|
14.rész - Sid (by: Rukia)
2009.04.18. 19:25
14.rész
Sid
Brian épphogy leparkolt, Blair már pattant is ki, és onnan bele Takagi Yasushi nyakába.
- Óvatosan kölyök! –szólt rá, de vissza ölelte.
- Yasu-u-u! Végre! Annyira hiányoztál!
- Nem kellett volna szó nélkül lelépni. –nézett rá gonosz mosollyal.
- Ha már itt vagyok néhány cuccot magammal is viszek. Meg végre lecserélem a fülbevalóim a jobb fülemben a te régi fülbevalóidra, mert azokat is itt hagytam. Mint minden mást. (:3)
- Csak egy gitár és egy doboz cigi. Pont olyan vagy mint a szül…khm, mint a született bajkeverők.
- Tudom. –nézett rá mosolyogva.
- Istenem, azt hittem meghalok! –szállt ki Die.
- Te? Én mit mondjak? –csúszott ki utolsónak Taka.
Die nagyot nyelt ahogy meglátta Yasu-t. Sosuke is.
- Veletek meg mi van? –nézett rájuk a szőke.
- Ezt te nem értheted. –mondta halkan Sosuke.
- Miért? –léptek melléjük a lányok.
- Mert az ő bandájába gitároztak azok akiknek az utódai vagyunk. –Die is ugyanolyan hangsúlyban beszélt mint Sosuke.
A többiek összenéztek.
- Ez tényleg ilyen fontos lenne? –nézett Rika a bátyjára.
- Én nem Black Stone-os vagyok hanem The Babys-es. –vont vállat.
Blair ezt meghallotta, és valamiért ez elszomorította.
~Nem vagy… -kezdte gondolatmenetét, ám be is fejezte.
- Terashima, Okazaki! Gyertek ide! –kiáltott, mire a két fiú készségesen megindult.
- Okazaki? –nézett Rika és Taka össze.
- Nem érzed úgy, hogy…mi lassan… -kezdte Rika de nem akarta kimondani.
- Teljesen elveszítjük? De igen. Amióta benne van a bandában még jobban fanolja Okazaki Shinichi-t.
- Yasu, ő itt Terashima Daisuke, ő pedig Okazaki Sosuke.
- Nagase. –lépett oda Taka, a hangja kemény volt.
- Ne haragudj….szóval Nagase Okazaki Sosuke. –hajtotta le a fejét Blair.
- Az Okazaki Sosuke is megteszi. –karolta át a lányt.
Yasu kezet fogott a fiúkkal, majd megindult Brian felé.
- Hogy van Takagi-san?
- Köszönöm hogy elvállalod a lányt.
- Semmiség, vigyázni fogok rá.
- Yas-san! A kis csehó nyitva van? –ugrott hátulról a nyakába az említett lányka.
- Nyitva. Eredj lökött, épp hogy hazajöttél már kocsmáznál!
- De ott vannak a jó haverok!
- Megyek veled. –sóhajtott Brian.
- Nem kell. –nézett rá keményen, majd egyik kezével Namida-ba, a másikkal Sosuke-be karolt, majd elindult, nyomában Die-al és Takeshi-val.
- Nem kell? –nézett Brian meglepetten Yasu-ra.
- Nem szereti ha vigyáz rá valaki. Pedig tudja hogy szüksége lenne rá. –nézett utána.
- Szóval itt nőttél fel. –nézett körül Sosuke.
- Igen. Nyugodt kis hely. Kivéve a kiskocsma. Ott mindig party-time van! Rég jártam itt.
Megérkeztek, Blair berúgta az ajtót.
- Hey peoples! –kiáltott, mire mindenki megmerevedett.
- Blair! –kiáltottak fel sokan, Blair pedig belevetette magát a tömegbe. Sokan kezet fogtak vele, átölelték, nevettek.
- Itt ennyire ismert? –nézett rá az ajtóból Namida, ám a következő pillanatban valaki elszaladt mögötte, észre sem vette hogy nekiment. Lila haja lobogott utána.
- Blair! –kiáltotta és nagy hévvel a nyakába vetette magát. Fejét a mellkasába fúrva sírt. Blair átölelte.
