16.rész
Hol is voltál ?

- Á ,köszönöm. - tette le a telefont Blair miközben fel-alá járkált a studióban.
- Ne aggódj .... - jött elő Rika egy kis dobozzal.
- Dehogynem. Tegnap óta nem veszi fel! - nyomta le ismét a telefont.
Ekkor váratlanul mindketten felkapták a fejüket ,mert az ajtó nyitodott, de aprányi csalodást is okoztt nekik ,mert nem azok jöttek be rajta akiket vártak.
- Sosuke ,Taka! - ugrott fel Rika - késtetek! - tette csipőre a kezét.
- Csak gyakoroltam... - vigyorgott egy nagyot Sosuke ,azonban váratlanul Taka hátba vágta.
- Ne menőz. - majd lesétált a lányokhoz.- mi ez a fej ? - csipett bele Blair arcába.
- Hamarosan jön az akit felkértem. - lépett be Brian a hátsó szobából ide.
- Ne szórakozz velem... - indult el Blair,azonban egy halk csörrenés halatszodott s egy koppanás a kövön. Valami leesett.
Blair csak kikerekedett szemekkel megtorpanva meredt előre ,tudta ,hogy mi volt ez ,de annyira félt ,azt kivánta bár rosszul tudná. S azt is tudta ,hogy ez jelentett valamit.
Ahogyan a bejárat felép pillantott rögtön felismerte ,hogy honnan fúj a szél....de még nem tudta mit is...az a baljós jelenés.
- Namida! - nézett fel Brian ,de a lány csak lepödötten állt az ajtóban a Blairel egymás szemeit fürkészték.
- Örülök ,hogy te is erre jöttél . - fogta meg egy alak a lány vállát s benézett az ajtón. Intett. -Brian! Ááá Blair. - lépkedett le a lépcsőn a férfi s közben előtte lement Nami is.
- Noriaki... micsoda meglepetés...a bűzöd elárult már messziről.- morgott a lány fel, aztán a másikra pillantott.
Noriaki észrevette a szökő pillantásokat s egy pillanat alatt átkarolta a lányt.
- Ne aggódj ,vigyáztam rá. - kacsintott a fiú a lányra. Blair lepödöten meredt aztán a lányra pillantott, s felvonta az orrát.
- Azt csinál amit akar, nem vagyok az anyja. - s ahogyan ezt kimondta sürgetett léptekkel kiment a raktárba.
- Nem tudom mi ütött belé. - rázott kezet Noriakival Brian.
- Úgyan... mindig ilyen.- legyintett a férfi ,s ahogyan elment Brianal a beálitást megbeszélni összetalálkozott a tekintete Rikaval párszor.
- Mit csináltál te ezzel ? Tudod ki ez ? - rángatta meg majd ölelte át nagy mosolyal Reijoh a lánykát.
- Semmit ! Nem csináltam semmit.... Blair.. - kezdte el Nami ,de Reijoh ismét közbeszólt.
- Ne fülents...hogylehet nem...
- Nem lényeges...megyek beszélek Blairel. - vett fel valamit a földről Taka majd a lányra tekintett komolyan.
- Majd én.. - kezdte el Nami.
- Inkább én. Elég volt neki ez.- zárta le a vitát a fiú majd ő is kiment arra.
- Megfogtad az isten lábát Nami. - mosolygot a szürkés hajú lány a másikra majd felkapta a fejét s odarohant a bátyjához a beállitás miatt.
Nami csak állt ott a terem egyik végénél nem szólt semmit ,inkább csak az érzései harcoltak töményen benne ,de ezt senki nem vehette észre kivülről.
Néha beleharapott az ajkaiba ,hogy enyhitse a belső fájdalmakat, aztán sarkon fordult s kiment a studióból.
- Mit néztél ? - szóltalt fel Rika az öcse melett.
- Tessék ? - pillantott el az ajtóról a srác ,talán csak ő vette észre ,érzékelte ahogyan a két lány egy incidens miatt ölik egymás érzéseit.
- Mi van elaludtál ? - nevetett fel Rika.
- Lehet..sokat gyakoroltam.
- Meg a másnaposság...- nevetett fel a lány - igen..hallotam a tegnapit.
- Ki volt ez a lány ? - mutatott az ajtó fele Sosuke.
- Tokumori Namida. Tudod Aoi húga, azonkivül Blair meg ő nagyon közel kerültek egymáshoz. - pillantott most ő is oda. - csak nem érdekel ?
- Én ezt nem mondtam. - pillantott gúnyosan a nővérére - ennyi erővel én is észrevettem ,hogy szemeztél azzal a pasassal.
- Nem tudom mirúl beszélsz. - ment vissza Rika egy apró mosolyal ,majd folytatta a tervezést.
- Mikor lesz a bemutató ? - támaszkodott az asztalra.
- Nem sokára...vagy 1 hónap márcsak. - pillantott fel a kék hajú lány.
- Ne aggódj minden rendben lesz...
- Igen..remélem - sóhajtott fel Rika.

