23.rész
Készülődés

- MICSODA ? - kiáltott fel a lány ,mire a legtöbb kapitány összenézett. Ők is elgondolkodtak ,hogy jó ötlet-e ez.
- Úgy van....
- De nem lehet... - támaszkodott a fiatal lány az asztalra mikőzben 'anyja' szemeibe meredt. - Nem hiszem...
- Itt nem hinni kell . - vágott a szavába a Kuchiki s felállt egy fenkölt arcal rá meredve. Összecsúkta a dossziét. - Vita nincs. Holnap jelentkezzel a kapitányságon. Ez Kurosaki-taichou parancsa !
A legtöbb kapitány aki ott volt fejét bolintotta. Bár nem örültek ők sem a döntésnek elfogadták, s tiszteletben tartották Kuchiki szabályait.
Hitsugaya rámeredt a nőre mikőzben kiléptek a teremből. Rukia a fejét fogta, látszott nagyon stresszes.
- Ez volt a legjobb döntés. - jelentette ki a fehér hajú kapitány.
- Remélem én is.
- A lánynak alig van lélek energiája... az is csoda ,hogy itt van még . Jót fog neki teni az a kiképzés ,mikőzben mi Zero nyomába megyünk.
- Igen meglehet...de aggodóm. Lehet több shinigami-ra lenne szükségünk.
- Ha Kurosaki ennyit látott jónak ,akkor annak biztos oka volt .- jelentette ki a férfi aztán meghajol ,ezt visszonozta Rukia is, és elment.
A nő vissza pillantott még a lányára egy pillanatra aki csak ült a széken maga elé meredve.
- Ne aggódj . -fogta meg a nő vállát valaki mire ő elmosolyodott.
- Ukitake- taichou...
Bolintott a férfi ,majd intett s tovább ment előre.
Ők rajtuk kivül még itt vol Renji, És Nemu.
De Kuchiki kapitány nem.....érthetőnek találta mondjuk ezt Rukia, hiszen ez a lány az ő rokona is valamilyen szinten. És az ,hogy Sakura nem teljes unokahúga ,tán kicsit nyomasztotta....de az igazságnak egyszer ki kellett derülnie....
- Jobb későn ,mint soha. - suttogta a nő ,majd becsukta az ajtót s ő is elindult. El Kurosaki-hoz.

Bent a lány már össze szedte magát s pakolt. Bár maga sem tudta mit ,hiszen nem volt semmilyen cucca itt.
Sakura és Yokiro mellé lépett csendesen ,ahogyan a fiúk is megjelentek az ajtóban.
- Haru...
- Jobb ha megyek...haza...ahogyan mondták.
- Sajnálom.. - jelentette ki Yokiro.
- Nincs mit....nem te tehetsz róla... - mosolyodott el a lány ,majd Fujimoto-ra pillantott. - Te meg vigyázz Shinsou-ra !
- Megteszem ami tőlem telik..
- ÁÁÁh - sóhajtott a lány s leült a székbe. - Nem voltam sokáig itt...mi?
- Ne foglalkoz vele...amint vége ennek meglátogatlak.. - nevetett fel bátoritóan Sakura megcsapkodva a testvére vállát.
Haru tekintette azonban most valahová máshova vándoroltak. Nézte az élénk kék hajú srácot aki más volt ,mint a tőbbiek mégis itt volt.Tudot mindent róla amit tudni lehetett ,Sakura őszinte volt vele. S most...azt is látta ,hogy a fiú is őt nézi, de ő az incidens miatt.
- Ne bámuld már Haru... - szólt rá a szőkeség.
- Tessék ? - pillantott fel értetlenül a lányka elkapva a tekintetétt.
- Úgy bámultad Reita-t mintha egy őkrőt láttál volna...- vigyorodott el Karai közelebb lépve.
- Mert talán azt is látott. - pillantott Okashii ,Reita-ra aki viszonozta a "kedves" mosolyt.
~ Miért ilyen kőzvetlenek velem...mit akarnak tőlem...~
Pillantott a lány le a földre ,majd felállt s elindult a szobája felé.
- Hova mész ?
- Aludni Sakura...aludni.. - mosolyodott el aztán eltűnt a teste a szobában.
Fujimoto csak figyelte az eseményeket. Csak ő s a kapitányok tudták az igazat....azt ,hogy Haru nem is haza megy.