- Subete! Nyugszik! –kiáltotta nevetve.
- De Blair… -szipogta.
- Te semmit nem változol! Mi lesz így belőled te lány? Mindegy, jó újra látni. –simogatta meg a fejét.
Namida a vállát fogta.
- Ki ez a csaj? –nézett rá Sosuke, de közben Namida mellé lépett.
- Jaj bocsi. skacok ők a bandám! –kiáltott Blair, mire mindenki elhallgatott.
- Bandád van? –nézett rá a lila hajú lány.
- Tudom, furcsa. –nevetett ismét.
- Szóval ki ő? –szólt Taka, mire Blair úgy érezte megfagy az ereiben a vér.
- Ő az elsőszámú rajongóm. –húzta ki magát.
Die Namida-ra nézett. A lány lehajtotta a fejét, még mindig fogta a vállait.
- Subete volt az első aki felfigyelt a hangomra igazán. Ha ő nincs akkor én itt nem szerzek hírnevet, ő vett rá hogy énekeljek ebben a kocsmában. Tőle is kaptam rózsát. Az vicces volt! –nézett rá a végén.
- Arra gondolsz amikor én feldobtam a rózsát az elején, és utána mindenki elment a virágoshoz hogy rózsát hozzon neked és az egész színpad rózsaszirmokban úszott, a főnök meg azt mondta jó a hangod de takarítani még jobban tudjál? –nevetett.
- Arra hát! –szorította magához, majd átkarolta és az ajtóban állók felé vezette, de előbb még a csapos felé nézett.
- Mindenkinek egy kört, ingyé’ lesz! Csak írd fel faterom számlájára. De addig oda ne add neki amíg itt vagyok!
Az egész kocsma nevetni kezdett.
- Subete-chan, bemutatom neked a haverokat. Daisuke, Sosuke, Takeshi és Namida. De most kis bénáim, az ingyen pia rátok is vonatkozik!
Egy óra múlva már Blair, Die, Sosuke és Subete nagyon jó hangulatba lettek, Namida is kacarászott de ő annyit nem ivott. Taka viszont csak alig-alig.
- Takeshi mi a franc bajod van? –nézett rá Die.
- Semmi! –kiáltotta. Blair emiatt felé fordult.
- Na nézd csak. Milyen kis hangos lettél.
- Velem mi van? Veled mi van! Úgy viselkedsz mintha a világ közepe lennél! Vegyél vissza, mit gondolsz ki vagy te? Azt hiszed minden játék? Én keményen dolgozom azon hogy teljesítsem amit kértél és te meg itt mulatod az időt, piálsz, bagzol és olyan vagy tényleg mint egy rohadt kurva!
Blair egyből kijózanodott, de a többiek is. Ezek a kitörések nem voltak jellemzőek Taka-ra, és mindegyik biztos volt benne hogy bár nem sokat ivott, az a kis pia ami benne volt megártott.
Blair felállt az asztalra.
- Hapik! Ki az akivel itt még nem feküdtem le? –kiáltott hangosan.
- Nem tudom hogy te voltál-e az anno a szénásban.
- Velem már igen!
- Soha nem volt jobb!
- Hé, velem még csak kétszer!
- Majd bepótoljuk! –nevette el magát Blair az utolsó beszóláson, majd letérdelt Taka-hoz.
- Na most már vagyok olyan mint egy kurva! –ezzel leszállt és kért egy kis vizet, mert úgy gondolta nem baj, ha Namida-n nem veszik észre hogy ivott. Leültek egy kis asztalhoz.
- Blair ez igaz? Te tényleg…?
- Mi? Jaj nem dehogy! –nevetett.
- De akkor miért nem véded meg magad inkább, mint hogy eljátszod?
- Taka miatt csináltam, hogy visszavágjak. Itt mindenki ismer engem, tudják hogy nem vagyok kurva. Daisuke és Sosuke is.
- Ez a Subete nevű lány…
- Én először egyedül énekeltem, aztán lett egy társam. Utána a banda. Subete pedig az elsőszámú rajongóm, szó szerint. Neki egyből tetszett a hangom, a stílusom, az életvitelem.
- Társad volt? Szóval nem egyedül énekeltél?
