15.rész - A csapat összeáll végre ?

~ Érted Vavy ? Hát te...~ - viszhangzottak a szavak a lány fejében. Hirtelen lefagyott. Nagyon is.
Már szóra nyitotta az ajkait ,mikor váratlanul felnézett . Úgyan úgy ahogy Ichigo is. Roxy , Noru és Okinawa is. Ki ki a saját szobájában.
Valami történt a közelben....valami rossz. Vavy megsem várta Ichigo felszólitátt ,egy váratlan pillanatban felkelt az á melőll ,aztán már csak a régi ajtó csapodása hallatszodott, s észrevette a macska lány ,hogy barátnője már sehol sincs.


~ mi ez ?~ - torpant vártlanul meg ,s pont jókor ,mert előtte lecsapodott valami. De meg sem rezzent a fiú, majd felpillantott az égre.
- Úgy érzem jó játszma lesz ez... - vigyorodott el ,majd elővette a kardját. Egyik pillanatról a másikra egy halovány fény kiséretében egy fekete ruha jelent meg rajta.
Könnyen vállára eresztette nagy kardját ,aztán arcán ismételten a vigyor logott ,azonban megelent most pár aggodó ránc is a homlokán.
- Csak nem beijedtél ? - nevetett előre valaki ,miközben leugrott hozzá.
- Tőled ? Soha... - jelentette ki a srác.
- Pedig nem nagy cucc... - tette csipőjére a kezeit.
- Csak nem Halloween van ?
- Nem ,miért ? Az csak 2 hét múlva lesz...
- Jah... - vakarta meg a fiú a fejét ,majd gonoszan elvigyorodott - csak mert akkor értettem volna miért ijednek tőled halálra az emberek.
- De hát nincs is rajtam jelme... - kezdte el gondolkodva ,majd mikor leesett neki ,megrázta a fejét s mérgesen a fiú felé közeledett. - Megölek KIRA!!!
- Próbáld meg.. - nevetett.
A lány már a fiú ingjét kezdte szorongatni a nyakánál ,az meg csak vigyorgott ,mint tejbetök. Nem bántotta ,hisz lány  de az sem igazán tehetett volna benne kárt.
- Kérj bocsánatott!
- Csak nem beletiportam a lelkedbe ?
S ez így folytatodott ,azonban mindketten egy pillanat alatt elhallgattak mikor a fű a közelükben sisteregni kezdett.  Váratlanul 4 alak jelent meg az erdő sötétjéből kilépve.Elől azonban egy vörös hosszú hajú fiatal lány lépkedett. Tekintette komoly volt ,s megsem rezzent ,mikor meglátta őket. Hangját azonban kissé felemelte.
- Kira! Rukita ,befejezni! - szólalt meg ,hangja kissé parancsoló volt. Ez a tekintélyét nővelte ,bár sokan voltak akik nem így gondolták ,mégis követék.
- Csajozól ? - ripakodott rá hátulról egy barnás-vöröses lány.
- Ne kezd te is Natsu! - válaszolta unottan a fiú.
Rukita elengedte aztán megporolta a kezeit.
- Megtaláltam....
- Azt észrevettük... - pillantott rá közömbösen Fleur.
A narancsos lány ,már nyitotta volna száját a visszaszólásra de ekkor a vöröses felemelte  a kezét s csendre intette.
- Callisto... - kezdte el Mandy aki eddiga háttérben volt.
- Nem szabad így egymásnak esnünk... - jelentette ki.
- Mi nem... - szabadkozott Rukita de Callisto folytatta.
- Ma itt megbeszélés van ,ezért gyültünk össze. Az űrmanók valamit közölni akarnak velünk.
- Megint ők ? - igazgatta meg a haját Rukita.
- Mintha sokszor láttad volna őket... - pillantott rá a kék hajú mew.
- Mégis miért ? - avatkozott a szócsatába ismét valaki.
- Ők tudják Natsu....- vonta vállát a vezető - azonban tudniuk kell ,hogy megvagyunk...
- Mind ? - lepödött meg Amanda.
- Mind. - bólintott a vörös.
- Vagyis... - kezdett el számolni Rukita. -1...2...3
- 6-an Rukita édes... - vigyorodott el gúnyosan Fleur.
Ekkor nagy szélfúvás avatkozott a harcba. Abba ami szinte mindig folyt a két Dark mew lány között. A fűvet csak úgy fújta a szél ,ami talán orkán is lehetett volna, de ilyen kis területen és éppen itt ,nem igazán jöhetett szóba ez az elmélet. Nem itt más állt a háttérben.
- Megjöttek... - nézett fel Callisto. Tekintetében most előszőr jelent meg valami érzelem. EZ pedig maga a gyülölet volt, amit már egy jó ideje elhatalmasodott rajta ,mikor meglátta ezeket.
Ebben a pillanatban a fekete égen megjelent 2 alak. Mindkettő fiú volt ,azonban az egyik sokkal kisebb ,mint a másik, és csendesebb is.
- Hogy haladtok édeseim ? - vigyorgott fent meg a kékhajú.
Callisto ebben a pillanatban ökölbe szóritotta a kezét s remegett ,alig bírt magával ,de végül semlegesen tekintett fel rájuk.
Közben Natsu egy vigyoral az arcán Kira-ra pillantott ,aki megrezzent az édeseim szóra.
- Megvagyunk mind. - jelentette ki a vezető.
- Az jó... - nézett végig rajtuk Areks.
- Nem lesznek kevesen ?
- Úgyan Yune... még ha létszámban is kevesebben vannak ,a Black Mew Mew-k nem csapat. Nem müködnek együtt főleg mostanság.
Erre mind Rukita ,mind Fleur elmosolyodott. Talán ez az egy volt amiben egyet értetek.
- Nem siethetnénk ,mert nekem ma még felépésem is lesz.. - kezdte el unottan Rukita.
Areks csak elfintorodott egy pillanatra ,majd ismét az a kaján vigyor jelent meg az arcán s teljesen lement a földre. A fű a lábba alatt elhassalt ,majd miközben mezitláb lépkedett a lány fele a többiek szét álltak előtte.
- Kérésed lenne ?
- Nem. - jelentette ki bószusan a naracs.
- Örülök.- fordult meg Areks aztán Yune mellé lépet.- Mond el a tervet.
- Akkor kezdem... - kezdte el a fiatalabb űrmanó de ekkor az egyik bokorban halk nesz jött ki.
~ FRANCBA!!~ - gondolta pánikban Vavy aki éppen egy kutya miatt leplezödött le.
- Van itt valaki.... - indult meg a bokor felé Callisto.
~ Jaj ne...~ - kerekdtek ki a lány szemei ,ahogyan egyre közelebb látta a bokor aljánál lévő lukon a lábakat amik közelednek.
- Megvagy! - jelentette ki Callisto ,mikor kitárta a bokrot.
- De ott nincs senki... - pillantott lepödöten Mandy. - csak két kutya....
Callisto csak figyelte a kutyákat ,valami nem stimmelt ,lyan áthatóan nézte őket.
~ Mi..mi...~
- Callisto! Nem várunk rád! - kiáltott felé Areks ,mire a lány elengedte a bokrot s vissza lépkedett hozzájuk.

