20.rész
Sayonara London!


2 hónap telt el. Minden csendes volt ,csak néha került egy-egy harc szóba. Az új tagok ,vagyis Clair, Reita és Hikari egyre jobban bele szoktak a csapatmunkába a lányokkal. Wendy még mindig nem beszélt Vavy-val de egyenlőre semmi rossz előérzette nem volt az embereknek.
Miútán Ichigo kijelentette a dolgot Clair eldöntötte vele akar menni. De a lány lebeszélte erről az unoka testvérét ,mondván őrá most itt van szükség. S ebben nagyon is igaza volt ,bár ezt előre nem tudhatták. Azóta Roxy is sokat volt ott ,viszont sokat volt máshol is . Noru azt hitte mindig a barátaival van. A fiú megnyugodott ,hogy biztonságban tudhata ,pedig ez nem így volt.

- Hah...- lihegett egy vörös hajú lány kimerülten.
- Még nincs vége! - kiáltott egy kék hajú ,majd ismételten támadott rá.
- Róka-legyező, Segits nekem! - kiáltotta a lány ,majd támadott.
Fleur jobbra és balra ugrált majd végül kikerülte a csapást s ő támadott a lányra.
- Elég volt... - állitatta le az egészet egy lány.
- rendben... - vonta meg a vállát Fleur., aztán elment.
- Sosem leszek neki elég jó.. - pillantott fel Roxy.
- Neki senki nem jó. - segitette fel a lányt Amanda.
- Kösz.
- Egyre ügyesebb vagy...jót tesz neked a gyakorlás.
- Próbálkozom. - igazgatta meg a haját a lány - Szeretnék tökéletes lenni Callisto-nak.
Ekkor kinyitodott az ajtó s belépet rajta az emlegetett vezér. Komoly tekintettel meredt a lányra. Egy intéssel kiküldte Amanda-t a teremből. Most ez a beszélgetés csak rá és Roxana-ra tartozott.
- Miben segithetek ?
- Menj vissza a Mew-khez.
- Miért ? - nézett aggódva Roxy.
- Mert ott szeretném ha lennél. Még nem jött el az idő. Ha eljőn s még mindig itt akarsz lenni ,akkor vissza jöhetsz.
- S mikor jön el az az idő?
- Majd megérzed...- fejezte be a beszélgetést a lány ,majd kiment. - és ne szólj senkinek erről semmit.
Roxy nem értett semmit. Mégsem tudott haragudni a lányra ,hiszen látta a szemeiben az érzéseket. Igen ,most végre meglátta azokat amiről mindenki azt hitte már nincsenek. S tudta...jó okka volt erre a következtetésre Callisto- amit tett. A döntés amit meghozott.
Lassan össze szedte a cuccait ,majd bepakolta egy táskába s vissza indult régi otthona felé. Mégsem tudta...hogy nézhetne rendesen a lányokra innentől kezdve.

- Biztos ezt akarod? - nézett a lányra szomorúan Vavy.
- Úgyan. Te tudod a legjobban ,hogy igen. - nevetett Ichigo. - Ne szomorkodj..úgyis tartjuk a kapcsolatott még.
- Olyan hamar eltelt ez az egy év...
- És még mennyi lesz. Vavy ,a  lányoknak most majd sokkal fontosabb leszel az életükben ,mint még soha. Még ha nem is vallják be. Ezért ki kell tartanod. Érteted ?
A lány csak bolintott ,míg a könnyeivel küszködött.
- Hai. - szipogott.
Ekkor megjelent a csomagokal egy fiú. Mosolyogva közeledett a lányok fele ,s mikor odaért ,Ichigo arcán egy hatalmas mosoly ült ki. Szerette ezt a fiút. Jobban ,mint bármi mást. Ők már megharcoltak az űrmanókal, a földért, egymásért. Ez már nem az ő ideje.
- Aoyama-kun! - ugrott Ichigo a fiú nyakába.
- Örülök ,hogy látlak Ichigo. Készen állsz ?
A lány csak bolintott.
- Vavy.
- Üdv Aoyama.
Majd befordultak s elindultak kifele a csarnok felé. A fiú vitte a böröndöket ,mig a lányok csak mentek mellette.
- A többiek ? - nézett szerelmére a lány.
- Kint várnak rátok.
- Hiányozni fognak... - mosolyodott kicsit szomorkásan el Ichigo.
~ Ichigo...~ - pillantott rá Vavy.
Kint tényleg ott volt mindenki. Szép kis csapat gyűlt össze. Gyors elköszönés vette kezdetétt. Senki nem akart lassut ,mert csak mégjobban fájt volna nekik. Még azoknak is akik egyébként nem voltak jóban Ichigo-val. A lány most megnézte a csapatott. Érdekes össze állitás...de nagyon büszke volt rájuk. Sokkal jobban ,mint ezelőtt. S erre rájött...s arra is ,mennyit mesélhet majd a saját csapatának. Bár félt eleinte ,hogyan fogja vissza fogadni ,mind Berri ,mind a többi lány.
- Mit üzensz Ryou-nak ?
- Elliotnak ?- forgatta a szemeit Noru ,majd elmosolyodott. - Azt ,hogy jól a csőbe húzott....
Ichigo csak nevetett egy sort ,majd biccentett a srácnak. Meg mondja majd Elliot-nak.
Aztán sorba búcsúzott ismételten egy-egy apró ajándékot kapott, amiknek nagyon örült. Közben Aoyama csak messzebről figyelte őt a kedves mosolyával.
S eljött az idő. A repülőtéren bemondták ,hogy ideje indulni. Ichigo és Aoyama is leadták a csomagjaika ,majd felszálltak a gépre.A lányok és a három fiú csak integettek lentről. Ichigo is integetett nagyon az ablakban ,majd mikor a gép elindult még vissza nézett egyet. Most búcsúzot ténylegesen el tőlük.
- Ne aggódj.. - fogta meg Aoyama a lány kezét.
- Nem aggódóm...mi már megharcoltuk a sorsunk. Most ők fogják...s ahogy te és én, úgy Vavy és Noru is.
- Vavy és Noru együtt vannak?
- Nem....de hiszek benne.
- Gondolod örülni fog neki Ryou?
- Nem tök mindegy neki! - kapta fel a vízet Ichigo.
- De mindegy. - nevetett Aoyama ,majd megpuszilta a lányt.
A gép pedig végérvényesen meghozta a döntését. Felszállt s majd csak Japánban szállt le.