- Először szólóban, utána duóban, most bandában. Subete miatt énekeltem itt, de kemény punk akkor lettem mikor a társam beszervezett mindig maga mellé. –ezzel felállt.
- Hova mész?
- Menj vissza a fiúkhoz és Subete-hez. Én meglátogatom Sid-et. Reméltem hogy itt lesz, de ezek szerint nem.
- SID? SID ITT LAKIK? –kiáltott, mire Blair a fejére tette a kezét.
- Ne kürtöld szét. –ezzel elindult kifelé.
- Hát Blair? –nézett rá Sosuke.
- Megy meglátogatni egy barátját. –adta a választ Namida mikor megérkezett. Subete lassan felállt.
- Blair…miért nem kérdezted meg tőlem? Akkor talán nem olyan fájdalmasan tudnád meg. –nézte a csukott ajtót. Namida, mivel már teljesen kitisztult hallotta.
Blair egy kis ház felé vette az irányt, mikor megérkezett becsöngetett.
Egy magas, szőke férfi nyitott ajtót.
- Lám-lám! A kis Takagi!
- Ne kezdj piszkálni Naoki! –szólt a lány merész hanglejtéssel.
- Kaori nézd ki van itt! –szólt be a házba. Egy kedves arcú nő sétált mellé.
- Blair! –kiáltott izgatottan.
- Jó látni Kaori-san.
Kaori elmosolyodott, majd szomorúan Naoki-ra nézett.
- Blair…jobb ha bejössz.
A lány így tett, leült egy díványra. Vele szembe ült le a pár.
- Őt keresed,igaz? Máskülönben nem látogatnál meg. –kezdte Naoki.
- Előbb-utóbb eljöttem volna. ^^
- Gondolom. –nevetett rá a férfi.
- Blair…az az igazság hogy…nos, ő elment. –mondta halkan Kaori.
Blair azt hitte rosszul hall.
- Tes? –kérdezett vissza.
- Azt mondta kezdeni akar magával valamit. Tudod,hogy úgy sem akart itt maradni. És egyszer csak elment. Na persze nem úgy mint te, aki vitted a gitárod és egy doboz cigit. De ő sem vitt túl sokat, néhány ruhát, pénzt, a hangszerét. –ezzel Naoki felállt, bement egy szobába, majd visszajött egy bőrkabáttal –Ezt viszont itt hagyta.
Blair átvette a kabátot. Megdöbbenéssel nézte.
- Ezt meg hogy? Még én sem tudtam soha elkunyerálni, nem hogy még itt hagyja!
- Na látod ezt én sem értettem. Pedig nagyon büszke rá, hogy neki adtam. –válaszolta Naoki.
- Ki nem lenne az? –szorította magához, majdnem elsírta magát.
- Ren-től kaptad, nem? –nézett kedvesére Kaori.
- Igen, de nem az övé volt, eredetileg Terashima Nobuo hordta. Blair…kell neked? –nézett a lányra. Blair úgy érezte megáll a szíve.
- De Naoki…ez nem az enyém.
- Ő itt hagyta. Ki tudja mikor látjuk újra. Azt se hitte senki,hogy te visszajössz. És szerintem másnál nem is lehetne jobb helyen.
Blair csak nyelte a könnyeit nehogy elsírja magát. Elbúcsúzott a pártól, kilépett az ajtón és felvette a kabátot.
Fel volt dúlva, átkozta a kabát eredeti tulajdonosát, átkozta Yasu-t aki hallgatott az esetről, és átkozta magát amiért elment innen.
Egyre gyorsabban ment, már rég elhagyta a házat.
- Jó a kabátod. –hallotta maga mögött. Megfordult megnézni,hogy ki az, majd nemtörődöm stílussal ismét megindult.
- Hol szerváltad? Csak nem egy kuncsafttól? –lépett mellé jókedvűen Taka. Blair mint a villám hátrafordult és a körmeit a fiú ingének a nyakába vágta.
- Na idefigyelj te kis geci! Nem vagyok kurva! –szólt kegyetlenül, majd megindult ismét. Hazafelé ment, becsapta maga mögött az ajtót és a szobájába igyekezett.
Taka megdöbbenve nézett utána. Soha nem látott még ilyen kegyetlen fényt senki szemében.
