Részek FP : 13.rész - A dob az utazás (by Rukia) |
13.rész - A dob az utazás (by Rukia)
2009.04.18. 19:24
13.rész
A dob az utazás
Az extrém hajú lány hideg reggelre ébredt. Nehezen kelt ki az ágyból, mindössze csak a fehérneműje volt rajta. Azért nyitotta ki szemeit mert hatalmas csengetésre és dörömbölésre kelt. Felkapta farmerját és kiment kinyitni az ajtót. Sejtése sem volt ki keresheti. Nem is akarta,hogy keressék. Lassan már egy hete, hogy ki sem mozdult a lakásából és nem adott magáról életjelet. Nem vette fel a telefont, nem válaszolt az SMS-ekre, nem válaszolt a postai leveleire, az ajtó alatt becsúsztatott üzenetekre. Gondolkodni akart. De hogy min, azt ő sem tudta.
- Hát ti? –nézett álmosan rájuk.
- Szevasz Blair-cica. Aranyos az arcod smink nélkül. –válaszolta a vörös, ő volt az egyetlen akinek nem dülledt ki a szeme a hiányos öltözet miatt. Bement a lakásba, nem zavartatta magát, utána ment a kiscsapat vagyis Namida, Takeshi, Sosuke, Reijoh, Rika, Brian és Aoi.
- Ti meg?! –kiáltott a lány most már.
- Ne üvöltsön hercegnő, napokig eltűnik nekünk, és mire megtudjuk hol lakik álmosan találjuk. –vigyorgott Die még mindig.
- És emiatt jöttetek mind? Brian, Takeshi, Aoi ti is? –maradt tátva a szája.
- Mit hittél Blair? Hogy csak a modellem vagy? –nézett rá Brian.
- Mi? Nem én csak…de. –vallotta be.
- Ez eléggé fejbevágott. –nézett rá csüggedten, mire a lány mint a kiscica simult hozzá.
- Nem tudtam hogy barátok vagyunk. –nézett rá érzékien.
- Jobb ha tudod. És engem nem bűvöl el a macskaszemed. –simogatta meg a fejét.
- Ó tényleg? És a tökéletes alakom, a csodás hangom és a puha bőröm érintése? –kezdte lassan ringatni a csípőjét, még mindig a fiúhoz dörgölőzött.
- Kis boszorkány. –tette a kezét a csípőjére, mire az egyből elszakadt tőle és kinyújtotta rá a nyelvét.
- És Aoi? Te meg én, szóval te is a… -de Aoi a szavába vágott.
- A húgomat nem engedték volna el egyedül. Meg aztán… -nyújtotta ki neki a kezét –van benned valami.
- Azt tudom hogy nem barátkozol közönséges emberekkel. –fogta meg a kezét, magához húzta és puszit adott az arcára, ebbe pedig Aoi belepirult.
- Blair! –sikított Namida, amiért Blair még nem köszönt neki külön.
- Jáj, szia Darling! –ölelte magához az immáron csillogó szemű lányt.
Blair beljebb invitálta őket, mindenkit leültetett az asztalhoz és kávét öntött nekik.
- Nancy. –szólalt meg hírtelen Die, mire hatalmasat kapott.
- Anyád hogy van? –kiáltott közben.
- Miért kapott ezért hogy Nancy? –súgta Reijoh Brian fülébe.
- Nancy? Mármint John Simon Ritchie? Hát ezért van lakat a nyakadban? –eszmélt fel Sosuke.
- Szereted? –ugrott elé a lány hatalmas szemekkel.
- Imádom! Azt hittem Anna Tsuchiya vagy TheGazeTTE Ruki miatt hordod!
- Miattuk is, és Sid miatt is! Á végre egy igazi punk a környezetemben! –ugrott örömében.
- Sid egyenlő Jhon-nal? –kérdezte Rika.
- Igen, a művészneve Sid Vicious.
- Nancy? –nézett most már Namida is Brian-ra.
- Én nem értek hozzá, annyit tudok hogy a lakatot eredetileg egy Sid Vicious nevű férfi hordta, aki egy híres punk-banda gitárosa volt.