A szürkés-fekete hajú férfi ült a bordó székben ,mikőzben sötét szemei csak egy dolgot fürkésztek.
Az agya össze-vissza járt, erősen goldolkodott,hogyan tovább. Kezében szóritotta a műszerét mellyel
irányitotta a Hollow-okat egy jó ideje ,s mely terve addig jól is ment mig meg nem jelent az a két fruska.
Most is azon gondolkodott hol ronthatta azt a fantaszikus tervét melyet nagyon sokáig átnézett s egyeztetett.
Lassan végül fesóhajtott s rájött a maga módján ,hogy nincs több hallogatás, eljött az idő.
- 01-x! - kiáltott fel mire a sötét és csendes teremben váratlanul léptek csattanása keltkezett s egy kislány robogott be.
Ő adta k ezeket a hangokat.
- Igenis Zero-san! - jelent meg a kislány arcán egy hatalmas mosoly s világos zöldes szemeiben is látszodott az a boldogság mely
elragadta.Harcolt a férfi oldalán.....harcot apja oldalán.
- Hogy állnak az elkészületek?
- Áááááh...Zero-san ,sajnos még nincsnek készen, lassuak és lusták. - jelentette ki apró durcával a lányka majd egy nagy mosoly jelent meg kis gödröcskékkel.
A férfi komoly kissé gondterhelt arcot vágot ,mire a lánykán is megjelent ez ,majd egy nagy vigyor.Kezeit összeütötte.
- De ha kell akkor erőszakkal sietettem őket Zero-sama tiszteletére!
Kiáltotta ,aztán sarkon fordult s kirohant a teremből.
A hajnali fény lassan szürődött be a sötét helységbe, a fekete ajtó csak elnyelte ezeket az apró és ritka megvilágosodásokat.
Zero arca elsötétült átvéve a szoba hangulatát s csak a nagy s széles vigyorát lehetett látni.
Tervezett valamit. Mégpedig valami nagyon rosszat.


Az éjszaka csendesen lepte el Soul Society-t . Minden elég halk volt ,mintha a nyugodt ,békés időszak már beköszöntött volna ,pedig ez nem így volt.
Nem ez a csend sokkal inkább jelezte azt a mély csendet mely a vihar előtt szokott, előre jelezni minden rosszat ami történhet.
- Szóval ki is ez a Zero ? - csapta az aktát az asztalra a férfi miközben ült a székében. A papirok kiszóródtak belőle.
A nő csak tekintett rá ,de elméje már rég máshol járt.
- Rukia...
- Tudom.
- Akkor meg ?
- Gondolod képes lesz rá ?
A férfi zavartan megvakarta a tarkóját ,majd elkezdte rendezgetni a papirtokat vissza a tokjába.
- Kérdeztem valamit Ichigo!
- .... - pillantott meg-megálva rá. - Szerintem itt nem az a kérdés ,hogy képes lesz-e rá, hanem ,hogy neked fontos-e annyira a lányod ,hogy higyj benne.
A nő nem szólalt meg. Fekete haja belehullot az arcába,s végig gondolta ezt az egészet.
Régen volt oka ,hogy elhagyja a gyermeket s talán emiatt félti ennyire. Régen nem gondolt volna ebbe bele....régen nem.
- Csak annyira ,mint benned. - válaszolta a nő a férfinek aki előszőr elvigyorodott majd mikor koppanva leesett neki az egész felkiáltott.
- Héé! - pattant fel ,de ekkor a nő már nem volt a teremben.
Ichigo lassan ült vissza a helyére. Nem szerette ezeket a papirmunkákat ,sokkal inkább a terep dolgokat ,mint régen ,ha kellet.
De elfogadta és emiatt kötelességét tette. Nem ok nélkül küldte a lányt gyakorlatra és nem ok nélkül tagadta le ezt mindenki más előtt.
Most egy papirt fogott a kezében ,melybe bele olvasott. Az írás elcsuszott egy-egy helyen ,látszott rajta ,hogy gyorsan tették ezt a műveletett.
Egy jelentés volt melyben a beágyazott betük elárulták jelentését.
- Zero nincs messze.... - motyogta a férfi alig halhatóan majd előre pillantott.
Az éjszaka egyre jobban folyt le. Míg végül Soul Society utolsó házában is kialudt a gyertya.

