22. rész
Reita az arrancar

[- Véged van ! - morgot fel az alak miközben támadott. -  Wabisuke !
A kék hajú srác kivédte a csapást ,majd egy nagy levegőt véve ellentámadott a szürkés lilás hajú fiúra.
Már egy ideje küzdöttek s erről senki nem tudott ,titokban tették ,hiszen valahogyan nem bírták egymás arcát. Bár ez kezdett egy ideje enyhülni ,csak még maguk sem imerték be. 2 hónapja volt itt az arrancar ,de csak nagy nehezen vették be, hogy nem akar semmit. A régebbi shinigami-k a név hallatán rossz emlékeket hoztak fel, a fiatalabbak elítélték. Reita minden napja a harcról szólt s élvezte ,sokkal jobban mint mások gondolták volna. Végül megengedték ,hogy maradjon . Ma is erről volt szó.
Egy ismételt harc ,két fél között ,egy olyan ami már a vége fele járt.
Nagyon sokat harcolt a kék hajú a sápadt karikás fejű shinigamival ,azonban ahogyan egyre jobban kijöttek titkon ,annál gyengébb lett az amikor együtt harcoltak.
A csapatmunka...igen ez volt amelyet mostanában nagyon kellet tanulnia ,de mindent a húgica kedvéért....így gondolta Reita.
Hirtelen felvette a maradék erejét s csapott egy nagyott az ellenfelére. Kain figyelte a mozdulatokat ,már épp kivédte volna a mostanit is ,de váratlanul a szíve felé kellett nyúlnia ,mert szúró érzés támadta meg. Olyan amit ritkán érzett ,mert tartotta mélyen.
- " Pont most...nem..ne!" - gondolta azonban mikor kinyitotta a szemét a penge már előtte volt. Épphogy elugrott ,de elérte az oldalát s belemélyedt a kard a testbe.
Reita váratlanul megfagyott. Eddig élvezte a harcot ,sőt ha 2 hónapja történik ez kinevetti a pasast s itt hagyja ,de most más volt, bár tagadta ,de megkedvelte a shinigami-t, nem akarta ,hogy meghaljon.
- Kain. - térdelt le elé.
- Hagyd csak ,egy karcolás. - lökött egyet vigyorogva a lila hajú s közben felült az oldalát fogva ami azonban nagyon vérzett.
- Megsérültél súlyosan. - rakta el a fegyverét Reita s ezt tette Kain is a Wabisuke-val.
- Kiheverem, úgyis elakartam tünni egy időre.
- Mi ?
- Hm. - mosolygot a srác miközben felállt. - Gyakorolni.
- Heh ! - vigyorgott egy nagyott a kék hajú s felállt a vállára döntve fegyverét. - Eszméletlen vagy!
- Reita !
- Mivan ?
- Ezt ne mond el senkinek.
- Orvoshoz kénne menned.
- Megoldom.
- Felőlem. -néztek egymásra ,aztán mind a ketten biccentettek s elindultak. Azonban mindkettő más irány,csak a hátuk látta egymást...s az is minnél meszebb.

- És mit gondolsz erről ? - mutatott Yokiro egy képre.
- Nem tetszik..
- És ez ?
- üm-üm..- rázta a fejét.
- Akkor mi jó neked Sakura ?!
- Ez ! - mutatott a képre a lány nagy mosolyal.
- Tudsz választani ^^" - nézte Yokiro a képet - ára is van...
- Na mi jóról beszélgettek ? Csak nem rucikról meg egyebek ? - jelent meg előttük egy fiú.
- Mintha hordanánk itt mást is... - pillantott fel az öccsére Yokiro.
- Miért viselkedsz így velem ?
- Úgyan Karai...
- Akkor mit néztek ha nem ruhát vagy sminket ? - értetlenkedik. - Csak nem bugyikat ? - vigyorog el - azt hordtok!
Yokiro és Sakura fejénél nagy cseppek jelentek meg s mig a barna hajú lány felpattant zavartan s elkergette a fiút ,kiabálásokkal addig Sakura csak a finom kajákat nézte az újságban s elgndolkodott tartva a tököt.
- " Úgy ennék ilyet... " - sóhajtott mire a gyomra is felmorgott - ohh.
- Csak nem éhes Shinigami-chan ? - vigyorgott fel Reita aki az imént lépett a lány mellé s kezében egy nagy mocsi volt.
- Honnan van ? - nézett fel csillogó szemekkel a lány.
- Matsumoto-tól. - harapott bele s közben magasra emelte felvont szemöldökkel - nem adok!.
- Rei-chan!! - kérlelte.
- Vedd el ha tudod. -emelte a magasba a kezét amiben az étel volt.
- Ez nem ér. Sokkal magassabb vagy ! - állt fel mérgesen Sakura.
- Ez van. - harapott bele ismételten Reita s erre Sakura ugrott egyett ,de nem tudta elvenni. Már alig volt a finom ételből.
- Pff... Arrancar! - tette karba a kezét a szökeség s elnézett durcásan.
- Shinigami ! - nyújtott nyelvett Reita.
Sakura mérgesen nézett a csak vigyorgó srácra ,majd a Kouhane felé nyúlt.
- Mit müvelsz ?
- Éhes vagyok!
- SAKURA-CHAN!! - hallotta meg a lány Yokiro hangját aki jött vissza fele s emiatt megrezdült s mégsem vette elő a fegyverét ,csak elnézett lepödöten oldalra.
- Viszlát húgi. - nyomta a maradék ételt egy kedvesebb mosolyal a lány szájába ,majd intett s szó nélkül lelépett.
Sakura lepödöten nézett bátyja nyomába aki hamar eltünt a fák között.
Igen egy ideje így hivták egymást, valahogyan ebben a 2 hónapban mély kötelék alakult ki köztük....testvéri kötelék.
A szökeséget végül Yokiro lépteinek a hangja törte meg s vissza nézett barátnőjére.
- Mi történt ? - pillantott rá értetlenül a lány.
- Apád...vagyis...- lihegett a lány - Kurosaki-taichou hívatt...
- Apám ? Hívat ?- értetlenkedik a lány.
A szökeség megsem várta amig Yokiro válaszolt máris futásnak eredt . Futott ,mert félt ,hogy az anyjáról jött valami rossz hír, hiszen eltünt...már egy éve eltünt.]

