21.rész
Eltévedés...

A csapat már 4 hete tartozkodott Soul Society-ben azonban szinte senki nem látta őket ,ahogyan ők sem a többi shinigamit.
Egy kis helyen voltak elzárva ,egy takaros kis házban ahova a kijelölt kapitányok mentek, ám általában Rukia vagy Sakura és Okashii pillantott be oda ,majd gyakoroltak.
Ichigo direkt közölte ,hogy senki nem mehet oda ,még nem szerette volna ezt nyilvánosságra hozni ,azonban már mindenki tudott a titokról.
Ezen a napon azonban végre a megtagadás felbomlott és már kimehettek...bár hova ?

- Szóval....Sakura azt mondta ,hogy erre.. - pillantott a térképet fürkészve Haru. Nem nézte az utatt ,csak ment arra amerre a térkép jelezte. Azonban váratlanul furcsa zajokra lett figyelmes s hátra pillantott.
- Nézzétek...egy kislány. - szólalt fel valaki gúnyosan mire a lány elképedve nézett, arra aki előtte volt törölközöben.
- Eltévedtél ? - szólalt fel hátulról ismét valaki de Haru csak egy valakit nézett nagy szemekkel ,mig az meg csak a lányt szintén hasonlóképpen.
Egy pillanat annyi sem volt s a lilás hajú lányka már ott sem volt, csak kossza por felhő mutatta meg ,hogy valaki volt még itt az előbb.
- No lám ,Kain-san ,már van egy rajongód. - nevetett a rózsaszines hajú srác.
- Meglepő dolog ,nemde ? - vigyorodott hosszan el a másik.
- Csak nem féltékeny vagy Hyouri ?
- A méreteidre vagy a hajadra ? Idane...úgyan ne nevetess.
- Na most!
- Élvezem az ilyeneket. - felelte egy kék hajú srác.
- Álljatok le. - jelentette ki váratlanul megszólalva az emlitett ,majd a másik két Shinigami is elcsendesedett s ment a dolgára....vagyis öltözni.