- Sex Pistols! –ocsúdott fel Reijoh.
- Igen. Anna Tsuchiya-t nagyon szeretem, ő is hord lakatot. Valamint a TheGazette JRock-banda énekese, Matsumoto Takanori, becenevén Ruki is hordja. És persze az örök kedvenc, a The Babys-ből Nagase Arashi! De én ezt kaptam születésemkor. És ez nem akármilyen lakat.
Sosuke felállt és megsimította.
- Ez…ez nem lehet… -kezdte.
- Miért,mi az? –kérdezték egyszerre.
- Honjo Ren lakatja. –nézett rájuk.
- Te tényleg jártas vagy Sosuke. –mosolyodott el.
- De miért kapott Die azért mert Nancy-nek hívott? –tért vissza az eredeti témára Aoi.
- Nancy Spungen volt Sid barátnője. Punk volt ő is és a kis mellei miatt szívatták. –magyarázta Die.
- Kapd be! Taka viszont te ments meg! –kiáltott Blair hírtelen.
- He? –nézett rá Taka.
~Jé, Taka még meg sem szólalt amióta itt van…~ -tűnődött el Brian.
- Kérlek ments meg! Please! –nézett rá szép nagy szemekkel, mire az előhúzott a táskájából egy Hell-t és a zsebéből egy cigarettát. A lány egyből felbontotta az italt és egyből meggyújtotta a cigit, ráült az asztalra.
- Érzem hogy élek! –kiáltotta boldogan.
- Fogtok ma próbálni? –kérdezte Reijoh, mire Namida felkapta a fejét, akaratlanul is Blair-re nézett. Hallani akarta őt, és Blair ezt látta rajta.
- Tudsz is valamit nyomni a Sex Pistols-tól? –tért vissza a témához Sosuke.
- Ha eldobolod nekem a No Feelings-et és Die beszáll mint gitáros benne vagyok!
- Van dobod? –így Rika és Aoi.
- Persze. De nem játszom rajta. Na Sosuke?
A fiú már oda is lépett a dobokhoz, Die pedig bedugta az erősítőbe Blair elektromos gitárját.
Blair felállt az asztalra, mindenki elhallgatott és az asztal elé ált.
Blair csak a második refrénig énekelt. Mindenki meghökkenve hallgatta őket, Reijoh elsírta magát. Namida viszont olyasmit érzett amit eddig soha. Blair végig ránézett, végig neki énekelt, és ő ezt tudta. Mindene remegett, könnyek gyűltek a szemében. A végén a punk-girl lepattant az asztalról.
- Jeee, király vagy kékség! Meg te sem vagy uccsó vörös!
- Na, a Sweeeny megszólalt! –röhögött rá Sosuke, mert Blair-nek is fehér tincs van a hajában mint Sweeney Todd-nak.
- Hé. Az a pali isten! –nevetett ő is, majd mikor észbe kapott hogy tapsolnak elakadt a lélegzete. Mindenki tapsolt, leszámítva Taka-t és Namida-t.
- Kö…köszönöm…vagyis…Thankyou! –kiáltotta el a végét.
- Blair…- suttogta Namida és kiszöktek a szeméből a könnyek.
- Tetszett? –lépett elé.
- Igen. –válaszolta.
Blair a kezeit a lány arcára tette és lehunyva a szemeit puszit adott a szájára, mindenki felhőkölt és megdermedt, főként Namida.
- Jó vagy csajszi! –csípte meg az oldalát Brian.
- Jaj ne, ezt utálom! –nevetett –Jól vagy Nami?
- Ez volt…életem első csókja! –vallotta be őszintén.
- Á, mégjobban az vagy! –csípte meg megint a sötétkékhajú.
- Brian! –nevetett a lány mégjobban.
- Zsír Nancy! –lépett mögé Die és átfogta a derekát.
- Kösz, de már van akit Sid-nek hívjak! –erre mindenki odakapta a fejét.
- Neked van valakid? –kiáltott Nami, ez el is vonta a figyelmét az előző incidensről.
- Igen, te, te butus hát most csókoltalak meg! –nyújtotta ki rá a nyelvét.