- Történt valami? –nézett a lépcsőn felrohanó lányra Brian.
Yasu sóhajtott, észrevette rajta a kabátot.
- Megbocsátotok? –kérdezte és már ment is a lánya után. Bekopogott, de nem jött válasz, így kinyitotta az ajtót.
- Szemét! Szólnod kellett volna! –kiáltott rá Blair. Az ágyán ült, hátát a falnak vetette, a kabátot ölelte és keservesen sírt. Yasu leült mellé.
- Mit érek vele ha szólok? Egyébként is, te nem ugyanezt csináltad?
- Az más! Én úgy indultam el hogy semmi gondolatom nem volt! Ő nem ilyen felelőtlen! Miért nem kérdezte meg tőle senki hogy ha le is lépne hova, ha egyszer már mondogatta nem csak nekem, hogy elmegy?
Yasu leült mellé.
- Ami történt megtörtént. Nem tudsz rajta változtatni. A legtöbb amit tehetsz, hogy teljesíted az álmaidat. Hisz ezért mentél el, nem? Egyébként ő is fel volt dúlva mikor átjött hozzád, te pedig már nem voltál itt. Ugyanazt csinálod amit ő, bár ahogy látom téged jobban megérint.
- Menj ki! –suttogta. Yasu tudta, ha Blair csendesen küldi ki az azért van, mert nem szeretne lelki támaszt, ettől kevesebbnek érzi magát.
- Blair, szerintem most jobb lenne…
- KIFELÉ! –üvöltötte le, ezzel félbeszakítva. Yasu sóhajtott, majd lement. Néhány másodpercig hallgatta az ajtónak dőlve lánya sírását, majd lement.
- Baj van? –kérdezte Rika.
- Megoldja. Hol tartottunk? –nézett ki az ablakon. Die, nyomában a többiekkel a kocsmából visszajövet úgy gondolta jó képeket lehetne készíteni itt Okinawa-n, mert itt nyugalom van, nem úgy mint Tokyo-ban. Ez az ötlet Aoi-nak is tetszett, így ők ketten a kertben munkálkodtak, később Reijoh is beszállt.
- Szóval már elég jól haladok. De csak egy hetet használtunk gyakorlásra. –folytatta Sosuke.
Lassan eltelt három nap, és Blair-t még mindig nem látták. Ugyanúgy mint Tokyo-ban, itt sem akart életjelet adni magáról, ezért egész nap ki sem mozdult a szobájából. Yasu néha felment hozzá, de akkor is ki lett küldve.
- Á a francba! –kiáltott Taka.
- Fáj az igazság? –dörgölte az orra alá az öccse.
- Hagyjál, felfogtam!
- Te olyan hülye vagy. Te vagy a megmentője, akkor miért hordod le? –ezzel leült a dobokhoz és kicsit verte a cintányérokat.
- Hogy mije? –nézett rá.
- „Taka ments meg!” –idézte.
- Jó de ha kell neki valami csak akkor.
- De miért tőled kér és miért nem tőlünk? Mert te vagy az első aki a bandába van mellette. És mert te vagy az első Namida-n kívül akinek ad a véleményére. Mert van olyan hogy „haver” meg van olyan hogy „barát”. És te nem vagy a haverja.
- Hanem?
Sosuke felállt és elé lépett.
- Te mér vagy ilyen hülye?
Majdnem eltelt az egy hét, és ezalatt mindenki szorgoskodott, Aoi és Reijoh Die-al csinált sok jó képet, Takeshi a gitárját bőgette, Sosuke-nak pedig egyre jobban ment a dobolás, eközben Brian egész végig a laptopján bütykölt.
Rika és Namida az elején nem nagyon tudtak mit kezdeni, de Subete elvitte őket mindenfelé, jó barátok lettek.
- Kicsit aggódom Blair miatt. –szólalt meg hírtelen Namida. Egy cukrászdában ültek.
- Blair elég érdekes személyiség. Majd megbékél, ha gondja volt mindig ezt csinálta. Pár napon belül pedig nagy mosollyal tért vissza. –világosította fel Subete.
- Blair-nek honnan vannak punkos cuccai? Ha egyszer ahogy látom itt nemigen lehet ilyesmit beszerezni. –kérdezte Rika, akinek ez egyből feltűnt.
