18.rész - Testvéri szeretet

- Kettőt találhatsz! - szólalt meg vigyorogva ,majd elővett egy mutánst. Az a kis zöld izé fényleni kezdett Wendy pedig az ajtóra kapta a tekintetétt ,mikor beléptek rajta.
Felkiáltott ,ám hangja elveszett abban amit időnek nevezünk.
- LULU! - A lány kiáltott s vele egyetemben reflex-szerűen felugrott s az ajtó felé vette az irányt.
Hamar elkapta a kis kutyát ,majd gurult vele a szoba másik végébe egyet ,hogy ne érje el a mutáns. Areks csak vigyorogva nézte az események gördületétt ,de közben belül érgelődőtt nem is kicsit...nagyon.
- Nem menekülsz! - kiáltott fel az űrmanó s a lány után küldött valamit ami robbant.
Mikor az a fehér lábainál robbant Wendynek ,egy pillanat alatt kiesett a nyitott ablakon a lány.
Lassan felnézett s liheget egy párat ,szerencsére Mew erejének nem sérült meg.
Azonban Areks követte s ezt jól tudta. Pizsamában szelte végig az utakat s nem érdekelte nagyon semmi. Csak Lulu-t akarta védeni ,akit most a kezében tartott.
Arcán egy kis vér bugyant ki a lánynak ,mert megsérült azokban a támadásokban amiket most Areks-től kapott csak úgy.
- Francba... - morgott s közben várta hátha valakj feltünik ,mert most nem tud mit tenni. Ha Lulu nem lenne nála simán megtámadná...de így ?
Váratlanul valam elkapta Wendy lábát ,így az egy nagyot bukott előre. Ha valami torna gálán lett volna biztosan megkapta volna a legtöbb pontott rá. Mondjuk Areks lthatólag igyis jót mulatott ezen a dolgon. A kis szörpamacs kiesett a lány kezéből s elkezdett futni előre.
- Lulu! - kiáltott és kapott utána a mew lány ,de már késő volt. A kis jószág sokkal gyorsabbnak bizonyult ,mint gondolta.
- No lám...mivan tündérem... - lépett mellé Areks.
- Tündéred a jó ... - pattant fel a lány ,de már a lábán is alig állt. Szerencsésen az egészet szinte felhorzsola s elégé fájt neki.
~ Fene...~ - nézte a lábát ,majd az űrmanóra tekintett gúnyos vigyoral. - Areks...mit is keresel itt ?
- No. Nem gondoltalak ennyire butának..
- Nem is vagyok az... - kezdet kutakodni lassan ,nehogy Areks észrevegye. Kereste a medálját. ~ Nincs..nincs itt?!~ - akadt ki s ekkor eszébe jutott ,hogy éppen most rakta ki a fiókjába. Hirtelen a saját fejére csapot.
- Hé..én akarlak megölni... - rivalt fel Areks.
- Azt már nem... - kezdet el ismételten futni a lány ,arra amerre a pamacsa ment nemrégiben. Persze ő sokkal lassaban hiszen a lábát nehezen tudta emelni.
Az űrmanó megcsak nevetett. Végig.
Vagy 6 perc futás azútán azonban megunta ezt a szórakozást s előkapva fegyverét támadni készült.
- Elég volt a játékból Wendy!- kiáltotta s csapott egyet a lányra ,aki felsikitott.

- Roy, Noru, Okinawa-chan, Ichigo!! - kiáltott Vavy mikor végre a zeneboltba találta újra magát. Tiszta kosz volt ,de mondjuk megértette azok után amiket csinált.
Ám hiába kiáltott ,nagy csend honolt a boltra, mintha senki nem lett volna ott. Lassan lépkedett a tiszta kőlapon .
~ Valaki felmosott...akkor csak vannak itt...~ - gondolta ahogyan egyre közelebb érkezett a szobákhoz. De semmi egyikben sem volt senki.
Nem lépett be csak lassan bekopogott, majd benyitott ,de mikor látta ,hogy semmi életjel nem mutatta ,hogy lett volna ott valaki ,tovább ment.
