2.rész - a Kapu

- Lerombolni...az oldalsó részleget ? - motyogta kissé remegő hangon ,majd utána kiáltott. - Hé te lány!
- A nevem Miya.
- Miya, hogy-hogy ?
- Újáépitik majd...elvileg, de szerintem csak lerombolják mert csak úgy áll évek óta. Na segitesz ?
- Muszály.
- IGEN!
- Mi a neve? - sóhajtott egy nagyot.
- Kurotsu Chikara... - kezdtek el csilogni Miya szemei.
- Jól van...megnézem mit tehetek... - intett a lány ,mire a másik bolintva elment.
- Megint... - emelte a kezét a fejéhez Hime ,mert megfájdult, a nyaklánca pedig fényleni kezdett.
Igen munkát kapott, megint akarata ellenére. Majd megnézi ,de nem most.
- Ja amugy elfelejtettem mondani...2 nap múlva rombolnak! - nevetett egy nagyott még Miya ,amire Yuu felkapta a fejét s leugorva az asztalról rögtön kifele vette az irányt. A félre eső helyekre menve kinyitott az ablakot ,azonban valaki megrángatta a vállánál.
- Mi a frászt csinálsz ?
- Eresz el Kieru! - csattant egyet a szó s lerántotta magáról a srácot ,majd kiugrott az ablakon.
- Megörült! - pillantott a lányra aki eltünt a szélben ,majd ő is kimászott.

- Jaiba! - kiáltott egy férfi miközben sétált a zavart folyosókon fel s alá a diákok között. Kereste a fiát ,de nem találta sehol s ez aggasztotta egy ideje.
Úgy ahogyan a fiatal lány ügye is.
Lassab egy-majd ismételten még egy villámcsapás érkezett az iskola mellé, mely jelete a vihar veszélyes jelenlététt.
A férfi megfogta az egyik diáklány vállait ,úgy tartotta ,meg hiszen aprólékosan de megrezdült még a föld is.
Az arcok melyeken végig tekintett s melyek elárulták igenis ,a  diákok féltek...s ő aggodot. Nem azokért akiket látott ,hiszen az iskola nagyon modern volt ilyen szempontból s mindent kibírt. Nem...ő egy valakit féltett s óvott közel 17 éve, s ez az ő fia volt.
- Kyoto! - rohan egy fekete hajú nő a férfihez ,majd átölelte, s egymásra pillantotak.- Hol van Kieru ?
A nő kérdésére a válasz nem jött ,csak a csendes magány ,mely persze csak lélekben tombolt ,hiszen a diáksereg félelme csaknem csillapodott s így  a zsivaj is erősödőtt.
- Nem tudom.
- Mi az ,hogy nem tudod ? - kiáltott Koro s a férfi mellére vert egyett. - A fiúnk!
Kyoto csak kissé lehunyoritott szemekkel pillantott a nőre ,aki most ténylegese aggodot ,de nem szólt semmit ,még nem.
- Biztos megint azzal a Yuu-val van! Az a lány ,mindig bajba keveri!
- Koro.... - suttogta a férfi ,de a nőt nem lehetett leállitani.
- Nem Kyo...- folytatta rikoltását ,mikor mindenki elhalgatott egy pillanatra egy hatalmas csapás miatt. A felnőttek kitekintettek az ablakon ,amit most beteritet a villám gyönyörű fényes tánca.