- Blair ne viccelődj! Osaki Nana miatt csináltad, mert ő is így szokta. Na, ki vele, van valakid? –így Die.
- Hagyjál vörös!
- Sosuke van még bagód? –nézett rá Taka.
- De Takeshi mennyit akarsz még szívni? Ez már a huszonnegyedik cigid lesz.
- Számoltad?
- Hát mivel füstölsz mint a gyárkémény! Majdnem annyira mint Blair.
- Ne piszkálj kékség! –szólt a lány.
Brian, Rika és Aoi összenéztek. Már régóta ismerték Taka-t, de most annyira másnak tűnt. Valami zavarta.
- Kéne valami cucc. Minden pólóm mosásban van. –nyögte hírtelen Blair, hogy megtörje a csendet.
- Szóval ezért flangálsz így. –nézett rá Die.
- Itt van keményen ez a farmerom meg egy szoknyám, és két póló, az is a mosodán. Otthon hagytam mindent. Vennem kéne pár dolgot ami jól néz ki.
Namida már jó ideje nem szólt, és ez kicsit idegesítette Blair-t.
- Nami?
- Blair…van valakid? –kérdezte őszintén. A hangja remegett. Blair nagyot nyelt.
- Ha az előző téma érdekel…van akit Sid-nek hívjak. De ő csak… -magyarázta volna, ám Taka a szavába vágott.
- És ő vajon mit szólna ha meglátna most téged, ráadásul úgy hogy egy pasi ölelget. –szokatlanul dühös volt a hangja.
- Szeretnéd te, mi?! –mutatott idegesen a mellkasára.
- Amit sokan használtak azt én nem használom.
Blair az ajkába harapott, kézen ragadta Namida-t és elindult a hálója felé.
- Blair! –szólt utána Brian.
- Mi van? –fordult meg. Brian olyat fedezett fel a lány szemében amire soha nem gondolt volna, és szerencsére más nem vette észre rajta kívül. Könnyeket.
- Hova mész?
- Megyek Nami-val szobára! Hisz hallottad, le lettem kurvázva! –és ezzel eltűntek.
- Mo-mo-most tényleg ő és Namida…-dadogta Reijoh.
- Jaj dehogy! Hidd el Reijoh, Blair csak hülyül és élvezi hogy kínos pillanatokat szerez Nami-nak. Egyébként meg Blair példaképe Osaki Nana, neki volt szokása megcsókolni lányt. Apámtól tudom, hogy azt mondogatta „Sokat ér a csókom!” szóval ez megtiszteltetés. –magyarázta Daisuke.
A szobában Blair leült az ágyra.
- Blair nagyon kedves vagy de én… -ám Blair a szavába vágott.
- Mit kérdeztél kint?
Ekkor Namida-nak leesett,hogy Blair nem gondolta komolyan hogy ő és a lányka. Nevetésben tört ki, és mint a kisgyerek ha izgatott ült le mellé.
- Szóval van valakid?
- Nincs.
- De azt mondtad van akit Sid-nek hívj.
- Van is.
- De…ezt most nem értem!
- Nem is baj! –nevette el magát, mire Nami is.
- Blair! –kérte.
- Nézd Nami…erről nem igazán tudnék mit mondani. A lényeg,hogy nekem egyedül Takagi van. Más nincs.
- Az édesapád?
- Apámnak apám, de nem vérszerinti. Ő adta nekem a lakatot, ami Honjo Ren-é volt.
- Honjo Ren?
Blair ledöntötte a lányt az ágyra. A plafonon egy poszter volt, rajta a Black Stone, különleges volt mert Shinichi és Ren is rajta voltak.
- A fekete hajú, Nana és az apám mellett.
Namida-nak ismerős volt mind Nana mind Ren arca, de sehogy sem jött rá honnan. Blair felállt és rágyújtott. Namida is felállt, kimentek a szobából.
- Jó menet volt mi Nami? –kacsintott rá, mire Namida ismét nevetni kezdett.
- Indulnunk kellene Blair. –szólt Sosuke.
- Takeshi! Van póló az inged alatt? –nézett rá Blair.
