|
7.rész - Gyakorolj te lány!
7.rész - Gyakorolj te lány!
Pár nap rendesen eltelt s az új lányok is teljesen megszokták az iskola utáni munkát. Bár Hikari nehezen illeszkedett be a munka fogalmába ,mindig körülugrotta Vavyant ,ami kicsit zavarta a lányt ,de csak azért mert nem tudta mivel hívta ki így a lány figyelmét. Wendy is rendesen beileszkedett ,de ő még mindig hozta azt a formát ,hogy inkább nem beszél.
Ma nagy volt a forgalom ,hisz valamilyen Rukita énekesnőnek jelent meg a vadonatúj lemeze.
A lányok alig birták a terhelést ,mikor megérkezett a felmentősereg.
- Wendy , Hikari ! – kiáltott Vavyan s odafutott hozzájuk. – Annyira örülök ,hogy jöttetek.
- Ez természetes…- mosolyodott el Hikari ,kicsit pirultan .
- Nem volt más választásunk..- mosolygott szintén el Wendy egy vállmozdítással.
- Azért ez nem teljesen igaz…- sétált közéjük Noru ,intve a lányoknak.
- Ezt hogy érted? – nézett rá a husky lány.
- A lányokat nem hívtam be ,maguktól jöttek..- vonta meg a vállát a fiú, mintha egy IQ alap szinten alatt lévőnek magyarázná dolgot.
A lány elnézett balra ,míg a fiú jobb oldalt vette a nézőközpontba. A másik két lány egymásra nézet. Azt kérdezték szinte egymástól a tekintetükkel ,hogy ezek megint összevesztek, de a végén Wendy csak vállat vont. Néha előfordul ez náluk. Vavyan a nyugodt természet ,azonban ha Noru megszólal felé legtöbbször ez lesz a vége, aztán meg mintha nem történt volna semmi kezdődik előröl. Wendy indult volna átöltözi Hikari-val mikor azonban Noru megállította.
- Wendy! Ma ne öltözz át. Vavy te meg öltözz vissza rendes ruhába.
- De miért…? – kezdte értetlenül a lány felé nézve majd mégis bolintot s eltünt az öltözőben.
- Ez nem ér!!! Miért Wendy megy Vavyan-nel??- szólalt meg hirtelen a lány ,mire a maradék csoport ránézett. Noru és Wendy ugyanolyan fejtartást felvéve felfele néztek .
- Mert jobban ismerem mint te…- nézett rá Wendy ,majd kiment a kapun s várta társnőjét.
Esteledett mikor végre odaértek ahova akartak. Vavyan kifújta magát végre s nézett a pusztára.
A természet tényleg gyönyörű volt ,de nem érteték ,hogy egyáltalán mit keresnek itt ilyenkor.
A szöcskék hangjai verte meg csak a nagy csendet hirtelen. Majd a két lány egymásra nézett.
- Miért…miért s jöttünk ide? – kérdezte lassan Vavy.
- Hát..- szólalt meg halkan Wendy s vissza emlékezett arra amit Noru mondott.
- ~„ Ha odaértek nyisd ki a levelet ,de csak akkor. Van benne egy utasitás amit jó lesz ha teljesítetek!” –majd a lány elővette a kis boritékot.
- Ez a feladatunk .~- s lassan kibontotta.
- Mi?
Wendy nem válaszolt ,csak elhallgatott ,nem tudta mit mondjon ,majd átadta a lánynak a levelet.
Vavy türelmesen s figyelmesen kezdte tanulmányozni a kis írományt ,majd elkerekedtek a szemei.
- „ A Feladatotok egyszerű. Gyakorolni együtt. Gyakorolni és Gyakorolni! Jó okom van amiatt ,hogy miért nem küldtem mindenkit. Tudok az iskolai dolgokról.” – Ez mit akar jelenteni?
- Gondolom tud az iskolai incidensről.- vonta meg a vállát Wendy.
Majd elhalgattak. Az esti szellő ismét megtépázta a lányokat ,hideget fújt ,nagyon hideget.
De semmi nem történt. Lányok nem mozdultak ,talán senki nem akarta kimondani az igazat , azt hogy igen ,most itt harc lesz ,s jobb lenne elöbb elkezdeni.
- Kezdjük el ,hogy hazamehessünk…- nézett rá a lány.
- Rendben..- bolintott Vavy ,majd arrébb ment tőle és beállt.
Pár másodperc sem telt el s egy nagy különböző fény kiséretében mindkét lány átalakult.
Wendy hirtelen előhúzta a fegyverét ,de csak annyira ,hogy éppen tartsa. Az aja még a földön lógott, s közben levolt hajtva a feje. Vavy-t hirtelen valamilyen reszketés fogta el a látványtól ,nem mintha félt volna ,hiszen megakarta mutatni ,hogy ő is jó és főleg Wendy barátságát szerette volna megszerezni ,hiszen mint az iskolában kiderült ,ez nagyon messze áll kettejük között.
Aztán sebesebben mint a szó nekilódult a lány a másikak. Vavy csak azt vette észre ,hogy a lány fegyvere eltalált s esett egy nagyot. Aztán felállt s ránézet. Most végre ő is elővette a fegyverét.
- Nem adom fel…- jelentette ki.
- Pedig jobb lenne. – mosolyodott el Wendy ,majd ismét támadt.
- BOLOND!! – kiabálta Ichigo miközben futottak az utcákon keresztül.
- Miért nem szólt előbb ?! – loholt a nyomában Hikari ,kissé aggodó pillantásokkal.
- Mert játsza az eszét! Semmi több ,nem is tudom ,hogy lehetnek Ryou-val rokonok. Noru felelőtlen kis kölyök. – dühöngött Ichigo mire Hikari megveregette a hátátt.
- De hát idősebb nálunk…- nézett rá – biztosan tudja mit csinál.- mondta majd mindketten előre néztek.
- Hol lehetnek? – tekintetükkel a lányokat keresték a pusztában. A hold ma fényesen ragyogott le s hála égnek ettől éppen lehetett látni ,pedig már éjfél is lehetett az idő.
Aztán Hikari elkezdett futni az egyik bokor felé ahol meglátott egy vörös szalagot ,s széthúzva felkiáltott egyett.
- Megvannak!! Ichigo!
- Élnek még? – futott oda a lány ,majd meglepetten nézett előre. Megszólalni sem tudtt ,míg Hikari mosolygott a pillanaton.
- Elmondjuk majd nekik?
- Csak ha megakarjuk őket leckéztetni…
Néztek mindketten a lányokra. Akik a kifáradtságtól egymás vállán aludtak el. Mind kettejükön fel lehetett fedezni a harc nyomait , sebek , karcolások, amik kisebbek és nagyobbak is voltak.
Pár perc telt el ,míg a lányok beteltek eme öröm pillanattal ,aztán Hikari kissé aggodó értetlenséggel nézett tárnőjére.
- És most hogy visszük haza őket?
- Tényleg…- jött rá Ichigo érdekes arcot és grimaszt vágva. – Hogyan?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
