1.rész - Saikoro

Hideg este volt. Egy lány állt az ablakban. A telihold ezüstös fénye az arcára vetült, gyöngyházfényt adva hatalmas kék szemeinek.

- Hapci! –préselte ki magából a lány.
- Megfáztál? –kérdezte egy vörös hajú.
Egymás mellett sétáltak.
- Asszem’. Egész éjjel a holdat néztem.
- Már megint? –kérdezte aggódva.
- Lacus kérlek ne kezd!
- Nem érdekel! Már nem-is-tudom hányadik éjjelt virrasztod végig úgy hogy nem csinálsz semmit csak az ablakban állsz! Amikor legutóbb nálunk aludtál nem is tudtalak onnan elrángatni.
A másik válaszolni akart, de ekkor nekiment egy magas srácnak.
- Bakker figyelj már hová mész! –szólt erősen a lányra.
- Bocs, nem volt szándékos! –szólt visza keményen, de Lacus barátnője lefogta a kezét.
- Ne haragudj Heaven-san! Nem volt szándékos! –hadarta gyorsan, mire a fiú csak mérgesen vállat vont és elhaladt mellettük.
- Te megőrültél? Ez Roy Heaven! Az iskola legbalhésabb diákja!
- Még nem hallottam róla.
- Ne is akarj. –dünnyögte halkan. –Visszatérve az előző témára.. –de barátnője félbe szakította.
- Nem izgat! –és ezzel elszaladt a sportpálya felé.
- Saikoro! –kiáltott utána Lacus, de ő úgy tett mintha nem hallaná. Lacus elmosolyodott, mikor Saikoro berohant a pályára, ahol a náluk egy évvel idősebb fiúk fociztak, és mikor felé jött a labda gólt rúgott, majd beszaladt az épületbe.

Az első óra után, mikor Saikoro és Lacus a büfébe mentek nevetgélve valaki hírtelen hátra húzta Saikoro-t, a karját a nyaka köré fonta és összezilálta a haját, majd futni kezdett.
- Minato! –kiáltott utána mérgesen.
- Ideges a kislány? –nevetett gonoszan, majd melléjük ment.
- Ne csezd már össze a hajam folyton! Különben is mi van veled? Szokatlan jó kedved van!
- Tudom! Rewrite segített gitározni meg minden, azt feldobott.
- Roy Heaven? –kérdezett vissza.
- Aha.
- Ma mentem neki véletlenül.
- És még él. –szúrta közbe Lacus.
- Ő ki is? –kérdezte a szőke fiú.
- Lacus, a barátnőm, tudod, akivel folyton vagyok.
- Jah vágom. Vegyél nekem inni.
- Mi vagyok én, a cseléded? –aztán a büfés felé fordult –Két energiaitalt.
Mikor megkapta az egyiket a fiú kezébe adta.
- Kösz te kis vadóc. –ezzel elindult más felé, de még Saikoro utána kiáltott.
- Fogadok ha nem lenne jó a seggem nem is haverkodnál velem!
- De mivel jó segged van így csipázlak! –vágott vissza.
- Hogyhogy ilyen jóba vagy ezzel a fiúval?
- Egyszer beszólt a hajam miatt. Tudod, a fehér tincsem miatt. Én meg visszaszóltam. Most meg már így állunk. Hülye, de bírom. Ha lógok órákról akkor mindig vele zenélek. Jól gitározik. Rendesen azon gondolkodom hogy bandát kéne csinálni.
- Nem rossz ötlet.

A nap végén még Saikoro bement az iskolai könyvtárba, Lacus az iskola előtt várta. Tudta,hogy barátnője nagyon késős, de már egy órája várta.
Saikoro nehezen nyitotta ki a szemeit. A földön találta magát, körülnézett és egyedül csak egy hosszú szőke hajú kékszemű lányt látott. Az utolsó emléke az volt hogy megnézte az arcát egy tükörben,hogy elkenődött-e a szemfestéke.
- Had segítsek, én másik énem. –nyújtotta felé a kezét.
- Hogy…mi…?

Ismét eltelt egy óra, és Saikoro zihálva futott barátnője elé.
- Saikoro! Baj van?
- Nem fogod elhinni!

- És akkor belenéztem a tükrömbe! De nem önmagamat láttam! Hanem egy lányt! Hasonlított rám de nem annyira!  Felsegített és azt mondta ideje hogy feléberjek, egész végig Shinigami-nak hívott!
- Biztos hogy…nem viccelsz? –kérdezte ijedten.
- Nem,ez nem vicc! Esküszöm hogy igazat mondok! –sírta majdnem el magát.
- Jó de mik azok a Shinigami-k? –kérdezte Lacus. Saikoro ágyán ültek.
- Tömören összefoglalva azok akik a halott lelkeket megnyugvás felé irányítják.
- És te most...?
- Igen! Shinigami lettem!
- És most hogyan tovább ?
- Nem tudom , az a lány, Kokoro...még nem mondott mást.
- Kokoro ,ez lenne a neve ?
- Igen. - bolintott hevesen Saikoro.
Lacus ,bár hitt az ilyenekben ,most kicsit furcsa arcot vágott a bartnője meséjére.
- Biztos nem álmodtad ?
- Esküszöm...vagyis...már nem tudom.
- Pihenjünk le...ma itt maradok veled ,jó ? - bicentett egyet a vörös.
- Köszönöm. - válaszolta a másik.

