|
10.rész - Dark mew mew
10.rész - Dark Mew Mew
Már vagy 2 perce harcoltak a mutáns ellen ,aki erősnek bizonyult ,de már nem kellet neki sok. Csakhogy nem tudták rendesen elérni ,hisz az magasan a stadion fölött volt.
- Ribbon Xaxa echo ! – jött egy fény s rőgtőn telíbe találta. Mindenki oda nézett hirtelen.
- Xaxa… - nézett értetlenül Ichigo és Wendy.
- Ki ? – Hikari rájuk.
- Hosszú…
- Egér karmok, készen álltok ?! – állt be a lány. Piros ruhája és szeme világított a sötétben, éjfekete haja azonban nem tűnt ki.
- Ő is csinál olyat ,mint Ichigo! – nézett Hikari rá értetlenül ,majd a lányokra akik hasonló lepedtségel néztek előre.
- Ribbon Xaxa echo ! – kíáltott ismét nekílódulva a kislány , hihetetlen bátorsággal.
- Ez tetszik…- mosolgot Wendy ,majd ő is elugrott lendületből. - Red Cross Whip, Benyi Dzúdzsi Mucsi sio nami!, Benyi Dzúdzsi Mucsi szeme!
- Akkor mi se maradjunk ki.. – jelentette ki Ichigo. - Csodaharang! Bevetés teljes erővel!!
- Blaze Bow ! – kiáltotta Hikari s folytatta.
A mutáns egyre közelebb került a földhöz , aztán megkapta az utolsó csapást.
- ~ Ruby Sword~ - gondolta a lány s leszúrta a mutánst mire az hirtelen eltűnt. - Na hogy smint csajok ?! – kacsintott a lányokra ,főleg Xaxára. – Nem is tudtam ,hogy van belőlem több.
A lányok nevetni kezdtek ,bár alig lehetett hallani a hirtelen sikongatások miatt ,hisz a zene véget ért. Senki nem vett a közönségből észre semmit ,ugyan akkor a lányoknak sikerült megtalálniuk két társát.
- Várjunk csak… - szólalt meg Xaxa ,mire mindenki ránézett. – Hol van Vavy ?
- Elég legyen ! – szólt fagyosan egy lány a másikra.
Látni nem lehetett ,azonban hallani igen. Hallani ahogy a nyirkos utcai köveken a lány csizmája hangja hallatszik.
Majd megállt a két lány előtt s karjait össze kulcsolta. Szemei még mindig érzéketlenek voltak, s pont olyan félelmetesen vörösek ,mint a haja. Mintha egy tűz lenne, egy hideg tűz.
- Úgyan Callisto , itt a lehetőség…- vigyorgott a jeges lány ,aki már egy ideje a torkánál tartotta a levegőben a Mew lányt. Az már alig kapott levegőt ,az új jövevényből is igazából csak azt a vöröses dolgokat látta. Majd lehunyta a szemeit ,mert elfogyott a levegője. Ám a végén még pár szót hallot.
- Még nem állunk készen rá, a Dark mew mew még nem.
A napot eltakarta az a sok hófelhő mely végig szaladt mostanság London felett. De ebben a hüvöskés időben is lehetett érezni ,hogy nappal van. Hogy újra fel kell kelni s elkell kezdeni azt amit a nap kíván tőle. A zeneboltban is lehetett ezt érezni ,ám ma zárva tartott a bolt.
- Vavy!! Vavy!! – kiáltott egy barna hajú lány s karjait kitárva futott az említetthez.
- Mics…- nyitotta ki lassan a szemeit a lány ,majd váratlanul felemelkedett az ágyon reflex-szerűen, hisz Xaxa szinte ráugrott.
- Jajj ,annyira aggódtam miattad! – ölelgette a lány.
- Te mit keresel itt ? – nézett értetlenül a lány.
- Bővült a csapatunk. – léptek be a szóbába páran. Köztük volt a másik új lány is.
- Te is…- nézte Xaxát ,majd megölelte – annyira örülök…de ,mi történt ?
- Szóval nem emlékszel…- ült le az ágy szélére Wendy.
- Vavy-san nagyon ránk ijesztett …. – nézett a lányra Hikari.
- Ezt meg ,hogy értitek ?
- Ájultan feküdni London utcáin ,nem éppen megnyugtató…- pillantott rá Li-san.
