4.rész - Újra nyilik a ParaKiss

- George! - kiáltott fel Miwako boldogan ,s oda nézett Arashi is elmosolyodva.
A fiatalok csak értetlenül tekintettek , míg a Nagase gyerekek hallotak Koizumi-ról addig a Tokumori gyerekek nem. Mégpedig jó okkal.
- George... - csuklott el Yukari hangja ,miközben megfordult s a férfi felé fordult. Vagy 20 éve nem látták egymást. De még mindig fájt a nőnek, bármi is telt el azóta. Arcán átjárt a fájdalom ,mer könnyek gyültek a szemébe, s ezt a fiatalabbik lánya is észre vette.
- Anya ?! - szólalt halkan meg ,miközben hol a férfira ,hol édesanyjára nézett.
- A híres Koizumi ? - nézett fel ragyogó szemekkel Aoi.
- Mi ? - lepödött meg a nővére felé. ~ Megint engem hagynak ki...~
Míg George csak felemelte a kezét intve ,s ezzel jelezte ,hogy mindenkit köszöntött. Yukari elpirult egy kicsit talán a régi emlékek miatt.
- Szóval itt kezted... - nézett körül a fiatalab fiú ,aki George-val jött be a terembe.
- Yamato... - fogta meg az apja a fia vállát ,majd megállitotta s végül a többiek felé fordult ,bemutatva a srácot. - Ő a fiam. Koizumi Yamato.
- Csak Brian. - szólalt meg a fiú ismét.
Erre Takeshi is felkapta végre a fejét. Talán megkönnyebült ,hogy nem csak lányok vannak . Lassan lerakta a gitárját a kanapéra majd felállt s odaballagot szokásos hervadt tartásával ,amiért anyja megint csak rosszalóan pillantott rá ,majd kezet nyújtott a srác felé.
- Nagase Takeshi.
- Arashi...tudtam ,hogy csibészkedtél... - vigyorgot ártatlan fejjel George ,miközben végignézett a fiatalságon.
- Ő a lányunk Rika ,s van még egy fiúnk ,de ő most nincs itt. - lépett elő Miwako ,miközben a férje zavartan vakarta meg a fejét.
- Eh..jah...
Aztán a férfi Yukiari felé fordult. A nő szíve hevesebben kezdett verni ,de türtöztette magát. Hiszen családja volt. Mégpedig nem is kicsi.
Majd vett egy nagy levegőt s semlegesen halvány mosolyal kezet nyújtott régi kedvese felé.
- Jó újra látni.
- Téged is. - mosolygot a férfi ,majd kezet csókolt Yukari-nak. Ekkor azonban észrevette a másik két lányt is. Az egyik összefonva maga körül a karját állt ,míg a másik komolyan ,mint régen anyja. - Gyermekek ?
- A lányaim! - tért magához a nő ,majd melléjük lépett.
- Tokumori-tól ?
- Igen. - bolintott majd bemutatta őket végre. - Ő az idősebb lányom, modelkedik ,ő Aoi. - aztán fordult egyet - ő meg a fiatalabb lány, Namida.
- Helyesek...gondoltam ,hogy az anyjára ütött.
Most következett a köztes időszak. Míg a szülök tracspartitt s ivászatott tartottak a garnituránál ,addig a fiatalok próbáltak ébren maradni.
Rika most is ült a pultnál ,lábait lógatta a magas székről s tervezgetett. Nem zavartatta magát .
Hirtelen mellé lépet valaki, s ezt is csak abból vonta le hogy valami leárnyékolta a papirját.
- Megnézhetem ?
- Ó ...de ezek.. - kezdte el a lány ,de a srác ,már kivette a kezéből a papirokat.
- Nagyon ötletesek...szép munkák...- lapozgatta őket. - Rika...igaz ? - pillantott a lányra.
- Igen és kösz. Brian.
Elmosolyodtak mindketten. Namida a másik oldalon ült s firkálgatott. Látta a jelenetett s elmosolyodott rajta ,majd sóhajtott.
- Ments meg.. - dölt a pultnak hirtelen melette valaki.
- Takashi ? - lepödött meg.
- Takeshi.... - javította ki unottan a lányt ,miközben a dobozos italába kortyolt.
