5.rész 
Papnő...érezlek...

 Elméjében csak fehérség volt ,hatalmas fehér fénylő hely.
- Végre eljőttél...
- Anya ? - szólalt fel a lány halkan ,szomorúan.
- Eljöttél.... Eva Papnője... - tárta szét a kékes fekete hajú nő a kezeit s várta a lányt ,majd mikor az felpillantott ,eltűnt, szertefoszlott ,mintha sosem lett volna.
- Anya, ANYA!
- Hime ! - dölt váratlanul fel a székre a srác.
Lassan a fejét kezdte fogni s kimerülten meredt maga elé. Az íróasztalon csak két papir volt ,s a szalag ami maradt a lányból.
Már jópár nap eltelt és semmi. Senki nem tud semmit.
Vagyis de, Kieru tudott ,de hiába ment volna az ajtóhoz ,nem jutott el odáig. Mióta a lány eltűnt a fiú apja állandóan kutakodik mindenfele ,Kieru állapota meg romlott.
Hirtelen beteg lett, legalábbis anyjával ezt etette be. Igazából ,sokszor hirtelen lett rosszúl vagy váratlanul jelentek meg rajta olyan karcolások amik nem is lehettek volna.
- Francba! - ütött egyet az asztalba s ekkor vette észre valami nem stimmel.
Hogy miért foglalkozott vele ennyire ?
- Csak a múltban elkövetett sérelmek miatt.... - suttogta ,miközben a vérző kezét nézte.
Megforgatta a tenyerét ,s látta honnan folyik a vér le. Nem akadt ki ,nem sikoltozott. Valahogyan csak nézte meredten ,s gondolkodott.
Kezdte megérteni ,hogy miért jönnek ezek a sebek váratlanul egyik pillanatról a másikra rá. S ha ez rajta van.....akkor ő rajta is, úgyan itt.
- Kicsim. Elmegyek... - pillantott fel a fiú ezekre a szavakra.
A házban hallani lehetett a kulcs csörrenését ,majd az ajtó csapodását.
Az anya elment. Kieru úgy érezte ,mintha börtönben lett volna, s ennek a kalitkának a zárját a saját anyja védte.
Féltette ,hogy fia ,elindul ,mint az apja ,s keresgetni kezdi a lányt. Igazából nem tudhatta ,hogy mennyire igaza lett volna.
De nem csak volna ,hanem igaza is lett. Felállt s bekötötte a kezét a fáslival amit a fürdőből vett elő ,aztán megnézte a zárat.
- Okos...nemde ? - elfordult s elsétált lassan anyja szekrénye felé ahol az ékszereit tartotta. Tudta van ott egy erős fém csat ,amivel már sokszor kitudta nyitni az ajtót s amivel már párszor megszökött ,de ezt még nem vették észre.
Szorongatva kezdte el birizgálni a vassal a zárat ,azán mikor az kattant felélegzett, s egy apró vigyor húzodott végig a száján.
Kitárta az ajtót ,majd becsukta maga mögött s elindult a messzeségbe.

- Pinky ! - éleszgette.
- Jól vagyok...de ne hívj így. - emelte fel fehér kezét a lány maga elé s rápillantott. - Mi történt ? - pattant fel váratlanul ,miközben bekötött kezeire meredt.
- A frászt hoztad ránk... - tette a kezeit a csipőjére Rose.
- Inkább csak rá. - mutatott húga felé Butterfly.
Hime most körülézett a szobában melyben volt. Az ágyra támaszkodva felült úgy vizslatta körbe a falakat melyek egyhangú fehér színekben pompáztak.
A fény már nem táncolt az ablak előtt ,így azt is kikövetkeztette könnyen ,hogy éjszaka lehetett vagy legalábbis késő délután. 
- Átaludtam a délutánt.... - pillantott a lányokra.
Az idősebb leült ,míg Rose úgyanolyan komolyan állt ott egy helyben.
- Mi a jó fészkes fenét műveltél ? - kérdezte szemrehányóan .
- Hagyd Rose, Lord Ruxand nem fogott gyanút semmire. - legyitett a fekete hajú lány. - Nehezen ,de meggyőztük.
Hime végignézett rajtuk ,majd Rose felé vette az irányt.
- Sajnálom....magam sem tudom...- pillantott a földre miközben meggyűrte az ágyneműt.
Szorongott s ezt s két lány is észrevette.
- Anyukádat emlegetted....történt valami vele?