Vavy most az új lányra kukkantott. Tekintette végigjárta a csapatott ,majd fejét elfordította s üres tekintettel maga elé bámult.
- Úgy látom jól van..- jegyezte meg unottan Karolina ,majd sarkon fordult s kiindult az ajtón.
- Várj Li-san! – kiáltott útána Xaxa ,majd még egy aggodalmas pillantást vetett barátnőjére. Azonban mégis az új mew után ment.
- Ez a lány lustább, mint Wendy…- hallatszodott az ajtóból egy sóhaj. Váratlanul mindenki oda tekintett. Wendy csak elnézett ,valahogy hidegen hagyta ez az egész.
- Na mondcsak ,hogy vagy?
A fiú undok hangja hirtelen észhez térítette Vavy-t .
- Kérlek, egyedül hagynátok Ray-el?
Wendy és Hikari a lányt bámulta. Mindkettejüknek rossz érzése lett, hiszen legtöbbször inkább kerülik egymást. Wendy-t hamarjában a hideg rázta ki, valahogy rossz érzése volt. Nem tudta megmondani miért ,de így érzett. Teste remegni kezdett ,s ezt Hikari is észrevette. Jobb kezét a vállára helyezte ,s megszorította gyengén azt.
- Jobb ha megyünk Wendy. – mondta, s mindketten elindulva kiléptek a kis sötét szobából.
- Najó…ez már túlzás…mi van, szerelmet akarsz vallani? – fordult Ray a lányhoz.
- Ez most nem vicc…- motyogta alig halhatóan. Gondolatai még mindig arra a napra vándorolt mikor azzal a veszélyes idegenekkel találkozott. Fogait összeszorította ha ez jutott eszébe ,majd tekintetében újra fellángolt az amit mostanság hiányoltak belőle.
- Ajjaj, te tényleg beteg vagy…- hajolt a lányhoz s a homlokára tette a kezét. Pillantásaik találkoztak, s mintha szemeik most cseréltek volna. Míg a fiúében először feltűnt az aggodalom, addig a lányé most maga volt a ridegség.
- Csak válaszolj….mit tudsz erről? Dark Mew Mew …- pillantott mostmár rendesen a fiúra. Állta azt ahogy a csendben farkasszemet játszanak, mintha ez most eldöntötte volna ,hogy melyik fél nyer, melyik mondja ki végül azt a szót.
A hideg átjárta a szobát ,ami még nyirkosabbá tette ezt a helyet ,hiszen a fény is kevés volt benne. Ők mégis látták egymást s a nagy csendben, a kis harcban ami bár pici volt ,nagy volt a tétje, állták a helyüket. Már szinte érezték egymás félelmét, aggodalmát, makacsságát.
Majd azután a pár perc után ami bár kevés idő volt ,egy öröké valóságnak tűnt a fiú sóhajtott egyet. Igen, ez törte meg a csendet s a harcot is. Vavy pislogott egyet, tudta most nyert.
- Nem tudom mi lehet az amire célzol, de olyan pletykák járkálnak az emberek között ,hogy több Mew Mew van mint gondolnánk….s nem is mind jó, mint ahogy ezt elvárnánk.
- Miért nem?
- Van aki csak kedvtelésből, van akit zsarolnak és van ,akiben maga a gonoszság él.- az útolsó szónál a lányra nézett. – Ők tették?
- Talán – sóhajtott ő is ,majd lehunyta szemeit. – És nem vallok be semmi olyat ami nem igaz! – váratlanul kinyitotta a szemét s egy pillanat alatt a fiú a lány öklével találta szembe magát.
- Nem értem miért nem léptünk valamit! – mérgelődött egy kék hajú lány.
- Elöször is ,örüljünk ,hogy ki kémlelhetjük őket…- nézett rá a másik színes hajú lány.
- Kémlelni? Hiszen csak énekeltél!
- Legalább megtudtam hányan vannak ,míg te egyet próbáltál elintézni s az sem ment.
Nézett egymásra a két lány ádáz vetélkedést folytatva egymás tekintettébe. Mindketten daliásan kihúzták magukat ,hogy igen bizonyítsák nekik van igazuk. Ennek a szó csatának végül a harmadik lány vetett végett.
- Elég legyen. Megvan az okunk, hogy nem lépünk. – jegyezte meg csendesen.