A sötét utcákon nagy készülődés volt ,a legtöbb lélek nagy hévvel díszitette lámpásokkal s egyébb dolgokkal a területett.
A két lány csak érdeklödve sétált előre.
- Itt mi folyik ?
- Nem halottál róla Haru ? - kérdezte meglepődve ,de aztán elmosolyodott. - Igaz is...nem nagyon tudhatod.
- Akkor mi is lesz ?
- Kurosaki-taichou születésnapja. És úgy tudom titeket is ekkor akkarnak bejelenteni.
- Bejelenteni ? Úgy érted azt akkarják ,hogy itt maradjunk húzamosabb ideig ?
Sakura csak bólintott rá ,majd előre nézett.
- És...
- Hm ?
- Akkor a születésnapon ott lesz mindenki ?
- Haru ...
- Csak mert félek... nem kénne találkoznom R...
- Az anyánk !
- Lehet ,de
Ekkor Sakura megtorpant s ránézett a testvérére mérgesen.
- Tény nem nevelt téged...de az. Ezt el kell fogadnod...ide tartozol.
- Elmegyek. Ne aggódj. - elmosolyodott a lány ,majd bevárta a szökeséget s tovább mentek.
- " Hogyan dobjak el 17 évet.... pár hónap alatt.?"
- Engem zavar ,hogy Zero csendben van....
- Engem is.
- Lányok ! - halloták meg a kiáltást mire mindketten hátra fordultak.
Egy fekete ruhás lány futott feléjük ,végül egy-egy lihegéssel letudva a távot rájuk meredt.
- Már mindehol titeket kerestünk.
- Mi történt Yokiro ?
- Valami baj van ?
- A Shinigami osztagok.... megjelentek náluk. - biccentett Haru felé.
- Mit akkarhatnak ? - nézett Haru testvérére.
- Talán hír van Zero-ról.
- Menjünk! - indult meg Yokirot bevárva a másik két lányt.

- Akkor látták ? - pillantott Fujimoto a kapitányokra.
- Úgy van... mégpedg erre fele.. - mutatott Rukia a térképen helyeket.
Eközben kint a terem előtt a fiatalabak vártak már egy ideje ,s volt aki nem volt olyan jó kedvében.
- Fogalmam sincs miért bánnak vele másként. - morgott fel Okashii.
- Azért mert ő nem idevalósi ,s azért van itt ,hogy Zero ellen vonuljon. - magyarázta Karai egy sóhajjal.
- Szóval egy Quincy ... - lépett be hozzájuk még valaki.
A másik két fiú rámeredt ,de egyik arcán sem jelent meg öröm a láttán. Sőt a fiatalabb Abaraii arcán egy rángás is megjelent.
Mielőtt azonban elkezdödőtt volna bármi féle harc köztük az ajtó kicsapodott s berontott három fiatal rajta.
A fiúk felkapták a tekintetükett.
- Végre már mindenfele kerestünk titeket Sakura! - civakodott vele Okashii.
- Itt vagyunk nem ? - válaszolta a lány.
- Mi történt eddig Karai ?
- Semmi érdekes... legalábbis amiről tudhatnánk. - mutatott be a fatal Ishida-ra a srác. - Azonban neki is be kéne mennie.
Haru ekkor felnézett s kilépett a takarásból. A harmadik srác szemei kikerekedtek s egy vigyorral rámutatott a lányra s ő is felismerte a srácot.
- Engedjetek ! - rohant be a lány sebesen.
Reita csak elvigyorodott nagy mosolyal.
- Mi ez az idétlen vigyor ? - kérdezte Okashii, de csak Yokiro és Sakura tudták miről is lehetett szó.