- Tokyo-ban már inkább, igaz? Egyébként Rika-san, Blair kedvenc márkája a Happy Barry.
- A nénikémé? –kiáltott meglepetten.
- Igen, de említette hogy imádja a ruhákat amiket csinálsz.
Rika ebben a pillanatban pattant fel és futott el.
- Rosszat mondtam? –nézett Subete Namida-ra.
- Nem hiszem. De úgy szaladt el mint amikor ötlete támad.
- Képzeld Namida-chan, arra gondoltam én is Tokyo-ba utazom. Már beszéltem Yamato-san-nal, azt mondta ha nem zavar a nyomorgás az autóban akkor szívesen elvinne. Meséltem neki hogy stylist vagyok.
- Igen, azt láttam hogy te csináltad meg Reijoh és a nővérem sminkjét, és tanácsot adtál melyik ruhát mivel és milyen kiegészítővel hordjanak.
- Yamato-san azt mondta tetszik neki amit csinálok. Munkát kértem a ParaKiss-nél, és azt mondta kapok.
Másnap indulni akartak, de nem tudták Blair mit akar.
- Menj fel és kérdezd meg tőle. –szólt Namida-ra Daisuke.
- Én? –lepődött meg.
- Te vagy a barátnője! –vont vállat. Namida egy kis tétovázás után elindulta lépcsőn.
- Mellesleg hol az unokahúgom? –fordult Die most Aoi felé.
- Tegnap óta nem láttam.
Namida bekopogott, de nem kapott választ. Kopogott még néhányszor, majd benyitott. Blair egy hátitáskába pakolt be.
- Szia Nami! –köszönt neki mosolyogva.
- Hogy vagy? –kérdezte félénken.
- Jól köszi.
- Nem lesz kicsi az a táska?
- Nem sok mindent viszek.
Yasu lépett be.
- N, szerintem ez jól jön. –vágott hozzá egy kis csomagot. Blair megnézte, három doboz BlackCherry cigaretta volt benne.
- Köszönöm.
Yasu csak erre várt, kiment és becsukta maga mögött az ajtót.
- N? –kérdezett rá Namida.
- Vajon mit vigyek magammal? –nézett a szekrényébe hogy úgy csináljon mintha meg sem hallotta volna.
Végül csak egy bő fekete nadrágot, két fekete farmerszoknyát tett be. Berakott még három pólót, egy sima fekete újatlant, egy sötétbarna-halványrózsaszín csíkosat és egy vöröset aminek az elején egy fura alakú fekete macska volt. Valamint fehérneműt is tett be.
- Ennyi?
- Meg ami rajtam lesz induláskor. –nézett magára, csak egy combig érő fehér hálóingben volt.
Az asztalához lépett. Azon csak a lakatja volt és a hozzá tartozó kulcs. Lehúzta róla a bőrszíjat és ráemelte az eredeti láncot. Sokszor eljátszott már a gondolattal, hogy felveszi, de valakinek adni akarta a kulcsot. Sóhajtott, majd le akarta emelni a láncot hogy visszahúzza a bőrszíjat, ám megzavarta hogy Taka bejött.
- Kopogni?
Taka meg akart szólalni, de Rika sebesen szaladt el mellette, egy ruhával, felül fehér alapon egy eper volt, ujjatlan, alatta kis kockás vörös szoknya, azalatt vörös szoknya amit csipke borít be. Blair elé lépett, úgy lihegett hogy nem tudott megszólalni, csak kinyújtotta neki.
- Ez az…enyém? –dadogta, Rika csak bólintott.
Blair átvette, feltartotta és felsikított, nagy hévvel ölelte át barátnőjét.
- Annyira köszönöm, nagyon tetszik, imádlak! –sikoltozott, Taka befogta a fülét.
- Blair az isten szerelmére halkabban! –kiáltotta, de a lány nem foglalkozott vele, szegény Rika így is ki volt fulladva nemhogy még azt is kibírja épen hogy a lány szorongatja, de most nem zavarta.
- Köszönöm-köszönöm-köszönöm! –kiáltozott.
- Nincs…mit…- lihegte.
