Sziasztok!
Ez az oldal kitalált animékel foglalkozik ,amibe
szívesen várunk minden jelentkezőt. ^^
Ezek az animék a valóságos animékkel szemben igen csekély számitanak. Ezek csak szórakoztató történetek amibe bárki csatlakozhat vagy olvashat. =^-^=
Az oldal főként csak hétvégente fog frissülni az iskola miatt.
Köszönöm a türelmeteket.
Heti Site ajánló KPOP HUNGARY Egy igazi KPOP-os FAN oldal, amin
mindennap van friss, és nagyon sok
újdonságot tudhatsz meg a kedvenceidről!!
Csekkoljátok~ A többi ajánlás.... ---->
-Igen! Igen! Igen ! – nevetett egy kis csöppség, aki most életet vitt a zenebolt ódon falai közé.
Az egész óta több, mint két hét telt el. Ám ebben az időközben egy új lány sem bukkant fel. Legalább is így gondolták, addig a bizonyos napig.
A hó teljesen elárasztotta a várost, a nagy hó pelyhek csak úgy fénylettek miközben a nap rájuk vetette a sugarait. A zenebolt mostanság szokatlanul vette fel a vezetést. A lányok többször is arra a következtetésre jutottak ,hogy Noru megbolondult . Ám mikor a kérdések jöttek volna a fiú sehol nem volt. Sőt Vavy észrevette , szokatlanul nem volt sehol. Csak ,mint egy árny suhant néha végig a bolton ,de akkor is csendben. Ha valaki észrevette ,megsem moccant csak hűvösséget árasztott magából. Nem beszélt ,néha már azt gondolták ,nem is ő az ,hanem valami űrlény. Persze ,mikor ezt a tippet Xaxa megosztotta a lányokkal azok nem vették komolyan. S bár furcsa, de igazuk volt. Ennek a hátterében nem űrlények álltak. Nem idegenek ,nem a Mewk, nem is a feladat. Csak 3-man tudták mi is volt az. Roy, Roxana és Noru.
Hogy ez az egész csak , a köztük és az emlékek között hánykolódó titkok.
Hűvös szél fújj be a hálószobába. Az a kis szellő meglobogtatja a lepedőt ,mely most egy szinte magában foglaló hó fehér hosszú lábakat takart. S nem csak azt ,hanem egy egész kis lényt. Egy lányt ki most úgymond az igazak álmát alussza, s kit máskor így nem lehet látni.
-Laine….Laine…- motyogta , s ahogy lehelte a szavakat halkan meglátszódott a sima légkörben.
Kelletlenül kezdet forgolódni az ágyában ,talán az álma most tért rá arra amit inkább elkerül a normális ember. De hát ő nem az. Legalábbis nem tartja magát annak. Ő más, nemcsak mint ember, hanem mint Mew is. Ekkor halk fonémák hallatszódtak ,s az ajtó meg nyíkorgult. Éppen csak benézett rajta valaki ,majd elmosolyodott a látványtól ,hiszen ilyenkor egyetlen kislánya nem rejti véka alá magát. Nem visel maszkot.
-Ilyenkor olyan ,mint egy ….- kezdte el halkan motyogva ,megzavarva a nagy csendet.
-B*zmeg! Tűnjél el ,hagyd a lábamat te. ******. – kiáltott fel a lányka majd egy hatalmas 90 fokos fordulattal az ágy másik részén terült ismét el.
-… kis lány…- fejezte be az édesanyja ,majd mikor meghallotta édeslánya szép kifejezéseit , elkezdett rángatózni a jobb szeme. Elszámolt magában 10-ig ,legalábbis erre lehetett következtetni ,hiszen ,mintha próbálná magát relaxálni ,érdekes arcot vágott.
Majd grimaszos mosolyt erőltetett magára ,hisz mégiscsak anya ,aztán gyermeke ágya mellé lépett. Lépései nesze szinte észrevehetetlen volt ,így a lány folytatta álmait, immáron inkább a furcsa státuszban. Bal kezét megemelte ,majd lassan a lány felé nyújtotta a kezét.
