24.rész
Kezdődő érzelmek

- Sakura !
- Máris! - kiáltott a lányka miközben felvette fekete ruháját,s a papucsát igazgatva kirohant a helyiségből.
Kint egy barna hajú srác állt rá várva ,arcán a szokásos családi vigyorral.
- Abarai! - tette csipőjére a kezét Rukia miközben a srácra meredt kissé szigorúan ,mint egy anya.
- Ááá jó reggelt Kuchiki-san. Csak Sakura-ért jöttem.....- kezdte el de ekkor megjelent az említett s elrángatta onnan a fiút.
- Szia anya, viszlát anya!
A nő csa nézett a két fiatal útán értetlenül ,majd elgondolkodott azon amit Renji mesélt neki pár nappal ezelőtt.

[ A két idősebb shinigami ugyan úgy ült a tornácon ,mint hajdanán amikor fiatalok voltak. Sok minden változott azóta, és sok minden megmaradt.
Sokszor voltak ott egymásnak ,s bár a férfi töbször gondolt úgy a lányra ,annak a másik csak barát volt. Aztán megszerette...
de már későn, akkor Abarai-nak már felesége volt, akit Rukia sosem ismert ,mert nem shinigami volt. Csak egy egyszerű ember....
Aztán a nő eltünt ,vagy meghalt ,maga Rukia sem tudta és sosem merte megkérdezni a férfit.
Renji komolyabb lett ,de nem sokkal, úgyan olyan volt mint eddig. Csak a fia változtatta meg.
S most úgy tünik , ygermekei azt pótolják be ami náluk kimaradt.....
- Mióta tart ez ? - pillantot a nő a vörös férfira.
- Csak pár napja vannak gyakorlatban is együtt.....de ahogyan észrevettem már kicsinek is volt köztük valami.... hogyan is mondják. Vonzalom. - vigyorodott el
a nő felé. Rukia csak elvonta a tekintetétt zavartan.- Tán baj ?
- Nem....örülök ha Sakura nincs egyedül...főleg most.
- Igen... a másik lány.. - sóhajtott fel Renji. - nem hasonlít az anyjára. - jelentette ki. - Kiváncsi lennék akkor ki az apja.
A nő feszülten meredt előre ,majd terelte a szót. Ez mindig rosszul esett neki, nem szeretett erről beszélni.
- És vajon komolyan gondolják ?
Renji felnevetett.
- Te komolyan gondoltad egykoron ?
- Hülye !
- Né..ki is beszél ?!
- Felállok!
- Uhh... milyen erőszaks fenyegetés ez. - röhögöt fel Renji , s erre Rukia is elmosolyodott a régi időkre gondolva.
Akkor még minden más volt. Aztán váratlanul közbeavatkozott valaki.
- Kuchiki fuku-tachou! - jelent meg Hanatarou.
- Mi történt ?  - nézett fel komolyan Abarai.
- Megtámadták a város nyugati határát.
A nő szemei hirtelen összeszükültek.
~ Még korai... még ne. ~ ]

- Az anyád nem szívlel engem... - rakta a válla fölé a kezeit Okashii.
- Csak szülő . - jelentette ki Sakura mosolyal . -Persze hogy aggódik  a...
- A piciny lányára. - vigyorodott el a fiú.
- Valami nemtetszik ? - nézett rá morcosan a lány.
- Ilyet nem mondtam. - mentegetözőt a srác.

[ Pár napja történt ez is. Az eső esett ,mintha a szöke lány érzelmeit mesélte volna el. Talán így is volt.
Sakura a tornácon ült s sírt. Sosem szerette mutatni másoknak ,inkább mindig erős volt előttük, de most ezt muszály volt.
Így elment mindenki szeme elől s kiadta magából.
~ Miért ilyen hamar....pedig kezdtem rávenni ,hogy anyuval is ellegyen..erre hazaküldik! ~
Mérgelődött mikor megjelent valak mögötte s a lány vállaira helyezte a kezét.
- Okashii ?! - lepödött meg a lány rápillantva de az csak megértően elmosolyodott.]

