|
1.rész - West Kyobo
2009.03.06. 12:31
1.rész - West Kyobo
Az nap erényesen sütött az iskola ódon falaira ,mintha csak mutoatni akarta volna magát ,hogy na ,ő is a West Kyobo oldalán áll. Igen ,híres iskola volt ,ez a diákjairól ,az erényeiről, azonban sajnos kevesen tudták a titkait. Hogy milyen korupt iskola is volt ez ,s nem akárki járhatott ide. Azonban ,mindig vannak kivételek.
Egy rózsaszín hajú lány sétált végig fekete egyenruályában a folyosón. Nem gazán mutatott az arca semmit, sőt valójában kedve sem volt itt lenne ,ezen a helyen ,ahl annyi rossz dolog történt a családjával, s ahol az a férfi még mindig itt van sőt már a kölyke is.
A diákok általában összesúgtak a lány háta mögött ,hiszen mindenki tudta ,ő nem egy gazdag család sarja ,mégcsak szülei sincsenek ,de ez valahogyan nem izgatta őt.
- Látjátok azt ?
- Yuu-t ?
- Igen. Halottátok... - kezdödtek az ismételgetett sutogások ,amiket a lány már annyira nem bírt s ökölbe szoritott kézzel ment előre.
- Yu Hime! - halatszodott egy erényes férfihang ,mire minden diák angyali bájait kezdte mutatni s a suttogások is abba maradtak ,azonban a lányban a pumpa feljebb szökött.
A férfi rárakta a diák vállára a kezét, majd megérő mosolyal kezdte mondanivalóját.
- Értesülést kaptam róla ,hogy nem jelentél meg az egyik órádon.
- Nem volt időm rá.
- Ez egy iskola...
- Tudom ,egy elit iskola.
- Hime ,kérlek. - nézett rá a férfi. Kedves volt és öszinte ,igen.
Ha a lányka nem tudta volna az esetett ,talán ő is kedvelte volna ,de szívében a fájdalom és a gyülölet lángja most jobban tűzelt ,főként ehhez a tanárhoz kötödve.
- Jaiba-sensei. Mennem kell...
- Az anyád nem ezt akarná.
- Úgyan ,ön honnan tudná azt? - szólt vissza mire a diákok felpiszegtek, azonban Kyoto csak szomorúan nézett utána. Makacs, s ez ismerős volt neki.
Szünet volt ,így hamar kilogott a kertbe ahol végre magányában lehetett ,vagyis azt hitte.
- Foglalt. - jelentette ki ridegen valaki ,majd felpillantott a lányra.
Hime végig tekintett a fiún aki a füvön hevert elernyedve.
- Mit csinálsz?
- Dolgozom...
- Na ja..ha munkának számit a semmitevés.
- No lám. Yuu szája kinyilt.
- Fogd be Jaiba. - s ezzel végett vetett a mondani valójának majd leült mellé.
- Nem mennél el ,zavarod az aurámat. - fordult oldalra a srác azonban váratlanul egy cipő nyomodott az arcába.
- Tudod mit!! - csattant fel a lány.
- Mit ? - kapta el a karját s ledobta a földre.
Egymásra néztek ,mindkettejük szemében azonban üresség volt. Üresség és méreg, s közben mégis örültek a másik elhanyagolható társaságának.
Végül a fiú mégis elengedte a lány kezét s felült normálisan.
- Úgyan Hime, ez nem jó rám. - dobta vissza a lány cipőjét. - túl girhes.
- Milyen ?
- Szar. - pillantot rá ,mire a lány megint ökölbe szoritotta a kezét s már tette voln a dolgát ha a srác nem folytatja.- Hallotam ,beszéltél az apámal.
- Inkább ő velem.
Aztán csend támadt közöttük. Kieru ismerte a történetett ,mely szárnyra kelt még régen ebben az iskolában 20 évvel ezelőtt. A szerelem mely nem teljesült be ,s Michiru aki elfogadta a sorstól azt amit kapott. Azonban ,így lett valami ,amivel kárpotolta az életet , s ekkor a lányra pillantott.
A szél erősebben kezdett fújni ,de ezt meg is jegyezték már reggel is. Mostanában nagyon fucrsa időjárások voltak ,s ezek aggasztották az embereket, majd végülis a két fiatal is felkapta a fejét.
- Minden diákot azonnal kérünk be az iskola épületébe ,4-es erőségü széllökés várható. Ismétlem Minden diákot azonnal kérünk be az iskola épületébe ,4-es erőségü széllökés várható. - kiáltozott a hangszóró, mire felálltak.
- Remek ,megint bent punyadhatok.. - sóhajtott Kieru. - Veled...
- Pedig azt hittem szereted a lányok társaságát.
- Miért ,látsz itt lányt ?- pillantott semmit tevően a srác ,majd halálos nyugalommal befelé indult.
- Jaiba Kieru... - morgot a lány ,nem tudja miért beszélt ezzel a fiúval ,hiszen ő rokona annak.
Mégis megtette ,talán ,mert volt valaki ,aki úgyan olyan magányos volt ,mint ő.....vagy legalábbis gúnyolodó. Hiszen inkább ezt kapta a fiútól.
- Mivan. Nem jösz ? - szólt hátra félválról ,mire Yuu is elindult végre, majd a két alak lassan eltünt az ajtóban.
Már vagy 2 órája voltak bent ,az iskola is szépem letelt a diákok peig nyüzsögve vonultak végig a termeken. Senki nem akart mradni mégis kellet, sőt muszály volt.
A szél annyira felerősődőtt ,hogy senki nem tehette ki az utcára a lábát.
Hime elbújt az egyik üres terembe ,nem volt kedve az emberekkel beszélgetni, csupán 2 hét telt el azóta...csupán 2.
- Yuu Hime-chan ? - szólalt fel egy vékonyka hang.
Yuu felpillantott a lánykára. Szöke ,dús hullámos haja a vállát verdeste ,egyáltalán nem értette mit akarhat tőle.
- Igaz ,hogy képes vagy az emberek érzéseivel megtalálni az igazit ? legalábbis boronálni ?
- Igen.
- És segítenél nekem ?
- Nem....
- Mi ?
- Nem szokásom használni eme adotságomat ,nem sül ki semmi jó belőle ugyanis.
- De nem mondom el senkinek.
- Mondom NEM! - a végét már megemelt hangal közölte Yuu a fiatal lány felé aki felhúzta az orrát.
- Tényleg olyan otromba vagy ,mint mondják!
- Egészségükre! - válaszolta Hime nem igazán figyelve a dolgokra.
- Még jó ,hogy lerombolják az oldalsó részleget ,kár ,hogy nem vagy ott! - jelentette ki a szöke fruska ,majd elhagyta a termet.
Hime szemei azonban kikerekedtek.
- Lerombolni...az oldalsó részleget ? - motyogta kissé remegő hangon ,majd utána kiáltott. - Hé te lány!
- A nevem Miya.
- Miya, hogy-hogy ?
- Újáépitik majd...elvileg, de szerintem csak lerombolják mert csak úgy áll évek óta. Na segitesz ?
- Muszály.?
- IGEN!
- Mi a neve? - sóhajtott egy nagyot.
- Kurotsu Chikara... - kezdtek el csilogni Miya szemei.
- Jól van...megnézem mit tehetek... - intett a lány ,mire a másik bolintva elment.
- Megint... - emelte a kezét a fejéhez Hime ,mert megfájdult, a nyaklánca pedig fényleni kezdett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
