|
12.rész - Roxana Grant
12.rész – Roxana Grant
- A testvére ? – kérdezte ismételve meg Vavy az előbb mondatokat ,szinte úgy hogy kiköpte az ételt.
- Ehm…- törölte le a kezét Ichigo ,majd rápillantott bólintva.
- Bocsánat…
- Semmi gond.
- De hogy ? S miért titkolta?
- Ez az egész ügy zavaros és furcsa. – szólalt végre bele a beszélgetésbe Wendy.
- Szeretem a zavaros és furcsa ügyeket. – jegyezte meg Karolina ,majd úgy tett mint Sherlock Holmes, mire szinte mindenki nevetni kezdett csak Wendy nézett furcsán rápillantva.
- A neve Roxana Grant. Ő már itt Londonban született. – fejezte be Ichigo.
- Csak ennyit tudunk. De meghívtam ma ebédre, mindjárt ide is ér.- szürcsölt bele az üdítőjébe Wendy ,mire mindenki lepödöten nézett rá. – Mi van? Jobban meg kell ismernünk, hiszen a főnökünk sem éppen az a kedves főnök.
Vavy elgondolkodott s úgy vette észre Karolina is. Igen ebben igaza volt Wendynek. Noru ,avagy Ray sosem volt a Mew-kel kedves. Az inkább Roy volt. Noru sokkal undokabb volt, mintha az elejétől fogva utálta volna őket. S nem magukat a lányokat ,hanem a Mew tudatott ,azt ,hogy a lányok a DNS-t magukban hordják. Csak Xaxa volt kivétel. Ő vele mindvégig úgy viselkedett ,mint egy …..
- Báty…- mondta ki hangosan a gondolatmenet végét Vavy. Erre mindenki ránézett, ám ez hamar elcsitult, hiszen megérkezett Roxana.
A lány lecsücsült a többiek mellé ,majd rájuk nézett mosolyogva. Vöröses haja ismét a hátát csapdosta s tengerkék szeme elvonta a figyelmeket. Igen, most vette észre Vavy is ,hogy mennyire hasonlítanak Noruval. Leginkább a szemük.
- S hogy-hogy nem tartjátok a kapcsolatot ? – nézett rá Karolina.
- Nem is tudom. Már két éve nem találkoztunk…- vonta meg a vállát a lány, de közben nagyon nyomasztotta a dolog. – S a hogyis hívják ,miért nincs velünk?
A lányok összenéztek ,de tudták kiről volt szó.
- Xaxa éppen segédkezik a boltban. – jelentette ki Vavy.
- Aham…értem…- nézett el Roxana.
Wendy jól figyelte a lányt s tudta min gondolkodhat ,sőt azt is mit érezhetett.
- ~ Tudom mit érzel….~ - gondolta s Vavy-ra pillantott.
- Xaxa nem oda, a másik irányba. – szólt Noru rá a lányra.
- Oh igen. Értettem . Csak elgondolkodtam…
- Min ? Hiszen üres a bolt ,csak egykét ember jön be, de Roy ott segédkezik a kaszánál. Igazán nincs sok dolgod.- hajolt a lány felé.
- Nem arról van szó.
- Hanem ? – nézett értetlenül.
- Miért titkoltad a húgod , Noru ? – pillantott fel a lány ,szemében aggodalommal.
A szemük találkozott s mind a ketten értették egymás érzéseit.
- Nem volt rá…időnk…- válaszolta végül, majd megfordult a tengelye körül s indulni készült.
- Aggódsz miatta…igaz ?
Noru egy pillanatra megtorpant ,amiből a lány kivette ,eltalálta. Majd mégis folytatta az útját.
Roy megértően nézte fiatal barátját.
- Miért nem mondod nekik meg ?
- Mit ? Nem….elég ha én útálom a Mew projectet…Nekik amugyis muszáj használniuk.
Roy végignézett Norun, valahogy érezte ,hogy most hatalmas változáson fog keresztül menni innentől.
- Elegem volt ,nem várok tovább ! – jelentette ki egy ideges lány hang.
- Ophelia…- szólalt meg egy fiú.
- Fejezzétek be mindketten! – szólalt meg Areks.
- De meddig kell még várnunk? Jó ,ha a Dark Mewet később vetjük be benne vagyok ,de legalább én ne tehetetlenkedjek.
- Rendben.- szólt Areks mire a másik fiú értetlenül nézett.
- Elegem van ,hogy tehetetlen vagyok…- siránkozott Ophelia, majd felkapta a fejét.- tessék?
- Van egy tervem, amiben részt vehetsz ha akarsz.
- Igen! Igen! – ugrott egyet a lány. – amúgy is annyira unatkoztam!
De Areks csak elvigyorodott ,mire a másik fiú rosszat sejtően elnézett.
- Nem arról volt szó ,hogy a szemetet turkálom…- dühöngött magában Ophelia. Emberi teste volt , így nem ismerték fel. Ő volt az egyetlen Űrmanó aki ténylegesen emberi testet vehetett fel.
Most is az iskola előtt szedte a szemetet s várt. Várt a diákokra de közben vissza emlékezett arra amit Areks mondott.
- „ A dolgod az lesz ,hogy beépülj de előtte találd meg az összes Mewt. A Dark mew mew-t meg hagyd ki az egészből.”- gondolta – fuhh…de nem erről volt szó…- dobta ki a piszkot, mikor hirtelen ismerősöket pillantott meg.
- Ez meg mit keres itt ? – sugdolózott Fleur egy másik lánnyal ,aki sokkal csendesebb volt.
A másik lány azonban csak megvonta a vállát. Nem volt új lány ,régóta a suliba járt ,de nem igazán vették észre. Pedig nem volt egy nem észrevehetetlen személy.
- Kösz a segítséget…- motyogta durcásan s szánalommal a hangjában Fleur.
- Nincs mit. – válaszolta a másik lány ,azonban nem érzékelt semmit az előző kijelentésből.
Ahogy ők elmentek megjelent Roxana és Wendy ,mire ismét felkapta a fejét.
- Megvannak…- motyogta maga elé ,majd eldobta a szemetet.
- Nah szóval akkor , ebben az órákban van munka. – magyarázta Wendy ,mikor váratlanul egy barna hajú lány lépett eléjük. Előtte még egyikőjük sem látta sosem.
- Sziasztok! A nevem Ophelia! – nyújtotta a kezét, ám azon látszódott a szemét egy-egy darabkája.
- Öhm…szia.- mondta Wendy kicsit elfintorodva – ugye nem bánod ,ha most nem fogok veled kezet.
- Szia! – mosolyodott el Roxana is ,de ő sem fogott vele kezet.
- Jajj dehogyis…- zavartan mosolygott Ophelia. - ~ dögök…~ - majd kissé ártatlanabbra vette a figurát.- segítetek nekem? Új lány vagyok és….
- Persze. – mosolyodott el Wendy. – értjük mi… Hányadikba jársz?
- Öhm…- jött zavarba - ~ fene…Areks ezt nem mondta~-
- Biztos hozzám. Mondták ,hogy jön egy új lány.- szólalt meg Roxana.
- Ohh igen…oda a…
- 9.a-ba… - mosolygott Roxana ,de Wendy gyanúsan nézte a lányt.
- Igen oda…feledékeny vagyok…- nevetett zavartan Ophelia majd ment a lányokkal együtt tovább. Kívűlröl kedvesnek mutatta magát. De belülről elvigyorodott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
