3. rész -  Az első találka


Igen ismét úgyan az volt, de ennek a lánynak közben minden új.
Egy hosszú fekete hajú fiatal lány lépdelt az emberek közt. Sokan megnézték ,sok nő kétségbe esetten pillantott útána.
A smikje miatt ,hogy ilyen fiatalon ,így öltözködik. De ő ebben semmi rosszat nem talált ,ez már hozzá volt nőve.
Szakadt harisnya volt rajta s kockás szoknya. Felsöjét eltakarta bőr rövid kabátja amelyet felvett , hiszen mégiscsak ősz volt.
Miközben haladt az utcán ,nyelvével játszadozott az ékszerel mely a szályában volt tallható. Egyszer csak megtorpant.
Előkapta a térképet amit még a vonaton tépett ki az egyik újságból ,amire közben egy címet is felírt majd előre tekintett.
Szemöldökét összehúzta ,majd kérdőn pillantott az útca nevekre.
- Francba... - jelentett ki ,nem figyelve beszédjére ,majd vissza rakta a térképét ,s kotorászn kezdett a táskájában.
Sokan mentek el mellette de őt ez nem érdekelte.
- Hol lehet ? - keresgélt valamit ,teljesen elvonva a figyelmét mindenről.
Ekkor azonban az orra előtt egy szál cigit vett észre. Felpillantott értetlenül ,majd elvigyorodott.
- Ennyire lerí rólam ?
- Általában ,ha egy nő az utcán kotorászik a táskájában ,vagy tampont vagy cigit keres... - vigyorodott a másik alak is el ,majd odaadta a dohányt  lánynak.
- Nő ? Vicces... - válaszolta ,majd rágyújtott. - Nem az amit szeretek ,de megteszi...
- Miért az mi ?
- A Black.
- Hát az elég erős...de most ezzel kell megbirkoznod.- dölt a falnak.
A lány lassan végigmérte a srácot. Fiatal volt és nem is rossz ,álapitotta meg ,de sokkal inkább érdekelte az ami mellé volt döntve.
- Zenélsz ? - bökött a gitártartó felé.
- Természetesen - válaszolta a srác ,s lassan rátekintett a lányra. - mér te?
A fekete ,lassan kivette szájából a cgit ,majd kifújta a kellemes nikotinal teli füstött. Szemeit ,most a fiúra pásztázta.
- Én is , bár énekelni szeretek.
- Látom új vagy erre...
- Ezt ,hogy érted ?
- Arról ahogyan rád néznek... - válaszolta ,miközben azokra bökött akik mellettük mentek el. - Tudod ,itt engem már megszoktak....más meg nem igen jár erre...
Csak hallgatott ,majd mikor a fiú lehamuzott a földre ,elhatározta most vagy soha.
- Nincs ... - kezdte el ,de a fiú megelőzte.
- Nincs kedved meginni valamit ?
- Mért is ne.... - kezdte el ,majd elindultak.
A fiú a nadrágjának zseébe dugta a kezét ,vállára helyezte a gitárját ,míg a lány elhajitotta a dohányt s cipősarkával eltaposta.
Nem kellet sokat menniük ,mert közel volt az a bár amire a fiú gondolt. A fekete rögtön tudta ,nem hazudtak neki ,hiszen ,mint egy törzsvendéget úgy kezelték kisérőjét.
Leültek egy asztalhoz ,majd csevelybe fulladtak egymással ,miközben a sört kortyolták.
- Ki miatt kezdtél el zenélni ?
- Apám miatt. - válaszolta semmitevően a lány felé ,majd ismét hajitott a torkán az arany kissé keserkés nedűből. -  De példaképemnek nem őt tartom...
Erre a lány fenézett. Ő is félig Yasu miatt kezdett zenélni ,de énekelni más miatt teljesen más volt a példaképe.
- Ki az ? - kérdezösködött még mindig ,miközben mocorgott egyet a székben.
A fiú szeme megragadt a nyakláncon ami kissé himbálozott a lány nyakában ,majd elvigyorodva hüvösen felé bökött.
- Honjo Ren miatt.
~ Szóval felismerte..~ lepödött meg a lány ,majd ő is leöblitette a torkát a folyékony kenyérel. - Mondcsak...játszol bandában?
- Jelen pillanatban?
A lány csak bolintott.
- Nem. Csak nem felcsipsz ? - vigyorodott el a fiú .
- Talán..
- Mégis mi talán ? - pillantott hüvöse rá.
- Újra szeretném alapítani a Black Stone-t, persze Black Rose néven.
A fiú arcát kissebb fintorok járták át. Valahogy mintha nem értett volna vele egyett ,majd ismét kortyolt egyet.
- Miért gondolod ,hogy menne neked ? Vagy mért pont te? - pillantott rá szúrosan.
- Mert a nevelő apám játszott benne, na meg csak! - vágta rá a lány.