Az éjszaka ismételten eljött a fiatalok és mindenki más életében. Az éjszaka hüvös volt ,este fele még jókora zápor s söpörte végig a várost. De ezt sokan szerették , és sokan nem.
A hold fénye ,ami ismételten besütött az ablakon ,megint megmutatta a szoba elrendezését.
Nem volt túl sok dolog benne ,de kevés sem. Az ágyban a két lány már aludt ,hajúk egymásba omlott a párna pedig cak kiemelte ezt. A barátságuk mély volt ,így éthetően ebből sem csináltak gondot. Az érzéseik is egybe olvadtak mos sőt kitudja talán az álmaik is. Aztán a szél felerősődőtt s egy ág nekilódult az ablaknak ami koppant egyet. Majd mégegyet .
Mitha valami üzenetett küldött volna ,s ezt nem érthette akárki.
Az éjfekete haj ,mely mintegy szivárvány hordott magában rózsaszint és fehéret is ,váratlanul szökévé kezdett válni. A tincsek egyenként ,majd végül mind.
Saikoro váratlanul kinyitotta a szemeit amik azonban kékek oltak ,nem az alap színük, s most üveges is. Igen ,egyetlen érzés sem jelent meg abban a szempárban amik olyan érdekesnek tüntek.A test törzse lassan felemelkedett majd óvatosan kimászott a másik mellől.
Saikoro ne volt magánál ,pizsamája ráomlott a testére ,majd mezitláb indult meg az ablak felé.
A hold ezüstös fénye most teljesen átjárta a lányt ,mind kivül ,mind belül s furcsa érzéseket ébresztett fel benne. Valami más volt s ezt tudta ő is. Hirtelen a város szokásos neszén kivül ,más zajok is belezúgtak a fülébe ,olyanok amiket eddig nem hallott s nem érhetett.
Lassan kinyitotta az ablakot ,majd mezitelen lábát a párkányra tette s teste eltünt az éjszakában.

- Saikoro! - halatszodott kora reggel egy kiáltás ,amire még a holt is felkelt volna.
Az emlitett lány még a szokásosnál is kómásaban ébredt fel s törölgette meg a szemeit ,hátha kijönnek a csipák.
- Mi van Lacus ? - ásitott egyet.
- Nézd... - mutatot a lány barátnője pizsamájára ami pár helyen ki volt szakadva s ott a testét még karcolások is éktelenkedtek engedély nélkül.
- Huh...mit csináltál te velem az éjszaka ? - ézett nagy szemekkel barátnőjér aki erre majdnem dobott egy hátast.
- Semmit! - ávgtará rögtön zavartan ,mire Saikoro elvigyorodott s neveti kezdet.
Lacus nem értette ,majd a feéhez emelte a kezét s ő is nevetni kezdet.
- Biztos mentem az éjszaka a vc-re aztán beleakadtam valamibe. - magyarázta .
- 5 helyen ?
- Miért ne ? Hiszen megfáztam.
- Ez igaz..de abszurd... - vont vállat Lacus, majd a fürdőbe ment.
Addig Saikoro mosolya eltünt arról az arcról s valami másmilyen mimika foglalta el méltó helyét.
- ~ mi történhetett...alig aludtam volna ? ~ - figyelte a tenyerét ,miközben akaratlanul is az ablak felé tévedt. Becsukta ,hiszen a húzat most elég nagy lett, igen az éjszaka biztos elfelejtették becsukni az ablakot. Aztán amit ott látott,megért volna egy misét.
Az üvegben valaki más köszönt vissza rá megszokott képmása helyett. Egy szöke hajú kék szem lány.
- Kokoro... - motyogta Saikoro s hirtelen minden az eszébe jutott a múlt éjszakával kezdödöen.
- Eljött az idő, elkezdödött.
- De mi ? - kiáltott egyet a fekete hajú lány.
- A világ vége... - suttogta a szökség.
- MI ? - nézett értetlenül Saikoro ,most nem vette komolyan.
- Az Alius-ok ideje eljőtt...megjelenek..- suttogta még mindig s váratlanul Saikoro háta rettenetes fájdalmat adott gazdájának.
A lány megrogyant egy kicsit ,úgy meredt az üvegre.
- Kokoro....
- Ébredj Saikoro...Ten - kezdte el de valami félbeszakitotta a dolgot.
- SAIKORO! - futott oda s felsegitette a lányt barátnője. - Mi a baj ?
A fekete hajú lány csak meredtem kövé dermedve meredt előre. Tekintettesemmit nem árult el sem fájdalmat sem boldogságot. Valami megváltozott , valami nagyon!
A száját nyitotta ,de hang nem jött ki rajta, mivan ha igaz a dolog, és Kokoro igazat mond ?