4.rész
Eva macskája

Az nap már jó ideje járatta magát az embereknek ,délutánt is üthetett már az óra . Szinte mindenki aktivizálta magát ,hiszen a napból mé sok volt ,azonban ez a nagy erő hamar elfogyott egyeseknél, főleg ott ahol mást már nem lehetett akalmazni. Az épület falai belülről mindenhol fehérek voltak ,egyhangúak és szürkék ,fa berakással ,mint egy igazi iskolának. A termek egymástól nem álltak túl messze ,így sok elférhetett a tanulni vágyoknak. A Shulerus egy kevert iskola volt. Itt nem nevelkedtek apácák sem papok ,nem nevelkedtek katolikus hitben a diákok. Arra ott volt a többi iskola ahova mindenki is akart kerülni. Bármily furcsa volt ,mindenki szívesen lépett Adam, Eva vagy Lillith közé, szívesen oltalmazták a templomokat és egyházakat. Az embereknek itt fontos volt a hit a vallás ,bár magában a legendában nem hittek. Sőt egymást sem mindig fogadták el. A nap apró fénye besűtött az ablakon amit egy fehér hajú fiú épp most zárt be. Arcán megjelent egy vigyor ,miközben megfordult s leült a padra a lánnyal szembe. A feketeség csak számitott valamit ,nem nagyon érdekelte a másik ténykedése ,aztán mégis megszólalt felé ,de nem méltatta pillantásra.
- Eltakarod a fényt Dante....
- Nem válaszoltál a kérdésemre. - ült le vele szemben egy forditott székre.
- Nincs mit mondanom. - pillantott fel engedve az arcán átmenő mosolynak. - A kölyök nem veszélyes.
- Azonban nem tudjátok honnan jött...
- Nem is érdekes... rólad sem tudtuk honnan szalajtottak tuskókám.
- Imádom a szavaidat Butterfly.
- Tudom. - mosolyodot el nagyon - hogy van a bátyád ?
- Aham...szóval érdekel, mi ? - ütögette meg a lány vállát vigyorogva.
- Csak érdeklődtem...- vonta fel a lány a szemöldökét. - Fáj ,hogy nem felőled érdeklődők ?
- Ugyan - legyintett - engem minden nap látsz, nem kellkérdezned ,tudom ,hogy imádsz ,ahogyan mindenki odavan értem.
- Szokásos...
- Na ennyire ne legyél vidám... - hajolt a papir főlé. - mit számolsz ?
- Semmit. - takarta el a lány.
- Jól van na... - ült vissza a fenekére ,majd lehunyta az egyik szemét s vigyorogva a lány mögötti ajtóra mutatott. - Még mindig érdekel mi van a Fönökkel , Fönökasszony ?
- Ne kerülgesd a forró kását Dante.
A fiú egy nagyot nevetett fel ,mire a  lány megremegett.
- Csak nem rólam beszélgetettek ? - lépdelt be a másik fehér hajú srác ,miközben az oldalán megjelent egy ismételten fekete hajú lányka.
- Tudtam ,hogy itt vagy Butterfly. - tette keresztbe a kezeit a lány komolyan.
- Mi van Rose ? - biccentett felé Dante.
- Csak dolgunk lenne.
- Ugyan Rose...
- Na Butterfly...ne várakoztasd meg Baby-t. - boritotta fel az asztalt Dante .
Az időseb nővér még időben felpattant s elvette a jegyzeteit ,majd elvigyorodott zavartan, aztán váratlanul egy nagyot bevágott Dante-nak.
- Kösz. - válaszolta ,majd egy kacsintással elment Abel melett és a húgával tovább ment.
- Nagy benyomást tettél rá... - nézett a két lány útán a fiú.
- Na ne mond, még mindig veled van jobban el.
- Az aura teszi... - mutatott maga felé fenkölten Abel.
- Gondoltam... - állt fel Dante. - Mikor mondod el neki ?
- Minek ,jól meg vagynk igy ,nem ?
- De...
- Csönd, inkább kapard magad össze fönök.- kacsintott - és húzzúnk a csába.

Szent Adam kápolnája a város legnagyobb szent helye volt. A tornyai elérték a 10 métert is és diszitésse is ötvözve volt a romantika éa a gótika stilusával.