Egy ideig csak néztek egymásra, majd a fiú semleges arcot vágott.
- Ki az apád?
- ... - Nem tudta el e mondhatja végül befejezte a sőr ivását s ránézet.- Elég ha így emlitem. Yasu.
A fú meglepödött ,majd elvigyorodott.
- Így már értem.
- Van egy ajánlatom....
- Ajánlatod ?
- Mi lenne ha gitároznál az együtesemben. S ha 1 év alatt nem szárnyalod túl Honjo Ren-t kiruglak a saját lábammal...na ?
A fiú elvigyorodtt végre. Arca izmait megmozgatta ,majd így tett a szájában logó ékszerrel is. Nagy kihivás s ez tetszett neki ,ha más nem is ,de ez igen.
- Benne vagyok. Bár szerintem a lábad nem lenne elég, így örülök ,hogy nem is kell majd használnod.
- Azt majd meglátjuk...
- Előre elmondhatom neked ha kell.
- Nem hiszem el ,ha nem hallom. - vigyorodott el a lány,majd öklét a fiú felé emelte. - Takagi Blair vagyok.
A fiú meglepödött előszőr ,hogy mit akar Blair ,majd egy pislantással nyugtázta a szavakat s ő is megemelte az öklét.
- Nagase Takeshi. - mutatkozott be ,aztán egymáshoz csapták az öklüket, így köszönve egymásnak.
Blair meglepödött. Nagase ,ezt a nevet már hallotta valahol ,aztán eszébe jutott amit még Takeshi mondott beszélgetésük elején.
~ - Ki miatt kezdtél el zenélni ?
- Apám miatt ~
- Az apád Nagase Arashii ?
A fiú csak egy hüvös bolintással jegyezte meg, hogy a lány a fején találta a szöget.


Pár nap telt el. A Tokumori házban nagyban folyt a csevely.
- Kérlek anya, örülnék ha Nami segítene. - kérlelte anyját Aoi ,miközben a fürdőben igazgatta magát.
- Nem is tudom....
- Anya... sosem mozdul ki.
- Namida ? - pillantott a nő fiatalabbik lányára.
- Tessék ? - nézett fel a lány értetlenül.
- Van kedved megnézni a ParaKiss stúdóját ?
- Azt hittem bezárták...- rajzolgatott a lány.
- Igen ,de újra kinyitották ,ma derül ki hogyan és miért. - mosolygot Aoi. Csak úgy sugárzott a boldogságtól. Nem mintha eddig sem lett volna szép.
- De minek ?
- Namida! - rivalt rá mindkét model majd egymásra néztek vigyorogva s elkezdtek újra meg újra pletykálni.
A fiatal Tokumori lehajtotta fejét az asztalra .
- Hogy-hogy elengedsz oda ,ha egy koncertre sem mehetek ?
Aoi és Yukari váratlanul a lányra pillantottak.
- Ez régi hely. Tele barátokal...
- Barátokal ? - pillantott fel a lány.
- Az én karrierem is ott kezdödött s szerintem a többiek akik akkoriban is ott voltak ,ma is megjelenek. - mosolygot Yukari. - Kiváncsi vagyok ,milyenek lettek Miwako gyerekei.
- Ha másért nem akkor a helyes fiúkért gyere oda... - kacsintott húga felé Aoi ,mire a lányka csak egy párnát vágott nővérének.
- Namida!! - kiáltotta Aoi ,s felé kezdett menni - A hajamnak oda....
- Pedig ez még jobban is áll... - nevetett a fiatalabbik ,majd az idősebbik is elvigyorodott .
- Majd a ruhatáradat igazgatom meg....csak úgy nem jöhetsz oda!
- Azt próbáld meg! - pattant fel Namida ,majd kergetni kezdte a nővérét. - Hagyd a ruháimat!
Yukari csak nevetve nézett lányai után ,de közben valami nagyon hiányzot neki. A férje aki most megint egy üzleti úton volt.
De közben a lelke valami rosszat sejtett. Hiszen miért éppen most nyitna meg a ParaKiss. Ennyi év útán.... aztán megrázta a fejét s ő is elment öltözni.


A ParaKiss-ben is folyt az élet. Egy rosszaszín hajú nő nagyban diszitette a termet. Hatalmas mosoly volt az arcán ami ennyi idő elteltével sem változott. Ahogy külseje sem. Nővé cseperedett ,de ezenkivül még mindig nagyon fiatalnak tünt.
- Miwako szerintem eltúlzod... - szólalt meg egy kissé undok hang a nő mögül.
- Dehogyis Arashi, annyira örülök ,hogy ismét összejövünk. - válaszolta mikor felrakta az útolsó diszt is.
- Hát ,a gyerekek nem... - pillantott a férfi oldalra.