- Akkor ez ,hogy is van Ophelia ? - pillázott felé Xaxa.
- Könnyü. A mew-k valahogy özönlenek.... ennek valami oka van. - magyarázott a lány.
- Annyira örülök ,hogy te is az vagy! - ugrándozott az egérke.
- Héé...ne olyan feltünően. Még észreveszik a füleidet és farkincádat.
- Bocsánat..csak...annyira örülök..
- Azt elhiszem . -magyarázta a szemeit forgatva Karolina, aki épp a fegyverét rakta el.
- Jó volt ez ma is.
- Xaxa... - pillantott rá zavartan Ophelia.
- Szerintem inkább fárasztó ,hogy minden este megtalálnak minket... - húzta ki magát Karolina.
Ekkor megjelent ismét egy szörny.
- Egy újabb mutáns ? - kiáltott fel Xaxa.
- Úgy tünik.. - kezdtek el futni a lányok a város belseje felé.
Apró földrengések járták át London belvárosát , szerencsére az éjszaka már az emberek nagy része alszik ,így ma sem voltak sebesültek.
Mikor Karolináék odértek ,már ott voltak a mew-k, akik kezelésbe vették a mutánst.
- Hol késtetek ? - kiáltott Wendy egy-egy támadás közepette.
- Volt még nekünk is dolgunk... - ugrott mellé Karolina, majd egymásra mosolyogtak s támadtak ismét.
- Minden rendben Okinawa-chan ? - ugrott elé Xaxa, s kezét nyújtotta.
- Persze. -pattant fel ,majd folytatta ő is.
Ophelia csak állt s nézte ahogy harcolnak a lányok. Most egy pillanatra furcsa érzés vette hatalmát át a lányon.
Nem tudta megmagyarázni mi ,de valami egészen érdekes érzések.
- Ophelia! - húzta félre Wendy egy pillanat alatt a lányt. - Mit csinálsz! Még bajod esik! Harcolj!
- Hol van Roxy ? - kiáltott fel Lumiere ,de ebben a pillanatban valaki más is felnézett.
- És hol van Vavy ? - nézett a lányra Gigi.

A város másik részében tartott tanácskozás már végetért. Végre mindenki hazafele tartott ,csak egy valaki maradt az éj sötétjében.
A vörös hajú lány elkezdett vissza sétálni lassú léptekkel. Valamit furcsált a bokor fele ,hol most ismét mocorogni kezdet valami.
Mikor szétárta a kutya elkezdett rohanni ,de a lány egy unott mozdulattal elkapta annak a farkát.
- Tudom ,hogy te vagy... Vavyan. - mondta semleges hangon.
A kutya egy pillanat alatt visszanézett a lányra , szemeiben látta Callisto ,hogy meglepödött.
- Még azt sem tudod ,hogy kutya vagy ? - sóhajtott.
A husky csak elkezdte rázni a fejét ,majd mikor a lány azt elengedte lassan felé fordult s leült.
Callisto is leült vele szemben. Vavy most előszőr látta az ellenségeinek vezetőjét. S az mégsem bántotta pedig megtehette volna. Vagy...
~ Nem...már láttam valahol..~ - gondolta miközben végigmérte a lányt.
- Gondolom ,most azon töröd az agyad ,miért nem bántalak s árultalak el...igaz?
A kutya csak vakantott egyet ,ami a beleegyezését jelentette, majd a vöröske ismét sóhajtott egyett s a földet kezdte pásztázni.
Vavy most látta egyszer ,hogy ez a lány nem is más mint ők.....nem más.
De akkor miért van ellenük?
- Tudod...- kezdte el.