|
3.rész - Ami kötelesség, azt illik be tartani
3. rész – Ami kötelesség, azt illik be tartani
Aztán a fiú megállt, a szél hűvösen kezdett el fújni s a z ő haját is megborzolta. Ichigo hátán mintha minden szőr felállt volna, persze nem volt rajta, de így érezte. Kirázta a hideg amint meglátta.
- Ryou...- motyogta kikerekedett szemekkel halkan. .- Ryou Shirogane...
A lány hirtelen felpattant s elkezdett futni az említett személy felé. Mikor futott, mintha árasztotta volna magából, mennyire örül. Mintha sok ezer kis rózsaszín szívecske vette volna körül. Persze ezek csak a képzelet hatalmas fészkében lévő kis magok voltak, de mégis ilyen volt. Nem azért futott így a fiú felé s áraszott szívecskéket, mert szerelmes lett volna, sőt egyáltalán nem.
Neki ott van Aoyama-kun. Csak, mikor Ichigo eljött végre békésen búcsúztak el Ryou-tól és már nagyon hiányzott neki a régi csapatból valaki. Ha meg az csak a fiú lehetett, hát ő is jó volt, hisz ő is hiányzott neki, bár sosem vallotta volna be.
- Ryou!! – kiáltotta ismét s a távolság egyre csökkent, csak pár méter volt, s Ichigo egy ugrós, öleléses támadásra készült.
- 3….
- 2….
- 1….
És megtette….vagyis majdnem. A hűvös szél még mindig fújt, ami megszokott volt Angliában, de most ez a hűvösség, nemcsak a szélből, hanem a fiúból is áradt. Egy kéz, egy jobb férfikéz.
Ennyi választotta el, Ichigo-t és a fiút. Hiszen a mi Ryou-nk kirakta a kezét, s mikor Ichigo futott s ölelni akarta, egyenesen bele ment a tenyerébe az említettnek. Igen érdekes látványt nyújtottak, főleg ha valaki ment is volna arra. A több mint 2-3 perces baljós csendnek a csengő vetett véget.
Kicsengettek a kicsiknek. Ichigo hirtelen felkapta a fejét, ami hasonlíthatott most egy paradicsomhoz is. De a kérdés a fiúban az volt, vajon azért vörös, mert kínosan érzi magát, vagy, mert ideges a lány. Nem is kellet sokat várnia, a kérdésre hamar választ kapott.
- Miért CSINÁLTAD mindezt?! TUDOM ,hiba volt ,hogy csak ÚGY eljöttem ,de ez még nem OK arra ,hogy ÍGY viselkedj velem!! NEM HIBÁZTATHATSZ!! – kiabálta le a fiú fejét, majd dühöngve a válaszra várt.
- Hm…- hirtelen kinyitotta hűvös szemeit a fiú ,ami bár ugyan olyan volt mint unokatestvéréé ,az övé nem fénylett semmitől. Elvigyorodott s feltartotta a lány felé a kezét mutatva valamit. – Egyszerű….Nem Elliot vagyok…
- MIII??!!- esett egyet hanyatt a lány. ~ elvigyorodott… ez a fiú~ gondolta, s szépen lassan minden méreg elszállt belőle.
- Ichigo! – kiáltotta valaki, mire a mindketten felkapták a fejüket arrafele.
- Ohh… Mary! – mosolyodott el Ichigo. Megkönyebült ha lehet ezt mondani.
Mire a másik lány odaért, Ichigo kinyújtotta a karját.
- Bemutatom neked….Ööö…- nézett egyet ,hiszen rájött még a nevét sem tudja az illetőnek. Visszafordult de annak már hűlt helye volt.
- Kit? Nincs itt senki….- nézett értetlenül ,majd elnevette magát. – Ez is egy Japán vicc, igaz?
- Igen…- mosolyodott el zavartan ,majd nézett a hűlt helyre s erősen járata agyát.~ Miért ment el ,mért keresett fel, és ki volt ő…?~
- Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem Ichigo. Édesanyám üzletébe benézhetnénk, tudod ékszerész, és megkért valamire.
- Persze – fordult oda, s mintha nem igazán történt volna semmi, elindult vele. De sokat gondolkodott ezen a dolgon.
London utcái tele voltak most, a keleti lány mégis furcsállta, hogy milyen kevesen vannak még mindig Tokyo belvárosához képest. Az utcákon tocsogott a lépteik, eső eshetett, míg ők iskolában voltak, az idő meg nem változott.
- Megérkeztünk! – szólalt meg Mary, mire Ichigo visszatért az álomvilágból. Egy nagyon takaros kis bolt előtt álltak, aminek a neve is érdekes volt: Angle de bizsour
- Ez… olyan franciás…- motyogta a lány a táblát bámulva.
- Hát igen…- zavartan mosolygott - ..tudod édesanyám francia.
Ichigo lehajtotta a fejét, mintha valami baromságot mondott volna, s ha lehetett volna látni, biztosan kék görbe vonalak lettek volna a feje fölött. Majd a kirakatra ragadt a szeme.
- Ja igen… a vadmacska szeme…- nevetett, majd benyitott a boltba.
- ~ a vadmacska szeme….~ gondolta ,majd ő is bement barátnője után.
Mikor belépett, hirtelen megtorpant. Az üzlet gyönyörű volt, érdekes padlókövekkel díszítet terem, a hosszú selyem függönyök. Ám mégsem ez okozta a lepödötséget mind a két lánynál.
- Ez..tele van… - motyogta Ichigo.
- Óóóó én azt kérem…nem azt én kérem – s egyebeket lehetett hallani, csak vagy 20x-sával.