Piszkos és karcos kis kacsójával most egy újabb ajtót talált meg. Lassan elforditotta az réz kilincset ,majd belépett.
Igen itt volt valaki. Legalábbis ezt vette észre ,mert egy pár ruha hevert az egyik fotelben. Egy ing és egy nadrág....
- Vajon kinek a szobája... - motyogta a lány miközben a ruhadarabokhoz lépett.
Inkább nem nyúlt hozzájuk ,hiszen mintha koromba nyúlt volna olyan fekete volt a keze. Lassan megforgatta a szemeit ahogyan körbejárta a szobát.
Kellemes kis helység volt ,bár homályos s kicsit sötétebb ,mint többi. A redöny az ablakra volt húzva ,mint legtöbbször. Pedig gyönyörű volt az ég ,főként ilyenkor ,mikor felkelt a nap. Ekkor az a kis vizcsöpögés is abbamaradt amit eddig Vavy hallott. Bár igazából azt hitte ,hogy csak egy csap csöpög.
Gyorsan szedve a lábait vissza sonfordált a szoba elűlső részébe, azonban a fürdő helység ajtaja kinyílt s valaki kilépett rajta rögtön a szobába.
 A lány zavartan nézte ,majd gyorsan valamit a kezébe kapott amit talált előszőr s a szemei elé tartotta.
- Vavy ? - nézett a fiú értetlenül miközben fekete haját törölte meg a másik törölközöjével. Az előző természetesen rá volt a fiú testére csavarva. Igazából a lány csa a srác felsőtestétt láthatta ,bár bebizonyosodott ,hogy azt sem akarta látni. 
- Hy..Noru... - dadogta a lány.
- MIT KERESEL A SZOBÁMBAN? - kapta el a lánytól gyorsan az ingjét s felhúzta zavartan.
- Mióta ez a szobád ? - nézett a lány lepödöten rá. - És hol vannak a többiek?
- Mióta Roxy megkapta a másikat... és nem tudom.- válaszolta a fiú, majd észrevette a fekete kézlenyomatokat az ingjén. - Héé! Ez vadi új volt!
Gyorsan mozgot ,nagyon dühös volt és fel-alá járkált a szobában. Vavy nem rohant még ki ,de olyan szidalmakat kapott a fiútól ,hogy arra gondolt valamelyik apróbb pillanatban kiszökik. Ám aikor Noru megemelte a kezét a lány szemei kikerekedtek.
- Noru .... - dadogta halkan.
- Hm ?! - pillatott rá unottan a srác.- Mivan?
- Megsérültél ? 
- Ez ? Ez semmi! - rejtette el a lánytól a kezét, majd elfordult.- Örülnék ha elhagynád a szobám...
Vavy csak bolintott ,igazából életmentő kérés volt ez s nem hagyta volna sehogysem ki. Gyorsan kirohant ,majd bezárta maga mögött az ajtót.
~ A kutya aki megmentett is ott sérült meg...miva ha...Noru lenne az a kutya...~ - töprenget a lány ,végül megrázta a fejét ,de egy magny kétség volt benne még.
Ahogyan elérte a bolti részleget szembe találta magával Roy-t. A férfi arca sápadt volt ,szemei tele aggodalommal , homlokán meg egy ránc is össze gyürödött. A lány csak lassan tekintett rá s hamar átvette az ő nézetétt. Aggódalommal a tekintetében meredt rá.
- Mi történt ?


- Areks ha nem hagysz békén esküszöm első leendő alkalomal megölek! - csattant fel a lány ,miközben menekülése még mindig tartott.
Már vagy 3 utcát is lefuthatott . Areks előző támadása nem igazán érte el ,bár sikitott egyett ,hiszen a melette lévő háztömből egy szép darab fal esett ki ,majdnem rá.
- Alig várom tündérem. - vigyorgott az űrmanó miközben követte.
Ekkor az ellenséges srác a korbácsával egyet újra vágot a lány felé ,de ez most nem megcsapni akarta ,hanem egy másik öteltett váltott be. Megragadta annak a lábát ,aki ennek következtében ismételten esett egyet. De most sokkal szerencsésebben ,mint előzőleg.
