A hóesés csak nem akart alább hagyni. Mintha valaki dézsából öntötte volna csakhát persze jegesebb kis fehér darabokban.
Óriási fehér "cukrok" tarolták most el az utcákat s ahogyan már a lámpák fénye volt az egyetlen világitó eszköz is ,szépen lassan mindenki inkább a saját ágyába vonult.
Ezen az estén Blair is ezt tette már egy ideje. Fekete topban és bugyiban feküdt az ágyában s a falat bámulta. Igazából már tán negyed órája gondolkodott valamin s vagy 1 órája hazaért. Úgy képzelte ,hogy végre kipiheni magát ezútán a nagyszerű nap útán ,de nem így lett. Valami nem hagyta nyugodni, vagy inkább valaki.

[ A fotózás elért egy pillanatott. Blair csak állt s várta ,hogy újdonsült kis barátnője felbukanjon s végre megcsinálják a képeket. Teljesen a gondolataiba ,vagyis inkább valami másba merült. Valami rózsaszín köd boritotta elméjét ,pedig nem volt szerelmes, füvet sem szívott.
Csak jó napja volt ,méghozzá nagyon jó.
- KI?! - rezzent meg a lány mikor egy hideg kéz ért a fedetlen vállához. - Ohh...csak te... - nyugodott meg elmosolyodva.
- Hallotam ,hogy bandát akarsz alapitani....
-  Igen ezt szándékozom... - pillantott gyanakvóan a vörös hajú fiúra. - miért?
- Tudok basszgitározni....nem kéne egy ?
Blair meglepödött , ahogy Die-re nézett. A fiú lazán mondta ki a dolgokat s a vigyora...vagy inkább mosoly, igen ez mosoly volt. A mosolya nagyon ismerős volt valahonan, de sehogysem tudta ,hogy honnan.
- Mellesleg Takagi a vezetékneved nemde ? Csak nem?
- De...de...- mosolyodott el zavartan a nő ,majd folytatta volna azonban Nami kijött. ]

- A francokat nem hagy nyugodni az a nyavajás...jól jönne egy basszos Taka mellé..de akkor is....honnan ilyen ismerős ? - rakta a párnát a fejére a fekete hajú lány ,majd váratlanul felült az ágyban s a párnát eldobva a telefonhoz futott. Gyorsan nyomkodta a gombokat ,azokat amelyek egy fontos személyhez kötödtek s akivel igencsak régen beszélt...pedig nagyon közel állt hozzá.
- Tessék Takagi....- hallatszodott a komoly hang végre a vonal tulsó végén. - Nem gondolod ,hogy késő van már ?
- Inkább örülnél ,hogy felhívtalak!! - rikkantott váratlanul bele indulatosan Blair.
- Hogy vagy Blair ? - érdezte váratlanul a férfi. Bár a lány nem látta ,tudta ,hogy a hang viselője ,most egy jót mosolyog.
- Köszönöm jól... fáradtan. - fogta mega  fejét .
- Minek köszönhetem a hívásod ?
- Szerinted csak úgy nem is hívhatlak fel?
- De, de nem szokásod.
- Hogy vagy ?
- Jól. Mondjad ,mit akarsz ?
- Nem tudod...Nobunak van fia ?
- Igen van ,tiszta apja ,csak vörös a srác. Úgyan annyira idegesitő is.
- Nem is idegesitett téged Nobu.
- Szeretem a kölyköt.
- Már felnött...
- Nem gond.
- Szóval akkor van....hogy hívják ? Hol van?
- Miért érdekel ennyire ?
- Van itt egy srác. Csatlakozni szeretne a bandához s tisztára Nobu.
- Jólvan ,ha ettől megnyugodsz. A neve Terashima Daisuke és azt hiszem most pont Tokyo-ban tanul tovább, a fotó és médián.
- Köszönöm Yasu ,imádlak!
- Tudom. Jóéjt.
- Yasu...
- Igen?
- De én tényleg...
- Ne aggódj tudom. - fejezte be a vonalat a férfi ,de a hangján Blair ismételten érezte a végén azt a mosolyt. Hiányzot neki ,de most a saját álmait kellet kergetnie és megvalósitania!
Lassan vissza dölt az ágyba majd lecsukódtak a szemei is lassan átadva magukat az édes álmoknak