-Mi A ??!! – nézett fel hirtelenjében a lány összegombolyodva.
-Remélem jót, aludtál…- szólalt meg Mrs.Goceva, majd ismételve előző frappáns mozdulatát hirtelenjében végképp lerántotta a lánykáról a takarót.
-Ne máááár!! FÁZOM!! – kapta el az ágynemű végét s megint kezdődött a reggeli harc ,anya és lánya között.
-Ideje felkelni kisasszony! – húzta a takarót a nő ,de a lánya sem engedett ebben.
-Nem!
Jött a válasz ,s harcoltak ,mint a kis gyerekek mikor a kötelet húzták. Jobbra-balra ,jobbra-balra ment össze vissza a takaró egyik féltől a másikig.
-Édesem , kicsim ?! – jelent meg a harmadik fél az ajtóban aki a nyakkendőjét igazgatta.
Váratlanul azonban megtorpant. Szemei nem kerekedtek ki ,csak egy halk sóhajt engedett el.
Igen ,már megszokta ezt . Kényelmesen fordulatot vett s ment messzebb Mr. Goceva.
-Ereszd el!! – sziszegte a nő, de a válasz ismét magáért beszélt.
-Nem!
S ismét a makacsabb nyert. Mrs.Goceva elmosolyodva, megigazgatta a ruháját, aztán férje útán lépdelt.
-Szívem várj…
Karolina ,csak álmosan kinyújtotta anyja alakja után a nyelvét ,majd hirtelenjében ,mint egy nehéz kő csapódott vissza az ágyába. De mind hiába. Anyja elérte amit akart. Karolina fázott s már nem volt álmos bármennyire is törölgette a csipáit. Halk sóhajjal felült s nyújtózkodni ,ásítozni kezdett. Fehér hosszú ujjaival az éjjeli szekrény fele vette az irányt ,s kinyitva a középső polcot kivett egy kis noteszt. Kinyitva azt egy vonalat húzott bele , ami az ötödik volt a héten ,így áthúzta őket. Elmosolyodott s összecsapta ,megvolt elégedve magával.
Most verhetetlenek érezte magát ,főleg ,hogy ezen a héten szinte csak ő nyerte a reggeli csatátt.
Majd dicsőítve őkegyelmét egy mosoly kíséretében az órájára pillantott.
-ANYA!!! – járta át a kiáltás a nagy házat de úgy ,hogy még a bejárati ajtónál álló szülök is meghallották.
-Észrevette mennyi az idő…- jegyezte meg Mr.Goceva ,majd leheletnyi csókot nyomva felesége arcára távozott. Több sem kellet Mrs.Gocevának.
Diadalittasan fordult a konyhapult elé s kitárta az egyik fiókját . Egy ismételt mozdulattal kiemelte onnan szakács füzetét s annak a hátuljában húzott egy függőleges vonalat. Majd elvigyorodva ,mivel a héten az ötödik volt áthúzta keresztben s becsukva vissza helyezte szent helyére. A fiók mélyére.
Pillantását felhelyezte az előszoba felé ,hiszen hatalmas trappolások zúzták szinte az egész házat végig. Karolina futva ,a nadrágot félig felhúzva ugrált ,hogy minél hamarabb kész legyen.
-Sietek nem reggelizem. – szólat meg ,mikor végre felhúzta a nadrágját. Mikor fordult azonban anyja belenyomott egy szendvicset a szájába.
-Ha jól akarsz dolgozni ,reggelizi kell. – eltántoríthatatlan volt.
Li csak bőszen bólogatott ,majd menekülőre fogta a dolgot s elillant.
Mikor azonban Mrs. Goceva megfordult a becsomagolt szendvicsekkel ,lánya már nem volt sehol.
