|
11.rész - Családi gondok
11.rész – Családi gondok.
- Futás, futás, futás!! – kiabálta valaki torka szakadtából, miközben, mint egy csendőr kézzel s lábal is mutogatta ezt.
- Xaxa ,gyere! Szükségünk van rád! – szolalt meg egy másik s a csendőrös lány felkapta a fejét, majd futásnak eredt. Szedte a lábait s a szíve a torkában dobogott, főleg mikor megpillantotta az eléje táruló látványt.
- Moon korsheme attack reborn! – ugrott a mutánsnak, s Saiját egymáshoz illesztve ,fényes energia nyalábot alkotva támadot. Xaxa csak figyelte , Vavyt még sosem látta támadni a fegyverével. De ahogy a lány támadott a többiek is elkezdték.
- Benyi Dzúdzsi Mucsi sio nami!, Benyi Dzúdzsi Mucsi szeme!
- Blaze Bow! – támadtak s közben a másik két lány is ,akik nem mondtak semmit ,csak harcoltak.
Xaxa most várt, valahogy lenyűgözte a látvány, majd váratlanul a szemei kikerekedtek s rohanásnak indult.
- Várjatok!! Várjatok!! – kiáltotta torka szakadtából ,miközben futott .
- Xaxa ?! – nézett értetlenül Vavy ,majd kitárta a karját Wendy elé. – várj….
- Mi a….- pillantott riválisára Wendy ,majd Xaxa-ra terelte a nézőpontját.
Xaxa csak futott, majd mikor elérte Karolinát a lány hirtelen elhajolt, s a kis fehér egér rátámaszkodva a hátára, átugrotta.
- Miért szalad így ? – kérdezte Hikari értetlenül.
- Mert van ott valami… - jegyezte meg Karolina ,mire Hikari ránézett váratlanul.
Wendy s Vavy már látta azt a valamit, s egymásra néztek, majd bólintottak egyszerre, s futni kezdtek.
- Gyerünk Vavy! – szólalt fel Wendy ,mire a lány előkapta fegyverét. – Red Cross Whip!- kiáltotta Wendy ,mire vörös ostorából körök ,mint valami hanghullámok alakultak volna ki, jöttek elő.
- Moon Korsheme attack reborn! – szólalt meg a másik ,majd a fegyvereik csapását össze egyesítették.
Ahogy Xaxa futott a mutáns támadni kezdett ,ám a lány mögött valami hatalmas energia nyaláb ment végig. Vöröses fehér színe el árasztotta a lányt.
A mutáns támadott ,de nem ért vele semmit ,mert Xaxa elugrott s elkapta azt a valamit ami vagy aki ott volt a mutáns mögött. Aztán pár pörgést csinálva ,mindkettőjüket biztonságos helyre vitte ,hiszen az erő hullám ami most lecsapott őket is elérte volna. A csel bejött, a mutáns elpusztult színes fényeket hagyva maga után.
- Sikerült ! – ugrott örömében Vavy ,majd Wendy felé emelte a kezét ,mintha pacsit akart volna adni.
- Természetesen. – jelentette ki Wendy ,majd észre se véve a lányt sarkon fordult s hátrébb ment Hikarihoz és Karolinához.
Vavy érdekes arcot vágott. Aztán kissé letört a kedve ,majd mégis mosolyogva pillantott Xaxa felé. Karolina csak ránézett Wendyre ,majd vissza.
- Nem rossz. Egyesíteni a Red Cross Whipet és a Moon Korsheme-t. Kár, hogy nem nekem jutott először eszembe. – jelentette ki.
- Hát van ez így…- nézett rá Wendy.
- Elégé ritkán…- vigyorodott el.
Hikari csak figyelte a két lány beszélgetését. Sokszor elgondolkodott mér van az ,hogy az idősebb csapattagok egymással nem igazán jönnek ki ,vagy inkább csak gúnyos megjegyzéseket tesznek ,míg például Xaxa vagy ő aki egy korban van ,sokkal jobban megértik egymást . Mind egymással mind a többiekkel. De aztán mindig csak arra a következtetésre jutott ,hogy a büszkeségük nagy. Majd tekintett végre neki is oda vándorolt ahova az említett két lánynak.
Xaxa párat prüszkölve lépett ki a maradék kis porból, majd kis megmentettjére nézett.