.Másnap a hóesés már egy csipetnyit haloványult de még mindig esett. Blair lassan dölt a pultra ,majd kért még egy itókát.
- Milyen korán kezded ... - lépett mellé vigyorogva egy barna hajú srác.
- Kabbbe....ez csak tea. - mutatott be indulatosan ,majd megvonta a vállát a lányka.
- Tessék. - dobott elé egy ujságot ,majd leült mellé.
Blair jól megfigyelte a magazint. A Zipper volt az ,amit bár titokban de néha megforgatott a kezében. Azonban nem tudta Takeshi honnan tudta ezt ,vagy miért vette.
- Nyisd ki. - hallatszodott az utasitás ,s a lány meg is tette.
Ahogyan ez megtörtént észrevette a fotókat amiket egy napja készitettek . Nagyon jók lettek, mind ő róla ,mind Aoi-ról ,mind a közösek.
Ahol ő és a kis Namida volt ,nagy mosolyal az arcán.
- Hogy ?
- Brian gyorsitott tempóval dolgozik.... - jelentette ki ,majd ő is rendelt egy italt ,de az a megszokott Hell nevezetű volt.
- Gondolkodtam valamin. - csukta be az újságot a lány ,majd lehunyta szemeit s megráncolta a homlokát. Határozott akart lenni.
- Min ? - pillantott rá értetlenül Taka.
- Úgy döntöttem beveszem a csapatba Daisuke-t.
- Mi ?? - pillantott rá ,miközben megakadt a torkán a nedű s azt szépen vissza köpte előre. - Hogy-hogy ?
- Az apja...az én apám jó barátja ,mellesleg ha olyan akkor jó zenész is. De ez nem azt jelenti ,hogy a helyedre jön. Közénk...nem helyetted. - nézett a lány a srácra.
- Igen tudom ki az apja....
- Tudtad ? És nem szóltál ?
- Tudtam....- nézett előre mereven s csendesen kissé mogorván. - mert az anyja az ény anyám nővére.
- Akkor...
- Igen Blair. Die és én...rokonok vagyunk.
- De Rika tegnap úgy viselkedett...mintha idegenek lenétek. - hülledezett a lány.
- Mert Die megkérte rá. Nem akart protekcióval elindulni. De jó.
- HM ?
- Legyen benne a bandában ,hiszen ha a Black Stone újitása...akkor itt a helye. - végül csak a lányra pillantott ,majd poharát emelte halovány mosolyal ,bár Blair tudta ,nem örül neki ,nem azért mert rossz zenész, hanem mert nem kedvelik egymást.
- Örülök. - bolintott ,majd ő is megemelte a poharát s koccintottak.

Eközben a ParaKissben Aoi nézte az újságot. Elgondolkodott miközben a húgát bámulta azzal az idegen lánnyal ,de eldöntötte Nami nem láthatja ezt a magazint. Rika már nagyban pakolt s Die segített neki.
- A tegnapi...
- semmi... - kezdte el Rika - De hidd el nehéz volt.
- Gondolom. - mosolyodott el. - Én joban vagyok veled ,s örülnék ha Taka és te...
- Nem.
- De miért ?
- Ahogy bánik veletek az kész!
- Ilyen a modora ,de szeret minket. Engem biztosan.
- Akkor is... majd meglátjuk...AMugy mi van Brianel ? - biccentett a férfi felé aki hátul volt.
- Telefonál...nagyon sürgősen.

- Igen...akkor?
- Igen tetszik. Bár kicsit haragszom ,hogy nem hívtál fel rögtön.- hallatszodott egy lány hang.
- Kérlek. Sietnünk kellet. Tudod ,hogy ha nagyon fontos dologról van szó csa téged választalak. De elég fontos dolgod volt ott ,nem akartalak elrángatni.
- Rendben Brian. Azonban mostmár hazamehetek.
- Állásod van ...szívesen várlak.
- Rendben akkor 2 nap múlva. - köszönt el a lány mosolyos hangjával majd lerakta.
A fiú is így tett mosolya elárulta komoly de jó dologról van szó.
- "Isten hozott Reijoh..."