-Útálom mikor ezt csinálja…- tette karba a kezét a nő.
A lány hihetetlen sebeségel futott a hóban, mintha tudta volna előre ,hogy ma nagy dolog lesz.
A csengő bőszen szólalt végre meg ,ahogy kinyitódott a zenebolt ajtaja, jelezve ,hogy megjöttek.
Aztán becsukva az ajtót ez a zenés hang alább is hagyott. Két pár havas láb érkezett meg .
Az egyik lány még a haját is megrázta.
-Mi vagy te kutya ? – nézett rá a másik.
-Igen -^^- - válaszolta az említett ,mire az előző szinte hanyatt vágta magát.
-Kérlek , istenem ne verj engem….
-Miért ? – pillantott fel zavartan – mi rosszat mondtam ,gyakorlatilag az is vagyok.
Az első ismét mondatra nyitotta a száját ,de váratlanul egy csöppség jelent meg előttük ,mire az a száj inkább csak tátva maradt.
-Sziasztok! Miben segíthetek ? – kérdezte kedvesen, ám a lányok csak egymásra néztek.
-Jó helyen járunk … Wendy ? – nézett rá a lány.
-Ki vagy te ? – szólalt meg az említett becsukva végre a száját , néha Vavy-ra pislantott vajon ő tudja-e, de osztozta az a véleményét.
-A nevem Okinawa-chan. Itt dolgozom ^.^
-Úgy érted… - kezdte el Wendy ,de közben kereste a szavakat ,hiszen ha Okinawa nem Mew ,így elárulják magukat ,majd váratlanul Vavy kérdésére felállt a hátán az a láthatatlan szőr.
-Te is Mew vagy ? – kérdezte Vavy ,mire Wendy hüledezve meredt rá.
Azonban mire a két lány ismét vitázhatott volna ,Okinawa ismét válaszolt.
-Részben Igen ,és gondolom ti is…- fejezte be ,mikor a csengő ismét egy látogatót jelzett.
A lányok mind odameredtek vajon olyan ember-e az illető aki miatt hanyagolniuk kell a témát ,vagy inkább pont ő csatlakozik hozzá. Majd végűlis az utóbbi következett.
Karolina is leverte a havat magáról ,majd oda sétált a lányokhoz.
-Hát ez meg ?
-Ohh, Karolina ,Ő Okinawa…ő is Mew… - mosolyodott el Vavy.
-Vagyis úgy tűnik. Miss Goceva – fűzte hozzá Wendy.
Karolina csak nézte a lányt ,de kicsit közömbösen ,szinte mintha nem is érdekelné a dolog. Aztán azonban Okinawa szája mosolyra, majd az arca rajongássá vált.
-Pont az a neved hogy Karolina Goceva! De hasonlítasz is rá!
-Huh...Örülök h nem Marilyn Mansonnak hívnak...Bár őt még szeretem is, nem úgy mint Miss. Gocevát...- vigyorodott el bűszkén Karolina .
Míg a két lány vigyorgott egymásra addig melletük hirtelen két csapódás is bekövetkezett. Olyan volt ,mintha megint Amerika bombázta volna Irakot. Wendy és Vavy zuhantak a földre egyet a beszólástól.
Eközben fent az emeleten az egyik bezárt ajtó mögött ismét vita zajlott.
-Miért viselkedsz így ?
-Semmi közöd hozzá.
-De van!
-Mégis mi?
-Az ,hogy a húgod vagyok! – kiáltotta Roxana ,megmutatva ,hogy legyen befejezve az értelmetlen vita.
Noru megfordult ,majd húgára tekintett ,de az a szempár ismét nem árult el többet ,mint a napokban. Csak sötétség tükröződött benne. Roxana-ban valami megmozgott. Talán a félelem ,vagy nem is tudja megmagyarázni mi.
-Féltesz ? – nézett rá kedvesen a lány, ám választ nem kapott.
