17.rész
Érzelmek kuszasága

- Örülök ,hogy az a férfi hazahozott....bár ha más történt volna
- Ne aggódj...nem történt. És nem is történhetett volna.
- Miért ? - lepödött meg az apa.
- Vigyáz az imidzsére. - mosolyodott el a lány mire a férfi felnevetett.- Hol van Aoi ?
- Ma nem alszik itthon .
- Nem ?
- Nem. Az egyik barátnőjénél van.

Tokyo éjszakájában minden elcsendesedett. Az emberek nagyja már nyugóvóra tért vagy legalábbis elfoglalta magát
az éjszakai érzelmekkel ,melyek olykor elégé hevesen alkalmazkodnak az emberekhez képest.
Elég egy hirtelen felindulás s ha nincs elég önkontrol rögtön megtörténhet valami amit a végén az ember vagy megbán vagy nem.
S ezen az éjszakán is ezek történek...mégpedig nem csak egy helyen.
Szívek törnek össze ,szakadnak szét ,vag egyesülnek örökre vagy csk egy éjszakára. Mindent feltehet ilyenkor az ember.
A házban egy villany sem éget már, így mindenen eluralkodott a sötétség ,mely már megszokható volt ilyenkor.
A falak közöt csak az mutatta valamit ,hogy apró nyögések szürödtek ki az ajtó résein keresztül.
Arra fele az padlón ruhák vannak eldobálva, s ahogyan beljebb kerültek egyre több minden helyezkedett el a földön.
~ Az egyik barátnőjénél van.~
Gondolta a lány miközben a plafont nézte. Szemei most csak azt vették észre ,egyre jobban elmerült a gondolataiban.
~ Egyre jobban érzem ,hogy elveszítelek Taka......s pont emiatt... már magam sem tudom mit teszek.~
Mozgatta meg kezeit a lány a férfi hátán, aki erre feltekintett rá. A kék hajú pasas most ugyancsak kék szemeivel
megkereste a lány szempárjait , s ahogyan a tekintetük találkozott elmosolyodott.
Kezeivel beletúrt a vörös hajba ,majd  magához ölelte a lányt ,miközben feküdt rajta.
- Kezded megbánni ? - sutogta a lány fülébe.
~ Brian .... ha tudnám ,hogy mi a helyes...jobban tudnék igazat mondani neked. De most be kell érned ezzel.~
- Csak ölelj magadhoz...
A fehér kezek felemelkedtek ,majd szorosan átölelték a férfi hátát s ahogyantestük egybe olvadt s járta saját táncát
egyre jobban szóritotta azt a testrészt. Lassan nyögdécselt fel ahogyan átadta magát ennek a pasasnak.
Nem azért mert nem volt jobb dolga, sőt nemis hazudott neki. Bár szíve nagy része még mindig a rockert szerette
esze tudta ,az a fiú sosem viszonozná ezeket az érzéseket. Ez hogy történhetett mégis ?
Miért adta magát ilyen hirtelen Brian-nak Aoi ?
Haúgy nézzük nem is volt olyan hirtelen. Már egy jó ideje találkozgattak ,bár ezeket sosem nevezték randinak vay hasonlónak
csak munkának. S állandóan civakodtak valamin..... s bár ezek megtörténtek, egyre jobban kedvelték meg vele egymást is.
Olyannak amilyen valójában...nem pedig az ,amit a studióban vagy a cimlapfotókon látnak.

[ - Nem értem ezt.- lépett ki a lány a lakásból miközben lassan oda is ért a kocsihoz. Haját meglengedte a szél
mire tavaszi kabátját összébb húzta magán. Furcsa időjárás volt...egyszer hideg egyszer meleg...pedig a nyár hamarosan itt volt.
- Ha nincs kedved még visszakozhatsz. - vigyorodott el a srác a kormány mögött, de a lány csak felvont szemöldökkel beült mellé.
- Nem mondtam ,hogy nincs kedvem. - pillantott ,majd nyúlt a kesztyű tartóba s elővette a prospektust. - Mit is nézünk?
- Sok hühó semmiért...
- Áh, szóval Sheakespeare...
- Tán zavar ? Mindenkinek kel egy kis művelődés.
- Ezel csak nem céloztál valmire ? - förmedt rá egy vigyorral a lány a srácra de ő csak ártatlanul nézett rá.
- Én ? Soha ! ]

~ Azt hiszem... mikor kijelentetted ,hogy Taka szerinted mit érezhet Blair iránt... valami megfordult bennem. ~
A nyögések szaporábbak lettek ,ahogyan a lélegzésük is.