Namida ezt jól megfigyelte. A dobozon az állt Hell. Hát igen ,hallott róla. Egy energia ital ,ami anyagainak köszönhetően felpezsditi az embert. Mondjuk csak a cukor sok benne ,így az ember is elevenebb lesz....egy kis időre. Majd értetlen arcal meredt a srácra.
- Miben segítsek ?
- Tök mindegy...csak valahogy szed le rólam a nővéred. - suttogta morcosan a srác.
- Azt hittem jobban vagytok?
- Jobban is...
- Akkor meg ?
- Nincs kedvem csevegni....
- Most is azt teszed... - válaszolta a lány ,mire Takeshi cseppekel nézett rá, szinte gyílkoloan. A srác már nyitotta a száját ,mikor váratlanul megpillantotta a lány medálját.
- Takeshi... - ért oda Aoi ,mire a srác közelebb húzta Nami-t a vállánál fogva.
- Szereted a zenét ? - kérdezte váratlanul suttogva.
A fiatalabbik Tokumori csak bolintott értetlenül, Aoi meg csak elmosolyodott de kicsit zavarta ez a helyzet.
- Akkor legyél résen. Elviszlek egy koncertre.
- Mire ?
- Sűket vagy ?
- Nem..nem... - pillantott a lány. - de engem nem engednek el.
- Ha most leszeded rólam Aoi-t...akkor elfognak... - majd elengedte a lányt. - Na ? - kortyolt ismét az italába.
Namida rosszúl érezte magát. Szívesen elment volna egy koncertre, de a nővére ,mégis csak a nővére. Aztán látta Aoi arcán ,ahogy Rika-t figyeli. Nem tudott dönteni ,de szerencséjére nem is kellet.
- Nami gyere csak! - ragadta meg a karját a nővére ,majd oda mentek a másik pároshoz.
- Sziasztok! - mosolyodott el feléjük Rika, akinek mostmár a kezében voltak a művei.
- De jók... - szedte ki a kezét nővére szoritásából Nami ,mikor észrevette a rajzokat. - Te rajzoltad ?
- Ühüm. - kezdte el Rika ,de ekkor Brian is megszólalt.
- Nagyon tehetséges..igaz ?
- Nagyon szépek...gratulálok! - lelkesedett a kis lila.
- Köszönöm... - mosolyodott el zavartan Rika.
Aoi testvére mellé lépet ,majd ő is a munkákat kezdte el vizslatni. Többször is hümmögöt egyet ,ami miatt Rika kezdte kellemetlen helyzetben érezni magát.
- Nagyon érdekesek. Szívesen viselnék ilyet. - szólalt végül meg a model palánta.
- Talán meg is teheted.. - vigyorodott el felé Brian.
- Ezt ,hogy érted ? - kiáltott fel váratlanul ,mind Rika ,mind Aoi egyszerre a fiúra lepödöten ,míg szegény Nami a fülére tapasztotta kezeit.
Brian ,már válaszolni akart ,mikor a felnöttek közül valaki megkopantott egy kis kanálal egy pezsgős üveget.
Most mindenki rájuk nézett. Ahogy George felállt ,tudták valamit mondani akart.
- Majd késöbb hölgyek .- kezdte el Brian ,s leült.
Rika és Aoi egymásra néztek nagy mosolyal, aztán ők is helyet foglaltak. Nami vissza ült Takeshi mellé.
- Honnan tudtad ,hogy szeretem a zenét? - suttogta a lány.
- Hát nem a külsödből az biztos.
- Gondoltam...
- A medálod.
- Hm ? - kapott a lány a kis ékszerhez.
- Szép gitár. Gondolom aki nem zene-buzi az nem hord ilyet. - gyürte össze az üres Hell-es dobozt . Csak olyan könnyedén ,mintha egy papir lapot gyürt volna össze.
- Kaptam.
- Akkor meg főleg.
- S mikor ? - kérdezte a lány kiváncsian mikor a férfi elől elkezdte mondani valóját. Takeshi ,csak előre bökött fejével hogy hallgasák ezt a mondani valót meg. Főleg mert kiváncsi volt rá.
George megigazgatta macsósan [mint általában XD] a nyakendőjét majd elvigyorodva komolyan nézett mindenkire.