- Mi vagyok én bakker? –és ezzel már nyitotta is szét az ingét, lekapta a sima fehér pólóját, majd vissza az inget. A pólót a lányhoz vágta.
- Kösz. -nézett rá, majd felvette –Na, indulhatunk.
Brian vezetett, mellette Aoi ült. Hátul Sosuke, Taka és Die bevágták magukat.
- És most pasiknak az ölébe kell ülnünk? –húzta a száját Blair.
- Úgy tűnik. –szabadkozott Namida.
Blair kényelmetlenül mocorgott egy ideig, majd előre ment, kinyitott az anyósülés felöli ajtót és Aoi ölébe dobta magát.
- Blair! –kiáltott a lány.
- Hátul úgy sincsen elég hely. –mosolygott rá aranyosan.
- Még sem kurva. Ha nem játékról van szó még pasi haverok ölébe se mer beülni te bunkó! –sziszegte Sosuke dühösen testvérének.
- Reijoh hozzám. –adta a választ, mire Reijoh bepattant az ölébe.
Blair Brian-ra nézett, aki megnyugtatóan mosolygott rá. Mindkettőjüknek a multheti telefonbeszélgetés járt a fejében.
{ - Yasu! Találtam dobost! Le szeretném küldeni hozzád, tanítsd meg dobolni!
- Mi? Miért én? És miért csak akkor hívsz ha kell valami? Tanítsd te, te is tudsz dobolni!
- De Yasu-u-u-u!
- Nem Blair, most nem kenyerezel le!
- Pedig a srác érdekelni fog téged.
- Miből gondolod?
- A nevéből.
- Miért, hogy hívják?
- Okazaki. Nagase Okazaki.
- Shinichi… -suttogta Yasu a vonal végén.
- Taka és Rika testvére, de örökbefogadott. Vér szerint Shinichi-hez tartozik. Az öccse.
- Megtaláltad Nobu és Shin örökösét is. Arashi örökösével pedig kiegészíted a bandát. Te pedig, mint az én örökösöm vagy az alapító.
- Igen, tudom hogy a Black Stone a tied volt.
- Ez tényleg az új Black Stone.
- Az. –nevetett a lány és hátra vetette magát az ágyon –Jó lenne megtalálni Osaki Nana vagy Honjo Ren örökösét is. Akkor lenne teljes a banda.
- Most leteszem . –szólt Yasu hosszú percek után.
- Rosszat mondtam? –ült fel ijedtében.
- Nem, dehogy. De most mennem kell.
- De várj, mi lesz a fiúval? –kérdezte, de igazából ez most ürügy volt. Félt hogy megbántotta Yasu-t, így tartani akarta.
- Két hét alatt szedd kicsit ráncba. Utána gyere haza. –ezzel letette.
~Haza. –gondolta Blair.
Amint Yasu letette már tárcsázott is újra.
- Yasushi? –vette fel a telefont Koizumi George.
- Nálad dolgozik a lányom és újságból kell megtudnom!
- E…izé…a fiam tette be mint modell. Szóval ővele beszélj. –nevetett idegesen.
- George most nem viccelek.
Yasu hangja kemény és hideg volt.
- Gond van?
- Ha gyerek van gond is van. –sóhajtott.
- Abba én is biztos vagyok. Yamato és a kis Blair jól kijönnek, bár annyit nem beszélnek.
- Geroge. Szeretnék egy szívességet kérni. A fiadtól.
Így még aznap George felkereste Brian-t és elmondta mit beszélt Blair és Yasu, és hogy Yasu arra kéri Brian-t vigyázzon rá. Ez kicsit meglepte a fiút, de örömmel beleegyezet, ő is a telefonhoz nyúlt és elmondott mindent Blair-nek. Ezután kezdett a lány eltűnni. Néha bejárt, hogy tanítsa Sosuke-t, de egy hete már semmit nem láttak belőle. Megeskedtette Sosuke-nak és Brian-nak is, hogy nem mondják meg senkinek dobtehetségét. }
- Gyere hugi. –húzta az ölébe kishúgát Sosuke, míg Nami pironkodva ült be Die ölébe.