A sziklák között ismételten felporodzott valami. Már napok óta ez volt.
A lilás hajú lány védekezett ,míg a szőke támadott felé nagy vigyorral. Aztán este pihentek és újra kezdödőtt minden.
~ Nem bírom...nem bírom ki..~ Hüledezett a lány a nőn.
- Úgye milyen édes... - mutatott Seabee az ételre amit most pihenőben fogyassztottak.
- Az... - pilantott rá.
- NA mi van Kuchiki...csak nem elfáradtál !? - húzta meg a lány arcán a bőrt picit.
- A nevem... -kezdte el a lány felcsapva a kaját ,de ekkor egy szelet hús találta arcon.
- Egyél mert utánna folytatjuk - jelentette ki Bee.
~ Olyan furán viselkedik. Egyszer komoly máskor beszédes és levakarhatatlan, közben megakar ölni....ˇ ˇ" ~
Haru felmérte az esélyeit ,de nem talált sokat rá. Mert ez a nő hihetetlen volt, nem is a harcan ,de abban is ,hanem maga a jelleme.
- Szerintem túlzásba viszed...- jelentette ki a lány morcosan ,de ekkor mikőzben Bee ivott a teából gyorsan előkapta hosszú katana-ját a lány felé tartva egy pillanat alatt.
- Csillagfény, ragyogj! - mondta ,s a fegyver támadott.
~ ÖRÜLT !!! ~
Pattant fel Haru s egy pillanat alatt elugrott onnan ,ahol ahatalmas fény pusztitani kezdet.
A porfelhő után meglátta lyukat a földben ami majdnem őt érte. Lassan nyelt egyet.
- Ez nem vicces!!!
- Én sem viccelek... még nem haladtunk sokat....pedig kellene.
Nézett komolyan kék macskaszemeivel a szőkeség a lányra aki ijedten viszonozta ezt a tekintetett.
- ÉS mit csináljak ? Láttod ,hogy most nincs semmi féle lélek energiám ! - akadt ki a lányka ,mire Bee lehunyott szemekkel felállt lassan ,komolyan
aztán gyerekes vigyorral meredt a lányra fegyverét még mindig felé tartva.
- Tudom...ezért vettem be ezt...
- Mit ?
- ... - kuncogot Bee - Életre halálra Kuchiki. - nevetet fel.
~ EZ TÉNYLEG ÖRÜLT !! ~
Nézett rá a lány ,majd futásnak eredt.
Seabee csak gyors tempóban követte ,de váratlanul értetlenül leállt elől.
- Hova tünt ez a lány ? - nézett szét kezeit a szeméhez emelve a nap miatt ,a távolba s ekkor meglátta maga mögöt vagy 100 méterre a lányt.- Azt hiszem túl gyors voltam. - sóhajott fel ,majd vissza fele kezdet futni ,de már jobban figyelt.
- Ne aggódj...ne paráz Haru...úgysem ől meg...nem az a dolga... - motyogta magának bátoritáskép a lány ,de valahogyan ez nem jött be.
Ahogyan Be egyre jobban közeledett a lány lábai is remegni kezdtek ,mint egy nyárfalevél s késöbb épphogy elugrot a támadás elől.
Amikor a földön földet ért arrébb vagy 3 méterrel köpködve a homokot s kapkodva a levegőt kiáltott mesterére.
- MEGAKARSZ ÖLNI ?!
- Én komolyan mondtam Kuchiki...életre..halálra.
AHogyan kimondta HAru szemei elkerekedtek....a nő pedig ismét támadott....


- Sakura, Abarai! - szólalt fel valaki.
- Mi van Reita ? - förmedt rá Okashii.
- Tessék Rei-chan. - mosolyodot el felé Sakura.
- Van egy kis gondunk... - jelentette ki a kék hajú srác s ekkor a másik kettő is felpattant ,majd elkezdtek vele futni.
- Mi történt ? - pillantott rá Okashii ,mig Sakura csak elgondolkodóan meredt el.