A lánynak szép vöröses haja volt, szemeit most csukva tartotta , nem volt eszméleténél.
- Elkellene vinni a zeneboltba….nem gondoljátok ?
- De , úgy lesz a legjobb…- állapította meg Vavy ,majd a többi lányra néztek akik bolíntottak s hamarosan mindnyájan eltűntek. Igazából ez nem eltűnés volt, hanem gyors futás ami eredményezte ,hogy ne igazán vegyék őket észre.
Késő délután volt. A Nap már ment le ,hiszen aranysárga sugarai már a házak tetteit csapdosták.
- Anya, Apa haza jöttem! – jelentette ki a lány ,majd levette a sarokba a cipőjét s zoknijában halkan futott végig a ház alsó szintjén. De sehol nem találta a szüleit.- ~ Sehol senki?’ Ez furcsa…~ - gondolta ,majd egy kis neszre lett figyelmes a felső emeletről, így arra indult.
Ahogy egyre magasabbra ért ,egyre jobban hallotta ,hogy a szülei veszekednek. Vagyis erre a következtetésre jutott ,hiszen egy férfi hang franciáúl üvöltött. A lány benyitott hozzájuk ledermedve s csak figyelte őket. Persze erre mind a két szülő halkan néztek a kislányra.
- Azt hittem később jössz kincsem… - szólalt meg végre az apuka.
- Csinálok enni valót, biztos már nagyon éhes vagy. – állt fel az anyuka.
Hikari most az anyját figyelte. A nő gyönyörű alakja még mindig megmaradt. Most is Kínai tunikát viselt ,mint általában így jelezve ,hogy ázsiai. Bár ő japán nő volt. Mégis szépsége ezekben a ruhákban .sőt szinte mindenben megmutatkozott. Járása kecses volt s úgy indult le a lépcsőfokokon.
- Semmi baj nem lesz kincsem. – szólalt meg az apuka ,mire Hikari oda kapta a fejét. A férfi mellette állt ,s a lány fejét fogta. Imádta az apját. Talán azért is mert őrá sokkal jobban hasonlított ,mint az anyjára. Most őt is megfigyelte. Komoly ember volt, s bár elmúlt már harminc ,jól tartotta magát s férfias kisugárzása is csak még érdekesebbé tette. Jó ember volt, aki sokat dolgozott. A férfi elkapta a lány tekíntetétt ,majd elmosolyodott felé s megdörzsölte a lány feje bubját.
- Naaa…- nevette el magát Hikari.
- Milyen a munka kicsim ? – nézett az apja rá.
- Jó… izgalmas ,bár nem értek valamit.
- Izgalmas ? – nézett az apja rá - nem tudom ,mi lehet izgalmas abban ,hogy a zene lemezeket a helyére rakjuk ,de biztos van benne valami varázs ,ha így mondod. – kacsintott viccesen az apa, majd komolyabban nézett rá. – Mit nem értesz?
- Hogy az idősebb lányok között mért nem jó a kapcsolat…
Az apja elgondolkodott ,hogy most vajon mit mondhatna, majd mégis válaszra nyitotta a száját.
- tudod ,lehet ,hogy karrieristák egy kicsit. Vagy túl büszkék ,s ilyenkor előfordulhat a rivalizálás. Vagy a múltjukban történt valami olyan ami miatt a jellemük nem olyan aranyos ,mint a tied. – mosolyodott el az apa.
- Hát lehet benne valami…- jegyezte meg a lány gondolkodva mikor az anyja hangja hallatszódott fel.
- Kész a harapnivaló, gyertek enni!
- Nah, anyád elkészítette az uzsonnát ,menjünk nehogy még megharagudjon.- mondta ,majd lefutott a lánnyal nevetve.
A konyha is hatalmas volt ,majd ott leültek mindannyian. Hikari örült ,hiszen szülei agyon sokat dolgoznak s sokat nincsenek otthon ,ilyenkor mindig Rosse néni van vele. De most ,most egy pár napja annyira boldog ,hogy azt elmondani sem lehetett. Ilyenkor ,mikor a szülök itthon tartózkodtak Rosse néni mindig szabadnapot kapott. Hikari falatozni kezdett.
- UHMM – nézett fel – Nagyon finom!
