2. rész - Takagi Blair.

Minek mutatkozak be ? Nah jó...
A nevem Takagi Blair N. Az az N, nem mondom meg mi.
Mégpedig jó okból . Amugyis csak a Blair-t használom. A Takagi ?
Na igen ,gondolom mindenki arra a Takagi-ra gondol.
Mondhatni szerencsés vagyok. Sőt biztosra mondom , az vagyok!
Imádom őt , csak ő van nekem. Ő a családom.
Szüleimet nem ismerem , kisbaba voltam mikor hozzá kerültem.
Nem tudom kik küldtek el vagy miért, de már nem is számit. Mert a nevelőapám mindenél fontosabb nekem.
Igen és ő Takagi. Yasushi Takagi. Tudom sokan ismerik a nevét .

16 és fél éves vagyok. Hamarosan töltöm a 17. életévemet . Már régen megbeszéltem Yasu-val ,hogy Tokyo-a vezetnek az útjaim ,s ott szeretném betölteni.
Nem engedte, sokáig nem. Nem értette ,hogy nekem mindenem a zene ,mint példaképemnek. Én meg nem értettem miért tilt így tőle ,hiszen ő is játszott ,elég sokáig.
Sokáig engedtem ,amit szeretett volna ,hiszen mégis ő a nevelő apám. S nagyon szeretem ,de mindig kompromiszumot kötöttünk főleg mikor a lázadássaim elkezdödtek.
Megígértem neki hogy nem lógok az iskolából , így ő  megtanitott dobolni. Vagyis nővelhettem tudásomat a zenei ágazatban.
Hatalmas veszekedés volt otthon egyszer, már magam sem tudom mi lett volna a helyes.
- De elmegyek!
- Nem szeretném ,hogy a zeneiparba próbálkoz! - pillantott rám ,miközben csipőre tette a kezeit.
Igen ,arra gondoltam hirtelen ,kis gúnnyal ,hogy most pont olyan ,mint egy anya.
Ahogy erre gondolta ,valahogy az agyamban még egy kis rózsaszin köténykét is raktam rá.
Vigyorogni kezdtem , a látvány teljesen kiboritott. Ahogy azonban az arcára pillantottam lefagyott rólam a mosoly.
Tudtam komolyan beszél ,és az arca ,melyen most megjelent pár ránc is csak még jobban idegeskedett.
- Akkor miért meséltél nekem annyit a Black Stone-rol?
- Gondoltam érdekel téged a tevékenykedésem....
Motyogta felém ,hangjában azonban valami más is csengett.
- Akkor is megpróbálom! Hiszen annyit tanultam! Vagy szerinted nem menne nekem ? - ripakodtam rá. Féltem egy kicsit mit válaszol rá ,de közben megpróbáltam magamat nagyon határozotnak mutatni. S ez be is jött.
- Nem , szerintem nagyon tehetséges és kitartó vagy. - Jelentette ki ,miközben rám nézett. Férfias csipőjéröl leemelte kezeit, arcán egy mosoly jelent meg ,majd bal kezével egy pillanat alatt levette napszemvegét. Szinte sosem vált meg tőle. Pedig már fel is ajánlottam ,hogy veszek neki egy újat.
Szemeivel rámnézett. Értetem ,hogy félt ,de nem voltam már gyerek. Már rég nem.
Arcán érdekes mimikák mentek végig. Hülye ofát vágott ,majd egy nagyot sóhajtott. Mindig komoly szokott lenni és bölcs, de velem szemben máshogy is viselkedik.
- Rendben.
- Belemész ?
- Mit tehetnék ? Csökönyös vagy....
Én erre elvigyorodtam ,majd kinyújtottam felé a nyelvem.
Ő váratlanul felém közeledett ,majd kezét a vállamra rakta.
- De csak miútán betöltöted a 18- at.
- Nem erről volt szó! - kezdtem el ordibálni.
Csak csendben nézett rám , én meg vicsorogtam is talán. Nem ismertem magamra.
Hiszen ez az életem célja , ez éltet csak engem és a vágy ,hogy bizonyitsak. Erre akit legjobban szeretek az útamat állja.
A veszekedésünket egy telefon csörrenése szakitotta meg. Egyikünk sem mozdult ,bár  telefonjára pillantott ,mely az asztalon hevert a dolgozó szobályában.
- Vedd csak fel...bemegyek a szobámba... - kezdtem el sértödöten.
Mostanában sokszor volt ez. El kezdtünk beszélgetni erre mindig keresett valaki téged. És persze fontosak voltak szinte mindig. De csak neked. Nekem nem.
Most is csökönyösen ,felhúzva az orromat léptem be a szobámba. Körülnéztem ,minden engem jelzett vissza ami benne volt. Minden az én lényem egy darabja volt.
