16.rész - Kis részletekben

Vavy most látta egyszer ,hogy ez a lány nem is más mint ők.....nem más.
De akkor miért van ellenük?
- Tudod...- kezdte el.
A lány csak figyelmesen feltekintett a vörös hajú mew-re. Az nem nézett rá ,sőt szemei csak egyetlen egy valamire meredtek. A földre.
- Itt Angliában születtem ... - kezdte el Callisto ,mire Vavy felnézett rá lepödöten. - szüleimet nem ismertem ,de nem is akarom őket már megismerni.Nagyszüleim neveltek de miútán Mew lettem megváltozott minden. Sosem mentem át azon a határon...csak most...egy alku miatt....egy gyalázatos alku miatt!
Ahogy kimondta a szavait hangjában érezhető volt valami. Talán fájdalom? Lassan elővett valamit a lány ,majd a kutya orra elé nyomta a kis papirt.
Vavy ,csak most figyelmesen megnézve jött rá ,hogy ez egy fénykép. Sajnos azonban a színeket nem látta, hát igen ,a kutyák szürkén látnak ....XD
De az arcot jól megjegyezte ,majd érdeklődve felpillantott ellenségére, akit már nem is nagyon tartott annak.
- Ő a húgom.
Azonban a kutya még mindig értetlen fejet vágott felé.
- Az űrmanók fogságában van ,és....- itt felpillantott a lányra - azt szeretném ha elbukom akkor te szabaditsd ki.
Vavy hatalmasokat pislogott ,aztán elkezdett örült módjára beszélni, ám Callisto ezt csak ugatásnak hallotta.
- Halkabban te! Nem értelek...
- " De miért engem ? Nem értek semmi!" VAUU vau vau vaaauuauau
- Azért téged választottalak ,mert az elméletem szerint neked esélyed van arra ,hogy legyőzd őket. - rakta el a fényképet Callisto ,majd felállt.
Arcán most előszőr jelent meg valami mosoly féleség ,ahogyan Vavy is felállt ezt mégjobban észrevette. Majd Callisto a kutya felé mutatott.
- Minden erőmel harcolni fogok ellenetek. A szivem nem lágyul meg ,csak azért mert kértem tőled valamit! - Ismté elindult ,majd intve még hozzáfüzött valamit.
- A győzelmedhez engem még megkell őlnöd Vavyan! - intett .
Ez a hang a kutyus fejében visszhangot vert ,miközben a szél is egyre jobban kezdett el fújni. A szavak az információk amiket megtudod ,nagyon sok volt.
S nem tudott mit kezdeni velük, nem játszotta volna ki őket az istenért sem. Ahogyan az elmélkedésből felpillanott Callisto alakja már rég eltünt az éjszaka homályában.

- De jó kedved van ... - sétált be a terembe Roy.
- Csak éhes voltam... - ült az asztalnál a fiú ,miközben éppen valamit evett.
- A lányok harcolnak...nem érdekel ?
- Tudod ,hogy csak a "muszály" miatt csinálom ezt a Mew Projectet. - pillantott rá Noru.
- Hazudsz magadnak is.
- Mit karsz Roy ? A lányok ügyesek megoldják egyedül is! - nézett mogorván a fiú ,majd újra evett.
- Igen , a hírekben most nagyon örülnek nekik. Előbb néztem, ha jól számoltam ki akkor már végeztek.
- Akkor mit akarsz ? - sóhajtott eltólva magátol az ételt a fiú. Elment az étvágya.
- Sem a húgod,sem Vavy nem tartozkodott ott a harcnál. Pedig ha jól tudom mindketten elfutottak innen.
Noru felpillantott végre a másik fiúra. Tudta hova akkar kilyukadni ,de ebben még nem látott semmi aggodalmasatt.
- A gépek észlelték ,hogy a Mew Project mutálodott a közelben. - fejezte be Roy.
Noru aggodalmasan felkapta a fejét. Tudta ez valami rosszat jelentett.
- Gondolod ,hogy Roxy és Vavy... - kezdte el ,de Roy csak a fejét rázta.
- Nem tudom...mindenesetre az egyik róka a másik husky....nincs túl messze a gén állomány.
- Ennyi erővel Wendy is ott lett volna...
- Mivel farkas ? Lehet.. - fonta össze ujjait Roy - de mondcsak Noru...Wendy most este itt tartozkodott ? A sugárzás itt érte őket.
A fiúban végre leesett a tantusz. Ő már sokszor járt így régeben ,ezért most is tudta mi történhet ebből.
- Mennem kell! -  pattan fel, de Roy megragadta  a fiú karját.
- A szer...nem biztonságos...
- Megkeresem őket. - jelentette ki Noru ,majd a laborba ment le.

