25.rész - A nevem

A nap már régen ment ,szinte mindenki az iskolában koptatta a napot. A parkban midnen virágzott egy ideje, s csak egy lány hanyaglta mégis el e csodálatos dolgokat.
Feje s gondolata máshol járt ,csak ült s mereven tekintett előre. Átvolt alakulva ,de nem aggasztotta ,erre senki nem járt ,főként nem ilyenkor.
~ Kira megint veszekedett ,ááá ilyenkor ki nem állhatom... ~ - pillantot előre majd megfogta a fejét s felgyürte a haját mérgében.

[ - Nem hiszek ebben.
- Pedig jobb lenne.
- Miért ,tudod ,hogy imádom a harcokat ,de...
- Mintha nem is Kira beszélne!
- Szerinted olyanok vagyunk ,min régen ? - vigyorodott el a fiú rá ,amin a lány elgondolkodott.]

s ez most is így volt ,azóta csak ez járt a fejében. Hamarosan 2 év is eltelik ,amikor csatlakoztak a Dark Mew-hez és még elékszik arra a napra.

[ Zuhogott az eső, nem volt egy szép nap. Mintha előre jelezni akarta volna ezt az egészet, de akkor nem figyeltek rá.
- Cuppanósat Natsu! - hülyéskedett Kira az iskola előtt.
- Leverlek! - ütött belé egyett a lány ,de a fiú csak vigyorgot rajta.
Akkor még többet sétáltak ,s Natsu is töbett mutatkozott.
- Gondolkodtál rajta ?
- Azon amin felajánlottak ?
- Csapatmunka...sosem volt az inyemre. - motyogta Kira.
- Akkor elfogadjuk.
- MIII ?
- Tán baj van ?
- Nem...semmi.. - dünnyögte a srác.
- Ki kell próálnunk..
- De..
- Kira. - pillantott a lány rá és a fiú midnent megértett. A régi emlékek a felszínre jöttek Natsu-nál ,és a biosszú vagy a magány teljesen elragadta.]

Igen, akkoriban ez így volt. Ő eröltette a fiúra a dolgokat, de akkor még nem tudták ,hogy ebből mi is lesz.
Hogy barátságok szakadnak meg....

[ - Akkor Gigi ellen kell lennem ?! - nézett szomorúan Callistora Mandy.
Natsu csak akkor ért oda ,de levágta miről van szó.
A vezér ,nem gyengült meg ,csak bólintott.
- Mostantól nem a barátod. Hiszen a családod mi vagyunk.
Majd kiment, s csak szegény lány maradt ott ,aki összetörve sírni kezdett.
De igen...ez volt a dolguk, és Mandy ide tartozott.
Natsu csak figyelte a lány lehetetlen könnyeit ,melyek potyogtak a padlóra ,de tenni nem tett semmit.
Nem neki kellet, ez tény volt.]

Azóta elfogadta a helyzetett...de persze Kira nem...

[ - A francokat! Nekem ilyet nem mondhat Callisto! Engem ez nem érdekel. Ők nem a családom.
- Kira!
- Ez van Natsu...értsd meg..
Az iskola lőtt álltak ,a lány akkoriban elé ,ment.
Egy pillanatra Natsu tekintette taálkozott egy szöke fiúéval. Tudta ő miatta voltak a veszekedésk Kira és a csapat között.
Majd a fiú a takarásába vette a lányt  s elmentek.
~ Az a fiú... Reita.~ ]

- Super-Shoe TELJES ERŐVEL! -kiáltotta valaki ,mire Natsu hitelen felkapta a fejét s elugrott.
A támadás tényleg teljes erőből volt ,hiszen egy lyuk tátongott a lány helyén.
- Heh...megmondtam! - jelentette ki nagyképűen Okinawa csipőre tett kezekkel.
- Ehh...egy kölyök.. - nézett cseppekel a lány a kicsinyre ,majd előlépett. - Kivívtad magad ellen a sors kezét kölyök!
A lány megigazgatta a ruhályát ,majd előkapta a kardját.
- Kouhane Wameku!! - kiáltotta s a picinynek esett.
Okinawa eszméletlenül gyorsan s aggódóan kezdett el védekezni.
~ Nagyon gyors...~ - kezdett el aggodni .
Ezek a támadások még 3-4x ismétődtek ,a parkban alig maradt azon a területen egy épségű fa ,mire Natsu végre leteritette a lánykát s a nyakához csapta a kardot.
A szél táncott járt körülöttük ,mintha a lánynak dicső győztes indlóját dudolta volna.
Okinawa kapkodta a levegőt ,szó szerint haldoklot ,alig volt eszméleténél a lányka ,de még tartotta magát ,főleg a kijelentéséhez.

[ Régen mi is játszadoztunk...járt a lány fejében minden. Alig várta akkoriban a csatákat ,melyben a gonosz démont legyőzik. Ő és a testvére.
Sokat veszekdtek éppen ki legyen a démon és ki a hősies lány. Akkoriban sok dologra nem gondoltak. Arra ,hogy egyszer ez tényleg valóra válik s arra sem ,hogyan változik meg az életük. De még gyermkkorukban meghalt a lányka, Natsu meg azóta megfogadta ,nem érintik meg a dolgok.]

A kis 9 éves makacs volt ,mégpedig nagyon, mint régen ő.
- Nálatok van valaki aki fontos nekem! - kiáltotta a lány szemébe.
- Csak nem az űranók foglyairól beszélsz ? Azok engem nem érintenek. - jelentette ki Natsu megszoritva a lány nyakánál a kard pengéjét.
- Ahh.. - kezdett bepánikolni a fiatal mew.
~ Csak egy mozdulat és elvágom a nyaki ütőért... Gyerünk Natsu tedd meg, ő ellenség ,ez a dolgod...~
Gondolta a Dark Mew, de a keze remegni kezdett ahogyan a lány szemeibe tekintett.
- Mi a neved ?
- Nekem nincs nevem...
- Olyan nincs. - nevette el magát  a lány. - Mindenkinek van neve.....
...
.....Mindenkinek.
A történet hosszú volt de tanulságos. Ők addig nem moccantak s bár Okinawa minden pillaatban azt várta ,hogy megfog halni ,hallgatta.
Az embernek van neve....minden lénynek van, a növényeknek a tárgyaknak....mindenkinek.
Ha hívnak valahogy az már egy név....tán nem eredeti ,de egy név.
Ahogyan a 20. perc is eltelt Natsu elrakta a fegyverét ,majd felállt a lányról s elfordult. Okinawa csak nézett értetlenül előre s még mindig fekdt a hüvös fűben.
- Most megkegyelmezek neked. - mondta háttal állva neki ,majd fejét a válla fölött megemelte ,hogy lássa. - Legyen a neved Chibi. Mert olyan vagy...gyerekes ,aranyos. Azonban ne várj a segítségemre, állj fel ,nem vagy te béna! - jelentette ki a hangjával emelve a sorokat s ez megtette a hatást. Intett ,majd elment ,mintha mi sem történt volna.
Okinawa lassan felállt s a lány útán tekintett.
- Chibi....szóval...Chibi a nevem... - mosolyodott el ,s valami belső melegség járta át.- Úristen a zenebolt!
Pattant fel s futni kezdett. Annyira örült ,hogy van valami normális neve, hogy észre sem vette Natsu ennyire hasonlit valakire.....még pedig nem ok nélkül.