[ - Elfáradtam . - sóhajtott fel a lány egy nevetéssel invitálva.
- Hazaviszlek...
- Milyen udvarias vagy ? - pillantott rá Aoi ,majd elfordult - De még nem akarok hazamenni...
Brian értetlenül meredt a lányra aki váratlanul elindult a másik irányba. Beült a kocsijába majd követte a lányt
s a késő délutáni órákban csak kiáltott ki a négykereküből neki az utcára.
- Nem lenne jobb kocsiban ? Elviszlek ha akarod.
- Nem.. inkább gyere utánam . - nevetett fel Aoi. - ~ Ma nem érdekel semmi kötelesség tudat...~ - rázta meg a fejét a lány.
Brian csak zavartan elmosolyodott ezen. Szerencsére a lány mégsem akart legyalogolni vagy 5 km-t ,így váratlanul megállt egyszercsak.
A kocsi úgyszint s a férfi kiugrott belőle oda menve a fruska után aki a lépcsőnél eltünt.
~ Mit akar ez itt ilyenkor? ~ - AOI! - kiáltott utána de az nem válaszolt. Majd végre megértette amint megpillantotta a lépcső alján a ParaKiss bejáratánál.
- Csak.... úgy szerettem volna tudni... mi is van itt ilyenkor .... - szólalt meg halkan a lány váratlanul.
- Aoi...- lépkedett le pár lépcsőfokot majd szeme elkomorodott.
- Tudod, úgy érzem elvesztettem mindent.
- Ez csak egy múló érzés...semmit nem vesztettél mert az nem volt sohasem a tied.
- De...
- Nincs de. - jelentette ki Brian miközben megfordult s elindult kifele . Arcáról eltünt minden érzelem s újra hatalmába vette azt az arcot a fapofa.
Értéktelen ,rgyogtalan szemekkel indult el .
- Brian.. - kapta fel a fejét a lány s elindult egy-két fokot utána.
- Ha ezt nem érted meg , nem értem mit is keresünk itt. Nem véletlenül hoztalak el ma is szinházba.
A vörös hajú lány csak a pasas hátátt látta. Hangja váratlanl cserben hagyta ,megmukkani sem tudott.
Szive gyorsan vert ,de valahogyan értette ,azonban nem akarta elfogadni. Talán mert másra vágyot annyira....olyan régóta.
- Bri.. - kezdte el mégis erőt véve magán ahogyan lépett volna ismét fel ,de rosszul tette ezt s csak váratlanul egy csússzásal kezdett hátra esni.
Kezei az ég fele kapkodtak mintha valamilyen kapazkodótt keresett volna ,de ez nem sikerült, egy ideig.
Váratlanul Brian elkapta a lány kezét ,majd magához húzta . Arcuk igen közel volt egymáshoz s csak néztek.
A lány szusszogott ,míg Brian arca nem változott ...még mindig az isteni fapofa uralkodott vonásain.
Ekkor valami a hatalmába keritette őket. Nem tudták mi az ,vagyis nem teljesen ,de innen már nem volt vissza vonulás. ]

Ajkaik egymáshoz értek ,s a tempó is egyre gyorsabb lett ,majd még egy nagy szusszanás, egy szoritás és minden gyengülni kezdet.
Mindketten lihegtek ,s mindketten érezték egymás  testének melegét.

- Rika, istenem RIKA! - nézett a ruhákra a fekete hajú lány.
- Nem csak az én érdemem... Subete is sokat segített.. - mutatott a kék hajú lány a másikra.
- Istenem...ti ketten !  -ölelte váratlnul őket meg Blair ésre sem véve a harmadik lányt aki vagy fél órájaül az egyik asztalnál őket figelve.
Egyre jobban kezdte roszul érezni magát. Most is csak a tököt tartotta ,persze úgy tünt ,mintha csak fáradtan újságot olvasna.
~ Eleinte Namida...most meg Rika és Subete ? Egyáltalán engem mikor vesz észre Blair ? Vagy bárki MÁS ? Miért mindi kirülöttük forog a világ ?
Brian sincs még sehol...ebben a szar újságban is csak az a vörös van....és még Taka is körül rajongja....~
Pillantott mérgesen a szürke hajú lány az előzö csoportra ahová most már két fiú is csatlakozott.
Reijoh tudta kik ezek ,ha nem tudta volna az lett volna a szégyen. Az egyik a barna hajú rocker volt az akineka szívét adta.
A másik az öccse....
- Rika ,ne áraszd el ajándékokkalég elkényezteted ! - jelentette ki Taka.
- Úgyan ennyitől ?! - mosolyodott el a lány. - Amugyis.. ezt azért kapja mert segíteni fog a sulis dolgomban.
- Kapd be Taka ! - mutatott be neki Blair ,mikőzben az elvigyorodott.
- Add csak..
Sosuke felnevetett ahogyan Subete is. Ma  mindenki ilyen hangulatban volt.Már délfele is járhatott a csapat ismételten összegyűlt.
Mondjuk a fiatalok leginkább csak gyakoroltak ,míg Rika készítette a ruháit a vizsgákra. Reijoh meg csak ült ,hiszen sem Die nem ért rá, sem Brian nem került még elő
s akárhányszor is hívta, az ki volt kapcsolva. Végül a nevetést először Blair törte meg. Kissé szomorúan tekintett a ParaKiss ajtajafelé.
Oda ahol tegnap váratlanul megjelent a fiatal..annyra várta ,hogy ez ma is megtörénjen ,bár nem mutatta ki.
Nem mutatta mennyire hiányzik neki, inkább erősnek tartotta magát, hogy mások is annak higyjék.