- Anyukám meghalt. - válaszolta ,aztán felállt az ágyról és elindult az ajtó felé. - Jobb ha megyek. Csak a nyakatokon lógok.
- Lehet ,de nem mehetsz el. - kezdte Butterfly sóhajtva.
Rose váratlanul trappolva kiment a szobábból s pár perc múlva visszatért egy nagy könnyvel. Lecsapta eléjük ,s kinyitotta a fedelét ami csak úgy szórta magából a port.
Hime értetlenül meredt Butterly-ra aki csak felvont szemöldökkel figyelte az eseményeket. A fiatalabb lapozgatta a vastag tudomány lexikonát ,aztán megállt a közepe fele s rámutatott a szövegre ahol egy érdekes rajzolású ábra is volt.
- Ez a könyv a Szent Cugrer - kezdte el ,mire Butterfly felsóhajtott. - Ebben írnak eljövendőlésekről.
- Ez csak mese.
- Dehát láttad te is Butterfly!
 - NEM !
- Mitől van szó ? - avatkozott közéjük Hime.
- A macskáról ami ma rád támadott. - közölte az idősebb.
- Helyesbítek, a macska szellemről ami igazából Éva állata.
- ... - Hime csendben leült az ágyra ismételten ,majd rájuk pillantott értetlenül - És nekem ehhez mi közöm van ?
- Ezt még nem tudjuk.
- Nem hallotál bármi furcsasságot ?
- Hát Rose ne... - kezdte el ,azonban ekkor váratlanul eszébe jutott ez nem teljesen igaz. De hallott valamit ,de azt hitte csak képzelődik s az anyja beszélt hozzá.- Azt mondta : " Eljöttél.... Eva Papnője ", ez rosszat jelent ?
A másik két lány ledermedve meredt a fiatal lányra. Szidták az istent magukban , hogy miért pont náluk tűnt fel így a lány ,de mást nem tehettek, megadták magukat.
Butterfly kirohant s mindent bezárt ,míg Rose Hime orra alá nyomta a könyvet.
- Így nem látom... - motyogta a lány arrébb lökve a könyvet.
- Ha te vagy Eva panője akkor nagy bajban vagy....
- És veled együtt mi is. - jelentette ki az idősebb nővér neki támaszkodva az ajtó félfának. - Eva és Lillith kővetőit elvetik. Azonban ezek az örültek mégis kiharcolták maguknak a vallást. De ha rájönnek ,hogy itt vagy akkor megakarnak majd ölni mielőtt megtalálod a harcosaid és eljutsz Eva templomába.
- Nem nagyon értem ezt ,de ....
- Arról szól ,hogy egy legenda szerint  Adam, Eva és Lillith konfliktusa miatt fennmaradt egy átok. Eme átok sújtja a papnőt, papot és harcosaikat. Azt írja ,hogy eljő az idő mikor messzeségből váratlanul megjelenik Eva papnője akinek maga az istennő üzen az arany szemű macskával.....sajnos több még nincs itt. - mutatja az üres papirokat a lánynak.
- Egyszerű akkor ... - emelte meg kezét a rózsaszín hajú lány - ha ez a butaság igaz is ,akkor nekem csak haza kell mennem.
- NEM FOGOD FEL TE HÜLYE! - vágta fejen Butterfly a fiatal papnőt.
- MIT ÜTÖGETSZ ? - kiáltott fel .
- Arról beszél ,hogyha te vagy a papnő...s úgy tűnik ez így van....- nézett a fiatal fekete nagyon komolyan. - akkor vannak harcsok is...és van Lillith papja is. Te vagy az első ,de nem az utolsó.....veszélyben vagy....s mostmár mi is.
Hime maga elé meredt ki tudja ma már hánnyadszorra. Ismételten az a mélabús komor érzés fogta el ,hogy megint valakinek bajt okozott. De legalább senkinek nem hiányzott otthonról....végülis így nem érdemes haza menni ? Vagy...mégis...
- Akkor maradom kell ?
- Úgy tűnik...
- Segítünk ,hogy haza mehess.. - mosolyodott el Rose ,mire Butterfly átölelte a két lány nyakát.
- Érdekes lesz innentől kezdve ? Nemde ?
- De hát veszélyben lesztek ? - lepődőtt meg a lányka.
- Úgyan ,mi eddig is abban voltunk. - nevetett fel Butterfly. - Viszont ,mivel elégé kilógsz a sorból... - nézett húgára a lány. - nem lóghatsz ilyen ruhákban.
- De nincs másom... - húzta meg a lány az ingjét.
