|
2 rész - Az a 11.-es lány...
2.rész – Az a 11.-es lány...
- Semmi kedvem ebbe bele kezdeni. Volt oka annak ,amiért a tűz létrejött akkor. – beszélt a telefonban egy fiú.
- Újabban sok rezgést láttunk felétek…biztos jó oka van ennek, aztán meg. Itt nagyon is jól bevált.- hallatszodot a telefonban a másik fél hangja. – Na… szerintem ne nyissunk ezen vitát, rendben Noru ?
- Ch…- húzta el a száját a fiú a név hallatán – rendben van Ryou. – aztán lecsapta a telefont ,s elhúzta a függönyt.
- Látom megint veszekedtetek…mikor nöttök fel mindketten?…Bár Ryou ígyis sokkal idősebben viselkedik. – lépkedett be a szobába még valaki nevetve.
- Ne kezd te is !! – pattant fel a fiú.
- Mondom én…- nevetett ismét a másik – Raymund… és mi a helyzet azzal?
- Hm…- nyugodott le a fiú ,majd nekidölt az ablakpárkánynak – Nem teljesen hiszem ,hogy jó lenne bele kezdeni…Te mit gondolsz Roy ?
- Hát – kezdte el az idősebb angol fiú s kényelembe hozta magát. Nyugodt mozdulatokkal leült a kanapéra ami rögtön az ajtó mellet helyezkedett el. Nyugodt arccal ,kissé ridegen ,aztán mégis kinyitotta mély szemeit s komolyan nézett rá- Igaza van abban az unokatesódnak ,hogy mostanság sok rezgés járja át Londont.
- Ch – indult el Raymund kifele a szobából, mikor hirtelen valaki megfogta a válát . Erre ő csak lehunyta szemeit s lehajtotta a fejét – mégis mit kellene tennem ?
- Kezdjük el a kísérletet…
- Vagyis…
- Keresd fel azt a japán iskolás lányt. – nézett rá még mindig rideg komolysággal.
Ám a fiú nem válaszolt ,csak kiment a szobából ,s otthagyta társát. Roy mosolygott ,tudta
,hogy ez így lesz jó. Vagy legalábbis remélte, ám azt ő sem tudta később milyen hatással lesz ez mindenre.
------------------------------------------------ ---------------------------------------------
- Ichigo Momomiya ! – szólalt fel valaki.
- JELEN!! – kiabálta a lány ,majd hirtelen csak azt vette észre ,hogy mindenki nevet rajta.
- Rendben szerintem mindenki hallotta kisasszony, kérem üljenek le. – válaszolt a tanár ,mire mindenki abba hagyta a nevetést ,s vissza fordult a táblához.
Ichigo zavart mosollyal leült ,majd átnézte a tankönyveket. Vagyis ami előtte volt azt kinyitotta.
- ~ Pencil… ~ - olvasta fel magában a lány az első szót amit észrevett ,majd hirtelen mintha ezer kés szúrt volna belé.~ Mi a szöszt jelenthet ez ?~ - jelent meg ezrével a cseppek a lány fejénél.
- Momomiya kisasszony , válaszolna a kérdésemre ? – szólt hirtelen a tanár ,mire a lány hirtelen felkapta a fejét ,vissza térve a valoságba.
- Kérdésre ? – nézett értetlenül.
- Igen kisasszony… - kezdte a tanár ,de hirtelen kopogtattak . – Jöhet…- kiáltott ,mire a fehér ajtó kinyitódott.
Egy szilva lila hajú lány lépkedett be, kezében egy naplót fogott.
- Köszönöm Vavyan. Rakd csak le. – szólalt meg a tanár úr elmosolyodva ,majd vissza fordult a táblához.
Ichigo vett egy mély levegőt s örült annak ,hogy nem kellet a kérdésre válaszolnia. Amikor azonban a lányra nézett ,hirtelen mintha valami megcsapta volna. Nem tudta mi az, vagy mi volt, de hatalmas szemekkel nézte a fiatal lányt. Biztos fiatalabb volt nála, vagyis ő így figyelte meg.
- ~ Vavyan…~ -suttogta s ahogy a lány kifele ment a szemük hirtelen egy pillanatra össze találkozott. Ichigo még nem látott ilyen sötét szemeket ,s ahogy észrevette az a lány is értetlenül nézett rá. Majd kilépett a teremből ,s ekkor Ichigo furcsa érzése is elállt.
- ~Mi lehetett ez?~ - gondolta ,de aztán újra szóltak hozzá, így nem ért rá erre gondolni.
- Furcsa érzés? – nézett a lányra kissé gúnyosan.
- Nem hazudok, és nem bolondultam meg Aoyama-kun.- nézett rá felpattanva Ichigo.
- Nem lehet ,hogy csak még új neked ez a környezett?
- Nem hiszem…vagyis…nem tudom…- sóhajtott egy hatalmasatt.
- …- megértően elmosolyodott ,majd megfogta Ichigo kezét – ha szeretnéd megkérdezek egyet s mást, vagy hátha tudok valamit róla. Ki volt az?
- ~Aoyama-kun ~ - pirult el a lány s hirtelen újra életerősnek érezte magát – csak a keresztnevét tudom. Vavyan a neve, s olyan lilás haja van, s nagyon sötét szeme.
A fiú elgondolkodott, meg sem szólalt jó pár percig. Ezalatt az idő alatt ,a lány a szép környezetett kezdte nézni, s közben falatozgatni az uzsonnáját.Csak várt és semmi.
-11.-es csere diák ,min te. Csak ő Európa másik országából jött - szólalt
meg hirtelen a fiú.
Ichigo csak bolintott.
- Semmi érdekes, szerintem csak új neked a hely. – mosollygott megértően a lányra.
- ~ Biztos ,hogy valami nincs itt rendben…~ - gondolta ,majd folytaták az ebédet.
- Csöngettek ,igen ismét egy óra kezdödött el. De csak a sport óra volt, amire inkább csak Aoyama volt hívatalos. Hirtelen felpattant ,majd egy csókot nyomott a lánynak a homlokára s elfutott.
- hm...?! - Ichigo csak döbenten nézett előre meredve a tájra. Arcán piros foltok jelentek meg , aztán a homlokára rakta bal kezét ahová a puszit kapta.
Hirtelen mintha ezernyi rózsaszín szivecske vette volna körül a lányt ,teljesen másik világba érezte magát.
- Ez annyira nyálas...- prüszkölt szint valaki s rögtön lehangolta a lány hangulatát.
- Befognád!! - pattant fől Ichigo s nézett rá morogva - ki vagy te egyáltalán?
Hirtelen a fák árnyékából egy fiú lépdelt elő. Tartása volt ,mintha ő lenne a világ egyik férfija ,s senki más nem érdemelte meg volna ezt a címet. Igen a lány elvörösött amint meglátta a fiút. S bár a küldeje is megfogta ,most nem az miatt jöttek elő rajta a pir nyomok. Sokkal inkább más miatt. Aztán a fiú megállt, a szél hüvösen kezdett el fújni s a z ő haját is megborzolta.Ichigo hátán mintha minden szőr felálltvolna ,persze nem volt rajta ,de így érezte. Kirázta a hideg amint meglátta.
- Ryou...- motyogta kikerekedett szemekel halkan. .- Ryou Shirogane...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