- A francba! - kiáltott fel mérgében a srác miközben épphogy elugrott a csapásoktól.
A belső ajtókat már bezárták ,hiába keresett utat ,az iskolába már nem jutott be ,így maradt az egyedüli esély. Az ,hogy kint keressen buvóhelyet s várja meg a vihar elmúltátt. Bár tény ,nem csak emiatt ragadt kin.
- Yuu! - kiáltott kezei a szája elé téve ,mintha azzal egy csövet képneze s hangosabban lehetett volna hallani a hangját, de nem így volt. - Büdös Fruska Hol a Francba Vagy!!!??
Ekkor végre megpillantott a lánykát ,ki láthtóan szintén abban a szintézisben volt ,mint a fiú. De eő már eljutott egy buvóhelyre.
Kieru gyors léptekkel szaladt a lányka mellé s kitekintett a messzeségbe várva a következő lépést.
- Minek jöttél utánam ? - hangztt a nyers kérdés ,mikor végre megpihent.
- Ki mondta ,hogy utánad jöttem ? - pillantott rá  a szokásos fapofával ,de erre a lány előadta az előző esetett.
- " Büdös Fruska Hol a Franca vagy ?" - játszotta el kissé drmatikusan az egészet.
- Magadra veszed ?- vonta meg a vállát. - Akkor tényleg büdös vagy.
- Jaiba!...- rándult meg párszor Yuu szája széle ,azonban a hirtelen dühkitörést megelőzte valami furcsa hang.
- Földre! - kiáltott a fiú s leteritette a lányt ,ahogyan elhaladt a fejük felett egy élesebb tárgy. - A szél játéka....- jegyezte meg epésen.
Ahogyan estek egy nagyot a lány kiejtette a kezében lévő láncot ami rögtön a zárt ajtóhoz esett.
- Azt ne! - pattant volna fel lelökve magáról a srácot de az nem engedte.
- Felejtsd most el! - szoritotta.
- Nemszólok Jaiba!!
- Én sem!
- Akkor jó! - ütött be egyett a fiúnak az arcába ,majd felvette a láncot s ekkor megakadt a szeme azon a bejáraton. Egy fényes csík jelent meg rajta ,ami tüközödött a lányka szemeiben. Mintha csak ő látta volna ,s ez talán igaz is volt.
- YUU! - pattant fel a  fiú ,de akit keresett már sehol nem volt. Eltünt s belőle csak egy szalag maradt.
- "Francba...Yuu..." - sétált oda lassan ,majd felvette a szalagot s gondolkodoan vizslatta az ajtót. Ami eddig mindig zárva volt s senkinek nem mutatta meg a titkát.
Sőt azt sem tudta vajon mi lehetett mögötte...vagy ,hogy mi ez az egész. Csak egyet tudott ,mégpedig azt ,hogy bármi is volt ez a hirtelen rémisztő dolog......ő is látta.
Látta azt a fényt....amit senki más.

[Aznap sokkal szebb volt minden. A Sakurafa csak lehulajtotta az utolsó szirmát ,ahogyan egy lányka most elveszitette végleg azt aki hozzá tartozott. Legalábbis úgy tünt.
- Michiru... - halatszodott egy fiatal kissé mély hang mely általában vonzotta a fiatal lányokat. Azonban az emlitett személy csak megfordult egy apró halovány mosolyal.
Egyik keze az ajtón volt melyre most egy pecsétett rakott. Igen, az ereje korlátozott volt ,de egy-egy dolog még mindig ment neki. Az iskolába sokan járnak ,nem szerette volna ha bármi próbléma történik. Sosem volt az ajtó mögött, de ha erre járt ,mindig furcsa, s kissé veszélyes energiát érzett ami csak úgy sugárzott a tömény fa deszkán át. S a jelek melyek boritották érdekesé tették az egészet.
-  Semmi baj Kyoto-san. - pillantott rá ,majd elvette kis kacsóit.  - Csak megtettem az utolsó lépésemet. - aztán elmosolyodott. Egy hatalmas ,de nem szintszta boldg mosolyal.
A fiú fiatal éveiben volt ,de korosztályánál sokkal fejlettebb. Ő értette a lány szavait s lepillantott a földre. A szíve mást sugott ahogyan az essze is.
Most a láncra pillantott mely fényleni kezdett.]

- Vajon redbe jön ? - piszkálta meg egy fekete hajú lányka a fehéres arcot. - Hé ! A lánca világit.
- Már reggel óta... - jegyezte meg a kicsit magasabb fekete hajú nő ,szinte ikrek lehettek volna. Lassan sétált be az ajtón s leült egy székbe.
- Szerinted rendbe jön ?
- A pinki ? - pillantott fenkölten az idősebb a húgára ,majd vállatvont. - Fogalmam sincs.
-  És mi volt az iskolában ? - kapkodta a lépteket a konyhába a kisebb, majd rágyújtott egy cigaretára.
- Ezt én is kérdezhetném... - fújt egy apró füstöt a lány a levegőbe ahol a tekintette is elveszett. - Csak Dante....megint szívta az agyamat. - s ahogyan befejezte elvigyorodott.
Hirtelen kopogtak a lakás ajtaján s az idősebb lányka elnyomva a dohányt rögtön az ajtóhoz sietett. Kivágta s a férfira pillantott aki a nő tekintetéttől apróra csökkent.
- Mit akar ?- szólalt meg jeges hangon.
- A Tenshi testvéreket keresem... - nyöszörögte a hapsi ,mire a fiatalabb is odalépett.
- Mi vagyunk . Mi történt ?
- Rufusre kápolnájában , egy felszenteést kéne végrehajtani! - reszketett a férfi.
- Végre. - szólalt fel az idősebb Tenshi.
- De mi lesz Pinki-vel ?
- Itt hagyjuk . - vont vállat. - Csak nem megy el....
- Hol vagyok ? - egy pár fehér láb jelent meg az ajtóban ami a belső szobából vezetett ki. A két fekete lányka egymásra tekintett ,majd az idősebb a fejét fogta.
- Mást már nem hagyhatjuk itt.....