15.rész
Álom... és Noriaki......

[ a hosszú részek útán egy rövid is ^^]

- A Nagase család... - pillatott apró félelemel a lány előre ,mig a melette álló fiú csak elvigyorodott, lassan meglökte a vállát .
- Ne aggódj nem arapnak a szüleim.
Ebben a pillanatban kinyitódott az ajtó s abban megjelent egy rózsaszín hajú nő aki rögtön be is rántotta a megrökönyödött fiatal lányt ,mig Taka csak lassan zsebre tett kézzel ment be utánuk.
- Jajj ,szóval te vagy az a lány! Miwako nagyon örül ,hogy láthat.- mosolygot rá a nő.
- É..én is.. - dadogta Blair s közben Taka-ra meredt. ~ Ő lenne az anyja ? ~
- Miwako ,ne ijeszd el a vendéget. - lépett be az előszobába a szöke punk neki támaszkodva az ajtónak.
Bár már 30-as évei végén járt ,a lányok még mindig felsikitottak előtte ,nem nagyon látszodott rajta ,hogy mennyi idős.
Blair is csak nézte.  Egy álma vált valóra  bár nem tagadta nem volt semmi a pasas. Ekkor Taka-ra meredt , aki észrevette.
- Ne félj, az apám nem bánt. - húzta a lányt elé ,majd az anyja felé fordult. - Szia anya.
A nő csak rámosolyogott első gyermekére ,aztán bolintott s kiment a konyhába.
A férfi bevezette a fiatal énekes palántátt a nappaliba ,majd leültek mindanyian. A beszélgetés mindenről folyt s Blair rettenetesen sokat nevetett rajta.
Nem csalódott a férfi olyan volt mint amilyenek elképzelte, semmivel sem más. És ez tetszett neki. Arashi sokszor piszkálta a fiát amin Blair mégjobban nevetett
míg Miwako hozott mindanyiuknak sört ,kivéve Taka-t akinek egy Hell-t hozott. Igen , Blairnek tetszett ez a családias hangulat ,ami vegyült valami mással is.
És igen.... a lány nem csalódott ahogyan egy álma vált valóra.


Jó pár nap telt el a banda egyre többet gyakorolgatott ,hiszen kaptak egy fellépést ami a hónap végén volt s Sosuke bár egyre jobban nyomta ,a biztosra akartak menni.
Az a nap is így érkezett a ParaKiss-hez.
- Akkor ezt így ? - kérdezte Subete  aki azóta teljesen beileszkedett és Rika-val álandóan megbeszélték ,hogy mit mivel lenne jó keresztezni. Volt amikor vitáztak egy picit ,de ez természetes munka ártalom volt és soha nem veték komolyan. Brian meg segített nekik és a laptopjával intézte a dolgokat ,helyezte a képeket s mikor Die ráért fotóztak, azonban mostanság sokszor nem értek rá....mikor miért XD.

- És mi újság van Aoi-val bátyus.  - ült le a kék hajú fiú mellé Reijoh.
- Nem tudom miről beszélsz. - pillantot fel a gépéből a pasas ártatlan mosolyal.
- Dehogynem! - vigyorodott el a lányka.
Egymásra néztek s Brian-ak ismét bekellett vallania ,hogy a húga régen is mindig ki húzott beőle olyat amit különben nem akart elmondani. Ám most egy kaján vigyorral megoldotta a dolgot.
- Inkább foglalkoz a saját férfi ügyeiddel különben vénlány maradsz!
- Hülye! - csapta hátba a bátyát a lány.- Model vagyok...- állt be pózba.
Brian csak nézett rá ,majd hatalmas nevetésbe tört ki mire mind Rika és Subete is odakapta a fejé.

A délután Tokyora is eljött hiába nem akarta. Az emberek lassan andalogtak az utcákon, az idő meg sebesen telt.
- Hol lehet Blair... - pillantott a telefonjának kijelzőjén lévő órára Nami. - ....mingyárt kezdödik az előadás.
Tárcsázta a számot ,de a csak azt mondta ,hogy a sipszó után hagyjon üzenetett. A lány már kezdett aggódni .
- Kisasszony az előadás kezdödik... - szólt ki a jegyárus.
- Igen..értem, megyek.. - indult be a szinházba csalódottan a lányka.
Bent a színdarab gyöyörű volt ,az előadás mód, a zenék ,minden olyan csodálatos világba kisérte a nézőt ,hogy ő szabadon elfeledkehetett az élet nehéz dolgairól.
Azonban Nami agya nem ált át erre a csodára.
~ Nem veszi fel....huh...Mit csinálok ? Nem lóghatok mindig rajta....~ - gondolta a lány ,majd érezte ahogyan a gyomra összerándul. ~ ajj..~