A gyönyör üvegein ahogyan átsütött a nap ,belűl a fények teljesen másvilági hangulatott árasztottak ,így nem volt meglepő ,hogy menyien hittek eme fantasztikus hely tiszteletében. És még több volt. A csigalépcsők elérték a 100-200 tömböt is ,maga az épület óriási volt egymagában is. Lakói főpapok voltak akik zöld ruhában voltak általában,  nemes férfiak ,akik az egyházat és hittüket képviselték megérték a pénzüket. Most a kápolna lécsői előtt három személy állt. Kettő már megszokta ezt ,de középen a harmadik csak most volt itt előszőr és igen zavarta a helyzet.
- Hát itt vagyunk. - csapta össze a kezeit Butterfly.
- Nem is tudom mit tehetnénk... - pillantott nővérére Rose.
Ma fordult a helyzet s úgy tűnt mintha helyet cseréltek volna. Butterfly volt a komolytalanabb és Rose az érettebb.
Hime csak nézett előre ,de valami rossz érzés fogta el. Nem tudta mi lehet ez ,de nem is próbát rá figyelni.
Azonban ahogyan egyre előrébb és előrébb lépkedtek fel a lépcsőkön a nagy fa ajtó elé ez az érzés is csak erősődőtt.
- Hahó..itt vagyunk! - kopogott be a tölgy ajtón a lány ,mire kis vártatva de az arany zárak elkezdtek zörögni és lassan kitárult a lányok előtt.
A testvér pár nyugodtan ment előre ,nem zavartatták magukat, mig az ifjonc lassú és félő léptekkel tette ezt meg. Ilyet még sosem érzett ,s nem tudta meg magyarázni sem ,mi volt ennek a hirtelen jellem változásnak az oka ,de úgy érezte a lába nem tartják már sokáig ,mint a kocsonya remegtek.
Egy hatalmas csapódással bezárodott mögöttük az ajtó s Rose a vállán átdobta a kannát ami a kezében volt.
- Hééé , megjöttünk! - kiáltott be.
- Szerintem halkabban kénne... -kezdte el Hime ,mire Butterfly ránézett.
- Csak nem betojtál ?
Ekkor a gyergyák eloltodtak végig s pár másodperc alatt újra felgyúlattak de most zöld lánggal.
- Jönnek.. - pillantott elrőe az idősebb nővér.
A feketeségből amit a kápolnát jellemezte váratlanul felbukkant három zöld köpönyeges alak. Rangjukat csak az arany diszitésből lehetett megállapitani. Fenköltek és nemesiek voltak, csendben sétáltak végig a termen ,semmi zavart pillantás nélkül.
Hime végignézte az épületett belülről is. Mindenfele üveg ablakok ,méghozzá színesek s képek Adam-ról, ahogyan ábrázolták olyan természetes és fenséges volt. Mintha nem is ember lett volna hanem...
- Hárman vannak.... - jegyezte meg a középső alak, majs lassan levetette csuklyáját.
- Óóóó, Lord Ruxand. - vigyorgott az öregen Butterfly. - Ö nem lényeges ,csak egy tanonc.
- Igen furcsa tanonc... - vette figyelme központjáuld az idős férfi a lányt. Mérgező zöld szemeivel most a lányt vizslatta aki  emiatt lehajtotta a fejét s egyre rosszabbul kezdte érezni magát.
~ Nem bírom...nem ....~  - tekerget az agyában a lánynak ezek a gondolatok.
- Üdvözlünk Adam kápolnájában.... - tárta szét a karjait az öreg ,mire Hime szíve egy hatalmasatt dobbant megnyomva a lányt. ~ TUDUM ~
- Nah elég a fecsegésből... miért hívtak ? - kezdte Rose. ~ TUUDUM ~
- Van egy beköltözött lidércünk... - mutatott a férfi a boltozat felé . A plafonon is festmények voltak ,mégis egy sötét sarokból furcsa aura kezdett áradni.
S a feketeségből csak egy pár arany szempár ragyogott fel, apró mormolásokkal.
Rose előkapta a fehér pengéjű kardját s támadó állást vett fel, mig nővére is így tett a fekete pengéjű kardal.
- Úgy tünik ,most tényleg komoly harcunk lesz.... - motyogta Rose.
- Előfordul. - ropogtatta meg a kezeit Butterfly nagy mosolyal. - Öreg ,félre !
Nem kelett sok ,Lord Ruxand és két csatlósa így tett ,elállt az útból ,biztonságos helyre ,míg Hime csak meredt a sarokra ahonnan jöttek a zajok.
~ TUUUDUM ~
- Kezdjük! - kiáltott fel Rose ,majd futásnak eredt. Cipője alól a por csak úgy felizott s nagyon gyorsan eljutott a túlvégre, majd felugrott nekilendűlve a falnak s onnan még  magassabra hátha eléri a dögöt.