Kér fiatal volt ott. Egy aranybarna fiú ,aki csak a gitárján próbálkozott miközben a másik egy lány csak a széken ült csendesen.
Egyikük sem ütött az anyjukra ,amiért hálát adott a férfi ,bár a lányka csak külsőre volt anyja ,belsőleg rá hasonlitott. S ez a dolog büszkévé tette ,de közben szomorú is volt.
- Hol a harmadik ? - bökött a gyerekei felé.
A lány csak elnézett ,míg bátyja fölényesen elkapta a fejét.
- Mint mindig ,nem itt. - mondta morogva.
Igen Arashi azt kapta amit várt. Egy ideje a gyermekeik elváltak. A lányka nem tud dönteni ,nem is kell neki ,hiszen mindkét fiú a bátyja, ám azok gyülölik egymást.
Majd vissza tekintett feleségére elmosolyodva. Bár Miwako titkolta ,de nagyon bántotta az ami a családjában történt.
- Szerinted eljönnek Yukari-ék ? - nézett férjére s nő ,miközben lemászott a székről.
Arashi megigazitotta a láncait ,majd bolintott.
- Kiváncsi vagyok a lányokra.
- Igen én is. Meg arra is ,hogy Takeshi és Aoi felismerike egymást. - pillantott a nő a fiára mosolyogva.
- Arra én is. - vigyorodott el a férj. - Kicsinek elég közel álltak egymáshoz.
Ekkor Takeshi lehajtotta a fejét s elvörösödött. Rika értetlenül nézett bátyára ,majd elkezdett kuncogni.
- Meddig hozzátok még ezt fel ? - szólalt fel a fiú, ahogyan a gitárját hangolta be.
- Ameddig be nem nő a fejed lágya.. - vigyorgott az apja még mindig ,ám ekkor kinyitodott a terem ajtaja.
A család mind egyszerre pillantott az ajtóra kiváncsian. Vagyis majdnem mindenki. A fiatal fiút hidegen hagyta ez az egész.
- Miwako, Arashi! - lépet be intve egy elegáns nő. Szép alakját még mindig megőrizte ,senki nem mondta volna rá ,hogy 2 lány anyja.
- Yukari! - futott hozzá Miwako ,s átölelte a nőt ,majd könnyezni kezdet. - Annyira örülök!
- Én is Miwako... - mosolygot a nő, eközben Arashi hülye fejet vágot.
- Nem vagy már gyerek Miwako! - szólt rá.
- Mért te nem örülsz neki ? - szólt vissza a nej.
- Dehogynem! - fogta már a fejét Arashi.
Eközben a másik két lány is belépet. Rika felkapta a fejét, majd a férfi is odanézett.
- Jéé... Aoi tiszta anyja...
Aoi erre nagy mosolyt csalt az arcára ,míg a fiatalabb lány elnézett zavartan.
- S ott van a kicsi...- kezdte el Arashi ,de végül elakadt a szava.
- Namida... - szólalt meg zavartan a lány.
Most mindenki a lányra nézett . Yukari végre lányai felé fordult.
- Na ők a lányaim. Aoi akiről biztos hallotatok ,mert már ő is model. És...és...Namida.
Aoi még mindig vigyorgott ,míg a fiatall fejénél egy csepp jelent meg.
- Ők meg a mieink. A tervező Rika. - mutatott Miwako mosolyogva kék hajú lányára.
- És Takeshi, + van még egy fiúnk ,de ő nem hivatott ide eljönni... - sóhajtott Arashi ,miközben folytatta a bemutatást. Ám hiába mutatta be a fiát ,az egyáltalán nem foglalkozott a vendégekkel.
~ Takeshi...~ - mosolyodott el Aoi ahog ránézett ,de Yukari csak fura fejet vágott.
- Na és miért...hogy-hogy ennyi idő után ismét megnyitotátok a ParaKiss-t ? - értetlenkedett Yukari.
Ekkor az ajtó ismét kinyitodott s két férfi lépet be rajta. Lassan levették kabátjukat ,majd kalapukat is. Szinte hasonmása volt egyik a másiknak. Csak a sötétebb hajú sokkal fiatalabb volt.
- George! - kiáltott fel Miwako boldogan ,s oda nézett Arashi is elmosolyodva.
A fiatalok csak értetlenül tekintettek , míg a Nagase gyerekek hallotak Koizumi-ról addig a Tokumori gyerekek nem. Mégpedig jó okkal.
- George... - csuklott el Yukari hangja ,miközben megfordult s a férfi felé fordult. Vagy 20 éve nem látták egymást. De még mindig fájt a nőnek, bármi is telt el azóta. Arcán átjárt a fájdalom ,mer könnyek gyültek a szemébe, s ezt a fiatalabbik lánya is észre vette.
- Anya ?! - szólalt halkan meg ,miközben hol a férfira ,hol édesanyjára nézett.