- Akkor a Black Rose-ra ! -koccintottak a kis vendéglőben a tagok nagy mosolyal s egy korsó sörrel.
- Fantasztikus lesz... - jelentette ki Die aki már igyis felöntött a garatra és nemcsak ő.
- Igérem szorgosan gyakorlok tovább! - tette a szívére Sosuke a kezét.
- Remélem is ,mert addig nincs koncertünk... - fenyegette meg mosolyogva Blair a srácot.
- A családban megy ez..tehetséges kölyök ,hamar menni fog neki... - közölte Taka aztán ivott.
Váratlanul nagy csönd lett s mindenki rá meredt hogy tud ilyet is mondani.
- Mi van ? - förmedt rájuk a barna hajú srác.
- Köszönöm a bizalmat bátyus! - hülyült a srác.
- Ilyet is tudsz mondani Taka!? - ugrott átölelve őt Blair.
- Mi az ördög!! - kiáltott fel az áldozat.
- Hehe... - nevetett Die. - Már megint kezdik....

Este Blair kicsit dölöngélve jut be a szobályába majd ledobja a cuccait s a zuhany alá áll.
Ma nem találkozott a bölcs bácsoal aki a ház lépcsöjénél szokott lakni, de talán jobb is volt ,hiszen a férfi csak rászólt volna.
Igen ma tényleg becsicsentett , ez magának is bevalotta. A hideg zuhany annyira jól esett neki, hogy felszuszant tőle. Elgondolkodott s örült ,hogy egyre jobban kezd alakulni a dolog.
~ Milyen hülyeséget csináltam...~ - fogta meg a fejét Taka-ra gondolva-
- A spicc átka... - lépet ki s megtörölte magát sőt a hajára is teritett egyet nehogy megfázzon. - A telefon...
Lassan kivette a kabát zsebéből és bekapcsolta. Látta jöttegy sms-e....de már régóta.
- " Történt Valami ? Aggodom..Namida." - váratlanul a lány fejen csapa magát. - A szinház!!! ANYÁM elfelejtettem! - kiáltott s elkezdte rögtön felhívni a lányt ,de az nem vette fel.....

- Köszönöm ,de nem kellett volna... - ült zavartan az asztalnál Namida, csak a padlót fürkészte ,sosem volt még ilyen helyzetben.
A férfi kifújta a füstött ,majd elmosolyodott a lányra s elnyomta a cigaretátt.
- Úgyan semmiség. Láttam ,hogy rosszul voltál...
Egy kis gyors büfében voltak ,mely éjjel nappal nyitva volt sőt ilyenkor még jó is.
- És ,hogy -hogy egy ilyen fatal lány ilyen késön egyedül jár színházba ?
- Úgy volt ,hogy tart velem valaki... - sóhajtott fel a lányka. - de nem jött el.
- Á szóval randi !
- Nem...lánnyal mentem volna, nem randi. - szólt fel Nami.
- Miért nem eszel ?
- Nem bírok...fáj a hasam.. - jelentette ki Namida.
- Ezért kénne enned...hiszen meghívtalak ,nehogy nekem itt ess össze ,rosszat tenne az imidzsemnek.
A lány elnevette magát mire a férfi rápillantott értetlenül s újra cigarettára gyújtott.
Váratlanul megszólalt a telefon s egy szám mely ismerős volt a fiúnak. Szemei elkerekedtek s a szájában lévő szál majdnem kiesett.
Rápillantott a telefonra melyben ez a név állt a hívásnál .: Takagi Blair.
- Ismered Takagit ? - pillantott a lányra aki a telefonjáért nyúlt s bolintott közben meg kivette a szájából a dohányt.
- Persze ,a legjobb barátnőm. - jelentette ki a lány azonban ekkor a férfi lenyomta a telefont és áthajolva az asztalon váratlanul ajkait a lányéra tapasztotta.
Ő csak nagy szemekkel értetlenül meredt. Nem értett semmit....

- Franc...lerakta... - nézett aggódóan Blair a telefonjára.
~ Miért van rossz érézésem....~

Pillantott a lány arra a ruhára amit Rikától kapott.