A fák lombjai gyönyörű zöldek voltak ,senkit nem zavart semmi sem. Igen ,mióta Zero feltünt és eltünt minden csendesebb lett és békésebb. Pedig tudták ,hogy a férfi él s bosszúra szomjazik. De várt, ahogyan a többiek is. Három lány ült a füben a városon kivül s ebből kettő jóizüen nevetett fel ,de úgy ,hogy a madarak is elszáltak.
- Nem vicces! - jelentette ki zavartan Haru.
- Dehogynem. - törölte a könnyeit Yokiro.
- Hogy jutottál be oda ? Kik voltak ott ? - faggatozott Sakura.
Haru csak cseppekel pillantott a két barátnőjére. Igen , Yokiro volt az egyik első Shinigami akit itt megismert ebben a titkos egy hónapban s ezt még nehéz volt megszokni.
- Dehát követtem a térképedet amit adtál ! - vette elő a lány s nyomta Sakura orra alá.
- Csakogy fejjel lefelé tartod... - nevetett ismét fel a szökeség.
- Na... kik voltak ott ?
- Honnan tudjam ? Nem ismerek senkit...amugy sem néztem meg őket... - nézett le zavartan a lány.
- Akkor minnek mentél egy fiú öltözőbe ? - szólalt fel Sakura.
- Már mondtam ,hogy véletlen volt ! - védekezett a lány azonban a másik kettő csak egymásra pillantottak s ismételten egy hatalmasat felnevettek.
A jókedvet egy váratlan kiáltás törte meg amit Yokiro adott ki.
- ÁÁÁÁ.... ki volt az ? - ugrott fel s megfodult a tengelye körül a barna hajú lány miközben értetlenül meredtek rá a barátnői.
A fűben lopodzva most egy fekete hajú srácot vettek észre akinek az arcán volt három karcolás, zöldeskék szemeit meg nagy vigyorával reprezantálta.
- KARAI kivégezlek! - mutatott a srácra a lányka ,miközben az ,csak lassan felállt s leporolta magát.
Szemeit most a lányra emelte ,s cinikusan mutatta be a levegőben az előző műveletett amit rajta hajtott végre.
- Úgyan , a húgom vagy ! - legyintett.
- Ki ez ? - nézett értetlenül a másik lány testvérére.
- Hisagi Karai...- válaszolta közömbösen Sakura miközben kezeit egymásra fonta. - Nagyon gyerekes srác a kora ellenére.
- Hallotam ezt Sakura-chan, és nem IGAZ! - pillantott rá makacskodva az emlitett a másikra.
- Akkor mégis miért járja mindenhol ez a hír Kari-kuuun ? Bárhova megyek mindenhol ezzel fogadnak... - magyarázta a lány az égre tekintve gúnyosan.
- Én rólad hallok hasonlót mindig...Most is megúsztad a büntestést, csak mert Kurosaki lánya vagy...
- Elég volt Karai... - szólt rá a nővére.
- Pedig így van, egy embernek átadtad az erődet..
- Hagyd békén Sakura-sant. Nem volt más választása.
- Hm ?
A fekete hajú fiú most vette csak észre ,hogy a látókörében volt még egy személy. Egy lány akit még sosem látott, s sosem hallott róla ,pedig általában ő mindent tudott.
Haru is állta a konok srác tekintetétt ,nem zavartatta most magát, nem, hiszen a testvéréről volt szó, bár sokan ezt nem tudták még.
- Jéééé, egy új lány ? - ahogyan a feszélyeztetett perceket megtörte a fiú a lányka zavart mosolyal reagált rá.
- " Miért azt hitted fiú ? " - fogta meg a fejét Yokiro fáradtan egy sóhajjal.
- A nevem Hisagi Karai ! - nyújtott kezet nagy vigyorral a srác ,mintha mi sem történt volna ,s erre Haru még lepödötebben nézett.
- Na jó Karai...menjünk. - ragadta meg öccsét a barna hajú lány ,majd elindult vele vissza fele a saját kapitányságukhoz.  - Viszlát Sakura , Haru!!
Bár a fiú ellenkezett ,a nővére hamar megértette vele magát ,néha kicsit durvábban ,ahogyan kellett. Mikor már eltünt a testük a fák között a lilás hajú lány testvérére meredt mosolyogva.
- Furcsa egy fazon ez a Karai... - nevetett zavartan ,de a szökeség nem válaszolt.
Arca a föld felé fordult, szemeit eltakarta szöke fürtjei, keze ökölbe volt szoritva ,mintha valamit vissza tartott volna magában. Pedig nem, csak küzködött magában ,küzdött ,mint máskor.
- Sakura...ne vedd komolyan... - pillantott rá a lány ,bár fehéres arcán a mimika teljesen megváltozott s kissé aggodalmas orcát vett fel.
- Heh..úgyan... - remegett bele Sakura - de... félig igaza van....
- Sakura !

- Nem szeretek itt lenni... - igazgatta meg a szemüvegét Fujimoto miközben az ételel küzködött.
- Senki nem mondta ,hogy gyere.
A vörös hajú fiú és a barna hajú lány rögtön felkapták a tekintetükett a hangra ,mely most gúnyosan megtörte a csendett ,s ahogyan a fekete ruhában járt ,megmutatta feljebb valóságát . Legalábis ő így hitte. Fujimoto felvette a fapofa álarcot s úgy pillantott a srácra ,hátra pillantva a vála fölött.
- De ,igeni mondták. - jegyezte meg - Mit keresel itt ?
- Konnichiwa Okashii ! - mosolyodott el a lány.
- Mi a szösz ,kis seggdugasz! - kapta fel a nyakánál megfogva az inget a srác a vöröst.  - Hogy beszélsz te velem ?
- Okashii , Fujimoto ne kezdjétek el megint. - sóhajtott a lány de mintha megsem halloták volna ,folytatodott minden.
- Én csak feltettem egy könnyű kérdést.
- PFF... - engedte el a fiút ,majd hátatt forditott neki és a lány felé nézett.- Shinsou ,nem láttad Sakura-t ?
- Haruval van, végre kimehetünk...Miért ?
- Csak.
- Már tudom miért kerülnek téged a lányok.
- Mondtál valamit Fuji-chaan ?!
- É... - állt fel s majdnem egymásnak estek mikor az ajtó nyitodott.
Mindketten oda kapták a tekintetüket ,hiszen nagyon nem járt még erre senki ,s most hirtelen ilyen átjáró ház lett itt.
- Ifjabb Abarai és Ishida , türtöztesétek magatokat! - tette csipőre a kezét a fekete rövid hajú nő.
A két fiú azt tette amit mondot ,bár mindketten lepetten meredtek a csoportra mely a nő mögött jelent meg.
- Kuchiki-san. - hajolt meg Okashi s őt követte Shinsou is, de a másik srác ezt nem tette ,csak nézett ,várva mi is lesz.
- Beszélnem kell a lányomal.
- Melyike.. - kezdte Okashi ,de ekkor Shinsou oldalba verte mire ő köhintett egyett . - Vagyis, hogy -hogy ?
Ekkor a sorból előlépett egy narancs hajú férfi. Arcán megmutatkozott ,hogy nem a legfiatalabb ,azonban az is látszódott ,hogy az idő nem teljesen járt el felette.
- Hírünk van Zero-ról.