Wendy kapkodott a levegő útán ,s pánikos rohamal akarta magáról leszedni az ostor részeit. Areks azonban ezt nem hagyta s egyre és egyre szorosaban húzta össze a lány lábán. Szegénynek már  szinte vágta a lábát a bőr.
- Reborn Roripoppu...Atakka!  - halatszott egy idegen kiáltás s a bőrt valami furcsa fegyver vágta fel. Kicsit megsebezte Wendy lábát is de ez nem érdekelte. Azonnal felpattant s futott előre , azonban csak pár méter tellet tőle ,mert útána összerogyot a lába. Feladta a szolgálatott.
Areks vicsorgott mérgében s újra támadni akart ,de ekkor megjelent a támadó hangnak az alakja is. Wendy előtt termet s mereven álarcosan nézte az űrmanót.
- Jobb ha elmész...- jegyezte meg hüvösen a hangjában a lány .
Igen ekkor őt jobban megnézte magának Wendy. A lány Mew volt. Méghozzá elég furcsa mew. Mindene csupa fekete volt ,még a szeme is. A fegyvere meg...igen ezt csak most vette észre a lány, az egy kunai volt.
- Mégis ki vagy te ? - rivalt gúnyos vigyorral az ellenség a lányra. - Nem vagy ismerős nekem...
- A nevem Clair Moon...és nem ismersz engem, ebben biztos lehetsz! - aztán a lány újra megforgatta a kunai-át s támadó állásba lépett fel. - Aki bánt egy védtelent az meglakól...
- Védtelen...ez egy igen erős mew... - mutogatott ujjal Areks a lányra.
- Nem mondta anyukád neked ,hogy nem illik mutogatni ! - kiáltott fel mérgesen erre Wendy.
~ Erős Mew ?~ - pillantott a vállánál hátra Clair ,de a jelent pillanatban nehezen tudta ezt elhinni erről a lányról.
Hiszen tele volt sebekkel és zúzodásokkal...nem, ez nem lehetett az.
Areks megunta ezt a dolgot s egy vicsoritással eltünt hamar. Úgy tünik sok volt ez már neki ,vagy csak valami terve támadt.
Wendy felszisszent, miközben megpróbált felállni. Örült ,hogy túlélte ezt ,de szomorú is volt a pamacsa miatt.
- Hogy találtál rám? - pillantott fel Clair-e.
- Valami szörös vezetett ide... - mutatott a bokorra amiből váratlanul a lány felé kezdett futni valami.
- Lulu! - kiáltott boldogan a lány. - annyira aggodtam érted. - simogatta meg.
A fekete mew lassan lépkedett a lány felé ,majd legugolt elé. Szemeiben nem csillant meg a fény ,igy ijesztően hatott. Wendy-nek a ször is felállt a hátán ,mikor ezekel a szempárral találta magát szemközt. Lassan felnézett rá kérdőn.
- Tényleg Mew vagy ? - halatszódott a hüvös kérdés Clair szájából.
- Igen. De nem volt nálam a medálom...
- Nem tudtam ,hogy itt is vannak mewk.
- Pedig vannak...jók és rosszak is...én Ichigo csapatában vagyok.
- Ichigo ?- lepödött meg a lány ,miközben vállához vette Wendy kezeit.
- Ichigo Momomiya...ismered ? - lepödött meg a lány.
- Mondhatjuk... - válaszolta a lány. Sokkal jobban ismerte ,mint bárki más...de nem akarta más orárra kötni ezt. - Merre laksz ?
- Arra...
- Akkor menjünk... - segített neki a lány.


Pár nap telt el. Roxy teljesen felépült s ismételten Callisto-val reggelizett. A lány mosolygot ,boldog volt ,hogy valaki ennyire törödött vele...mintha...a nővére lett volna.
Most is a kis fehér asztalnál ültek s valamilyen kiflit ettek kakaóval. Roxy-n szép kis fehér ,mig Callisto-n fekete ruha volt.