Poszterek amiken legtöbbször a Black Stone szerepelt. Az íróasztalomon szép kis cd gyüjtemény foglalt helyet ,míg az ágyam most éppen tele volt azzokal a tervekkel ,melyeket nem rég készitettem. Igen ezek gitár tervek voltak s ezek nagyon fontosak voltak nekem. Váratlanul öszeszükült a szemem ,majd futni kezdtem .
Igen tegnap nagyon fáradt voltam így tömtem magamba a kávét ,meg energia italt. Csak most vettem észre ,hogy a maradványok ott maradtak , túlságosan közel a terveimhez. Azok sokkal fontosabbak voltak nekem. Váratlanul felkaptam őket s magamhoz szoritottam.
- Maradj itt Blair! Majd jövök! - hallottam Yasu kiáltását ,majd ahogyan a ejárati ajtó becsapodik.
Tudtam elment. Csak vállamat vontam ,gondoltam megint ez lesz. Egyáltalán nem lepett meg. Ez nem ,de az ami ez útán következett igen.
Ahogyan vissza tekintettem a szemem megakadt egy kis dobozon ami az ágyamon fetrengett. Egyáltalán nem volt ismerős nekem.
- JÁRTAK A SZOBÁMBAN!!! - akadtam ki ,majd gyüjteményemet elraktam s a szemetemet kidobáltam.
Csak útána ültem az ágyra s nyúltam a doboz felé ,de kezem megremegett. Nem tudtam miért ,de valami rossz érzésem volt.
Aztán egy nagyott sóhajtottam s egy mosolyal az ölembe katam.
- Úgyan Blair.. ez csak egy doboz...
Kezdtem kikötni a masnit ami a dobozon volt ,majd levettem a tetőtt is. Meglepödtem azon ami benne volt. Majd furcsán hülye fejet vágtam. Egy kis levél volt benne meg még egy doboz. Tényleg kiakadtam. Majd végül egy sóhajjal kivettem a levelet s a dobozt arrébb löktem.
- " Kedves Blair. Ezt akkor találod meg miútán már nem vagyok otthon. Vagyis reménykedem benne....." - felálltam s elkezdtem mászkálni a szobámban ,majd méghülyébb fejet vágtam ,mint az előbb ,de folytattam az olvasást.-" .....  Ezt a kis ajándékot neked adom. Téged illet , több szempontból is. remélem örülsz majd neki."
- Ajándék ? - lepödtem meg ,majd elhajitottam a levelet s a dobozt kezdtem keresni. De nem találtam sehol. Komolyan mondom ,megfogadom ,hogy ezentúl rendet tartok a szobámban ha most megtalálom. Mintha isten vagy mit tudom én meghallgatta volna imámat rögtön előkerült a dobozom.
- Azért remélem nem kell komolyan venni az előzőeket... - vigyorodtam zavartan el.
Aztán lassan kinyitottam a kis tartótt. Ami benne volt .... elvarázsolt engem. Megfagyott a vér az ereimben ,miközben kivettem a helyéről. A kezem éreztem ,hogy remeg. Majdnem leesjtettem a kezmből ,de végül megeröltettem magam. Lassan éreztem ahogy könnyek szöktek a szemembe ,pedig a büdös francba is, utálok sírni ,főleg mások előtt. Még jó ,hogy nem volt itt senki.
Lassan szétkapcsoltam ,majd a nyakamba akasztottam. Fontos volt számomra ez az ajándék. Nagyon fontos és igaza volt Yasu-nak. Több okból is.
Főként hogy a példaképem is ezt hordta. Ekkor született meg végképp a fejemben a döntés. Mindenképpen megvalósitom az álmaimat.
Tudom lassan indulok majd el ,de előszőr is egy nagy lépést kell megtennem.
Elkezdtem rohangálni ,mint egy örült a házban. Tudtam Yasu másnap estig nem jön haza ,legtöbbször fontos ügye volt ilyenkor.
Kicsaptam egy böröndött ,ami picit porzott. Igen elég régen használták ,de engem most ez sem érdekelt. Szekrényem volt a következő utipont ,majd elkezdtem kihajigálni belőle a szükséges ruháimat. Gondoltam ezeket majd tudom pótolni ,így csak párat hajitottam a kis böröndbe. Mellé még kerültek a dalszövegeim aelyeket régen írtam, majd lecsaptam s összecsúktam a tetejét. Ezútán a telefon volt a következő pont. Igen ,mivel kerestem valamit.
S egy jegyet rendeltem. Mégpedig sürgőset. Közben a szemem le nem vettem a gitár tartomról ,s arról ami benne volt. A nyakamban pedig büszkén viseltem  Honjo Ren és Osaki Nana lakatát.