- Örülök… - mosolyodott el az anyuka ,majd tekintette kicsit komolyabbá s szomorúbbá vált.
Hikari ezt észrevette s nem értette ,de mikor már az apján is látta ezt a tekintetett tudta miről van szó.
- Ugye nem mentek megint el?
- Kicsim…- szólalt meg az apa ,de Hikari felpattant az asztaltól s kicsit mérgesen folytatta.
- Mindig elmentek! Alig vagytok itthon , milyen dolog ez ?
- Valakinek keresnie is kell….- magyarázta az anya.
- De ennyire ? Nem én vagyok nektek a legfontosabb ? – nézett rájuk s végre felnyílt a szeme. Már értette min veszekedtek a szülei ,mikor hazaért.
- Hikari… - szólalt meg nyugtatva a lányát az Mr. Autour.
De a lány csak felkapta a cipőjét s kirohant a házból ,maga mögött becsapva az ajtót.
A szülök, Mr. Autour és Mrs. Takashi csak egymásra néztek szomorúan.
A zeneboltban nem volt nagy a nyüzsgés. Vagyis nem a vendégek szempontjából.
- Felkelt már ? – nézett rá Xaxa.
- Hagyjad… lusta. – szólalt meg Karolina ,miközben a fotelban üldögélt érdekesen.
- Nah ,ki beszél…- nézett rá Wendy.
Karolina csak elvigyorodott Wendy felé, az meg viszonozta.
- Jajj…mingyárt megölik egymást… - hitetlenkedett Vavy.
- De legalább csak tekintettel…nem úgy ahogy te Norut. – szólalt meg Xaxa.
- Nem is szoktam öldösni… - válaszolta de erre az emlegetett szamár is megjelent.
- Csak próbálja…- mondta majd Xaxa felé fordult – hol van akit hoztatok.?
- Bent…pihen még nem kelt fel.
- Akkor majd mingyárt megnézzük…- mosolyodott el a fiú s megsimízte Xaxa fejét.
Vavy csak hitetlenkedve nézett rá ,majd hirtelen előkapta a telefonját mert hívták.
- Hikari ? Mi a baj ?- szólalt bele, majd tekintette kissé aggodora váltott.
Xaxa s Noru is ránézett vajon mi történhetett ,majd Wendy és Karolina is.
Aztán mikor Vavy lerakta a telefont ,mindenki kérdőn nézett rá.
- Semmi komoly ,de nekem most mennem kell.- jelentette ki ,majd felkapva a kabátját elment.
- Majd gyere vissza ! – szólalt meg Xaxa.
- Várjunk csak… HÉÉ TŐLEM NEM KÉRNE ELKÉRETŐZNŐD ?! – kiabált utána Noru.
- Nem a tulajdonod..- pillantott rá Wendy.
- De a munkásom ,vagyis az.
- Jellemző…- szólalt meg egy új hang ,mire mindenki az ajtóra nézett. A fiatal lány akit Xaxa megmentett volt az. Vörös haja csapdosta a hátát ,ám mostmár a szemét is lehetett látni. Pont olyan volt…
- Olyan mint Norunak! – kiáltott fel Xaxa ,mire mind Wendy ,mind Karolina odanézett.
A lány figyelte Noru reakcióját, ám a fiú csak elhúzta hirtelen a száját. Erre nem számított, végképp nem.
- S hogy is találtátok ? – kérdezte kissé gyanakvóan.
- A mutánsnál láttam meg – magyarázta Xaxa – ő is Mew, ott volt, láttam, s megmentettem.
Ahogy a lány kijelentette ,hogy „ő is Mew” Noru összerászkódott , erre nem számított ,s főleg nem most. Az említett lány pedig csak nézett rá. Bár belül mardosta valami a szívét. Valami nagyon ,főleg azóta ,hogy Noru megsimizte Xaxa-t.
- Mi a baj Hikari ? – szólalt meg ránézve Vavy ,aki most ért a megbeszélt helyre.
- A szüleim…- hebegte .
A park csendes volt most. Szerencsére nem volt messze a zenebolttól így nyugodtan ideérhetett ,de ahogy meghallotta a lány hangját futott. Most viszont csendben állt előtte.
- …. Megint elmennek…- sírta el magát ,mire Vavy szomorúan tekintett rá.
Semmi baj…semmi baj. – mondta s megölelte.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