Butterfly is így tett de ő a másik oldalról próbálta becserkészni a bestiát ,hátha így elkapják.
A nagymacska csak felorditott ,majd ugrott egy hatalmasatt s harcolni kezdett  két lánnyal ,de úgy ,mintha nem is állat lenne ,hanem valami más.
Rose és Butterfly lihegve érkeztek a földre ,aztán újra ugrottak és nekilendültek az ellenségnek. Élveztéka harcot főképp ,mert rég nem volt igazi ellenfelük s bármi is volt ez ,nagyon örültek neki.
~ TuuuuDum ~
- A szentelt vízet! - kiáltott Rose.
- Használd egészségel ! - vette ki a tatyójából a kis palackot Butterly aztán húga felé dobta.
A macska nekiiramodott s leterítette váratlanul a fiatalabb Tenshi-t ,miköben az üvegcse összetőrt messzebb a kövőn.
- ROSE! - kiáltott fel a nővérke ,s váratlanul focsikorgatva neki rontott az állatnak.
- Te dög... büdös a szád! - lökte magáról le a fiatalabb a támadóját ,vagy legalábbis védekezett.
Egy újabb csapás ,csak ennyi kellett ,de az állat gyorsabb volt s leugrott áldozatáról ,így az idősebb nővér támadása semmit tevő volt.
- Francba... - jelentette ki ,miközben felsegitette húgát.
Azonban most az állás is változott. Míg a két lány az alvégen volt a nagy macska közelebb került a védtelenekhez.
- Elég a játékból ! - csapkodott dühösen Butterfly ,mire egy-két híresebb váza eltört.
- ÚRISTEN ?SZENT ATYA! - kiáltott fel Lord Ruxand s a másik két csuklyás tartotta csak meg, majdnem elájult.
- Hé...fékezd magad Butterfly ,különben nem kapunk pénzt... - suttogta neki Rose.
~ TUUUDUUUUDUM~
- Hol a macska... - pillantott fel váratlanul a nagy csendre Butterfly ,majd elkerekedett a szeme. - FRANCBA! - kezdett el futni.
Az állat egyenesen Hime felé tartott akinek szemei üresek lettek.
Miközben a lányok harcoltak a 'hercegnőben' egyre jobban kezdtek az érzelmek felül kerekedni azok a furcsa morajok amiket halott a szavak amik a fejében járkáltak. Egy nő szólt hozzá teljes hangvételből s már alig volt a tudatánál ,mikor a macska felé iramodott. Konkrétan észre sem vette ,s csak állt ,fantasztikus célpontott alkotva neki.
Váratlanul a lány szíve feldobbant utoljára ,még nagyobbat ,mint eddig s ez teljesen elvette minden lélek erejét. Már csak azt az arany szempárt látta aztán a karmokat.
Hirtelen felemelte a kezét maga elé ,mintha mégis védekezne s furcsa vörös fény keletkezett kettejük között. Mind az áldozat ,mind a vad eltünt a többiek szeme elől.
Nem csak Adam kővetői ,hanem a két testvér is etakarta a fénytől a szemét ,olyan vakítoan hatott a hirtelen jött mentség.
- PINKY! - kiáltott Rose komolyan.
Butterfly rápillantott komolyan. Látta testvérén ,hogy az tényleg aggódik az idegenért.
Rose már kezdett valamit elővenni ,de testvére leálitotta kiáltva.
- Ne...
- De...
Ekkor a fény haloványodni kezdett ,mire mindketten oda fordultak.

Arany szempár....az volt az amit a lány utoljára látott ,aztán a macska eltűnt a testében ami fényleni kezdett.
Azonban ez túl gyorsan történt ,hogy bárki is láthassa ,csak ő érezte magán a testén ,amit  váratlanul hatalmas forróság vett körül.
Teste harcolt ez ellen ,majd mégis engedett a nyomásnak s ő már csak azt észlelte ebből ,hogy lábbai összerogytak s hamarosan találkozott a padlóval ,közelebbről is.
Elméjében csak fehérség volt ,hatalmas fehér fénylő hely.
- Végre eljőttél...
- Anya ? - szólalt fel a lány halkan ,szomorúan.
- Eljöttél.... Eva Papnője... - tárta szét a kékes fekete hajú nő a kezeit s várta a lányt ,majd mikor az felpillantott ,eltűnt, szertefoszlott ,mintha sosem lett volna.
- Anya, ANYA!