- Majd adunk mi . - vigyorodott el ose értve nővére nagy boldogságát. - Van egy csomó ruhánk amit soha nem vettünk fel még. -szabadult ki az ölelésből ,majd lrohant egy másik szobába. Hime értetlenül nézett utána ,majd egyre jobban kezdet rossz érzése lenni.
- ööö... milyen ruha az amit ti sosem vennétek fel ?
- Tudod a 1586-ban  vagyunk.... - vigyorgott fel Butterfly - aztán betolta pinky-t a másik szobába ahol nagyon sok szoknyás ruha volt. Sok elegáns és sok általános ,de mindegyik szoknyás és általában világos szinűek. Hime szemei kikerekedtek s egy pillanat alatt menekülőre akarta fogni a dolgot.
- Ááá... - nevetett fel Butterfly - Ezeket hordanod kell Hercegnő !
- NEEM... - kiáltott fel Hime ,mkor Rose közelitett feléje egy rószaszín fehér csipkés ruhával.
- Sajnálom...muszály. - vigyorodott el Rose.


Reggel korán kelt a két fiatal lány. Felöltöztek egyenruhába ,majd elindultak a város utcáin , macskakőves útjain ahol még a lovak patáinak kattogása hallatszodott még.
Gyrsan mentek ,mindent a papnőre hagytak ,de meghagyták ,hogy csak a bevásárlásnál mehet az utcára s ne álljon senkivel szóba.
Nem lett volna jó ,ha kiderülne ki is ő ,sőt ha elkapták volna.
A Tenshi lányok megfogadták segítenek neki ,s ez volt a terv. Ma a könyvtárba akartak eljutni....
- A könyvtárba ? - röhögött fel Dante hangosan.
- Nem lehetne halkabban ? - igazgatta meg italát Butterfly.
- Minnek mennél te könyvtárba ? - pillantott gyanakvan a fiú a lányra. Ezüstös haján megcsillant a fény. - Tán beteg vagy ?
- Csak művelődni akarok egy picit....
- Meg a fészkes fene.... na ne etes....
- Legalább addig is vigyázzol nekem Rose-ra.... - vigyorodott el felé aprót felpillantva a lány.
Dante váratlanul félrenyelt s köpött egyet oldalra. A Tenshi eérte amit akart, végre békén hagyta őt a srác.
- Bocs de nem megy.. - igazgatta meg az ingjét.
- Miért is ? - pillantott rá szempilláit meresztve Butterfly.
Ekkor eljött melletük egy lány csapat akik illegetve magukat megálltak az asztaluknál. Hárman voltak ,középen a vezér egyéniség a szőkeség.
Butterfly ,mintha hányni készülne pillantott fel a csajra.
- Bukre ...
- Tenshi... - válaszolta fenkölten a lány aztán a fiú felé fordult  - Hogy vagy Kain ?
- Még élek Lissa... - csenget hangja.
Tenshi Butterfly már fogta a fejét ,jött a szokásos játszma.
- Arra gondoltameljöhetnél ma velem.
- Benne vagyok.
- Akkor SZia ! - intett a lány ,majd győzedelmesen pillantott a feketére s elment fenekét rázva.
Butterfly köhögött párat a fiú válaszán ,majd megfogta azt az ingjénél fogva s rángatni kezdte.
- NORMÁLIS VAGY ?
- Igen . - vigyorodott el felé a srác. - csak nem odavagy értem ?
- Már biztos ,hogy nem vagy normális!
- Csak egészségesen egoista. - vette le a lány kezét az ingjéről aztán megigazitotta.
- Dehát ez Bukre.... - mutatott utána.
- Nem megyek el csajszi... nem vagyok hülye. - magyarázta a fiú. - csak kiélem királyi vonzerőmet...
Míg Dante ismét elmerült az egoizmus gyönyörű habjaiba váratlanul felpattantak a szemei a nagy csapodásra.
A lány a földön feküdt ,leesett a székéről.
- Látom nalod a padlót csajszi...
- Kabbe.. - mutatott be a lány.
- Hiába nincs mit. - dölt hátra a székbe Dante - mindegy. akkor sem érek rá ma.
Butterfly csak a srácra meredt aki elgondokodva nézett szét. Ekkor azonban felálltak s mentek vissza az órára ,mert szóltak ,kezdődik.
~ Remélem a hercegnőnk nem csinál galibát....~
- Na gyere kölyök.. - karolt bele a fiúba s vonszolta a terembe.
Eközben a tanárnő csak csóválta a fejét.