Az idő csak repült ,az égen is megjelentek a sötétedés nyomai ,de még nem volt vészes. A két lány csak egymás melett ült ,már egy jó ideje nem szólalt meg egyik sem.
Nem tudták mit is mondhatnának egymásnak....túl hirtelen jött minden ebben a 2-3 hónapban.
- Hogy értetted ,hogy igaza van ?
- A bátyámra gondolt... - suttogta.
- Bátyád ? - pillantott rá értetlenül Haru testvérére.
- Igazából nem az.... csak jelképesen...

[ - Kurosaki gyorsan!
- Igenis Hisagi-san!
A sötétségben csak a villámok hirtelen jött fénye adott világitást a lelkeknek ,azonban senki nem volt kint. A halk éjszakát csak kiáltások verték fel, olyan iáltások mely miatt a legtöbb osztagot készenlétbe helyezték , egy olyan kiáltás.
- Ismét megtámadtak minket ?
- Igen úram.
- Úgyan fiúk ,elbírunk velük ! - emelte nagy vigyorral a kardját egy punk férfi.
- Hachi állj le. - sétált közéjük Hitsugaya.
- Hitsugaya-taichou. - hajot meg a férfi ,majd mikor a nő ismegjelent mögötte egy udvarias mozdulatott tett. - Csak utánad Matsumoto. Örülök ,hogy látlak.
- Kuro. - mosolyodott el a kebel csoda. - Hol voltál mostanság ?
- Áhh. Tudod ,hogy van ez. -magyarázta a fejét vakarva - na meg, a kis úrfi nem igen kedvel engem.
- Kain ? Tudod milyen... - kezdte el a nő de ekkor a kapitány hangja halatszodott.
- Matsumoto, Hachi ! Most tere-feréltek vagy végre jöttök ?
- Igenis Hitsugaya-taichou. - mondták egyszerre majd követték.
- Kicsi a bors de erős... - vigyorgott a férfi.
- És okos  ,de sajnos már felnőtt...mégha csak jelképesen is. - folytatta a nő ,mire Toushiro agyvíze kezdett fel melegedni.
Miközben szaladtak a külső kapuk felé ,valaki váratlanul a kapitány elé csapott.
- Hisagi !
- Toushiro.
- Mi történt ?
- Egy erősebb Hollow megtámadott minket.
- Milyen erős ?
- Egy Menos Grande... - mikor a férfi kimondta a jókedv eltünt az alkapitányok közt is.
- Kain ? - szólalt fel a nő.
- A fiatalabb Kurosaki-val , Hitsugaya-val és a lányommal van. - pillantott a férfi a nőre ,majd a fehér hajú kapitányra.
Toushiro csak nézett rájuk ,majd ismét nekilódult s még gyorsabban haladt ,mint eddig.