- Okok … - néztek rá.
- 1. Az űrmanóktol jelzést még nem kaptunk. – mutatta az ujjával.- 2. Még mi sem ,ahogy ők sem nem vagyunk meg mind. Miért tudatnánk velük ,hogy létezünk ,míg nem jött el az ideje ?!
A másik két lány csak nézett rá, majd bárhogyan is gondolkodtak, rájöttek igaza van.
- Ám Fleur-nak köszönhetően kezdenek gyanakodni ránk… s Rukitá-nak köszönhetően mi tudjuk ,hogy néznek ki emberként, legalábbis párol. – folytatta miközben elfoglalta a helyét kecsesen a kanapén. Igen a szobában most is sötétség uralkodott, mint általában. Csak egy kis fénysugár köszöntötte a bentlakókat, hogy igen , van remény. Már csak az a kérdés…ki szeretne reménykedni?
A két lány egymásra nézett, míg Fleur durcáskodott, Rukita elvigyorodott. Megint kezdték, az árnyékok táncot jártak ahogy a lányok újabb vitákba kezdtek. Callisto azonban más merre járt.
Teljesen másutt, mert igen, ő volt az egyetlen, aki érzékelte azt a sugarat, s szívből hitt e pillanatban benne.
Másnap az iskolában is nagy volt a felfordulás. Ám itt más milyen szempontból kisérhetük ezt.
Mindenki a néhány napja nagy port felkavaró koncertről beszélt. Persze senki nem gyanakodott ,hogy ez nem színpadi mutatvány volt, amit a nézők láttak ,hiszen a menedzsmentek kihasználták
Az ott látottakat. Most mégis valaki kiborulva jár-kelt az épületben.
- Ezt nem hiszem el! Így elhanyagolni minket!
- Hikari, én örülök ,hogy nem tudott ki, gondold csak el mi lett volna ha rájönnek az emberek ,hogy közöttük állat dns-ű emberek ugrálnak. – figyelte Wendy ahogy a lány az újságot gyürögeti.
- Igen…abból csak botrány lett volna…- szólalt végre meg Vavy a lányokra nézve.
- Jajj Vavy-san! Annyira örülök ,hogy vissza tértél közénk!
- Miért elmentem valahova ? – tekintette értetlené váltott ahogy a két lány pásztázta.
- Igen agyilag, de csak addig amíg Ray-t jól el nem verted.- jegyezte meg Wendy.
- Nem vertem meg…- hunyta le a szemét védelmezve magát.- Nem vagyok szadó …
A másik két lány elmosolyodott ,bár a nagy botrányok ellenére végre úgy tűnt kezd minden a régi jó kerékvágásba vissza térni ,ám nem tudhatták ,hogy semmi nem lesz már a régi.
- ~Jó lenne elmondani nekik…~ - gondolta Vavy ,majd mint két autó ,ő is össze ütközött valakivel ,így gondolatai ismét félbeszakadtak.- Elnézést, máskor figyelni fogok… - motyogta az orrát fogva meg hirtelenjében.
- Máskor nyisd ki a csipádat…rendben? – nézett rá a lány.
Vavy csak bámulta mintha ismerte volna ,pedig nem észlelt semmit.
- ~ Csak nem felismert? Lehetetlen…~ - gondolta a lány ,majd elvigyorodott s továbbment semmit sem mondva.
- Milyen undok egy lány! – jegyezte meg Hikari.
- Ő az aki a Francia ösztöndíjjal jutott ide, nagyon okos ,ezért néz le másokat.
- Akkor sem teheti ezt! Mégis ki ő…
- Hikari…- pillantott rá Wendy – Ő Fleur Poésy.
- ~Fleur…Fleur…Fly…~ - járatta az eszét a lány ,majd tekintette kikerekedett s félelem járta át a testét. Valamibe beleremegett s újra úgy érezte valami jeges járja át. De ez a félelem volt vagy más? Maga sem tudta. - ~ a Vigyor…ezt felismerem…~
- Vavy – néztek rá a lányok ,majd vállat vontak – megint máshol jár…
De Wendy sandán rápillantott ,egy osztályba járt vele s tudta, ha így viselkedik valami nincs rendben. Ezért a figyelme átvándorolt a már messze járt Fleura. Már sosem lesz a régi…..
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