- Sosuke ne csikizz! –kiáltotta nevetve Rika és véletlenül megrúgta Taka-t, aki ugrott egyet reflexből, és mivel Reijoh az ölében volt így ő is, a haja csiklandozta Namida arcát aki úgyszintén nevetni kezdett, ezzel rázogatva Die-t.
A három elöl ülő hátra nézett, mint szülők a gyerekekre ha rosszalkodnak.
Brian ismét a legkisebbre nézet. Ő a legkisebb mind korban mind méretben, és mégis nagyjából azon a szinten van mint ő vagy Aoi, de hát ők koraérettek.
- Gyakrabban kéne összejárnunk. –szólalt meg.
- Mármint hogy nekünk? –nézett rá Blair.
- Vagy nincs kedved? Arra gondoltam te én és Aoi elmehetnénk vásárolni, kell neked néhány ruha. És legalább meglátjuk milyen is a stílusod.
- Én is? –kapott észbe Aoi, mire Blair rá kapta a tekintetét. Most örült hogy hátul megy a veszekedés, mert legalább nem hallják őket. Brian és Aoi is észrevette, hogy mintha Blair kicsit megijedt volna.
- Persze. Te magad vagy a divat. Szóval Blair?
Aoi rájött mire megy ki a játék. Vegyük a szárnyunk alá a koraérett kislányt.
- Nem is tudom…
- Szerintem jó lenne. Kicsit megismerünk legalább. –kacsintott Aoi a lányka feje felett Brian-ra, jelezve hogy vette az adást.
- Rendben. –mondta halkan.
- Tegyek be zenét? Úgy hallottam édesapád dobolására aludtál el kiskorodban. –és ezzel betett egy CD-t a Black Stone-tól.
- Mennyit beszéltél te apámmal? –kiáltotta hírtelen.
- Nem sokat. Aoi beülnél valahogy hátra? Beszélnék Blair-rel.
- És mégis hogy képzelted?- nézett hátra.
- Sovány vagy megoldod! –parkolt le hogy ki tudjon szállni. A lány sértődve kinyitotta az egyik hátsó ajtót.
- Na és most hogy? –nézett tehetetlenül.
- Reijoh keresztben felhúzott lábbal elfekszik Namida és Rika ölében, te meg jössz az enyémbe. –nézett rá Taka szexi mosollyal. Aoi elpirult, ám hallgatott rá, mivel más lehetőség nem volt.
- Hogy te a szó szoros értelmében előbb énekeltél mint normálisan beszéltél, hogy kiskorodban előbb fogtad meg a dobverőt mint a ceruzát, és az első szavaid között volt a gitár. –folytatta a mondandóját Brian.
- Apám…igazából nem az. –mosolyodott el.
- Hogy?
Blair magasabbra tekerte a hangot, Brian tudta hogy azért mert nem akarja hogy meghallják.
- Bár Takagi a nevem, és ő nevelt fel, én nem vagyok Takagi Yasushi lánya. Csak rá lettem bízva. Nem hívom apunak vagy ilyesmi. Csak Yasu. Néha kopasz, skinhead vagy nikui-san(kegyetlen). Ő sem hív engem lányának. Másoknál Blair, néha hajasbaba, kölyök vagy namaiki-chan(szemtelen).
- Másoknál Blair?
- A Blair csak a második nevem. A „Bla” a Blast eleje. a végén az „Ir”-hez tedd oda az előtte lévő –at, így „Air” vagyis dallam. Ezt a nevet használom, mert tőle kaptam.
- És mi az első neved?
- Azt inkább hagyjuk. Egyébként meg, neked is Yamato az igazi neved, úgyhogy ne vonj kérdőre. –gyújtott rá.
- A lakatod le fog esni. –szólt, mire a lány megkötötte. Csak egy kis bőrszíjra volt felfűzve. - Miért nem hordod úgy mint Sid Vicious? Vagy a többi.
- Mert nincs akinek odaadhatnám a kulcsot.
- És a Sid-ed?
Blair széles mosolyt vett fel: - Majd meglátod!
|