Sakura nem kelt ki reggel az ágyból, és nem sétált ki ahogyan a többiek.
Ő rángatta el ide a testvérét és nem akarta elfogadni ,hogy ilyen hamar elmegy.
Csak két hónapja ismerte meg...és máris ismét elveszíti. Nem értette apja döntését, sem anyja bele egyezését.
Valahogyan ez nem stimelt. Pont ezért inkább csak feküdt s meredt ki a nyitott ablakon.
~ Nem bírnék kimenni és elköszönni. Nem birnám ki ,hogy ne mutassam mennyire zavar. Így inkább bent maradok....
mindenki erősnek hisz ,muszály annak is maradnom.~
Majd lassan a párnát a fejére emelte.
Ekkor váratlanul valaki beugrott az ablakon egyenesen az ágyra  . Sakura felkiáltott ,s ráförmedt.
- MI A FÉSZKES FENÉT KERESEL ITT ?
- Mért nem vagy kint Shinigami!!?
- A SZOBÁMBAN VAGY TE ARRANCAR! - rángatta meg a fiút a szőkeség.
- Sakura.... a testvéred megy el.
Erre a lány váratlanul megtorpant s lenézett a földre.
- Sokat meséltél ,tudom mit érzel...de el kénne köszönöd tőle...nem gondolod ?
- Nem...nem tudnék.. - eresztette el a fiú ruháját a lányka.
- Hát akkor majd viszlek én. - kapta fel egy nagy vigyorral Sakura-t a fiú.
- AZONNAL ERESZ EL! - kezdett el szabadulni a lány ,s ekkor kirántotta a fiú alól a paplanát ,mire az taknyolt egyet ,mig a lány végül is talpra ért a földön.
Csipőjére tette kezeit ,s úgy bámult rá.
- Jó okom volt rá...nem gondolod ?
- Te mondtad ,hogy mennyire fontos neked ő...és ezt én is észrevettem. - pillantott fel a lányra majd felállt.
- hm ?- pillantott fel a lány lepödöten.
- Szinte elválaszthatatlanok vagytok... - mosolyodott el megértően Reita.
- Reita... - motyogta a lány teljesen lesokkolva. De ez valami jó dolog volt ,mélyebb érzések.
- Na elég a csöpögésből. Indulj a testvéredhez te ... - kezdte el ,majd ahonnan jött onnan is távozott.
Sakura csak nézett utána. Reita épp jókor ment el ,mert váratlanul kinyitodott a szoba ajtaja amin valaki más lépett be.
- Okashii....
- Mehetünk... Sakura ?
A lány elmosolyodott, s talán azért amit Reita mondott...de elindult a barna hajú fiúval kintre.
Most nem félt....csak látni akarta Haru-t.