- Gondoltam ,hogy megint el lóg! - jelentette ki a telefonban mérgesen Wendy.
- Úgyan... lehet ,hogy dolga akadt ,vagy nem érezte meg.
- Ne legyél elnéző vele szemben ennyire Lumiere... - sóhajtott a lány. - Mindenki megérezte...hisz mindanyian ott voltunk. Még Ophelia is. - dölt le a kanapéra s a plafont kémlelte. Talán választ várt tőle, mintha a fehér falon megjellene pár fekete szöveg, válaszok melyeket kérdéseire keresett.
- De Roxana nem. Lehet ,hogy együtt voltak valahol máshol. - recsegett a vonal miközben Lumiere beszélt - Hiszen , Karolina , Ophelia és Xaxa is egy másik harcból jöttek.
- Meglehet... - motyogta a farkas lány.
- Miért nem mondod el mi bánt Wendy ?
- Nem bánt semmi... szia jóéjt.. - köszönt el a végén kedvesen a barna hajú lány ,majd megnyomta a piros telefon lenyomatú gombot s felült sóhajtva.
Valami árny szökött be felé amire felkapta ijedten a tekintetétt.
- Úgy van tündérem...Miért nem mondod el mi bánt Wendy ? - vigyorgott felé valaki a levegőben állva.
- Areks...
- Emlékszel a nevemre! Egy 5-ös jár érte.
- Felőlem meg is eheted. Mit keresel itt ? - vicsorgott az űrmanó felé.
- Hogy felvágták hirtelen a nyelved...- lepödött meg a fiú ,majd lelépett a szönyegre. - Csak tudakoltam ,hogy boldogultatok a mutánsaimal.
- Ohh... elég gyengék... ha ti is ilyenek vagytok félhettek. - vigyorodott el a lány ,azonban aggódott. Nem akarta ,hogy ha valaki haza jön meglássa ezt a rémséget.
- Csak kezdő lőkés volt! - mérgelődőtt morogva Areks. - Hamarosan úgy sem lesz menekvésetek!
- Mondcsak , eszményt jöttél cserélni ,vagy valami értelmeset is müvelsz!
- Kettőt találhatsz! - szólalt meg vigyorogva ,majd elővett egy mutánst. Az a kis zöld izé fényleni kezdett Wendy pedig az ajtóra kapta a tekintetétt ,mikor beléptek rajta.
Felkiáltott ,ám hangja elveszett abban amit időnek nevezünk.
- LULU!

~ ÁJJ Elfognak kapni! ~ - futott egy kutya a város szürke utcáin ,miközben kerülgette a pocsojákat ,bár jó néhányba bele is lépett sietségében.
- De szép Husky! Sokat fognak érted adni! - futott utána egy férfi. Kék kezeslábas féleségben volt hatalmas bottal a kezében amire valami volt kötve. Vavy nem tudta kiveni mi lehet az ,de tudta a férfi mindenképpen sintér. Aogy az utákat járta kezdett elfáradni. Biztosan futott már 10 perce így gyorsan befordult. Ám mikor megpillantotta a nagy falat amely előttet termet ijedten hátrahökölt.a
~ Zsákutca...~
- Megvagy! - vigyorgot lihegve az üldözője. Magasba emelte "fegyverét" ,aztán csapni készült a kutyára. Azonban az nem hagyta magát.
- Ne mocorogj! - sehogysem bírt vele ,majd dühödten rácsapot egyet. Szegény kutya meg fel vakkantott.
- Na...ügyes állat vagy te. Egy kis erőszak minden dőgnek kell ... - lépkedett tovább felé mikor váratlanul a következő csapásnál valaki elkapta a botot.
- Még egy dög ? - mérgelödött - ereszd el! - rángatta a botott miközben a másik kutya meg a férfit rángatta, majd elengedve azt ,egy nagyott ugrott s letámadta azt.
Ekkor szirénák zaja hallatszodott a közelről ,így lemászva róla a másik kutyának szólt s elfutott. Vavyan meg követte.
- TAKAODJATOK IS INNEN! - üvöltött ,mint egy sakál a kutyák útán, közben véres kezét fogta. - Remélem nem volt veszet.
Vagy 5 utcát futottak le ,mikor végre leálltak. Vavy köszönés képpen ugatott párat ,mire a másik csak bolintott.
De még mindig kétségbe volt esve...hiszen hogy jutt haza ? s mi ez az egész?
Aztán nagyokat pillantott mikor meglátta maga előtt a másik kutyát. Zilált volt ,bár a lány nem lepödött meg ezen ,hiszen azzal a szörnyüséggel harcolt az elöbb. Azonban tekintetétt el terelte az a seb is ,amiből most csak úgy szivárgott a vér. A másik állat feje közeledett a lányéhoz ,majd orruk megérintette egymást. A lány ismételten a kutyára meredt értetlenül, majd mikor egy nagy fény vette körül megijedt.
- Mi a ? - érttlenkedett ,de mikor meglátta börét elvigyorodott. - Nincs tőbb szőr ? van 5 ujjam!! - fogta meg a lány magát. - Igen újra ember vagyok!!!! - ugrált szinte örömében ,mire a kutya csak cseppekel nézett rá ,mint egy hülyére.
- Köszönöm! - hajolt a lány a kutyushoz közel, s megjelent arcán egy nagy mosoly. A kutya hátrahökölt ijedten pár lépést, amit a lány nem értett. - Várj csak...elviszlek s megkérem Roy-t gyógyitsa meg a lábad....jó? - fordult el a lány ,mig elővett egy kendőt. Ám mire visza fordult a kutya már nem vot sehol.
- Hova tünt ? - értetlenkedett.

Egy vörös hajú lány lépked fárafdtan az utcákon. Senki nem nézi furcsának hisz ismerik a környéken. Csendes hallgatag lány . Sosem volt baja a szomszédoknak vele.
Most is ahogy a kulcsát behelyezte a zárjába sóhajtott egyet. Ám gondolatai máshol jártak egészen máshol. Veszélyes vízekre lépett...s ezt ő is tudta.
Mikor a kulcs megcsörrent s elfordult a zárban végre megkönnyebült. Csak a meleg és puha ágyára vágyott igazából. Ám ekkor valami megragadta a lábát.
Lassan fodult meg ,majd értetlenül tekintett.
- Roxana...?... - nézett aggódva a rókára aki tele sebekkel a lábainál feküdt. - Roxana!