van, s ekkor eszébbe jutott valami.
Fogta a szájában lévő nyálat s bár nem volt kedve sem fintora hozzá kikőpte Bee lábához. A csel bejött.
A lány végig futott a vízes homokon megmutatva az éppeni helyzetétt ellenfelének.
- Megvagy! - kiáltott Haru mikőzben ismételten beütött egyet neki ,de az épphogy leállt s elkapta a kezét.
- Ügyes vagy... - szóritotta meg a fehéres öklőt Bee ,egyre erősebben ,s ekkor már Haru sziszegett egy picit.
Aztán váratlanul magához húzta a lányt. Arcuk hihetetlenül közel volt egymáshoz ,s a fiatal lilás hajú lány már zavarban is volt.
Apró pirosas pír jelent meg fehér arcán ahogyan azokba a mély kék szemekbe nézett.
Hirtelen megijedt s nem értette vajon Bee mit akarhat ,csak értetlenül meredt rá. Ekkor azonban a szőkeség elvigyorodott könnyed mozdulatott ejtve.
- Ne aggódj.... nem vonzódom a nőkhöz. - jelentette ki ,s elengedte a lány kezét.
A szóritás hamar gyengült a Haru rögtön elmenekült belőle. Egy ügyes mozdulattal hátatt fordított képzőjének s zavart vörös arccal meredt a földre.
~ Úristen... ez meg mit...~ - akadt ki.
- Kuchiki... - fordult oda nagy pislákoló ,kiváncsi szemekkel Bee a lányhoz ,mellé, majd megjelent az arcán egy hatalmas gyermekies mosoly.
- Te elpirultááááál....de éééédes. - tette kezeit arcának vonalához - hát igen. - most gondolkodó állást vett fel ,majd egyik kezét a cspőjére tette
míg a másikal beletúrt a hajába s szinte model pózt vett fel. - Tudtam ,hogy ilyen vonzó vagyok.
Haru csak nézett rá hüledezve ,majd elmosolyodott egy parányit, mert tudta ez hatalmas előre lépés volt. Még kevésa véghez...de hirtelen mégis oly nagy.
|