- Pakold be és induljunk már. - igazgatta meg a jelvényét a fehér hajú lány ,miközben érdektelen arccal meredt a másikra.
- Az utasunk ember... nem tárgy.
- Nem érdekel. Minnél hamarabb végzünk annál jobb, amugy sem értem minek nekünk cipelnünk.
- Mert titkos Rikku. - vigyorgott a rószaszín hajú srác a lány mellé lépve. Ahogyan egymás melett álltak ,senki nem hitte volna el ,hogy testvérek.
Teljes ellentétei voltak egymásnak. Kicsi, magas, hosszú rövis hajú, fehér és rózsaszín színekben.
Emelett míg a fiú vidám volt a lány mogorva és komoly. Ez ábrázolt őket.
Mindenki levette rögtön legaláb az egyik szülőjüket ,de mikor mindkettőre rájöttek elégé meglepödtek.
Hiszen ahogyan ők is, a szülök sem voltak azonossak. És igen....ők vitték el a lányt vissza...
- Áhh ez nem ér. - jelentette ki Yokiro a lányra pllantva aki csak elmosolyodott.
- Hagyd csak...igazuk van.. legalább láttom a szüleimet. - mondta mire a fekete hajú nő lesütötte a szemét.
Bár ő hátrébb állt ,mindent hallott és ez bántotta. Az a tudat ,hogy lánya még mindig nem fogadta el a családi köteléket.
Mondjuk mire is számithatott...16 évet nem visszonoz 2 hónap. Ichigo is észrevette ezt s már azt is tudta ,hogyan oldja meg.
- Meg, a szülinapomat otthon ünnepelem .- nevetett fel ,mire Yokiro lepetten felelt.
- Most lesz ?
- Igen.. a 17. Pár nap múlva.
- Azt hittem csak Kurosaki-taichou-nak van nemsokára.
Haru vállat vont. Erre nem tudott mit mondani, de közben rápillantott az említettre.
- Sok embernek van ilyenkor. - válaszolta mégis.
Ám végig egy embert keresett és várt. De pont ő nem jött.
Sakura sehol nem volt.
- Indulhatnánk ? - kiáltott fel Rikku.
- Mi lenne ha várnál mé RIKKU! - förmedt rá Yokiro ,mire az előre lépett s úgyan úgy jegesen meredt rá.
- Azt mondtam megyünk.
Haru zavartan elmosolyodott Yokiro elé tartva kezeit.
- Hagyd csak ,igaza van. Mennem kell...
- De Sakura..
- Üdvözlöm.  - mondta majd  a másik kettő felé fordult.- Átadom majd Tatsuki-sannak és Ishida-sannak ,meg Chad-sannak az üzeneteket. Rendben ?
Shinsou és Fujimoto bolintott. Őket is zavarta ,hogy a lány elmegy ,de tudták nem tehettek semmit.
- Elég az enyelgésből.. - nevetett fel Haru ,majd Idane felé fordult. - A nevem Inoue Haru.
- Örvendek. Hitsugaya Idane. - biccentett a srác aztán felültek a kocsira, ami amolyan paraszt hintónak tünt.
A lány csak a távolba meredt. Még egyszer utoljára megnézte a környéket az embereket és magában elköszönt mindentől.
Egyetlen egy dolgot bánt csupán.... ,hogy Sakura nem jelent meg.
Már öt perce elmentek mikor oszlani kezdet a társaság . Renji megfogta Rukia vállá.
- Sajnálom.
- Mit ? - mutatta erősnek magát ,mintha nem érdekelné a dolog.
- Ez amolyan kamasz dolog...hidd el Okashii javában ebben nőt fel. - vigyorodott el a férfi mikőzben a fiára pillantott aki most érkezett meg ,de nem egyedül.
- Sakura. - szólalt fel Rukia.
- Hol van Haru!?
- Már elment... - sétált hozzájuk Ichigo.
Sakura szomorúan az utra nézett ,de ekkor Okashii váratlanul megfogta a kezét ,halványan elmosolyodva.
Rukia értetlenül és lepedten nézett Renji-re aki zavartan elvigyorodott a tarkóját vakarva.

- És akkor ti testvérek vagytok ? - érdeklödött Haru.
- Igen... látszik ?
- Nem...
- Áhh... mindenki ezt mondja. - pillantott csalódotan Idane.
- Talán mert így van. - jegyezte meg mogorván Rikku.
Haru csak a fiúra tekintett.
- A nővéred mindig ilyen mogorva ?
- Igen ,de jó shinigami ,így senki nem foglalkozik a modorával. - válaszolta mosolyogva .
Ekkor váratlanul  Idane leugrott Haru-val a kocsiról ,míg Rikku is ezt tette ,hiszen a paraszthintó felrobbant.
Az fadarabok égve zuhantak alá s a nagy por között a lányka ijedten pilantott a fiúra.
- Mi történt ?
- Csak megjöttünk... - állt be csipőre tett kézzel eléjük Rikku.
Idane és Haru lepedten nézett fel a földről a fehér hajú lányra, majd szemükkel követték azt amit ő néz.
Ekkor észrevettek egy arany szőke hajú ,kék szemű nőt. Egy idős lehetett Rikku-val.
Idane-nk tátva maradt a látványtól a szája ,amit Haru lepödöten figyelt.
~ Ki ez a lány ? Miért robbantotta fel a ..~
- Akkor mi el is végeztük a  dolgunk...a kezeid alá adom a lányt Bee.
- Micsoda ? - pattant fel Haru. - Mi ez ? Úgy volt ,hogy haza megyek !
- Az csak álca volt Kuchiki....- fordult felé Rikku komolyan - mostantól fogva kemény edzésen veszel részt.
Haru nem értett semmit. Mi ez az egész ? Miért nem lehetett a többiekkel.?
Mért kellett elhitetni mindenkivel ,hogy elmegy ?
Ekkor az elmélkedésből váratlanul Idane ébresztette fel aki a lány vállára helyezte egy megértő mosolyal a kezét.
- Sok sikert.... - mondta aztán el is tüntek a nővérével.
A lány csak értetlenül nézett ,majd újra a shinigamit vette célpontúl tekintetével.
Az csak ravaszan elvigyorodott ,szemei villantak egyet mint egy macskának
- A nevem Seabee... mostantól fogva én tanítalak ki.