- Azért vagyunk itt ,mert a ParaKiss újra megnyitja a kapuját. - kezdte el . Ezt eddig mindenki tudta s a felnöttek boldogan bolintottak rá.
- De most nem mi fogunk itt dolgozni.- pillantott a férfi társaira.- Hanem a gyerekek.
- Mi ? - hüledeztek hátul ,míg a szülök is elkezdtek cseverészni elől. Ám ők jó ötletnek tartották ezt.
- Brian. - szólt az apja ,majd a fiú elegánsan felállva előre lépett. Lassan kinyitotta szemét ,majd arcán egy vigyor jelent meg. - Azért döntöttem ,így mert a fiam elégé tehetségesnek bizonyult. S mert így hallottam a társaságban is ,vannak ügyes újoncok.
Miwako nagyon örült ennek ,hiszen neki ott volt még mindig a nővére kollekciója ,azt szokta bemutatni Yukari is kapott még felkinálásokat ,mindenfélét. Arashinak meg ott volt a bandája. Így nekik amugy sem lett volna idejük erre.
- Arra gondoltam hogy megkérném Nagase Rika-t legyen a tervezői segédem. - kezdte el Brian ,mire a lány hátul zavartan elpirult. - S Aoi-t és Takeshi-t ,hogy a modelek akik ha nem is mindig de bevállalnak egy-egy sorozatot.
Aoi elmosolyodott ,míg Takeshi csak lebukott a székről. Nami csak furcsa arcal nézett a srácra.
- Minden rendben ?
- Aham.. - nézett fel Takeshi ,majd felállt ,mintha mi sem történt volna. - De én zenélek.
- Az nem gond. Ezért mondtam hogy ideiglenesen. Persze ,csak ha vállalod.
- hát... - kezdte Takeshi vakarni a fejét ,hiszen ez mégsem az ő világa ,majd a húgára pillantott, aki nagy szemekkel meredt rá. Na jó ,picit örökölt az anyjától. - mért ne. rendben.
- Aoi ,állandó is tud lenni. Már nem tanul ,van ideje. - jelentette ki Yukari.
- Igaza van.. - pillantott fiára George.
- Rendben. ha vállalja - vigyorodott el.
- Természetesen s ezer örömel. - mosolyodott el Aoi ,miközben az egyik lábát a másikra rakta.
Brian tekintette ,most a legfiatalabb lányra meredt ,de ekkor Yukari ismételten felszólalt.
- Namida még tanul. De szabadidejében ,szívesen segít Rika-nak ha sok ügy van. Szépen rajzol.
Brian ezt megértette ,így bolintott. Majd a két Koizumi felelmelte pezsgős üvegét s koccintottak. Tosztott mondtak s őket mindenki követte.

Már mindenki szédelgett haza.
- Siess Namida! - szólt vissza Yukari ,miközben kimentek Aoi-val az utcára.
Nami leakasztotta a kabátját ,majd elkezdett felöltözni. Már szinte senki nem volt a teremben. A Nagase család teljesen vissza vonult fészkébe. Pedig a lány kiváncsi volt. Mégpedig nagyon ,arra amit Takeshi mondot. Majd felsóhajtott.
~ Biztos berúgott aztán szórakozott.~
Lépni készült ki ,mikor valaki egy pillanatra visszahúzta a vállánál fogva. Nami meglepödött s zavartan tekintett a srácra.
- Sajnálom. De mindenképpen számitok a jeenlétedre ,már csak ha van időd és segíteni szeretnél. - nézett rá megértően Brian.
A lány pislogott párat ,majd beleharapott az ajkaiba. S hálásan bolintott.
- Köszönöm. - válaszolta majd mikor ismét szólalt a türelmetelen anya , nevettek egyett s a fruska kifutott a szabadba. Maga mgött bezárult egy ajtó de úgy érezte ki is nyitodott egy előtte. Mégpedig az ,ami megváltoztathatta az életét. Sok ilyesmire gondolt miközben egyenként tette meg a lépcsősort.
- Hol voltált ? - nézett rá az anyja az autóból.
- Nem találtam valamit... - válaszolta ,majd beült hátra. Melette a nővére nagy mosolyal köszöntötte.
- Jó volt nem ?
- De....de - válaszolt öszintén a lányka.