Hosszú karcsú lábaival most megiramodott a bátyja felé lépkedett. Majd hátulról megölelte.
-Ne tedd ezt velem Noru…- kérlelte ám a fiú megint nem szólt semmit ,csak merengve nézett előre a semmibe. Aztán mindketten felkapták a fejüket valami csapodásra.
-Mi történt ? – rohant ki Noru és Roxana a zenebolt főtermébe
Míg Roxana csak aggódva s értetlenül figyelte a lányokat, Noru most az egyszer elmosolyodott..
-Láttom megismertétek Okinawa-t.
A négy lány most a fiúra nézett s végre Vavy is feltápászkodta magát a földről.
-Öhm Noru… Látom te is most keltél fel, de nem kénne felöltözni.? – szólalt meg gúnyosan Karolina.
A fiú észrevette a lányok hirtelen tekíntetétt ,majd egy váratlan fejfordítással összehúzta a köntösét.
Roxana észrevette ,hogy Vavy is pont akkor fordította el a fejét ,csak a másik irányba, mind a ketten zavarba jöttek.
Bár ez érdekelte volna a lányt ,most mégis hagyta ,mert volt valami ami jobban fájt neki, az hogy Okinawa-ra is elmosolyodik a bátyja ,pont mint Xaxa-ra, de ő rá nem. Pedig ő a testvére nem pedig az a másik két lány.
Hirtelen durcásan megvonta magát s elindult a kijárat felé. Elmenetelét a bolt ajtajának csapódása s a csengő jelzése mutatta meg. A harang most adta be végleg a kulcsot. Kifújta a lelkét is.
Karolina nézett Roxana után. Furcsálta de közben érdekelte is ,hogy a lány miért viselkedik egyre jobban úgy ,mint a bátyja.
-Hogy ismerted meg Okinawa-t , Noru ?- vette le a kabátját Wendy, majd lerángatta Vavy-ról is s felakasztotta.
-Itt van ez is. – kiáltotta Karolina s Wendy fejére dobta a kabátját.
-Kösz….
-Örömmel. – válaszolta ,majd ő is kiváncsian a fiú felé fordult.
Noru és Okinawa egymásra néztek. Majd a kislány bólintott ,mire Noru kezével intett ,hogy ne itt hanem beljebb beszéljék ezt meg.
-Vavy, hozz kérlek valamit inni mindenkinek… - szólalt meg Noru hátra biccentve egyet ,mire a lány fejéből ki is ment az-az előző esett s ismét forongva a konyha felé tessékelte magát.
-„ Vavy…hozz kérlek valamit inni….” – motyogta gúnyolódva a lány miközben állította össze az üdítőket.
-Szóval… Okinawa-ra tegnap találtam rá. Helyesbítve, ő talált rám. – mosolyodott el ,mire a kislány is.
Noru és a lányok most az egyik hátsó asztalnál ültek ,a fiú ott próbálta elmondani, mi is a story.
-Huhh… nem értem miért engem néz ki mindig.- sóhajtott a lány miközben egy-egy tálcára helyezte a poharakat.
Éppen fordult ,mikor váratlan dolog érte .
-Huhh…- kapta a kezeit a szája elé s a tálca a tartalmával együtt a földre zuhant. A poharak hangos zajt csapva eltörtek a színes lé meg végig folyt a padlón. Néhol a piros meggy lé érdekes véres színt hagyva maga után.
-Miközben ti tegnap idebent punyadtatok…- eközben kezdte el Noru.
-Dolgoztunk…- helyesbítette ki Wendy.
-Mindegy, szóval én elmentem s utána jártam néhány érdekes részletnek. Ám amikor a közelében voltam megtámadott egy mutáns. Szerencsémre ott volt Okinawa ,aki segített rajtam.
Mire ezt a fiú kimondta a kislány kinyújtotta játékosan a nyelvét.
Ám ennek a jókedvnek üvegek ,poharak zaja vetett véget. Mindenki felkapta a fejét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