Mindkettejük vörös haja csillogott a halovány fényben ,ám Roxy most felfogta az ővét. Callisto épp újságott olvasott ,mikor a másik boldogan pillantott rá.
- Köszönöm amit értem tettél...
- Nincs mit.
- De! Úgy meghálálnám...
- Nem szükséges...
- Callisto!
- Tényleg nem kell... - rakta le az újságot s a lány arcán végre megjelent valamilyen mosoly féleség.
Roxy arcán is hatalmas mosoly ült ki s ismételten szóra nyitotta a száját ,de ekkor csöngettek. Callisto váratlanul kapta fel a fejét ,szemöldökét összehúzva.
- Menj a szobába Roxy és ne gyere ki!
- De Ca...
- Most! - rivalt rá a lány mire a fiatalabb bolintott s felpattanva szinte szökkelve a szobába futott.
Callisto bezárta a szoba ajtót s biztositotta magát róla ,hogy a lányka nem fog kijönni ,majd útána kinyitotta a bejárati ajtót.
Jól számtitotta ki volt az ,így nem lepödött meg.
- Nahát Callisto. Azt hittem már nem is engedsz be minket! - lépett be a híreség ,majd mögötte a barna hajú csendes lány is.
- Nekem megepetés ez Rukita! Hogy-hgy Fleur-al jötettek ? Tán kibékültetek ? - pillantott rájuk.
- Vele...soha.. - szólalt meg Rukita.
- Osztozom ezt az érzést.. - folytatta Fleur.
- Akkor minek köszönhettem a látogatásotokat ?
- Tudomásunkra jutott ,hogy a Mew-k közé egy új lány csatlakozott....- kezdte el Rukita.
- Új lány ? - pillantott a szoba felé Callisto. Valai kis vöröség látszodott az üvegen ,de az is hamar lebukott.
- Igen. Tiszta sötétségnek lehetne mondani... - fejezte be Fleur.
- Akkor mit keres náluk ?
- Fogalmunk sincsen...
- Deritsetek ki róla mindent. - tette a kezét az asztalra a lány.
Rukita arcán nagy vigyor jelent erre meg.
- Ezer örömel . - majd megfordult s kiment a lakásból.
Fleur mindenféle érzést nélkülőzve és csendesen követte. Neki tök mindegy volt a dolog. Valahogya nagyon nem izgatta. CSak egy valakit akart elkapni ,de ezt még nem tehette meg....nem kapott rá parancsot.
Miútán végre elhagyták a lakást Callisto elfoglalta az asztalnál a helyét ,majd újra az újságot kezdte olvasgatni. Tudta ,hogy Roxy hallot ,mindent s várta mikor lép végre ki onnan bombázva a kérdéseivel.
Ez hamarosan beis következett. Amint Roxy bebizonyosodott róla ,hogy az emlitett személyek nem jönnek vissza azonnal kirhant a szobábol egyenesen Callisto elé.
- Te vag a Dark Mew-k vezére ? - csattant ki.
- Az lennék... - nem is nézett a lányra. Szemeivel még mindig az újság cikkeit vizslatta. Igen érdekesnek talált a halálozási rovatott.
- Sosem mondtad!
- Sosem kérdezted....
Roxy most elgondolkodott. Mit tehetne, hiszen a bátya ellensége a legjobb barátnője, vagyis aki olyan már ,mint a nővére. Sokkal többet törödött vele ,mint Noru. Az csak a is Okinawa-val és Xaxa-val törödik!
- Velem soha... - csöppent le egy könny a lány szeméből, miközben ökölbe szoritotta a kezét.
- HM ?!
- Át akarok álni a Dark Mew Mew-hoz Callisto! Melleted akarok lenni! - erösködött nagy mosolyal Roxy.
Callisto csak értetlenül majd aggódva nézett végig a lányon. Ezt sosem akarta senkinek kivánni...mégsem mondhatott nemet...a húga élete volt ezen.
- Rendben... - válaszolta nehezen. Úgy érezte ,mint aki most veszitette volna el a második húgát.