- Szóval egy Mew-el kevesebb.... - ült a székében Areks.
- Igen ,de nem hiszem ,hogy emiatt le kénne őket néznünk.
- Ki a apat vezető mostantól ?
- Asszem Vavyan Smith...
- Ügyes vagy Ophelia. - vigyorodott el Areks ,miközben a lányra nézett. Ő meg csak meghajolt egy halványat.
- Mikor kezdjük el a végleges harcokat ?
- Hamarosan...ne aggódj hamarosan. - nevetett Areks. - de most térj vissza hozzájuk.
A lány csak bolintott ,majd egy vigyorral eltünt ismételten felvéve az emberi alakot.
Oldalt az oszpnál egy fiú tartozkodott. Végig hallgatta az egészet s végig is nézte. Nem tetszett neki ez a felállás, de nem szólhatott semmiért.
- Akarsz valamit Yune ?
- Nem...nem akarok. - szólalt meg végre aztán nyoma tünt. Elment az oszloptól.
- Tökéletes...és egyre jobb.....

Esős időszak érkezett el a Mew-k életében. Egyre jobbaneosztották a munka napjukat ahogyan mentek dolgoznia  zeneboltba.
Próbálták elfelejteni Ichigo távozását ,de még mindig sokszor felmerült ,ahogyan egyre többet az is ,hogy Wendy nem tartja jó vezetőnek Vavy-t.
Azonban ezen a csendes és esős napon ,nem volt vita. Sőt sokkal inkább egy új jövevény életének a kezdete.
Egy lány futott végig az esőben. Csuklya takarta a fejét s a pelerinje alá rejtett valamit ,vagy valakit.
Bárhogyan is ,csak futott a bolt felé ,miközben valamit védett az esőtől.
- Lányok! - kiáltotta ahogyan belépett a boltba s a csengő nyers hangján megszólalt. Ki kellet volna már cserélni ,vagy legalábbis megtisztitani ,de ezt még egyikük sem követte el.
- Mondcsak Hikari... - futott ki a kezét törölgetve Lumiere.- Mi történt ?
Hikari elmosolyodott s leemelte magáról a csuklyát ,de közben zavartan elnézett ahogyan látta ,milyen sok és nagy tócsát hozott be.
- Semmi baj, majd feltakaritom. - nevetett Okinawa-chan.
Eközben Roxy csak ült az asztalnál s figyelte kissé szomorúan őket.
- M hoztál Hikari-san ? - pillantott fel érdeklődve a lány.
- Van egy új lakónk.... - mosolyodott el ,majd lerakta karjaiból az ismeretlen.
- Úristen... - kiáltott fel Lumiere.
- Hozok száraz törölközött! - futott el Okinawa-chan.
- Én meg Noru-t. - indult meg Roxy is.
- Látod itt jó helyed lesz Ame.... - mosolyodott el Hikari ,miközben a fiúra pillantott. Aki közben aludt. Teljesen átfagyott a hidegben...s nem is tudta milyen jó helyre került...ahol szeretik.