- Kouhane, WAMEKU! - kiáltotta a lány s támadott ,s bár eltalálta a hollow maszkját ,a kard nem igazán mozdult a helyéről.
- Huh ? - nézett értetlenül a szökeség s szemeit összeszükültek. - " Ne mozdul...nem mozdul , KOUHANE ! "
- Mit csinál Sakura ? - pillantott fel egy támadás útán Idane.
- Biztos talált valamit.. - jegyezte meg Karai.
- SAKURA! - kiáltotta el magát Yokiro ,mire a lány tett egy fordulatott s csak azt látta ,hogy sebessen közeledik felé a lidérc karja.
- " Francba..."
- Saku - indult meg a lány ,de ekkor valaki megragadta a vállát miközben futott s visszarántotta ,de úgy ,hogy ő folytatta a menos grande felé az utját.
- Majd én. - jelentette ki s Yokiro hátra esett a fenekére.
- Ki a... - kezdte a lány miközben Karai felsegítette ,de Idane beleszólt a lány beszédébe.
- Matsumoto Kain...
- Matsu.. - pillatott fel lepödöten Yokiro és Karai.
A szökeség csak azt vette észre ,hogy valami megragadta még a hollow előtt s magával vitte. A feje össze-vissza zengett a sok forgástól s mikor a földre leérkeztek megállni sem tudott rögtön rendesen.
- Ah...- fogta meg a fejét.
- Máskor vigyázz jobban . - pillantott rá a fiú.
- Öregem ,ez nagy volt !
- Idane ,még nem vagyunk kész...
- Na ja.... ez a dög hatalmas...
- Karai... - pilantott rá a nővére.
- Kouhane...- nézett fel Sakura.
- Ez kell ? - halattszódott egy ismeretlen hang fentről mire mindenki felnézett.
A lány fegyvere most egy kék hajú srác kezében volt ,míg az ő fegyvere a lidérc fejébe volt vájva.
- Ki a franc ez.. - készült fel Karai ,hiszen látta a srác arcán a maszkot.
A Kouhane váratlanul Sakura lábánál ért földet ,míg a Menos Grande hatalmasatt sikitva elpusztult. Az ídegen nagy vigyort eresztett az arcára s közben a vállán dobta át fegyverét ,úgy meredt a fiatalokra.
- Gyengék vagytok...azt hittem a Shinigami-k erősek. - jegyezte meg gúnyosan.
- Mi a franc vagy te ?
- Egy arrancar  . - válaszolta Kain ,miközben farkas szemet nézett az idegennel.
Sakura kézbe vette fegyverét ,majd elrakta kissé megsimitva s a ék hajú fiúra meredt. Szemeik rögtön össze találkoztak, s nem tudta a lány ,de valahogy imponált neki maga a személy.
- Hagyd őt Kain. - lépett előre, mire a megszólitott elrakta a fegyverét,bár kedvtelenül.
- YOKIRO ! - ugrottak a fiatalok közé az idősebbek, s a 69-es tetóválású férfi rögtön megtalálta azokat akik számára a legfontosabbak voltak.
- Hé ,én is a gyereked vagyok. - mutatott magára Karai ,de a férfi ,csak elmosolyodott erre.
- Kain ! - lépett felé Matsumoto ,de a fiú ,csak intett, de mikor meglátta a férfit a nő melett kicsit elkomorodott.
- Mit keres ez itt ? - bökött Hachi felé.
- Jött segíteni. - mosolyodott el a nő.
- Mi történt ? - nézett fel Toushiro s közben ő is megtalálta az utódját.
- Ez az alak megölte a Menos Grande-t. - biccentett a rózsaszín hajú srác.
A kapitány most a kék hajú sárcra meredt ,akinek vigyora nem tünt el, csak felerősödőtt.
Sakura kilépett a shinigami-k alkotta körből s a srác elé lépett ,majd a kezét nyújtotta felé.
- Sakura. - pillantott rá értetlenül Yokiro.
- A nevem... Kurosaki Sakura.
- Heh...az enyém... Grimmjow Reita. - mutatott magára az arrancar ,miközben a vezetéknév hallatán a kapitány szemei összeszükültek.
Hachi ,meg csak nézte a lányt, majd arra a helyre ahol a hollow állt. Valami járt a fejében....valami járt....]