- Megtudnám nyúzni ezt a pasast . - mérgelödött kint Blair miközben beleszivót a cigaretába.
Kezeit összefonta jelezve a kedvét ,aki élni akart az most ne nagyon zavarja.
~ Mit értett az alatt ,hogy Ne aggódj vigyáztam rá...egyáltalán mit keresett vele Namida....~
- Áhh.... - vágott majdnem a falba a lány ,mikor egy sóhajjal lefelé tekintett és észrevette,hogy valamiről elfelejtkezett.
- A medálom! - kiáltott fel odakapva. - Ne..ne ne! Csak ezt ne....biztos ez esett le...
~ Ne...ez Ren nyaklánca..és.és eltört!.~

- Örülök ,hogy végül elválaltad a fotózást Noriaki. - ült le egyet kávézni Brian az emlitettel ,majd csatlakozott Reijoh is.
- Úgyan. Anyátok barátja az apámnak..ez csak természetes. - kortyolt bele a férfi.
- Az már régen volt. - jelentette ki Brian.
- De még mindig fontos. - tette hozzá Reijoh aki kikukantott a csésze mögül.- Anya jó énekes volt.
-  Inkább foglalkoz a saját szakmádal. - pillantott rá Brian a húgára, azonban erre Noriaki csak legyintett.
- Hagyd csak..érdekel.
- Ez...csak egy megállapitás volt.
- És a karriered ? - kérdezett vissza terelve a szót a tervező.
- Hamarosan ivel... - pillantott Noraki Rika-ra. - Irigykedem ,hogy ilyen segítőid vannak Brian.
- Most fog végezni az iskolájában, nagyon tehetséges ,és ő is jó családból származik. Nagase Rika.
- Csak nem Nagase Arashi lánya ? - vigyorodott fel Noriaki.
- De...az... - pillantott el Reijoh, hiszen hamar elterelődőtt róla a téma.

- Taka ? - fordult meg vagy 20 perc keresgélés után a raktárban Blair meglepödve.
- Csak nem elvesztetted a bugyidat ? - vigyorgott a srác.
- Nem ! De mást igen ,de addig nem megyek be mig ez a bűzbomba bent van. - tette kezeit keresztbe a lány.
- Akkor még várhatsz. - sóhajtott Taka .
- Ilyen nincs.. - dölt a falnak a lány, teljesen bepánikolt annyit jelentett neki az a nyaklánc.
- Nem hiszem ,hogy Namida-nak dolga lett volna vele...nem ostoba lány.
- Nem csak erről van szó..tudom jól.... elvesztettem valamit ami nagyon fontos.
- Kitalálhatom ? Ha kitalálom adsz egy csókot.
- Na persze... - vigyorgott kinjában a lány de még mindig a falat pásztázta ,mintha ott találná meg a választ.
- De kegyes vagy. - hülyült.
- Na jó...adok egy csókot ha metalálod. - mordult fel a lány. ~ Úgyse fogja..még azt sem tudja miről van szó..~
A srác csak erre e kijelentésre várt. Lassan elővett a zsebéből valamit s az ezüstláncon meglógatta a lány orra előtt.
Blair lepödöten nézett a kütyüre ,nem akart a szemének hinni.
- Megcsináltam. De azért vitesd el egy ékszerészhez is. - jelentette ki a srác miközben a lány tenyerébe potyantotta a legendás ékszert. - Vigyázz jobban rá. Ren nem örülne neki, forogna a sírjában.
- Én..én... - motyogta döbenten Blair miközben a szemeivel még mindig a lakatott nézte. - Tartozom egy csókkal.- pillantott fel rá.
- Hagyd. Én nem vagyok az aki így szerez meg valamit. Hidd el Blair.... ha akarnám, már elvettem volna tőled. - kacsintott a lányra ,majd visszament s a raktár ajtaja bezárodott a barna hajú rocker teste után s az ő nyakában meg a kulcs .
- Ki mondta ,hogy az egoizmus nem ártalmas... - cseppekel pillantott utána a lány ,de aztán mégis valami más is kezdett benne szöget verni. Egy érzés. Amit régen érzett. - Azonban...mégis megcsinálta.....
Ren lakatja....hajdanán egy kapcsolatott mintázott ,ami végül elszakadt ,majd újra találkozott s mikor egymáséi lehettek újra elszakadt. Mondhatnák ,hogy átkozott, de nem, hiszen annyi boldogságot okozott akkor. Az ,hogy ennyi év útán most tört el jelzett valamit. Nem azt ,hogy ócska vagy régi....valami mást. Egy jót, egy rosszat.

Egyszer azt mondtad nekem Blair ,hogy nem hiszel annyira az ilyenekben. Pedig én még mindig úgy gondolom ,hogy ez nem volt véletlen....ahogyan az sem.

- Namida! - lepödött meg a férfi s elengedte a kilincset.
A vaskos ajtótt ő nyitotta ki ,hiszen a ház asszonyai ,női éppen munkálkodtak, csak ő pihent itthon.
- Apa...apa.. - ölelte át váratlanul a lány a férfit.
- Mi történt... - zavartan elmosolyodott a férfi ,majd ez a mosoly is eltünt. Orvos volt...tudta mi ez.
Csak simogatta a lányka buksijázt ,majd beljebb terelgette mint egy kis bárányt s főzőtt neki egy teát.
- Már csak 1 hómap van hátra az iskolából. - mosolyodott el a férfi.
- Tudom - sóhajtott fel a lány.
- Ilyet még nem láttam tőled. - nevetett fel Tokumori.
- Csak elfáradtam.
- Tegnap sokáig kint maradtál....
- A szinház miatt....- kortyolt bele a nedűbe a lány. Az apja leült vele szembe az asztalhoz.
- Örülök ,hogy az a férfi hazahozott....bár ha más történt volna
- Ne aggódj...nem történt. És nem is történhetett volna.
- Miért ? - lepödött meg az apa.
- Vigyáz az imidzsére. - mosolyodott el a lány mire a férfi felnevetett.