- Biztos a kiárusítás miatt…- kuncogott Mary, majd ment tovább.
Ichigo is tett még egy lépést, de hirtelen rosszul érezte magát, mintha nem is ő lenne. Szörnyű volt, mégis olyan ismerős volt ez az érzés. Aztán rájött, de már nem volt visszavonulás, hirtelen a lány szemei elsötétültek, s körülötte minden valahogyan olyan furcsa absztrakt lett. Csak egy-két fény látott, majd egy csilingelés.
- Csiling… csiling…- hallotta s fejét össze vissza, fordította, hátha meglátja a hang kiadóját.
- Egy….egy…- vette észre s hátrálni kezdett, tudta mi következik.- Megint?
A macska most nem volt kedves, s nem várta, meg míg a lány felemeli, hisz észrevette ő is a lány, menekülni akart. Nekilódult s futott a lánynak a nagyobb macskaméretű lény.
- NEEEE – kiáltotta, de a macska beléugrott, aztán összeesett.
-Csengő szól a hangodból, kislány hangja távolról,
Ne félj kislány, mondja ő, szívedben megvéd a másik fő…- hallotta csengeni a fülében a dallamot, melyet egy fiatal lány hangja okozott. Aztán mikor a dal a végére ért, a lány kinyitotta a szemeit. Ám rögtön ijedten nézett körbe.
- Mi történt? Mary, Mary ?! – pattant fel ijedten Ichigo s nézett körbe. Senki nem volt körülötte, senki nem furcsállta, hogy a földön feküdt eszméletlenül, s most senki nem lepődött meg azon, hogy fülei voltak.
- MICSODA???!!! – kiáltotta amint meglátta magát a kirakat tükrében. Rózsaszín buggyos ruha, hosszú szőrős macskafarok és fülek.
- Hrrrr – néztek hátra azok a diáklányok, akik még az előbb kiabáltak a leárusított ékszerek miatt.
- Huh…- nézett hátra Ichigo félve - ~ igen… ezek már nem azok a lányok ,de hogy?~ - gondolta ,majd felkapta a földön mellette lévő ,biztosan elejtett könyvet.
- Ezt nektek! – dobta ,s az egyik fiatalt fejen is talált ,mire az csak megfordult ,morgott egyet ,s kívilantotta a fogait.
- IIIIII – ijedt meg s az ajtóhoz futott. Próbálta kinyitni ,de az zárva volt. S most már egyre több hörgést hallott a háta mögül.
- ~ Várjunk csak.. én miért is futok?~ - nevetett magában ,majd eltökélten megfordult .
- Gyertek csak ti zombik…- nyújtotta ki a kezét s megjelent benne a fegyvere – Már nagyobb mutánsokkal is elbántam már.~ de remélem rátok is hat, bár nem tudom, mi folyik itt ~ - majd ugrott egyet a magasba s elkiáltotta magát. – Csodaharang! Bevetésre telje erővel!!
Pár perc telt el, Ichigo ismét régi formáját hozta s barátnője mellet térdelt, aki most tért magához.
- Mi...mi történt? – nézett fel Mary.
- Öhm…~gondolkozz Ichigo…gondolkozz~- zavarodott el – A szelőző…véletlenül túl sok széndioxidot bocsátott ki a boltban ,s mindenki elájult…- körbenézett ,ahogyan Mary is ijedten s meglepödöten. – De senkinek nem esett nagyobb baja.
- Öhm. igen… úgy tűnik,..- állt fel a lány.
- ~ Ohh igen… Tudtam Ichigo ,hogy benned egy zseni rejtőzött el….~- mosolygott.
- ÁÁÁ… de fáj… mintha egy 5 kilós könyvel, csaptak volna agyon…- hisztizett hátul egy fekete hajú lány, mire Ichigo még jobban zavarba jött.
- Mennem kell Mary! Holnap találkozunk, szia!! – köszönt el tőle s kifutott a boltból.
- Remélem nem ijesztettem ezzel el…-nézett csodálkozva Mary.
Jó gyorsan mintha kergetnék tovább futott. Csak a következő utcasarkon állt meg.
- Huhh. huh…ez meleg volt…- fújtatott ,majd elővette a medálját ,ami most újra fényleni kezdett. Pedig tudta ,mikor eljött a csapatból ,lemondott az erejéről is. – Azt hittem végleg elveszítettem…
- El is…
- IIIIII…- ugrott egyet a lány, majd amint meglátta ki az rátámadott a szavakkal.- Te meg ki a szősz vagy!
- Ch…- nézett a fiú rá, majd rendesen felállt s a lány felé fordult – a nevem Raymund Grant, én vagyok Elliot Grant unokatestvére, vagy ahogy te ismered Ryou Shirogane…
- …..- nézett lepödöten s kicsit értetlenül ,látszott bekavarta ez a sok név hirtelen.
- A nevem, ha így jobban megérted…Noru Shirogane.
Ichigo felkapta a fejét, igen leesett neki végre, de az első mosoly után, ami megértését példázta, egy hatalmas fintor jelent meg az arcán.
- Köszönöm…én is örülök neked. – válaszolta Noru – Hidd el nem az én ötletem volt, de Elliot, vagyis Ryou nem enged más megoldást. – sóhajtott – Isten hozott Angliában Ichigo Momomiya, vagy inkább mondjam azt, hogy a Tokyo Black?! Mew Mew vezetője?
NEEEEEEEEEEEEEEEMMMMMM – kiáltott Ichigo az ég felé tekintve ,de ezt a fiú csak egy hülye fejjel példázta.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