- Miért jöttél Taka? –kérdezte Namida Taka-tól amikor Blair lecsendesedett, tudta hogy úgy se tudná túlkiabálni.
- Ja én csak…na szóval, indulunk. Menjetek le és szedjétek össze a cuccaitok.
A két lány egymásra nézett és így is tettek.
Taka viszont nem mozdult. Amikor a két lány kiment becsukta utánuk az ajtót.
- Ha most lehordasz amiért még nem vagyok kész, hát közlöm veled hogy már bepakoltam. –ült fel az asztalára.
- Nem azért jöttem. –szólt halkan és elé lépett.
- Akkor?
Blair csupán egy-két centivel lett magasabb úgy hogy az asztalon ült. Taka elvette az asztalról a lakatot és a kulcsot, a lakatot a lány nyakába tette és lezárta.
- Taka ez nem vicces, ezt nem tudod leszedni kulcs nélkül! –szabadkozott egyből.
- Tudom. Azért tettem fel.
- Hogy mi? –babrálta a láncot.
- Azért tettem fel. –ismételte.
- De bakker minek? –kiáltott rá.
A fiú a saját nyakába tette a kulcsot.
- Ironikus hogy a lakatot eredetileg az én példaképem hordta a kulcsot pedig a tied.
- Taka! –kiáltott ismét.
- Azért tettem fel, mert azt akarom hogy tartozz valahova.
- Ezt pont te mondod, aki azt mondta hogy nem Black Stone-os, hanem The Babys-es?!
- Ezt hogy érted?
- Mi nem vagyunk Black Stone-osok! Egyébként az öcséd? Ő mindkettőbe tartozik, a Black Stone-ba és a The Babys-be egyaránt! De ez nem igaz, mi mind a Black Rose-ba tartozunk!
Taka nagyot nyelt. Blair-nek igaza volt.
- Nem a bandába. Valakihez. Egy személyhez tartozz én úgy értettem.
- És miért pont hozzád? –halkult el.
- Mert többet nem akarok hülye lenni.
- Ezt most én nem értem.
- Á nem lényeges.
- Ha nem akarsz hülye lenni akkor mi akarsz lenni? –mivel nem értette úgy döntött megkérdezi azt amire még kíváncsi.
- A megmentőd. –kacsintott rá, elővett egy cigit, meggyújtotta majd a lánynak adta. Blair elnevette magát és beleszívott.
- És most azt hiszed nem haragszom?
- Hát, van egy ötletem hogy tegyem jóvá.
- Mire gondolsz?
A fiú kivette a lány bal füléből az egyik piercinget, majd a sajátjából és cserélt.
- Gondoltam szivesen hordanád apámét.
Blair ismét felkiáltott és az ingénél fogva magához húzta.
- Blair nyugi van! Mit csinálsz ha megmondom hogy Brian téged és engem nem a műterembe visz hanem kitesz nálunk, hogy bemutathassam neked?
- MI? –szakadt el tőle meglepettségében.
- Bemutattad az apád, most bemutatom neked az apám. Már konzultáltam vele. Tudod honnan ismerik egymást Brian apja és a tied? Az én apámon keresztül.
Blair megremegett.
- Mi..mi az? Nehogy azt mond hogy rosszat mondtam!
- Taka nekem…kiskori álmom találkozni Nagase Arashi-val… -vallotta be.
- Akkor teljesítem egy álmod. –mosolygott rá.
- Jöttök már? –kiáltott le Brian.
- Szép lesz az út. Na most már muszáj lesz Aoi-t és Blair-t előre ültetni. –nézett az autóra Rika.
Blair kijött a házból és elsétált mindenki előtt, szemeit a kék égre szegezte.
A Rika-tól kapott ruha volt rajta, felette Terashima Nobuo bőrkabátjával, jobb fülében Takagi Yasushi régi fülbevalóival míg a balban Nagase Arashi-éval , nyakában Honjo Ren lakatjával, hátán Osaki Nana gitárjával. A hajával játszott a szél, szemei csillogtak, szája finom mosolyra húzódott. És ekkor Namida rájött honnan olyan ismerős Honjo Ren és Osaki Nana arca. Bár nem értette miért, de biztos volt benne hogy őket látja Takagi N. Blair-ben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
